Gör.: πνευμα (ejtsd: pneuma) Előfordulások: ApCsel 16,7; Fil 1,19; 1Pét 1,11 stb. A lélek görög nyelvű szava a πνεω (ejtsd: pneó) igéből eredeztethető, melynek jelentése “lélegezni”, “lehelni”. Némelykor a szélre és magára az életre is vonatkoztatható (lásd Jn 3,8; Jel 13,15). Jelentheti az angyalok életét is (Zsid 1,14), démont is (Lk 4,33), és az emberi életet is (ApCsel 7,59). Ezt a szót használják Isten Szent Lelkére is (lásd 1Kor 2,11) – ez a Szentlélek (Mt 28,19), a Szentháromság harmadik személye, aki a hívőkben is él (lásd Jak 4,5; 1Ján 4,13). Ugyanezt a lelket nevezik “Jézus Krisztus Lelkének” is (Fil 1,19), és sok régi kézirat használja a Jézus Lelke megnevezést az ApCsel 16,7-ben. Ez hivatott a cselekményre vonatkozóan Jézus és a Lélek közti egységet kiemelni, ami áthatja ezt a bibliai könyvet és kapcsolódó kötetét, Lukács evangéliumát is. Jézus földi szolgálatának az idején a tanítványokat Jézus irányította, feltámadása és mennybe vétele óta viszont Jézus Lelke az irányadó.
A szellem vagy Szellem főnév használata megpróbálja a test-lélek-szellem trichotómiáját fogalmilag elkülöníthetővé tenni, de sajnos a fenti értelmezési eltérések miatt nem alkalmazható minden kétséget kizáróan, ezért javasolt továbbra is a lélek, Szent Lélek vagy Szentlélek alkalmazása.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?