A Biblia szövegének áthagyományozása során felmerült hibák

Egy eredeti dokumentum (Vorlage) másolása során többféle hiba is felmerülhet. Hajlamosak vagyunk összekeverni a hasonló vagy azonos hangzású szavakat. Az angol nyelvben például a “hole” és a “whole”, vagy az (it’s” és az “its” keverhető így össze. Ráadásul az angol nyelv helyesírása igen nehéz rendszer: ugyanazt a hangot egy sor másféle módon is írhatjuk: “way” vagy “weigh”; “to”, “too”, vagy “two”. Az ókori héber és görög nyelvben ez a probléma nem volt ilyen akut, de léteznek esetenként elírások, amelyek még a Biblia könyveinek legkorábbi másolataiban is előfordulnak, leginkább a hangzás hasonlóságai miatt. Az egyik legkomolyabb a לא (lamed alef – lo) szó esetében lehetséges, ami “nem” vagy “ne” tagadást jelenti. Ha viszont לו (lamed waw) szót látjuk, az “hozzá” vagy “neki” (hímnem) jelentésű. Általában a kontextus világos útmutatást ad arra vonatkozólag, hogy melyik “lo”-ról is van szó. Esetenként viszont megtörténik, hogy sem a “nem/ne”, sem a “hozzá/neki” használata nem lehetséges, ami így némi zavart okoz.

A “lo”-zavar egyik legjobb példája az Ézs 9,2-ban található. A masszoréta szöveg (MT) לא szót hozza “nem/ne” jelentéssel. Az angol nyelvű KJV Bible ezt ekképpen adja közre: Thou hast multiplied the nation, and not increased the joy; they joy before thee according to the joy in harvest. (Te megszaporítod a népet és nem szerzel nekik nagy örömet; úgy örülnek színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni…) A szöveg ilyen jellegű visszaadása mindenesetre a gondaltfűzés irányának visszafordítását jelenti: Isten megsokasította a népet, de még nem sokasította meg az ő örömüket, és ezért ők még csak úgy örvendeznek, mint amikor összegyűlnek a kiváló aratás vagy szüret után. De éppen a masszoréta zsidó iratok is jelezték, hogy ez egy figyelmetlenségből fakadó elírás: így a helyes kiejtést jelzik is a margón (לו). Így a szöveg a következőképpen alakul: Thou hast multiplied the nation, Thou hast increased the joy for it; they joy before Thee according to the joy of harvest. (Te megszaporítod a népet és nagy örömet szerzel nekik; úgy örülnek színed előtt, ahogy aratáskor szoktak örülni…). A szír Pesitta ezt így hozza, amint azt az arám Targum és tizenkét középkori héber kézirat is: לא helyett לו. Mivel mindkét olvasat megjelenik az 1QIsa-ban, ezért ez az irat nem segít bennünket az ellentmondás feloldásában. A Septuaginta (LXX) sem jelent segítséget, mert a fordító teljességgel meghamisította a hébert azzal, hogy a a lo-t semmilyen módon nem adta vissza a fordításában: A nép többsége, akiket lehoztál örömödben, ők is örülni fognak előtted, mint akik az aratásnak örvendeznek. De mintegy 90%-os valószínűséggel biztos, hogy a NASB (New American Standard Bible) fordítása helyes: Thou shalt multiply the nation, Thou shalt increase their gladness; they will be glad in Thy presence as with the gladness of harvest.

Ennek a szövegkorrekciós példának az áttekintése után nézzük meg a bibliai szöveghagyományozás azon főbb hibáit, amelyeket a szövegkritika jelenleg ismer.

