A CDK fogalma az Ószövetségben

Jenni és Westermann alapján[1]

צדק (ejtsd: cádak) = közösségileg hűségesnek, hasznosnak lenni (–> igaznak lenni)

A gyök és a derivációk

1. A צדק nyugat-sémi gyök; csak az akkádban fordul elő, főnévként pedig a jeruzsálemi pre-izráelita királyságban. Az arab nyelv a cdk-t részben az igazság megállapítására használja, és mint ilyen speciális jelentéssel bír, mint a zsidó-arámi és a középkori héber, ahol a צִדְקְתַה/צְדָקַה első sorban jótékony adomány, alamizsna jelentéssel bír. Egy sor új származék is megjelenik a bibliai héberen túl, ami a megigazulás, azaz az igazzá válás (= jogilag nem bűnös) jogi koncepciójaként Isteni megítélés vagy ítélet értelmében. Amióta a Pessita (pl. Dán 8,14) és a Targumok (pl. Ám 5,7.12.24) szabályként nem az arámi cdk/zdk-t alkalmazzák a héber צדק-ra (mivel az arámiban és a héberben eltér ezeknek az igéknek az értelme), vigyázni kell a későbbi időszakok nyelvi áthallásai miatt.

Az ÓSz-ben az ige azonos a qal.pi.-ben és a qal.hi. Csak egyszer fordul elő ni.-ban (Dán 8,14 = צַדִּיק-nak (caddíknak) bizonyulni). A főnevek között a צֶדֶק (caddík; masc.) és a צְדָקַה (caddíká; fem.) szinoním fogalmak: Jepsen és Hertzberg szerint a צֶדֶק (cedek) a helyes rendre vonatkozik, míg a צְדָקַה (cödáká) arra a megfelelő magatartásra, aminek a végcélja az előbbi rend megvalósulása. Csak a későbbi időszakban foglalta magába a צֶדֶק a צְדָקַה-t (alamizsnaadás jelentéssel); létezik még a צַדִּיק (caddík) jelző is.

2. Az ókori arámi nyelvben a cdk főnév és a hozzá tartozó jelző a király vagy a főpap személyes istenéhez vagy az Asszír uralkodóhoz, mint „urához” való szolgai hűségét jelzi (צדקה = a hűség, lojalitás ajándéka).

A föníciai nyelvben csak a főnév és a jelző jelenik meg kizárólag a királyra vagy a koronahercegre vonatkoztatva. Jelentése szerint az istenek vagy a királyok felé tanúsítandó helyes lojális magatartást írja le, ami ugyanakkor a hosszú élet alapját is képezi, és nemcsak a helyes magatartás módját, hanem a jó királyok tartós erejét is reprezentálja.

3. A צדק gyök alkotja sok névszó teofór (= istennevet hordozó) elemét, ami azt jelenti, hogy az adott szó olyan istenségre hivatkozik, aki nemcsak jó tetteket hajt végre, hanem látja azokat is, akik cselekszenek és a cselekedeteiket nem felejti el. Az istenség függetlenként jelenik meg „testvére” Mísor (= egyenesség, öszinteség, tisztaság) mellett nemcsak Bylosi Philonál, hanem az ugariti mondakörben is. A teofór királyi nevek Malkí-Cedeq (Gen 14,18) és Adóni-Cedeq (Józs 10,1) is a pre-izráelita Jeruzsálemben gyökereznek.

4. Az istenpár nem elválasztható az akkád az istennőtől Kittu(m)tól (= helyes, helyesség; igaz, igazság) és Mi/ésaru(m)tól (= méltányosság), akik nemcsak napi használatú kifejezések a helyes viselkedésre, ill. a korrekt jogi eljárásra, hanem a kultikus énekekben ők a Nap-isten gyermekei, akik epifániák (= jelenések) esetén az ő jobb és bal oldalán jelennek meg. Így készítik elő a földi király „útját”, minek folytán nem csak az helyes és igaz kormányzás képességét kapja meg, hanem az abból származó jólétet és gazdagságot (a cselekedet-következmény alapú kapcsolat). Amikor a cedek és a misor együtt jelenik meg az ÓSz-ben (Ézs 11,4; Zsolt 45,7k a királyé), vagy – még jellegzetesebben hebraizálva – a cedek és a mesárim (pluralis vagy rügzült szóátvétel? ישׂר) vitatott (Zsolt 9,9; 58,2; 98,9 – mindig isteni tett), az akkáddal való viszony kézenfekvő. A héber cedáká umispát is az akkád kifejezés fordítása lehet.

5. Maat – ami olyan entitás, amely nemcsak az igazságot és az igazságosságot foglalja magába, és mint ilyen alapvető az erkölcs és a jog szempontjából, hanem amit az egyiptológusok gyakran magyarázzák a világrendként – egyre nagyobb szerepet játszik az egyiptomi vallásban. Részben szoros kapcsolatban áll a fáraóval, akinek az uralkodását nemcsak a nép szenvedi el, hanem Maaton keresztül a világ is. Ugyanakkor Maat a magánember, a polgár helyes tevékenységeinek az összessége is.

Jelentés és jelentéstörténet

1. A lexikonok és bibliafordítások nehézkesek a gör. δικαιοσυνη és a lat. iustitia (LXX, Vg) miatt abban, hogy a צדק igegyököt igaznak lenninek, a főnevet igazságnak, igaznak fordítsák. Kétségtelen, hogy a צדק valamely emberi vagy isteni magatartást értékel pozitívan. De milyen perspektívából? A héber történeti nyelvtudomány kezdetei óta vitatkoznak az erre adandó válaszon.

(a) Bár az igegyököt igen ritkán használják, csak a történeti könyvek adnak pontos példát arra, hogy a צדק miféle magatartás, és milyen nem. A használat a király és az alattvalója (vagy patrónus és törvényileg alávetettje) közti azon gyümölcsöző kapcsolatra, ami a kölcsönös hűségen és lojalitáson alapulva különböző formákat vehet fel helyzettől függően, igen régi. A király legmagasabb szintű feladata, hogy jogot (mispat = kedvező rend) és igazságot (cedáká) szolgáltasson (2Sám 8,15; a kifejezés „demoktaizálódott” az Ez 18,5.19.21.27; 33,14.16.19 óta).

Mósél caddiqként a király élénkítő hatással lehet országára, mint a felkelő nap (2Sám 23,3k), és mint legfelsőbb bíró (vagy mint a jogilag kevesebb előjoggal bírók patrónusa?) beavatkozik a jogi eljárásokban és az ő verdiktje alapján az igaz személy számára צדק-ké teszi (2Sám 15,4 hi). Fordítva az a személy, aki nem lázad (1Sám 24,18; ld. 12. vers), vagy éppenséggel nem nyújtja ki  akezét a felkent ellen (1Sám 26,23 cedáká), az a caddík. Mindaddig, amíg valaki hűséges, annak cedákája van a királlyal (2Sám 19,29).

(b) A צדק-t egyébként a politika szféráján kívül is használják, például minden valamilyen úrral kapcsolatos kapcsolatra való hivatkozásként. A főnév szolgára hivatkozik, mint Jákób, aki hűséges segítséget nyújt urának a külső kötelezettségeiben, még akár apósának is (Lábán): Gen 30,33. Még ebben a régi előfordulásban is a cedáká több mint puszta kötelességből tanúsított magatartás, és így igényt tarthat a bérére. Valójában ez nem magatartás, hanem annak a lehetősége, amit a helyesen viselkedő személy tettei által elér, és aminek a hatásai az illető anyagi termékeinek a minőségét is eléri (jelen esetben Jákób juhai).

