1Sám 3,19 – Biztosan értjük, hogy mi áll ebben a bibliai versben?

A minap úrvacsorai istentiszteleten vettem részt gyülekezetünkben. Az úrvacsorában, a pászka és a bor vétele után minden résztvevő kap egy személyre szóló, cédulára nyomtatott bibliai verset. A nekem osztott igei versrészlet a következő volt …és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. (1Sám 3,19). Azt gondolom, hogy az adott bibliai locussal kapcsolatban több probléma is felmerül.

(1) Az első talán az lehet, hogy magát az igeverset töredékesen bocsátja rendelkezésre. Az 1Sám 3,19 eleve a következőképpen hangzik a maga teljességében: Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni. A Biblia Hebraica Stuttgartensia héber szövege a következő:

וַיִּגְדַּ֖ל שְׁמוּאֵ֑ל וַֽיהוָה֙ הָיָ֣ה עִמֹּ֔ו וְלֹֽא־הִפִּ֥יל מִכָּל־דְּבָרָ֖יו אָֽרְצָה׃

Azt hiszem, hogy nem szabadna az ilyen helyzetekben szétszabdalni a bibliai verseket, mert félreértésekre, félreértelmezésekre adhat okot – amint azt az alábbiakban is látni fogjuk.

(2) Ebben a bibliai versben három állítmány szerepel, de a három közül kettőhöz ugyanaz az alany tartozik:

a. Sámuel pedig felnövekedék (וַיִּגְדַּ֖ל שְׁמוּאֵ֑ל). Itt egyértelmű: Sámuel az alany, a “felnövekedék” (helyesebben: “növekedett”) az állítmány, ami a héberben qal.impf.e/3 alakban olvasható.

b. A folytatásban: és az Úr vala ővele (וַֽיהוָה֙ הָיָ֣ה עִמֹּ֔ו). Itt is egyértelmű, hogy az Úr (pontosabban: JHWH) az alany és a létige ragozott alakja az állítmány.

c. Az izgalom most jön: és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni (וְלֹֽא־הִפִּ֥יל מִכָּל־דְּבָרָ֖יו אָֽרְצָה׃). Itt már csak egy tagadott állítmány van, ami hif.perf.e/3 alakban található, vagyis nem okozta/hagyta leesni-vel fordítható. Na, de ki az alanya ennek a részmondatnak? Sámuel? Egyértelműen NEM, mert ő az első mondatnak vagy részmondatnak az alanya. Az egyes részmondatokat a וְ = “és” szócska választja el kvázi vesszőként, pontosvesszőként. A második mondatrész alanya JHWH, és – ami nagyon fontos – az ominózus harmadik mondat/mondatrész ehhez a mondathoz kapcsolódik, nem pedig ahhoz, amelynek Sámuel az alanya. Ebből fakadóan a harmadik mondatrésznek közös az alanya a második mondatrésszel, vagyis az alany mindkét esetben JHWH.

(3) A fentiek alapján az ominózus bibliai vers a következő értelmező kiegészítésekkel így hangzik: Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő (ti. Sámuel) ígéiből (kimondottakból) a földre nem hagy vala esni (ti. JHWH). Meggyőződésem, hogy a – különösen a Károli-Biblia 1908-as revízióját használó – bibliaolvasók túlnyomó hányada ezt a locust félreértelmezi és valahogy úgy értelmezi, hogy Sámuel az, aki az Úr “száját” elhagyó igéket nem hagyja “földre esni”, vagyis az allegóriát feloldva, nem hagyja “a füle mellett elmenni”, nem hagyja lelki értelemben figyelmen kívül. Emiatt ezt a bibliai verset egy fajta útmutatásnak, buzdításnak tekintik a keresztyén életre, az Istennel való személyes kapcsolat fenntartására vonatkozólag. Ez persze a fordítás alapján és az utolsó tagmondat levágásával és önállóvá tételével lehetővé válik, de ez az értelmezés ellenkezik az 1Sám adott kontextusának mondanivalójával – végső soron Isten igéjének a mondandójával.

(4) A félreértelmezés lehetőséségét ráadásul az is erősíti, hogy a דְּבָרָ֖יו = mondottai, beszédei (értsd: általa mondottak) szót a Károli-féle fordítás igéi szóval adja vissza. És mivel igéi általában Istennek vannak, ezért tulajdonképpen a félreértés/félrevezetés itt “le is van betonozva” a szövegben mindazok számára, akik a Károli-fordítás 1915-ös revízióját olvassák.