1. Haplográfia

A haplográfia lényegében azt jelenti, hogy egyszer írjuk le azt, amit kétszer kellene leírni. A héberben ez azt jelenti, hogy egyetlen mássalhangzó van ott, ahol kettőnek kellene lennie, vagy az történik, hogy a két mássalhangzó összekeveredik, vagy akár két szó is. Például az Ézs 26,3: You will keep in perfect peace him whose mind is steadfast, because he trusts in You (Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik). Az utolsó szavak szó szerinti jelentése: benned bízva. Ezt követi a bízzatok JHWH-ban a 4. versben. A héberben az utolsó szó a בטוח (b-t-w-ch; bátuach). A 4. vers kezdő szava a בטחו (b-t-ch-w; bitchú). Amikor punktuálatlan [magánhangzók nélkül – ford.] mássalhangzókként jelennek meg ezek a szavak, akkor a következőt látjuk: b-t-w-ch b-t-ch-w. Így ez a két szó megjelenésében szinte teljesen megegyezik még akkor is, ha az első egy hímnemű egyes számú melléknév, míg a második az ige többes számú imperatívusza. Az 1QIsa-ban csak b-k b-t-ch-w mássalhangzókat találjuk, elhagyva az előző b-t-w-ch szót. Ráadásul az Ézsaiás könyvének szövegét tartalmazó Holt-tengeri tekercsek a 3. és 4. verset összetömörítik a következő lehetséges olvasattá: A szilárd jellemet valódi békében őrzöd meg, mert Benned bízik (szó szerint: shalom shalom ‘béke béke’); mert Benned … bíztak (vagy másként: Bízzatok) JHWH-ban örökké. A MT (helyesen) olvassa: A szilárd jellemet Te valódi békében őrzöd meg, mert Benned bízik. Bízzatok JHWH-ban! Azt is hozzá kell tennünk, hogy a “bizalom” jelentésű szó a bitchú punktuációt tartalmazza, az 1QIsa kontextusa egy másik kiejtést tartalmazhat, pl. bátchú, ami azt jelenti, hogy “bíztak”. A LXX csak egyetlen shalom-ot tartalmaz és egyetlen bátchú igét, ami miatt az egész szakaszt (a 2. verset is beleértve) a következőképpen fordítja: Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az a nép, amely az igazságosságot nézi [a jeszer (“gondol”) mint a noszer (tekinteni, megtartani)] és az igazságot nézi, megőrizve az igazságot és megtartva a békét. Mert benned [4. v.] reménykedtek [vagy bíztak], ó Uram [a JHWH elfogadott helyettesítő szava] mindörökké [szó szerint: עֲדֵי־עַד = a korszakig; fordítás, amelyet mind a MT, mind az 1QIsa igazol].

Más előfordulások esetében a haplográfia már magában a MT megjelenhetett, amint az valószínűleg a Bír 20,13 esetében is történt. A szokásos ószövetségi hivatkozás a Benjámin törzséből való férfiakra vonatkozik (bené-binjámin), de a Szóférim mássalhangzós szövege a “binjámin” törzsnevet egymagában olvassa (ami szintén csak helyenként fordul elő). A LXX viszont a szokásos “Benjámin fiai” olvasatot hozza (οι υιοι Βενιαμιν) mind az A-, mind a B-verzióban (A Bírák könyvének a LXX-ben két görög nyelvű változata találhat, melyek mindegyike ugyanarra a héber Vorlagera vezethető vissza). Érdekes módon a MT szerzői is úgy hitték, hogy a “fiai”-nak benne kell lennie a szövegben, mert ők a בְּנֵי (= fiai) szó magánhangzóit beillesztették a szövegbe anélkül, hogy megengedték volna maguknak azt, hogy a szövegbe a mássalhangzókat is leírják, mert ezzel megváltoztatták volna a Szóférim mássalhangzós szövegét, amelyet (szent) hagyományozás útján kaptak.

2. Dittográfia

Ez a gyakori másolási hiba akkor jelenik meg, amikor kétszer írják le azt, amit csak egyszer kellene. Ennek egyértelmű példája a MT-ben az Ez 48,16: הֲמֵשׁ הֲמֵשׁ מֵאוֹת = “öt öt százak” [ezt a hibát a Biblia Hebraica Stuttgartensia – BHS – a szövegben javítja és a kritikai apparátusban jelzi a dittográfia tényét – a ford.]. Ezt a tévedés jelezve a masszoréták a második הֲמֵשׁ-t punktuálatlanul hagyták és ezzel azt kívánták jelezni, hogy az olvasás során ezt ki kell hagyni. Az 1QIsa-ban, az Ézs 30,30-ban a הִשְׁמִיַע הִשְׁמִיַע (= “Halld, halld”) az egyetlen הִשְׁמִיַע helyett, amit a MT-ban áll, szintén igazolható a változatok alapján.