Ezen felül a caddík jelző szélesebb jelentéstartalommal is bírhat, mint a főnév. Az egyenlők közti magatartásra is használják, és a helyi közösség tiszteletreméltó polgárát írja le. Tulajdon­képpen becstelen és gyalázatos cselekedet, amikor a rablók legyőzik és megölik az ís caddíqot, azaz az igaz embert (2Sám 4,11; 1Kir 2,32; lásd Gen 18,24k; 20,4).

(c) Amikor a viszály kitör, akkor a cedáká zavar keletkezik az emberi együttlétben, azaz a csoportban, és az elidegenedés a közösségre hátrányos hatást gyakorol mindaddig, amíg ellenintézkedéseket nem tesznek a cedáká helyreállítására – bizonyos körülmények között harmadik fél beavatkozásával. A héber elképzelés szerint, ami a polaritások felé tendál, az egyik félnek kell felelősnek lennie rendbontóként, vagyis gonoszként; ezzel szemben, a másik fél igaz, vagyis ártatlan (caddíq).

A népek közti háború is ilyen eset. Izráel ítélete, hogy JHWH avatkozik be a háborúban és helyreállítja az ő népe cedáká-t (Bír 5,11; Deut 33,21). A másik fajta konfliktus a szolgák urukkal szembeni erősfeszítéseit foglalja magába, aki szeretettel megadja lopásban való ártatlanságukat (Gen 44,16 hitp). Ilyen viszályok egy „háztartáson belül” is előfordulnak. Amikor Júda – a paterfamilias – megözvegyült menyét tűz általi halálra ítéli, mert prostituálta saját magát és terhes lett. Csak amikor Júdának el kell ismernie, hogy a levirátusi házasság miatt kellett az asszonynak így tennie (és hogy ő maga a gyerek apja), akkor vallja be, hogy ő lojálisan cselekedett (ti. Támár) és ártatlan, én nem vagyok az (cedáqa mimmeni) (Gen 38,26). Itt is az egyik személy צדק magatartása az asszonnyal kapcsolatban a társadalmi kapcsolat tekintetében (az elhalt férjjel való házasság) messze túl megy egy puszta kötelesség teljesítésén.

2. (a) A צדק által leírt emberi magatartás értelmezése és lefordítása hosszú ideig gondot okozott a bibliamagyarázóknak. Az ókori fordítások azt a helyes magatartást ajálják, ami megfelel azoknak a normáknak, melyek az isteni törvényből, mint normából, vagy legalábbis, mint az igazság abszolút elképzeléséből származik. Ennek az ellentéte a רשׂע következetesen az istentelen és törvénytelen életmódot jelenti (LXX: ανομος). Modern exegéták is azon a véleményen vannak, hogy צדק rögzített normákat foglal magába. Az ilyen norma természete mindenesetre nem teljesen világos a bibliai teológia számára. Kautzsch szerint[2]: +Ezzel a fogalommal kapcsolatban nem jutunk tovább annál a jelentésnél, hogy »valamilyen normának alávetni magát«.” Nem mutatható ki a terminusnak a fogság előtti időszakban semmilyen konkrét normával – értsd: isteni parancsolattal – való kapcsolata, és kizárható annak a lehetősége is, hogy a korai szövegekben valamilyen kötelező magatartást jelentsen (pl. Gen 38,26). Sőt kifejezetten meglepő, hogy a késői szövegek is mennyire ritkán hivatkoznak a צדק terminológiára. Így tehát a fix normákhoz való kapcsolódás nem kimutatható, így a צדק viselkedés természetese módon kapcsolódik bármilyen természetes, társadalmilag elfogadott normához.

(b) Cremer[3] szerint a cedáka funkcionális fogalom, pontosabban a társadalmilag megfelelő magatartást jelöli. Ez az interpretáció széles körben elfogadásra talált

Teológiai alkalmazás

1. A Zsoltárok könyve használja a צדק gyököt a leggyakrabben, a leghangsúlyosabban és a legsokoldalúbban. Csak itt nyer az isteni és az emberi cedeq közti kölcsönhatás kiemelkedő jelentőséget; némely prófétai szöveg akadozó nyelvezete csak erről a bázisról magyarázható.

(a) Csak a Zsolt-ban múlja felül a cedeq hímnemű alak a cedáqa nűnemű alakot számbelileg; a jelentésbeli különbség összetéveszthetetlen, nem lehet könnyen félre tolni, és valószínűleg nem mindig észlelték ugyanolyan módon a Zsoltárok könyvének különböző poétikus időszakaiban. A hálaadás éneke (40,10k) azt mondja: „Hirdetem a cedeqet a nagy gyülekezetben … A cedáka-t nem rejtegetem szívem mélyén”. Itt úgy tűnik, hogy a cedáka az éneklő oldalán megjelenő isteni tettek részleteit jelzik, amelyek az átfogó cedeq-en alapulnak (89,15-17). A cedek állítás nemcsak előfeltétele (isteni szemszögből nézve), hanem eredménye is (emberi szemszögből nézve) a cedáka-nak. A Zsolt 72-ban a királyi könyörgés reméli a cedáka ajándékának királyi elnyerését, amit ő arra használ, hogy népét cedek-ben kormá­nyoz­hassa, és hogy a dombok termékenységét cedáka-ba hozhassa (1-3. vers). Hasonló ehhez a Zsolt 119 (142. vers: A te cedáka-d örökké cedek, és a te Tórád maradandó) által kínált megoldás, miszerint a Tóra (Isten törvénye) kommunikálása, elmondása a mózesi időszakban jelezte a cedáka-cselekedet, ami megalapozza a tartós cedek-állapotot az izráeliták számára (141-144). Mindazonáltal a király cedek-je a 18,21.25-ben kapcsolatban áll a cedáka-val a 2Sám 22,21.25 paralelljében.

(b) A közös, különösképpen a himnikus énekek tényszerűen azt dicsőítik, hogy a mennyben lévő cedek/ cedáka (Zsolt 89,17; 97,2) egy teofánia (istenjelenés) formájában leszáll a földre, hogy ismételten megújítsa Izráelen a kiürült cedek-et (Zsolt 85,11-14; 99,4). Ez olyan aktus, amelynek más népek is tanúi (98,2). A menny (élőként leírva 50,6; 85,12; 97,6), JHWH gigantikus keze (48,11), vagy az isteni tekintély fénye (24,4k; 85,14) közvetítőként funkcionál. Alsőbb rendű isteni lények is funkcionálhatnak közvetítőként (a nem zsidó nemzeteknek? 58,2; 82,3 hi.). Ekként az egyetemes isteni király, JHWH népének megengedi így, hogy osztozzon veleaz őt körülvevő hatalomban (9,5; 89,15-17; 99,4; 103,17.19). Az ilyen teofánia jellegű ajándékozása a Sionon való összegyülekezés alkalmával létrejövő kultikus közössége (az őszi zarándokünnepen?). Hasonló gondolati koncepciók jelennek meg az „igazság” esetében az egyiptomi, babiloni és kánaáni kultuszban a nap-istenség társaságában megjelenő istenek esetében is. Az exegéták (bibliamagyarázók) az ÓSz ezen konceptuális kapcsolatait költői képalkotásnak nevezik. De lehetséges-e, hogy egy Dávid koráig Jeruzsálemben élő és kötelező módon tisztelt istenség hirtelen a puszta absztrakció szintjére süllyed? Mindenesetre a צדק terminus izráelita használata elszakad a személyiségtől és a tiszteletreméltóságtól, ami demitologizálja azt. Viszont megmarad egy térbeli és anyagi szférában, ami hatékony valóságként (vagy hiposztázisként) kategorizálható. Tipikusnak mondható, hogy nincs semmilyen tárgya, illetve mint általában a tulajdonnevek esetében (kivétel: Ézs 1,26; 32,17; 61,3; Préd 3,16; Dán 9,7).

