Lexikon: KÜRIOSZ

gör.: κυριος = úr, parancsoló

Ókori isten- és méltóságjelző, cím, melyet a LXX (Septuaginta) keresztény kézirataiban leginkább a szent JHWH istennév visszaadására használtak. Mint ilyen már korábban is használatos volt a zsidóságban. Az ÚSz-ben a korai keresztény gyülekezetek nyelvezetében (kivéve Tit és 1-3Jn) Jézus Krisztus személyére a tisztelet, dicséret és bizalom okán kimondott cím. Egy széles körben elterjedt hagyományban (a felemelt) Jézus méltóságát, ami minden teremtményt meghalad, mondták ki vele. Pálnál és Lukácsnál ezzel a méltóságjelzővel Jézus fenséges uralmát és istenségét jelzik a szerzők. Jézus Istennel egyenlő méltósága az ÚSz-ben sehol sem foglalja magába az Istenre, mint Atyára vonatkoztatott theocentrizmust (Fil 2,12; 1Kor 15,25-28). A hitvallás, miszerint “Jézus a κυριος” nem egyenlő a “Jézus ugyanaz mint JHWH” kijelentéssel. A Jézust Úrnak elismerő proklamáció (királyok királya, urak ura; Jel 19,16) a hellenisztikus és római területeken a világi igazgatási szervek részéről felháborodást válthatott ki és konfliktushoz vezethetett. A feminista teológia szerint az »Úr« cím sztereotip használata, amit az Isten és Jézus irányában mondott imádságokban megszólításként alkalmazunk, a gondolkodás és a spiritualitás szexista egyoldalúságára vezethető vissza.