Egy valószínűsíthető dittográfia másik példája az Ézs 9,5-6 (angol nyelvű Bibliákban: 6-7), ahol az 5. vers végén שַׂר־שָׁלוֹם (szár-salóm; = “béke hercege”) olvasható. A 6. vers elején viszont לְםַרְבֵּה הַמִּשְׂרָה (lemarbé hammiszrá; = “uralma növekedésének”) áll. Ahogy ez a héberben áll, tökéletes az értelme, de a lemarbé helyesírásával van egy kis gond: a מ (mém) az “m” betű egy olyan speciális formájával van leírva, amely csak egy szó végén jelenhet meg (szóvégi mém). Ez világosan jelzi azt, hogy a Szóférim leírói két különböző hagyományt találtak ennek az olvasatával kapcsolatban: az egyik az 5. vers végén csak salóm-ot olvas és a 6. vers r-b-h-val kezdődik (amelyet rabbá-ként is ejthetünk, ami “nagy” jelentésű). Ez alapján azt kellene olvasnunk, hogy az uralomnak nagynak kell lennie.

A dittográfiával kapcsolatos utolsó példánkat a Zsolt 23,6-ból vesszük: …és az Úr házában lakom egész életemben (szó szerint: “napok hosszáig”; héb.: לְאֹרֶךְ יָמִים). Ahogy arra a masszoréták rámutattak, itt a וְשַׁבְתִי (wesabtí; = “és vissza fogok térni”) igealaknak kellene állnia, és ezzel a és vissza fogok térni [a házba] jelentést kellene előnyben részesíteni. Ennek az az oka, hogy a zsoltár írójának el kellett hagynia az Úr házát és most szeretne mihamarabb visszatérni oda. Viszont, ha a mássalhangzókat wesibtí-nak punktuáljuk, akkor a LXX olvasatát kapjuk meg: και το κατοικειν με (És az én lakásom/letelepedésem [a házban lesz]) Ez a változat a héber stílustól eléggé elüt, bár semmiképpen nem elképzelhetetlen. Talán a legattraktívabb lehetőség, hogy ezt a szót a haplográfia egyik esetének vesszük. A babiloni száműzetésből való visszatéréskor bevezették az alefbetet, vagyis az arámi eredetű mássalhangzóírást, melyre az jellemző, hogy a mássalhangzók mindegyike egy négyzetbe írható be. Ebben a rendszerben a ו (waw) könnyen összekeverhető a י (jod) mássalhangzóval. Az 1QIsa keletkezésének idején ez gyakran meg is történt, mivel egy hosszú szárú jod pontosan úgy nézett ki, mint egy rövid szárú waw. Főleg akkor fordulhatott elő egy haplografikus helyzet, amikor egy jod és egy waw állt egymás mellett. Egy görög ajkú másoló ekkor úgy ítélhette meg a helyzetet, mintha két waw állna egymás mellett, vagyis ez egy “egy waw-os tévedés” és elhagyta azt a második waw-ot, ami tulajdonképpen egy jod lett volna. Ha ez a rekonstrukció helyes, akkor Dávid eredeti szóhasználata a וְיָשַׁבְתִי (wejásabtí) lehetett: szokásos héber módon kifejezve le fogok telepedni/lakni fogok.

3.  Metatézis

Ez a hiba a betűk vagy szavak helyes sorrendjének figyelmetlen felcserélését jelenti. Például, az 1QIsa-ban az Ézs 32,19 végén és ledől/le fog dőlni az erdő áll a MT helyes a város teljesen le van tarolva olvasata helyett. Ez úgy történhetett meg, hogy az erdő szót (יָעַר) és a város szót (עֻיר) ugyanazokkal a mássalhangzókkal kell írni. Mivel a תִּשְׁפַּל (tispal; = “teljesen le van tarolva”) nőnemben van és a יער hímnemű, ezért csak a város lehet az egyetlen lehetséges olvasat. Az Ézsaiás-tekercs íróinak tévedése érthetőnek is mondható, mert a יער szó ugyanennek a versnek az előző klauzulájában is előfordul.