Amikor a cedek/ cedáka megnyugodott az ünnep idején a népen és a földön,

  • életet és termékenységet (Zsolt 65,6kk; 72,1kk; 103,6; eső, Hós 10,12; Ézs 45,8; Jóel 2,23k),
  • a poten­ciális ellenségek feletti győzelmet (Zsolt 48,11k; 129,4k; Mik 7,9k; Bír 5,11; Deut 33,20k),
  • a jó cselekvésének a képességét (Zsolt 99,4; Hós 2,21; Ézs 1,21.27; 33,5; Jób 22,26) adja.

A harmadik pont döntő jelentőségű és az első kettő előfeltétele. Mivel a kultuszban résztvevők (akiket caddikímnek nevez a Zsolt 33,1; 142,8) megkapják a cedek-et, a mindennapi életben a néphez, társadalomhoz való hűséget és erkölcsi jóságot tanúsítanak, jólétet és győzelmet hoznak létre, okoznak, hoznak a maguk és a környezetükben lévőknek, ami abban a hatókörben történik, amely az előbbiek viselkedésével kapcsolatos „beépített” következmények megvaló­sulnak. Kiindulásként az ilyen gondolati koncepció kizárja azt a szándékot, elképze­lést, hogy az emberek közötti erkölcsös magatartás maghától értetődő lenne; inkább az a kiindulási pont, hogy a zsidók is számoltak az önromboló egoizmus természetes emberi kényszerével. Az erkölcsöt, a morált időnként újra fel kell ébreszteni. Ami elegendő, az nem intellektuális tanításból fakad, hanem csak egy olyan teljes mértékben átfogó jellegű tapasztalat lehet, ami felülmúlja mind az emberek, a népek közötti, mind a valóságtól való teljes, illetve az emberek és Isten közötti elidegenedést. Csak az ilyen tapasztalat képes a társadalmi hűségben való életre irányuló akaratot és tudatosságot felébreszteni, mivel az ember tudatára ébred annak, hogy csak az isteni jólét társadalmi szférájában rejtőzhet el. A cedek földre érkezése először és előzmény nélkül a teremtéssel kapcsolatban történt meg (Zsolt 33,4-6; 89,11-17). A teofánia általi megújulás (az őszi ünnepen?) előfeltételezi a reciprocitást: csak az, aki caddíkként viselkedett a mindennapok során, bocsáttatik be a templom cedek kapuin (118,19k), következésképpen megkapja az új áldást és cedáka-t (24,5k; 63,3k, caddík). Az isteni hatókör adományozása az emberi hordozókon látszólagosan egy szakrális étkezésben történt meg (Zsolt 4,6; 51,21; Deut 33,19; vöv. Zsolt 65,5k; 132,8k). A cedáka-nak egy rásá-ra való helyezése elképzelhetetlen, nemcsak a Zsolt-ban, hanem az egész ÓSz-ben.

(c) A צדק egyedi alkalmazásának az énekei sokkal gyakoribbak. Az isteni és az emberi cedáka közti kapcsolat áll az előtérben. Ha valakinek öröme telik JHWH cedek-jében, akkor JHWH-nak öröme telik az illető shalómjában (Zsolt 35,27). A nyomort átélő zsoltáros azt kéri, hogy meghallgattasson  „(isteni) cedáka-ban (31,2k; 71,2; 143,1; vö. 119,40), „hallgass meg, JHWH-cedek” (17,1 a két entitás azonosítása?), vagy éppenséggel „válaszolj nekem cedek-em Istene” (4,2). A mennyben lévő mérhetetlen  cedáka életté válhat azok számára, akik hűségesek JHWH-hoz (36,7-11). A vacilláló, ingadozó, tétovázó caddík is újra megerősíttetik (7,10); az ő mspátja (= külső létezése) visszatér a cedek-hez – a jólét állapota (94,15).

Ebben a kontextusban fontos az „út” (דרך) koncepciója, mely együttesen magába foglalja az életmódot és az életpályát, így történetileg fogja át a cselekedet-következmény relációt. Aki az útját JHWH-ra veti, bízza (Zsolt 37,5-7; vö. 23,3), egy napon meglátjam ahogy a cedek fényként tör előre. A templomban tett látogatás fontos, mert ez teszi lehetővé JHWH útja és cedáka-ja számára, hogy az illető életében ezek döntő erővel és hatalommal bírjanak (5,9; vö. 13. vers).

Az isteni és emberi cedáka reciprocitása világossá teszi, hogy bizonyos szakaszokban többé nem elválasztható a hordozó megjelenése. JHWH szereti a cedáka-t. Ez azt jelenti, hogy szívesen hajt végre szabadító tetteket, vagy hogy szereti az emberi caddíkokat (146,8)? JHWH arca látható a cedekben (17,15) – vagy a könyörgőé (11,7), vagy Istené (a cedek sugárzik az arcáról)?

A צדק részben a vádlott imádságában is szerepet játszik (Zsolt 7,17; talán a Zsolt 35-ben és 69-ben is). Úgy tűnik, hogy ez az alkalmazás az isteni bíróság gyakorlatán alapszik azokban az esetekben, amelyek a helyi közösség számára homályosak és ennek következményeként templomi próbatétellel (1Kir 8,31k) kell döntést hozni. Ezekben az esetekben JHWH kézzel foghatóan nemcsak a bűnösséget vagy az ártatlanságot vizsgálja meg az adott konfliktusban, hanem a barátok és ellenségek felé való viselkedést az egész megelőző életben. (Zsolt 7,4-6; 17;3-5). JHWH ítélete (שׂפת) azonnal ítéletvégrehajtásban zárul (tett-következmény) a caddíkra és a rására való tekintettel (7,9k.17k; 69,28k), ami magába foglalja a teofánia terminológi­ájának a használatát is (7,7k; 17,13-15; 35,23k).

Az egyén cedáka-ja tárgyalásának egy másik esete a templomba lépési liturgia, amelyben a papok kihallgatták a szentélybe lépőt élete igaz állapota szempontjából (Zsolt 15; 24), és a későbbi megerősítő válasz feltehetően egy kihirdetett minősítés alapján a jólét fogadására felé mutatott a belépő számára: Ez 18,9 – az ilyen ember igaz, ő élni fog; caddík hú; csak az Ez-ben maradt fenn a formula!). Ez a mondat a cedáka-t Istennek tulajdonítja (השׂב 4a). Ugyanez a fogalmazás jelenhetett meg az isteni ítéletben is: ilyen módon, az ember legalábbis Fineás történelmi tettét úgy értelmezheti, hogy az ő véres beavatkozása a nép érdekében tett cedáka-jaként lett elismerve (Zsolt 106,30k). Ezzel szemben a Gen 15,6 (E? Dtr?) valószínűleg a templomkapu-beli helyzetre utal: Ábrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki cedáka-ul. Ábrahám egy valószínűtlennek hangzó leszármazott-ígéretben hitt. Az ő minősítése így: „jólétre minősítve”, mivel az ilyen hit egy egész életen át „gyakorolt” cedáka-val áll kapcso­latban.