A bibliafordítás során mindig felmerül a dilemma: szöveghű legyen-e a készülő fordítás, vagy magyarázó jellegű (dinamikus ekvivalencia). Az első módszerrel az a probléma, hogy komoly félreértelmezések lehetőségét rejti magában az olvasó oldalán (ld. jelen probléma), a második módszerrel szemben pedig azt hozhatják fel, hogy “hozzátesz” a szöveghez, ill. eleve egyfajta értelmezést ad az olvasó kezébe (pl. amikor a jehovisták olyan bibliakiadást olvasnak, amelyben minden “Úr” és “Isten” Jehova névvel van behelyettesítve). Látható, hogy az 1Sám 3,19 félreértelmezhetőségének a Károli-Biblia szöveghűsége az alapja, ahogy ószövetségi exegézis professzorom is mondta: A Károli-Biblia egyik hátránya éppen az eredeti szöveghez való túlzott közeliségében rejlik (dr. Karasszon István).

Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy ennek a bibliai versnek a félreértelmezése (és sok másé) nem újkeletű probléma. Ennek feloldására vonatkozó kísérletekre álljon itt néhány külföldi és honi példa:

NIV: The Lord was with Samuel as he grew up, and he let none of Samuel’s words fall to the ground.

ESV: And Samuel grew, and the Lord was with him and let none of his words fall to the ground.

NLT: As Samuel grew up, the Lord was with him, and everything Samuel said proved to be reliable.

Luther 1912: Samuel aber nahm zu, und der HERR war mit ihm, und fiel keines unter allen seinen Worten auf die Erde.

Zürcher Bibel 2007: Un Samuel wuchs heran, und der HERR war mit ihm und liess keines von allen seinen Worten auf die Erde fallen.

Menge-Bibel: Samuel aber wuchs heran, und der HERR war mit ihm und ließ nichts unerfüllt von allem, was er angekündigt hatte.

RÚFO2014: Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül.

ÚjKároli: Sámuel pedig felnövekedett, és az ÚR vele volt, és semmit sem hagyott a földre hullani beszédéből.

Ezekből a példákból is látható, hogy máshol is küzdenek a szöveghűség kontra dinamikus ekvivalencia dilemmájával. A magyarázatos Bibliák viszont egyértelműen fogalmaznak:

JEWISH STUDY BIBLE: 19-21. Ezek a versek zárják a történetet. Az első reveláció után Sámuel még több kijelentést kapott, és mivel mindezek a próféciák megvalósultak, elismerték őt, mint megbízható prófétát (a héber nyelv ugyanazt a szót használja jelzőként, mint ami “hűséges”-t jelent a 3,35-ben), az igaz próféta Deut 18,22-ben megfogalmazott kritériumával.

NIV STUDY BIBLE: and he let none of Samuel’s words fall to the ground – Mivel Sámuel egyetlen szava sem bizonyult megbízhatatlannak, olyan prófétának ismerték el, aki az Úr szavát mondta (ld. 20-21; 9,6)

BIBLIA MAGYARÁZÓ JEGYZETEKKEL: Az az idő, amelyben Isten igéje ritkaság volt (1. v.), befejeződött. Az első kijelentés meghallása óta Sámuel az Úr prófétája, azt bizonyítja, hogy egyetlen jövendölése sem maradt beteljesületlen (földre hullanihoz vö. Józs 21,45). Egész Izráelnak van ismét valakije, aki az isteni útmutatást közli. De mielőtt Sámuel e feladatát betölthetné, be kell teljesülnie az igének, amit mint első kijelentést kinyilvánított (4. r.).

Konklúzióként elmondhatjuk, hogy

(1) Isten igéjét nem szabad szétdarabolni, legalábbis az igevers szintjén és mindig figyelembe kell venni a kontextust, vagyis hogy milyen szövegkörnyezetben van az adott igevers;

(2) nagyon figyelmesen kell a Bibliát olvasni, és ha kétség merül fel a helyes értelmezéssel kapcsolatban, szakemberrel kell konzultálni;

(3) ha nincs lehetőség a tanácskérésre, akkor sem szabad a Szent Lélek vezetésére hivatkozva “kitalálni” egy fajta értelmezést;

(4) ha valaki mindenképpen ragaszkodik a Károli-fordításhoz — bár ma már léteznek jobb fordítások is magyar nyelven –, akkor érdemes áttérni az ún. “újkároli” szöveg olvasására;

(5) a szakemberek (teológusok) számára pedig megkerülhetetlen kötelesség a Biblia héber és ógörög szövegével és a bibliai teológiával való intenzív foglalkozás.