Az Ez 42,16-ban viszont nyilvánvalóan a MT hibás, amikor a az olvasatban öt könyök mérőnáddal az ötszáz könyök mérőnáddal helyett (הֲמֵשׁ־מֵאוֹת קָנִים) . Ezt a korrekciót a masszoréták jelezték azzal, hogy a magánhangzókat jelölő pontozás inkább a “százak”-nak felel meg, mint a “könyök”-nek. A LXX, a Vulgata és az összes többi verzió ötszázat olvas az öt könyök helyett.

4. Összeolvadás (fúzió)

Ez a hiba egy szó utolsó betűjének és az azt követő szó első betűjének kombinálódást jelenti, vagy két külön szó egy összetett szóvá való kombinálódását. A betűk valószínűsített összeolvadásának jelenségét láthatjuk az Ám 6,12-ben, ahol az MT Futhatnak-e kősziklán a lovak, lehet-e szántani ökrökkel? olvasatot hozza. Nyilvánvaló, hogy egy mezőgazdasági gazdálkodó szántott ökrökkel, míg a lovak nem futhatnak a sziklás talajon. Az is lehetséges, hogy a szántani szó után beszúrunk egy azt mutatószót (NASB, RÚFO 2014), vagy egy ott helyhatározót (KJV, NIV). A héberben viszont nem létezik szó az aztra és az ottra. Ez az az ok, ami miatt helyesebb lenne leválasztani az ökrök szóról a többes számú ragot (בַּבְּקָרִים), ami így a יַָם szót adja, ami tengert jelent. Így a kijavított klauzula a következőképpen olvasható: …felszántja-e az ökör a tengert? – ez egy hatástalan vagy értelmetlen folyamat illusztrációja, amely hasonló azokhoz a lovakhoz, amelyek a sima sziklán próbálnak futni. Ezzel a javítással az egyetlen probléma, amit egyébként a Biblia Hebraica Kittel-féle kritikai apparátusa is jelez, hogy nem áll rendelkezésünkre olyan fennmaradt ókori szövegváltozat, amely ezt az elválasztást megtenné.

Egy másik textuális probléma, melynek sokkal messzebb mutató konzekvenciái vannak, a látszólagos hivatkozás egy titokzatos Azázélre a Lev (3Móz) 16,8-ban. Az engesztelés napja számára előírt folyamatban a főpapnak sorsot kell vetnie az áldozatra szánt két bárányra. Az NIV olvasata: One lot for the Lord and the other for the scapegoat (az egyiket sorsolja ki az ÚRnak, a másikat bűnbaknak). A MT egy némileg eltérő ismeretlen tulajdonnevet jelez – עֲזָאזֵל; Azázél – amit a középkori rabbik úgy magyaráztak, hogy az egy szőrös sivatagi démon megjelölése volt. Ezek szerint Áronnak egy démonnak kellett sorsolnia. Amióta viszont a Tórában máshol sem engedélyezett a démonok felé való szolgálat vagy istentisztelet, ezért a legkevésbé sem valószínű, hogy ezen a bibliai helyen ez jelenne meg (és ugyanazon fejezet elkövetkező verseiben) megengedő módon. Ennek a rejtélynek a nyilvánvaló megoldása az Azázél névnek két részre való bontásában rejlik – עֵז אָזֵל; “éz ázél” -, ami az “elindítás/elbocsájtás bakja”. Más szavakkal: amint azt a 10. vers is egyértelműsíti, ezt a második bakot ki kell vezetni a pusztába és ott hagyni elmenni, hogy szimbolikusan elvigye egész Izráel bűnét a zsidó nép táborából. A LXX ezt kétségtelenül így is értette az αποπομπαιω (“elküldendőnek”) kifejezéssel és ugyanígy tesz a Vulgata is a capro emissario (“elküldendő baknak”) megfogalmazással. Tehát, ha szétválasztjuk azt a két szót, amelyek helytelenül összeolvadtak a héber szövegben, akkor a kontextus alapján tökéletes értelmet kapunk, és amely nem hoz elő egy egyébként példa nélküli engedményt a démonológia irányában. Más szavakkal a bűnbak az a helyes fogalom, amelyet követnünk kell az Azázél helyett (pl. RÚFO 2014).