Néhány igeszakasz azt világítja meg, hogy a צדק nemcsak az egyén tetteit foglalja magába, hanem azok eredményét, következményeit is, mert az ember tettei készítik elő az ember sorsát. A caddík „sugárzik” (פרח Zsolt 72,7; 92,13); mindig élvezi tettei gyümölcsét (58,12); az illető szarva (קֶרֶנ) – az illető erejének szimbóluma – felemelkedik (75,11; 112,9); az illető világosságot kap, ami viszont caddík = hasznos (112,4; vö. 97,11). Az igazságos személy cedáka-ja az illető házában marad és vagyont, ill. jólétet eredményez (112,3).

A צדק cselekvés átfordítása, átváltása צדק következménnyé csak JHWH közreműködése útján lehetséges, aki – az ilyen részvétel miatt – caddík-ként dicsértetik. A disztribu­tív/megosztott igazságosság koncepcióját sokszor gyanítják ennek az állításnak a hátterében. Ez a feltételezés nem ritka a bibliai teológiában. Ha JHWH beavatkozása a caddík oldalán a rásá meggyen­gülését és megsemmisülését okozza (Zsolt 71,24; 129,4), még mindig nem találunk olyan bibliai szöveget, amelyben a gonosztevő büntetése önmagában – értsd a megsegített caddík-kal való viszony hiányában – az isteni cedáka eredménye lenne. Ez a körülmény azokban a szövegekben is túlsúlyban van, amelyek JHWH sopét caddík jellegét hangoztatják (7,12; vö. 10. v.; 9,5), ami nem egyszerűen annyit jelent, hogy „igaz bíró” – ahogy azt a modern bibliafordítások sugallják –, hanem annak a lojális alattvalónak létezése és fennmaradása is egyben, aki az uralkodó szolgája is. Ezzel párhuzamos kifejezés, amikor JHWH sápat becedek („a cedek szféréra alapozva”) számára a termékeny föld a tárgy (tébél; 9,9; 96,13; 98,9). Miért kellene éppen ennek az entitásnak bírósági ítélet tárgyává válnia? A 69,28k szakaszhoz hasonló helyek, melyek szerint a caddík – de nem a gonosztevő – eléri JHWH cedáka-ját, és a 143,1 – ahol az alattvaló nem ítéltetik el JHWH cedáka-ja miatt – ez kizárja a megosztott igazság lehetőségét. Ha JHWH caddíkként dicsértetik, akkor az ezzel párhuzamos fogalom a „kegyes” (hannún; 1165) és a „hűséges” (haszíd; 145,17), míg az ezzel szembenálló fogalom a „düh”, „harag” (7,12).

Ha az alattvaló megkapta JHWH segítségét – megtapasztalta JHWH cedáka-ját – és visszakapta saját cedáka-ját, akkor a kultuszi helyen (templom) nyilvánosan dicséri a neki adott isteni cedek/ cedáka-t (Zsolt 22,32; 35,28; 40,10k; 51,16; 71,15k.19.24; 88,13; 145,7).

(d) A király-zsoltárokban az uralkodó közvetítő szerepet játszik Isten megváltása és Izráel között. Ő az üdvösség ajándékának, azaz a cedáka elsődleges fogadója. Ez nemcsak azzal hatalmazza fel, hogy népét a cedek-szférba vezesse, hanem misztikus módon a hegyek és völgyek termékenységét is „okozza”, és végül feléleszti a salóm és a cedek reciprok kormányzási módját (Zsolt 72,1-6). Amikor háborúba megy, az ő sietségének istenjelenés-szerű elemei vannak. A cedek kíséri őt, ahogy JHWH is (45,4-8). De a cedek nem magától értetődően jellemző a királyra. Csak, ha megőrizte JHWH útjait és törvényét, tiszta kezei vannak JHWH-t és népét illetően, akkor jellemző rá az a cedek, amelyben JHWH előtt megjelenhet, aki megengedi neki a sikert – így tér vissza a tett a tevőhöz – vagy megengedi neki, hogy fényét sugározza (18,21-30).

2. A Példabeszédek könyve (Péld) egy másik nézőpontot hangsúlyoz. Itt a legfontosabb „probléma” a cedáka, amit az ember önmaga számára teremt meg a saját bölcs magatartásával; JHWH áldásával csak periférikusan jelenik meg (caddík – 3,33; 10,3.6k; 18,10).

A masc. cedek feltűnő gyakorisággal a királyhoz kapcsolódik (9-ből 5 alkalommal). Trónját a Péld 25,5 szerint a cedekre alapítja, a 16,12k szerint viszont a cedákara, ami az utóbbit mint „a cedek ajkai közti öröm”-ként tisztázza (a Péld-ben feltűnő a két főnév közötti különbségtétel, vö. 8,15k a 18-cal). Az áldozatnál jobb a cedáka királyi aktusa és a méltányos jogrend (mispát) annak érdekében, talán azért, hogy jólétet gerjesszen – nem tisztázott a célja (21,3). Különösen a szegények vonatkozásában fejeződik ki (31,9).

A tudás, a bölcsmondások elsődlegesen örömet, kellemes élményt okoznak a társadalom uralkodó osztályának egyéni képviselője számára – aki caddík –, ha bölcs és fordítva (Péld 9,9; 11,30; 23,24; Hós 14,10). Ez az egyén cdk-magatartást tanúsít

  • a nagyvonalú adakozásban (Péld 21,26),
  • a hamis beszéd elkerülésében (13,5),
  • a szegényekről való gondoskodásban (29,7), és
  • még a háziállatokkal is (12,10).

A bölcs, aki jogászként jogi eljárásokban vesz rész megelőzi mások (pl. egy másik caddík) megalázását (18,5; 24,23k; vö. 17,15). Természetesen a bölcs megosztja a cedákat másokkal (12,17).

A bölcsesség látásmódja, a cedek birtoklása nem eleve adott az ember számára. Fontos a tanítás és a belátás (Péld 1,3; 2,9). Még a bölcsesség számára sem magától értetődő a morálisan és erkölcsileg helyes magatartás. A élet egyes helyzeteiben a jó vagy a gonosz felismerése érdekében az embernek szüksége van a lényeges és átalakulást hozó bölcsesség általi megvilá­gosodásra, ami a bölcs tanításokiban ölt testet, és ami végső soron JHWH-tól származik. A bölcsesség (hokmá) helyettesíti a Zsoltárok könyvének kultikus átvitelét. Ez tehát megengedi az egyetemes emberiségre és nemcsak a zsidó emberre való vonatkoztatás (cedáka) gondolatát. Főleg a Péld 8-ban jelenik meg a megszemélyesített bölcsesség, mint a cedek-nek az ember felé való közvetítője (Péld 8,8.15k.20).

A bölcsek sokkal inkább törődnek a cselekvés következményeivel, mint a cdk-viselkedés meghatározásával. Az emberi élet során megnyilvánuló elvek követésében és vizsgálatában megjelenő erőfeszítésben a cél, a legfontosabb téma a jó cselekedet-áldások-kapcsolat és az ehhez kapcsolódó bűn-szerencsétlenség-kapcsolat (megtorlás) meghatározása. Aki caddíkként él

  • az „virul” (Péld 11,28),
  • olyan magot vet, ami biztosítja a jövőt (11,18k), és
  • a tetteinek a gyümölcsét fogja élvezni (Péld 11,30; Ézs 3,10k), vagyis
  • az illető stabilan áll mindörökre megalapozva (Péld 10,25.30; 12,3.7.12 LXX).

