A ZSENGE ÉS A TIZED – A két fogalom nem összekeverendő!

Írta: Halász Zsolt

Egyre több gyülekezet és keresztény kommunikációjából hallom, hogy rendszeresen keverik a bibliai zsenge vagy első zsenge, illetve a tized fogalmát. Sőt, még viszonylag komolynak mondható keresztény konferencián is elhangzott ez a téves összemosás. Ráadásul nagy valószínűséggel eleve rossz tanításban kapták ezeknek a fogalmaknak a magyarázatát. Szeretném azt hinni, hogy ezeknek a fogalmaknak az összekeveredése nem azt célozza egyes gyülekezetekben, hogy több pénzt lehessen a hívektől ilyen vagy olyan módon beszedni, hanem tisztán hátsó szándék nélküli fogalomzavarról van csak szó. Ebben a bejegyzésben szeretném “tisztába tenni” ezeket a témákat.

ZSENGE, ELSŐ ZSENGE, A TERMÉS LEGJAVA

A fogalmak, amelyekkel foglalkozni kívánunk a Bibliában, pontosabban a Tórában (Mózes öt könyve) nem a betakarítási vagy termelési tevékenység folyamatának sorrendisége alapján jelenik meg. Ennek ellenére én ezt a sorrendet veszem alapul, mert úgy vélem, hogy a t. Olvasónak könnyebb lesz így megérteni ezeket a fogalmakat. Emiatt szeretném elsőnek az ún. zsenge, első zsenge, a termés legjava fogalmát előre venni. Az erre vonatkozó bibliai iránymutatás a Deuteronomium (5Móz) 26,1-11 szakaszban található:

[Károli 1915] 1. Mikor pedig bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban: 2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amelyet szerezz a te földedből, amelyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve; 3. És menj be a paphoz, aki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja. 4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé. 5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan. 6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot. 7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat; 8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal; 9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. 10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, amelyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt; 11. És örömet találj mindabban a jóban, amelyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, aki te közötted van.

[RUFO2014] 1 Amikor bemégy arra a földre, amelyet neked ad örökségül Istened, az Úr, birtokba veszed és letelepszel rajta, 2 akkor mindenből, amit behordasz a földedről, melyet Istened, az Úr ad neked, vedd a föld termésének legjavát, tedd egy kosárba, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy ott lakjék a neve. 3 Menj el a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az Úr, az én Istenem előtt, hogy bejöttem arra a földre, amelyről megesküdött az Úr atyáinknak, hogy nekünk adja. 4 A pap vegye el kezedből a kosarat, és tegye le Istenednek, az Úrnak oltára elé. 5 Te pedig ezt mondd Istenednek, az Úrnak a színe előtt: Bolyongó arámi volt az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és hatalmas néppé lett ott. 6 Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, nyomorgattak, és kemény munkát végeztettek velünk. 7 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, atyáink Istenéhez, az Úr pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat. 8 És kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmetes tettek, jelek és csodák között. 9 Azután behozott bennünket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Azért hoztam most ide a termés legjavát arról a földről, amelyet te adtál nekem, Uram! Így tedd azt oda Istenednek, az Úrnak színe elé, és borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt! 11 Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének, örvendezz a lévitával és a közötted lakó jövevénnyel együtt!

A szövegből kitűnik, hogy itt a termés “legelejéről”, a legelső betakarított termésről van szó. Természetesen ez abból az elvből ered, hogy minden első fajzás, minden elsőnek leszedett gyümölcs, minden elsőnek levágott kéve, minden első fiúgyermek az Urat illeti. Ezt az ún. elsőt kell egy kosárban az Úr által kijelölt papi áldozóhelyen a papnak átadni, illetve az oltár elé letenni áldozatnak (kivéve az anyja méhét megnyitó fiúgyermeket, mert azt meg kell váltani más áldozattal). Ezzel együtt el kell mondani egy ősi zsidó nemzeti hitvallást is, aminek a tartalma az áldozat hozóját emlékezteti és hálára készteti.

A zsenge szóval fordított fogalom, ami ebben a szakaszban a Tóra héber szövegében szerepel, a רֵאשִׁית = kezdő, fő szó, ami a רֹאשׁ = fej, első értelmű szóból ered.

TIZED

A tizedet alapvetően a Deut 14,22-29 szakasza rendeli el:

[Károli 1915] 22. Esztendőről esztendőre tizedet végy a te magodnak minden terméséből, amely a te meződön terem. 23. És egyed az Úrnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakozzék az ő neve, gabonádnak, mustodnak, olajodnak tizedét, a te barmaidnak és juhaidnak első fajzását; hogy tanuljad félni az Urat, a te Istenedet minden időben. 24. Ha pedig hosszabb néked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tőled az a hely, amelyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened: 25. Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened; 26. És adjad a pénzt mind azért, amit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italért és mindenért, amit megáhít néked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe. 27. A lévitát pedig, aki a te kapuidon belől van, ne hagyd el, mert nincsen néki része, sem öröksége veled. 28. A harmadik esztendő végén vidd ki annak az esztendő termésének minden tizedét, és rakd le a te kapuidba. 29. És eljön a lévita (akinek nincsen része és öröksége te veled), és a jövevény, árva és özvegy, akik a te kapuidon belől vannak, és esznek és megelégesznek, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened a te kezednek minden munkájában, amelyet végzesz.

[RUFO2014] 22 Add meg a tizedet vetésed minden terméséből, ami a mezőn évről évre terem! 23 Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg, azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. Ezt tedd gabonádnak, mustodnak és olajodnak a tizedével, marhádnak és juhodnak az elsőszülöttjével. Így tanuld meg félni Istenedet, az Urat mindenkor! 24 De ha túlságosan hosszú odáig az út, és nem tudod odavinni, mert messze van tőled az a hely, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy oda helyezze nevét, pedig megáldott Istened, az Úr, 25 akkor add el pénzért, a kapott pénzt tedd erszénybe, és úgy menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr. 26 Vásárolj a pénzen bármit, amit kívánsz: marhát vagy juhot, bort vagy egyéb részegítő italt, bármit, amit csak megkívánsz, és egyél ott Istenednek, az Úrnak színe előtt, és örvendezz házad népével együtt! 27 A lakóhelyeden élő lévitáról se feledkezz meg, mert neki nincs birtokrésze és öröksége, mint neked. 28 Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet, és raktározd el lakóhelyeden, 29 hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtokrésze és öröksége, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek, és jóllakhassanak. Így megáldja Istened, az Úr kezed minden munkáját, amit csak végzel.

A héber szöveg ebben az esetben a עָשַׂר = tized, ami a עָ֫שֶׂרvminek a tized részének lenni igéből származik. Tehát ez nyelvileg is és tartalmilag is egy egészen más fogalom, mint a fenti zsenge fogalma. Ezen felül a tizedet a már teljes egészében betakarított termésből (és a 22. versben említett minden terményből) kellett elkülöníteni. Az állatok esetében ez az éves szaporulat alapján kellett megtenni.

A fentiek alapján könnyen belátható, hogy a zsenge és a tized már csak azért sem lehet ugyanaz a dolog, mert a zsenge betakarításakor (az aratás vagy az év elején) még nem megállapítható, hogy mennyi lesz a teljes termés, illetve a tized csak a betakarítás vagy adott gazdasági időszak végén állapítható meg a a teljes terménymennyiség és szaporulat (megkapott fizetés) ismeretében és tízzel való elosztásával.

A papok tizedéről a Numeri (4Móz) 18,25-32 rendelkezik.

szovegzar

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s