5. Hasadás / osztódás (fisszió)

Ez a fogalom egy szónak két szóvá való helytelen szétválasztását jelöli. Az Ézs 61,1-ben például a héber szöveg végén a MT szerint a פְּקַח־קוֹחַ; “peqach-qoach” kifejezés található. Ezen a szakaszon kívül nem ismerünk elkülönült qoach szó előfordulást az Ószövetségben, de a zsidó irodalomban sem. Még az 1QIsa is ezt a szót reduplikálódott szógyöknek tekinti – פקחקוח; pqchhqwch – és több későbbi héber irat is így tesz. Egyetlen szövegváltozat sem jelez ezen a helyen két szót, de mindegyik úgy fordítja a hébert, mint szabadon bocsátás vagy elengedés, vagy éppen a látás visszaadása, mert a pqchqwch-t a פקח (pqch) gyökkel kapcsolja össze, aminek a jelentése: valaki szemének a megnyitása, hogy tisztán lásson. Vitán felül áll tehát, hogy a kötőjelet (vagy maqef-vonalat) el kell távolítani a szövegből [a BHS kritikai apparátusa is ezt teszi – ford.] és egy egységes szóként kell olvasni a betűcsoportot.

Egy másik érdekes fissziós példa található az Ézs 2,20-ban, ahol a MT-ban a következőt olvashatjuk: לַחְפֹּר פֵּרוֹת (lachpor pérot; patkánylyuknak). Ez tulajdonképpen nem túl nehéz olvasat, és kielégítő értelmezést nyújt ezen a helyen a pogány bálványok elvetéséhez. Másrészt viszont, az 1QIsa a két szót egybe olvasztja (לחרפרמם) egy többes számú hímnemű végződéssel a nőnemű helyett. Ennek a jelentése viszont: a mezei egérnek. A Theodotion-féle görög szöveg nem is tud mit kezdeni ezzel a jelenséggel és emiatt a jelentést nem hordózó φαρφαρωτ átírást használja. Ez viszont legalább jelzi azt, hogy a héber Vorlage a két szót egyként olvassa. Így ez a locus azt a jelentést hordozza, hogy a mezei egér jó szolgálatot tesz azzal, hogy a kiábrándult imádók által a mezőre kidobott pogány bálványokat apró darabokra harapja szét. Mindenesetre meg kell engednünk, hogy a helyreigazítás ezen esete nem hoz egyértelmű következményt, és csupán kísérleti jellegű korrekciónak tekinthető.

6. Homofónia

Minden nyelvben gyakori, hogy teljesen különböző értelmű szavak ugyanúgy hangzanak, mint például az angol nyelvben a “beat” vagy “beet”, vagy a “well” főnév, “well (up)” ige és a “well” határozószó. Már utaltunk egy az Ézs 9-ben található hasonló jelenségre a לא és a לו szavak kapcsán, ami a MT-ben helytelenül lett leírva. Egy másik nyilvánvaló példa a Mik 1,15-ben található, ahol a MT az אָבִי לָךְ (ábí lák; “apám neked”) kifejezés áll az אַבִיא לָךְ (abí lák; “el fogom hozni neked”) helyett – a kontextus ez utóbbi olvasatot támogatja. A masszoréta megjegyzés a margón javasolja az אָבִי szóhoz egy א (alef) hozzáadását. A LXX αγαγω σοι fordítást adja és a Vulgata is az adducam tibi fordítást részesíti előnyben. Ténylegesen elképzelhető, hogy Mikeás idejében (Kr.e. VIII. század) a hozni ige imperfektuma opcionálisan א nélkül is leírható volt, erősítve az adott hang kiejtésének helyességét.