Az illető egész háza tele van pozitív erővel (Péld 15,6). Természetesen nincs kizárva az időleges sérülés, betegség. Lehet, hogy a caddík keveset birtokol (16,8: cedáka), hétszer is eleshet, de újra talpra áll (24,16). A „természetes” jog lényeges területeként az állandó cedáka végül a szó teljes értelmében életre (chajjím) visz és megvéd az idő előtti haláltól (péld 10,2.16; 11,4.19.30; 12,28). A caddík szája az élet forrásává is válhat mások számára (10,11; vö. 21. és 32. vers).

A Zsoltárok könyvéhez hasonlóan a Példabeszédek könyvében is fontos téma az életvitel és a viselkedés egysége (derek, ͗órah). Ha valaki gyakorolja a cedákat, akkor az illető a maga számára a hasz­not hozó jó cselekedetek olyan szféráját hozza létre, amely lehetővé teszi az illető „útjainak” a tökéletessé válását (Péld 13,6; vö. 11,5; Ézs 26,7), ami a jó élethez vezet (Péld 12,28) még akár idős korban is (Péld 16,31; vö 2,20; 4,18; 20,7). A „beépített” konzek­venciákat magukban hordozó cselekedetek koncepciója, gondolata a 21,21-ben jelenik meg kiemelkedő módon: Aki igazságra (cedáka) és (szövetségi) hűségre (cheszed) törekszik, életet, igazságot (cedáka) és megbecsülést (kábód) talál.

  1. A próféták(a) A fogság előtti és utáni próféták sokkal kevesebbet beszélnek a cedek/ cedáka-ról, mint azt várnánk. Csak Ámósz teszi Izráel feletti kritikájának a középpontjává a cdk hiányát. Részben panaszkodik a cedáka elleni támadások, illetve a korrupció miatt, ami keserűségbe hajt:

Ám 5,7: Mert méreggé teszitek a törvényt, és az igazságot földre tiporjátok

Ám 6,12: Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé.

Ez a szövegösszefüggés a cedáka-t egy előzőleg megadott valós potenciálként értelmezi, melynek a lényege, hogy a jó cselekedetek az ember megtartják és megvédik. Ez a pozíció olyan tradíciót előfeltételezhet, hogy a JHWH által irányított üdvtörténet nem pusztán a megígért föld megadásával végződött, hanem akkor a cedáka kezdeti adományával, és onnantól kezdve Izráel folytathatja az isteni történelmet a közösségileg helyes viselkedéssel;

E a cedáka József házához és Bételhez kapcsolódóan:

Ám 5,4-7: Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok! Ne keressétek fel Bételt, ne járjatok Gilgálba, Beérsebába se menjetek! Mert Gilgál fogságba jut, Bétel pedig megsemmisül. Az Urat keressétek, és életben maradtok! Különben rátör József házára, mint a tűz, amely megemészti olthatatlanul Bétel miatt. Mert méreggé teszitek a törvényt, és az igazságot földre tiporjátok.

E hasonló Tóra Jákóbnak Bételben az új lehetetlen mispát-tal kapcsolatban:

Hós 12,5: Küzdött az angyallal, és győzött, hogy az sírva könyörgött neki. Bételben talált rá, ott beszélt vele.

10,4k: Hangzatosan fogadkoztak, hamisan esküdöztek, még szerződéseket is írtak, az igazság pedig olyan lett, mint a burjánzó mérges gaz a szántóföld barázdáiban. A bét-áveni borjú miatt aggódnak Samária lakói, meggyászolja azt a nép, jajgatnak miatta a bálványpapok, mert odalett dicsősége.

10,11-15: Efraim betanított üsző, szeret gabonát nyomtatni. Én megkíméltem szép nyakát, de majd igába fogom Efraimot, Júda szántani fog, Jákób meg boronál. Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét. Bűnösen szántottatok, álnokságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét. Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál. De néped körében harci lárma támad, és elpusztul minden erődítményed, ahogyan Salman elpusztította Bét-Arbélt, mikor a csatában az anyákat gyermekeikkel együtt mészárolták le. Így bánnak el veletek Bételben szörnyű gonoszságotok miatt. Hajnalra menthetetlenül elpusztul Izráel királya!

E az isteni cedákót bemutatása Gilgálban, amely kitaszítja az emberi mispát-ot:

Mik 6,5-8: Én népem, emlékezz csak! Mit tervezett Bálák, Móáb királya, mit válaszolt neki Bálám, Beór fia, és mi történt Sittímtől Gilgálig? Akkor megismered az Úr igaz tetteit! Mivel járuljak az Úr elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt? Talán égőáldozattal járuljak elébe, esztendős borjakkal? Talán kedvét leli az Úr a kosok ezreiben, vagy az olajpatakok tízezreiben? Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért? Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.

Ézsaiás az üdvtörténetet a várossal és a szentéllyel hozza kapcsolatba Sion kiválasztásán keresztül és az üdvösség közösséggel összekapcsolt szférájának az átruházásával:

Ézs 1,21: Jaj, milyen parázna lett a hűséges város! Törvényességgel volt tele, igazság lakott benne, most pedig gyilkosok!

Ézs 28,16k: Ezért így szól az én Uram, az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el! A törvényt teszem akkor zsinórmértékké, és az igazság lesz majd a mérce. Jégeső söpri el az oltalmazó hazugságot, és víz árasztja el a rejtekhelyet.

Az örökséget azonban eljátszották. A cedáka érvénytelenné válásának a részletei abban a tényben válnak láthatóvá, hogy a kevesebb előjoggal rendelkező caddík-polgárok be lettek csapva és elrabolták szabad egzisztenciájukat a kapukon belüli helyi közösség gyülekezetében:

Ám 6,12: Futhatnak-e kősziklán a lovak, fel lehet-e azt szántani ökrökkel? Ti pedig méreggé tettétek a törvényt, és az igazság gyümölcsét ürömmé.

Ézs 5,23: akik vesztegetésért igaznak mondják ki a bűnöst, de az igazaknak elvitatják az igazát

Ézs 29,21: akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik azt, aki meg meri feddni őket a kapuban, és mindenféle ürüggyel megfosztják jogától az igazat.

Ha a cedáka ilyen módon a saját ellentétébe lett kicsavarva, kificamítva, megrontva, minden értelemmel szemben (Ám 6,12:, Ézs 5,7:), akkor csak a bűn-katasztrófa kapcsolat marad meghatározó a jövő szempontjából, és JHWH gyorsan, teljes mértékben eljuttatja azt végső következményeiig – katasztrófa a népnek és az államnak.

Létezik menekülés ebből? A cedáka-koncepció való viszonyban az

Ám 5,21-24: Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ha ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból adtok! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantotok zengését! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!

jelezhet egy lehetőséget. Paradox módon a hamis istentiszteleti gyakorlattól való tartózkodás lenne a döntő lépés Isten megújult figyelme és a cedáka újbóli megalapozása felé („Áradjon a mispát…”; a nyelvtan sem ismeri a impf. copulativum ellentétes értelmű használatát)

(b) Hóseás és Ézsaiás nagyobb hangsúlyt helyez arra a cedáka-ra, ami a jövőben fog érvénye­sülni. Hasonlóan hatékony korszakokkal együtt, az lesz az új üdvtörténet fordulópontja. Hóseás számára ez a menyasszony ára, amit JHWH hagy örökül népének az új szövetséggel, és ennek a hatásai a föld termékenységére is kihat:

Hós 2,20-25: Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Azon a napon meghallgatom – így szól az Úr –, meghallgatom az eget, az meghallgatja a földet, a föld is meghallgatja a gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”-nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”-nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!

Ézsaiás számára ez magába foglalja az üdvösség jövőbeli királyának megjelenését és attól kezdve elterjeszti a jóra való képességet, és az összes gonosztevő feletti győzelmet:

Ézs 9,6: Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Ézs 11,4.9: hanem igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában. Megveri a földet szájának botjával, ajka leheletével megöli a bűnöst … Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki, betölti a földet az Úr ismerete, ahogyan a tengert víz borítja

Ézs 16,5: Kegyelem által készül egy trón. Megingathatatlanul ül azon Dávid sátrában a bíró, aki törődik a joggal, és szorgalmazza az igazságot

Ézs 32,1: Íme, igazságosan uralkodik majd egy király, és törvényesen fognak kormányozni a vezérek.

Ugyanebben az időben a cedáka betölti az újból kiválasztott Siont, és attól kezdve lakói számára megnyitja a cedáka-ban való életet:

Ézs: 1,26k: Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges város! Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.

(c) Az Izráelból eltűnt cedáka-t illetően, ami történelmi perspektívából szemlélve súlyosabb, mint az északi országrész (a tulajdonképpeni Izráel) előző bűnei (cdk pi., Jer 3,11; Ez 16,51k), a babiloni korszak próféciája azt hangsúlyozza, hogy Isten továbbra is caddík marad (Jer 12,1:), és – mint azelőtt – ő naponta juttatja adja, árasztja a mispát-ot (Zof 3,5: Jer 9,22:), illetve az egyes kegyesek cedek mellett áll támogatóként:

Jer 11,20: Ó, Seregek Ura, igaz bíró, vesék és szívek vizsgálója! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!

Jer 20,12: Ó, Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat, aki belelátsz a vesékbe és a szívekbe! Hadd lássam, hogy állsz bosszút rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!

Ebből a perspektívából nézve a felhívás a gonosztól a társadalmilag hűségesre, a cedáka-ra való új/megújul törekvésre szól:

Jer 4,1k: Ha meg akarsz térni, Izráel – így szól az Úr –, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz! Ha őszintén esküszöl az élő Úrra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak tőle a népek, és vele dicsekszenek.

vö. Zof 2,3: Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!

Ezékiel számára ez a visszatérés/megtérés megköveteli egy sor apodiktikus parancs betartását – valójában az általában véve az isteni törvényét, ami ebben a szövegösszefüggésben először jelenik meg itt. A parancs azt mutatja meg az embereknek, hogy mely tette hasznosak, melyek vezetnek az életre, tehát a caddík ebben a cedáka-ban él:

Ez 14,14: akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal – így szól az én Uram, az Úr

Ez 18,5-9: Ha valaki igaz, ha törvény és igazság szerint él: nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején, senkit sem nyomorgat, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és a meztelent felruházza, kamatot nem szed, uzsorát nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a peres felek között, rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! – így szól az én Uram, az Úr.

Ez 18,14-17: Ha azonban ennek olyan fia születik, aki látja apja vétkeit, amelyeket az elkövet, látja ugyan, de ő maga nem követ el olyanokat: nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, nem nyomorgat senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a meztelent, tartózkodik az álnokságtól, kamatot és uzsorát nem szed, törvényeimet teljesíti, és rendelkezéseim szerint él: az ilyen nem hal meg apja bűne miatt, hanem élni fog!

Ez 18,20: Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik a fia bűne miatt. Igazságáért csak az igaz kap jutalmat, a bűn pedig csak magát a bűnöst terheli.

Aki visszatér ehhez, az biztos lehet az eljövendő katasztrófa túlélésében:

Ez 18: (Az egész elolvasandó)

Ez 33,12kk: Te pedig, emberfia, mondd meg a népednek: Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből. Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik. Ha azt mondom az igaznak, hogy élni fog, de ő elbizakodik igazságában, és gonoszságot művel, akkor elfelejtem neki igaz tetteit, és meg fog halni, mert gonoszságot művelt. Ha pedig azt mondom a bűnösnek, hogy meg fog halni, de ő megtér vétkéből, törvény és igazság szerint él.

A Hab 2,4 híres mondatát is valószínűleg ehhez hasonlóan kell értelmezni; ez olyan mondás, ami a próféta vízióira és próféciájára hivatkozik: A caddík (az ebben a próféciában való) hite által fog (túl)élni.

Jeremiás csak az eszkhatologikus jövőben fogadja el a cedek/cedáka aktuális áttörését, érvényesülését. Újra csak előzetesen

az üdvösség királyának a személyéhez kapcsolja

Jer 31,23: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!

50,7: Aki csak érte, pusztította őket. Ellenségeik azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni, hiszen ezek vétkeztek az Úr ellen, aki az ő igazi hajlékuk, az Úr ellen, aki atyáik reménysége volt.

és az újonnan megszentelt Sionhoz:

Jer 31;23: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!

50,7: Aki csak érte, pusztította őket. Ellenségeik azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni, hiszen ezek vétkeztek az Úr ellen, aki az ő igazi hajlékuk, az Úr ellen, aki atyáik reménysége volt.

Ezékiel – a kortárs papi és dtr irodalomhoz hasonlóan – feltűnően nem tesz említést az megjelenő üdvkorszakban isteni cedáka-ról, vagy annak az emberekre való áradásáról. A háttérben esetleg egy részben jeruzsálemi kultikus tradíciótól való irtózás jelenik meg?

4. A Zsoltárok nyelvezete a deutero- és trito-Ézs szövegének a nyelvezetéhez áll a legközelebb. Itt az egész népre vonatkozik az, hogy távol állnak a cedáka-tól:

Ézs 46,12: Hallgassatok rám, ti konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól!

Ézs 48,1: Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveztek el, és akik Júdától származtok, akik az Úr nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán!

Ézs 51,1.7: Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok! … Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól meg ne rettenjetek!

Mindazonáltal deutero-Ézs saját hallgatóságát már a ceek-re való törekvés állapotában látja

Ézs 51,1: Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok!

és az ugyanerre való törekvést látja a pogányokban is

Ézs 51,5: Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, szabadulásukat az én karomtól várják.

és ez mutatja Isten mindenható lényének az áttörését a közeli jövőben

Ézs 46,13: Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. A Sionon szabadulást szerzek ékességemnek, Izráelnek.

Ézs 51,5: Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, szabadulásukat az én karomtól várják.

Trito-Ézs mondatai viszont az eszkhatologikus cedáka távoli reményét sugallják

Ézs 59,14: Háttérbe szorul a törvény, távol marad az igazság, elbukik a hűség a tereken, és a becsület nem érvényesül.

mivel az emberek állapota igencsak messze áll a caddíkétól. Itt új hang is megjelenik, ami szarkasztikusan mutatja be az emberek aktuális cedáka-ját, ami mocskos ruhához hasonlóan borítja be őket, és ami saját ellentétébe lett eltorzítva:

Ézs 57,12: Én tudom megmondani, hogyan boldogulsz. De amit te művelsz, az nem használ neked.

Ézs 64,5: Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél.