7. A hasonlónak tűnő betűk félreolvasása

Ez a hibatípus a történelem konkrét pontjára datálható, mert az alefbeth (az – arámi eredetű – héber ábécé megnevezése) fejlődésének különböző állomásain bizonyos betűk – amelyeket később egész másként írtak – formájukban hasonlítottak egymásra. Jó példa erre a fogság utáni időszak י (jod) betűje, amely nagyban hasonlít a ו (waw) betűre. A hegyi beszédben Jézus az “ióta” (jod) betűről, mint az ábécé legkisebb betűjéről beszélt: Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik (Mt 5,18). A Kr.e. 6. századig a jod betű ugyanolyan nagy méretű volt, mint az ábécé (paleo-héber ábécé; fogság előtti írásmód) más betűi. Ez az az ok, ami miatt a jod és waw betűk összekeveredéseit jó eséllyel a Kr.e. 3. századtól kezdve datálhatjuk.

Az 1QIsa bővelkedik a hasonló betűk félreolvasásában. Az Ézs 33,13 olvasata יָדְעוּ (= tudassátok velük) a וּדְעוּ (= és tudjátok) helyett. Sokkal jellegzetesebb a Zsolt 22,17 MT szövegében található fura fogalmazás – כָּאֲרִי יָדַי וְרַגְלָי (= “mint az oroszlán kezeimet és lábaimat”) – egy olyan szövegkörnyezetben, aminek az olvasata: Mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be – mint az oroszlán a kezeimet és lábaimat! Ennek tényleg semmi értelme sincs, mert az oroszlánok nem veszik körül az áldozatuk lábát. Ehelyett inkább lecsapnak rá és fogukkal átharapják a lábát. Ezen felül ezen a helyen az oroszlán (אַרִי) szó előfordulása több, mint kétséges azon tény miatt, hogy a 13. versben (MT-ben 14. vers) az oroszlán szó a helyes módon (אַרְיֵה) jelenik meg. Eléggé valószínűtlen, hogy a másoló két különböző helyesírást használt volna ugyanazon szó esetében három versnyi szövegállományon belül. Sokkal inkább valószínű annak az olvasatnak a helyessége, amit a legtöbb verzió támogat: כָארוּ ([kutyák; gonosztevők] átszúrták a kezeimet és lábaimat). Ez a záró jod wawként való olvasatát jelenti, ami a többes szám 3. személyű ige múlt idejű alakja mellett áll. Ez kétségtelenül ugyanaz, mint amit a LXX (ΨΑΛΜΟΙ 21) olvas, mert az ωρυξαν (= átfúrták) a כור (= átszúrni; átbökni) כָּרוּ alakjára reflektál. A Vulgata a foderunt (= átbökték) alakkal zárkózik fel. A szír Peshitta a baz’w (=átszúrták, átdöfték) szót tartalmazza. Az alef (א)  a כארו szóban inkább az azt megelőző magánhangzó nyújtását szolgálja, mely jelenség esetenként a hasmoneus időszak kézirataiban jelenik meg, mint pl. az 1QIsa és a Kr.e. 2. század szektás irodalma.

A dalet (ד) és a rés (ר) betűk képviseli a második könnyen összetéveszthető betűpárt. Ez úgy lehetséges, hogy a héber ábécé minden állomásnál – a régi epigrafikus és a későbbi négyzetírásos héberben – ez a két betű mindig hasonlóan nézett ki. A Gen (1Móz) 10,4-ben található Dódánim (דֹדָנִים) népmegnevezés az 1Krón 1,7-ben Ródánim (רוֹדָנִים) névvel illeti. Általában úgy gondolják, hogy a Ródánim lehet a helyes olvasat, mert az Asia Minor tengerparti vonalán élt rhodosziakat érthették ez alatt.

A Zak 12,10 kissé bizarr fordítása található a LXX-ben, ami szintén a dalet és a rés betűk összekeveréséből adódik. A MT a következő olvasatot adja: Rám kell nézzenek, akit átszúrtak (דָּקָרוּ). A görgög változat olvasata viszont: Rám kell nézzenek, mert felettem fognak győztesen táncolni. Az inkongruens táncolni a דָּקָרוּ félreolvasásából származó רָקָדּוּ szóból eredeztethető, melyek mindegyikében megtalálható mind a dalet, mind a rés betű. Theodotion viszont megtartja a helyes olvasatot az εξεκεντησαν (= átszúrták) szó alkalmazásával.

(folytatjuk)

forrás: Gleason-Archer: Encyclopedia of Bible Difficulties – Informed answers to your most troublesome questions, Zondervan 1982; 33-42.

fordította: Halász Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s