Deutero-Ézs számára az üdvösség hajnalát JHWH Sionra való visszatérése jelzi, és ezzel párhuzamosan elhozza a cedek/cedáka kijelentését teofániával és az isteni jobb jelenlétével együtt:

Ézs 41,10k: Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek és gyalázatra jutnak mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak.

Ézs 51,5: Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, szabadulásukat az én karomtól várják.

Ézs 59,16: Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta.

mellvasként

Ézs 59,17: Felöltötte az igazságot mint páncélt, a szabadítás sisakja volt a fején. A bosszúállás ruháit öltötte magára, felindulása mint köpeny borul rá.

Deutero-Ézs nem gondolkodik az elvont, isteni jellemzőkről, személyiségjegyekről, hanem inkább az erő és hatalom olyan szférájáról, amely a hűséges nép felett árad, mint a vízfolyam, és különösképpen megsokasítja

Ézs 48,18: Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Akkor folyamként áradna rád a jólét, a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.

és megtámadhatatlanná teszi ellenségei számára

Ézs 54,14-17: Igazság által leszel erős, nem kell félned az elnyomástól: távol marad tőled, sem a rettentéstől: nem közelít hozzád. Ha rád támadnak is, nem tőlem lesz az. Aki rád támad, elesik veled szemben. Hiszen én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti, és fegyvert készít munkájával, én teremtettem az öldöklőt is, hogy pusztítson. Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak, meghazudtolsz minden nyelvet, mely törvénykezni mer veled. Ez az öröksége az Úr szolgáinak, így szolgáltatok nekik igazságot – így szól az Úr

Ézs 45,24k: és ezt mondják rólam: Csak az Úrnál van igazság és erő! Megszégyenülve mennek hozzá mind, akik szembeszálltak vele. Az Úr által boldogul, vele dicsekszik Izráel minden utóda.

A hímnemű és nőnemű főnevek úgy vannak elrendezve, hogy a cedek a mennyből csöpög mint az eső, és a cedáka a földön csírázik, bimbózik.

Ézs 45,8: Egek, harmatozzatok a magasból, hulljon igazság a fellegekből! Táruljon fel a föld, és teremjen szabadságot, sarjadjon igazság is vele! Én, az Úr teremtettem mindezt.

Ézs 61,11: Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az Úr is, és öröméneket minden nép hallatára.

vagy úgy, hogy a cedek az a győzelmes hatalom, ami legyőzi az eget és a földet, de a cedáka-nak engedi a továbblétezést

Ézs 51,5-8: Közel van igazságom, jön már szabadításom, és karommal népeket ítélek. Bennem reménykednek a szigetek, szabadulásukat az én karomtól várják. Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg. Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól meg ne rettenjetek! Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Ézs 58,2: Ők mindennap keresnek engem, szeretnék megismerni utaimat. Úgy tesz ez a nép, mintha igaz módon élne, és nem hagyta volna el Istene törvényét: döntést kérnek tőlem az igazságról, szeretnék Istent a közelükben tudni.

Trito-Ézs a cedáka-t még lényegesebbnek és még előre vivőbbnek, formálóbbnak látja; az eszkhatologikus teofániában fénylő módon jelenik meg:

Ézs 58,8: Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted.

Ézs 62,1k: Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya. Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes király

Ézs 59,9: Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.

JHWH népének és a földnek adott menyasszony-ajándékává válik:

Ézs 61,10k: Nagy örömöm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az Úr is, és öröméneket minden nép hallatára.

valójában a salómmal együtt kormányozza a végidei Izráelt:

Ézs 60,17: … A békét teszem meg elöljáróddá, és az igazságot felügyelőddé.

Ézs 1,26: Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges város!

Az üdvösség hajnalára rendelt és kinevezett személyek is meg vannak ajándékozva a cedek-kel. A cedek segíti Kürosz perzsa uralkodót csodás győzelemre minden ellensége felett, és arra készteti, hogy Izráel oldalán avatkozzék be

Ézs 41,2: Ki indította el napkeletről azt, akinek lépteit győzelem kíséri? Ki adja hatalmába a népeket, hogy királyokat tiporjon le? Porrá zúzza őket fegyvere, íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva.

Ézs 45,13: Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem fizetségért és nem ajándékért – mondja a Seregek Ura.

JHWH megengedi a titokzatos Isten szolgájának, hogy a megaláztatás időszaka után cdk-ká váljon

Ézs 53,11 (hi.): Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket.

Ugyanez érvényes a Lélekkel megáldottra is

Ézs 61,1-3: Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik.

Hogy Deut-Ézs nemcsak az üdvösség végidei hajnalát tekinti az isteni cedáka manifesztá­ciójának/jelének, hanem az aktuális prófécia általi bejelentést is

Ézs 45,23: Magamra tettem esküt, igazság jött ki számon, szavam megmásíthatatlan: Előttem hajlik meg minden térd, rám esküszik minden nyelv

vö. Ézs 63,1: Ki jön ott Edómból, vérvörös ruhában Bocrából, pompás öltözetben, erőteljes léptekkel? – Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz!

az mutatja prófécia magas tiszteletét is. Ehhez hasonlóan beilleszti a (hagyományos papi vagy prófétai?) Tórát, mint Isten szavát

Ézs 42,21: Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni.

Ézs 51,7: Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól meg ne rettenjetek!

Nem lenne korrekt itt kontrasztot keresni a már jelen lévő és a végidőkben megjelenő cedek/cedáka között. Úgy tűnik, hogy deut-Ézs az Istentől jövő üdvösség ajándékát az embereknek való bejelentését inkább történelmileg közvetített folyamatként fogja fel; még az eszkhaton (végidő) sem töri meg a független vagy előző történelmet elkülönülő folytonossággal –JHWH-nak a történelemben megjelenő útjaira való emlékezés az emberi cedek következetes eleme/része:

Ézs 64,4: Örömmel fogadod az örvendezőt, mert igazak tettei, utaidon jár, és rád gondol. De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk!

talán Ézs 48,1 is: Halljátok meg ezt, Jákób háza, akiket Izráelről neveztek el, és akik Júdától származtok, akik az Úr nevére esküsztök, és Izráel Istenét emlegetitek, de nem híven és nem igazán!

Deutero-Ézs a jelzőt és a qal alakú lévő igét azokra használja, akik egy jogi folyamatból (vitából?) győztesen kerülnek ki a hallgatóság helyesléséből fakadóan (?)

Ézs 41,26: Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk, jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz! Senki sem mondta meg, senki sem hirdette, senki sem hallotta szavaitokat.

Ézs 43,9.26: Gyűljön egybe minden nép, jöjjenek össze a nemzetek! Ki tudja közülük megmondani és tudtunkra adni, hogy mi volt régen? Állítsák elő tanúikat, bizonyítsák igazuk, hogy aki hallja, azt mondja rá: Úgy van! … Panaszod van ellenem? Akkor törvénykezzünk! Mondd csak el, amivel igazolhatnád magad!

egyedi gondolat, hogy ezek nincsenek összekapcsolva a a főnév használatával.

5. Jób és Prédikátor – Ez a két fogség utáni könyv szakít a cselekedetekbe épített következmények koncepciójával (megtorlás elmélet), ami akkoriban egyetemesen elfogadott paradigma volt. A Jób-ban a barátok folyamatosan makacsul védik az eszmét, még akár addig a pontig is, hogy Istennek semmit sem jelent, ha egy személy caddík:

Jób 22,2k: Használhat-e az ember Istennek? Hiszen csak önmagának használ az okos. Mi öröme telik a Mindenhatónak abban, hogy te igaz vagy? Van-e haszna abból, hogy te feddhetetlenül élsz?

vö. 27,16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és úgy rakná egymásra ruháit, mint más a vályogtéglát

36.6k: Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat. Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.

33,26: Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja a halandót igaznak.

35,6-8: Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled? Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod.

Ezzel szemben Jób csökönyösen megkísérli fenntartani cedáka-ját, bár katasztrofikus sorsa a hazugságai miatti büntetésnek tűnik:

27,5k: Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.

29,14: Igazságot öltöttem magamra, jogosságom palástként és süvegként borított be engem.

Még el kell jutnia arra következtetésre, hogy senki sem cdk Isten előtt

9,2: Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?

40,8: Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?

A személyes egzisztenciális válságból később kiemelve, de sokkal radikálisabban fogalmaz a Qohelet (Prédikátor), aki empirikusan/tapasztalati úton fogalmazza meg, hogy az emberi szükségletek nem érintik, nem befolyásolják a sorsot:

Préd 7,15: Sok mindent láttam hiábavaló életemben: Van olyan igaz ember, aki elvész, pedig igaz, és van olyan bűnös, aki sokáig él, pedig gonosz.

vö. 8,14: Van ilyen hiábavalóság is, ami a földön történik: Vannak igazak, akikkel úgy bánnak, mint a bűnösökkel; és vannak bűnösök, akikkel meg úgy bánnak, mint az igazakkal. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság.

9,1k: Mindezt megfigyeltem, mert tisztán akartam látni mindezt, hogy az igazak és a bölcsek minden munkájukkal együtt Isten kezében vannak. Az ember azt sem tudja, hogy szeretet vagy gyűlölet vár-e rá: minden előtte van. Minden érhet mindenkit. Ugyanaz történhet az igazzal és a bűnössel, a jóval, a tisztával és a tisztátalannal, azzal, aki áldozik és azzal, aki nem áldozik; úgy járhat a jó, mint a vétkes, az esküdöző éppúgy, mint aki fél az eskütől.

Ez a megfigyelés egy furcsa alapelvet, aforizmát eredményez:

7,16k: Ne légy túl caddík, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?! Ne légy túl rásá, és ne légy bolond: miért halnál meg idő előtt?

Ezzel szemben Jézus ben Sirach visszatér a régi bölcsesség álláspontjára. Csak az ostobák gondolják, hogy a cedek hatásait nem lehet megtapasztalni:

JSir 16,22: Ki ad hírt az igazságtétel tetteiről? Vagy ki várja ki azt hűséggel? Hiszen messze van a szövetség!

JSir 27,9: A madár a hozzá hasonlók közt pihen meg, az igazság is oda tér vissza, ahol gyakorolják azt.

Ezen új kompenzációs elgondolás szerint a fölösleges és túlzott jó cselekedetek – bizonyos körülmények között – helyettesíthetik, elfedhetik a múltbéli bűnöket, vagyis a cedáka jóváteszi a bűnöket:

JSir 3,30.14: A víz eloltja a lángoló tüzet, és az alamizsna kiengeszteli a bűnöket … Mert az apa irántiirgalmasságot nem felejti el Isten, és vétkeid elfedezéseként fogja beszámítani neked.

6. Apokaliptika – A cedek alapvető fogalommá válik az eszkhatologikus/végidei üdvösség szempontjából. Dániel már fenntartja, hogy miután a bűn le van pecsételve és a vétkek kiegeszetelést nyertek, az örök cedek vezettetik be, és így minden prófécia teljesül

Dán 9,24: Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét.

(vö. Ezs 7,114: Mivel te a királynak és hét tanácsosának a küldöttje vagy, vizsgáld meg Júdát és Jeruzsálemet Istened törvénye szerint, amely a kezedben van.)

A fogalom bizonyos mértékben megjelenik a 4Ezsd-ban is, amire jellemző az emberek igazságosságának a teljes hiánya:

4Ezsd 5,11: És az egyik ország kérdezi a szomszédját, ‘Járt-e igazságosság, vagy bárki, aki igaz módon cselekszik, tenálad?’ És az válaszol majd, ‘Nem’.

és hangsúlyozza, hogy a caddík-ok tettei – bizonyos körülmények között – ideiglenes kincset képez a mennyben a cselekvőtől elkülönítve:

4Ezsd 7,34.77.83: és csak az ítélet marad, az igazság megáll, és a hűségesség megerősödik … Mert neked kincsed van munkáidból a Magasságos előtt; de ez nem lesz megmutatva neked a legutolsó időkig … A harmadik mód, hogy látni fogják majd a jutalmat, ami azoknak lett előkészítve, akik bíztak a Magasságos szövetségében.

Isten igazságossága büntető ebben a késői időszakban, de magától értetődővé válik abban a tényben, hogy Isten kegyelmes azokhoz, akiknek nincs jó cselekedetekből álló kincsük (8,48k).

A Dán 4,24-ben az arámi cidká talán jóakarat, alamizsna jelentést hordozza, ami a korai judaizmusra jellemző, és ami egy specifikus arámi előtörténetre vezethető vissza.

Intertestamentális kor

1. Qumrán – Qumránban a cedek és a cedáka, ill. apl. cedákót szavakat Istennek az üdvtörténetben megnyilvánuló tetteire használták, és központi szerepet játszottak. A qal és hi alakok is használatban voltak. A közösség alapítóját sohasem nevezi nevén, hanem csak a móré hacsedek címmel illetik és jelölik (mintegy 10x), és az „egyesülés” tagjai magukat büszkén vallják „a cedek fiai”-nak (1QS 3,20.22; 9,14). Istent él haccedek-ként ünneplik (1QM 18,8). A cedáka forrása a köznapi szemek számára el van rejtve, de a hálaadó éneket éneklő számára látható volt és megtanulta, hogy mispátja (a jóléte állapota) miként jöhet őhozzá (1QS 11,5k). Különösen jellemző, hogy az ÓSz azon összefüggése, hogy Isten csak annak adja át a cedeket, aki caddík – itt eltűnik. AZ isteni cedáka összekapcsolódik a bűnök megbocsájtásával: Az ő cedákót-ja által a bűneim el vannak törölve (1QS 11,3.12-14; vö. 10,11). Ilyen mondatok áll az ÓSz és az ÚSz között, és távolról emlékeztetnek az Isten igazsága (dikaiosyné theou) páli elemzésére.

Utoljára pedig még egyszer szeretnénk megerősíteni, hogy az igazság fogalma nem egyenlő a jog és filozófia “objektív valóságnak megfelelő állítás” fogalmával, hanem lényegében “az Isten rendelésének, törvényének megfelelő állapot”-ot jelenti. Mivel az ógörög nyelvben nem létezett a Septuaginta fordításakor a cádak, cedek, caddík, caddiká héber fogalmaknak megfelelő szó, ezért kénytelenek voltak a fordítók a görög dikaioszüné (és derivatívumai) szóval fordítani a héber fogalmakat.


[1] Ernst JENNI, Klaus WESTERMANN, Theologisches Handwörterbuch zum Alten Testament, Chr. Kaiser Verlag, Zürich 1976., I. kötet

[2] E. Kautzsch, Abhandlung über die Derivate des Stammes CDK im alttestamentlichen Sprachgebrauch, 1881, 53.

[3] H. Cremer, Die paulinische Rechtfertigungslehre im Zusammenhang ihrer geschichtlichen Voraussetzungen, [19092]