Sámuel első és második könyve

Szerző és cím

A héber cím שמואל (= Sámuel) az 1-2 Sámuel kulcsfigurájára, Sámuelre hivatkozik, arra a személyre, aki Izráelben bevezette a királyságot felkenve először Sault, azután Dávidot. Sámuel Izráel történetében a királycsináló volt. A zsidó Bibliában Sámuel első és második könyve az első vagy korai próféták (Józs – 2Kir) csoportjába tartozik. A görög fordítás, a Septuaginta a Sámuel könyvét és a Királyok könyvét a „Királyságok könyvei”-re – 1-2 Sámuel és 1-2 Királyok –, összesen négy könyvre osztja.

Az 1-2Sám szerzőjét vagy szerzőit nem ismerjük. Az 1Krón 29,29-30 feltételezi, hogy Sámuel (vagy az ő tanítványai) írott jegyzeteket hagyott hátra, de mivel az 1Sám 25 említi a halálát, ezért nem írhatta a könyv nagy részét.

Datálás

Úgy tűnik, hogy Sámuel első és második könyvét több szakaszban állították össze és szerkesztették. Valószínűleg nagyon korai időszakból származik az Isten frigyládájának a története (1Sám 4,1—7,1), talán a Dávid előtti időszakból; amióta 2Sám 6-nak nincs előre vetített árnyéka a frigyláda narratívájában és a frigyládát őrző város neve különbözik a két elbeszélésben.

A frigyláda történetét egy nagyobb egységbe ágyazták bele, ami Sámuel története (1Sám 1,1-7,17). Lehetséges, hogy ez a történet és az azt követő tradicionális történet – A király jogai (1Sám 8,11-18) – a Sámuel szolgálatának időszakát megelőző időszakból származik, míg a Saul története (1Sám 9-15) Sámuel időszakát követő időszakhoz köthető.

Az olyan szakaszok, mint Saul és Dávid története (1Sám 16-31) és Dávid király története (2Sám 1-20) mindenképpen későbbi kompozíciók – Dávid uralkodásának időszaka –, vagy a Dávidot követő első és talán második generáción belül születtek. 1Sám 27,6 állítja, hogy „nekiadta Ákís Ciklágot – így lett Ciklág Júda királyaié mindmáig”. Az 1-2Sám végleges szerkesztése – néhány későbbi kisebb korrekciót leszámítva – a Kr.e. 10. század vége felé történhetett, Rehoboám (csak Júda uralkodója) uralkodásának korai időszakában. Ezen időszak előtt a szerző valószínűleg azt mondta volna, hogy „Izráel királyaié”. Ezen túlmenve, a ciklági területet Egyiptom Sisák fáraó Kr.e. 925. évi hadjáratában szerezte meg. A dinasztiaalapító halála utáni első vagy második generáción belüli periódus mindenképpen ésszerű idő lehet egy hivatalos történetírónak a történelem lejegyzésére. Nincs okunk azt feltételezni, hogy sok generáció telt el addig, amíg Dávid történetét lejegyezték.

Téma

Sámuel könyveinek központi témáját Isten kozmikus királyságban való hatalomgyakorlása képezi a dávidi dinasztia („ház”) Izráelben való beiktatása által (2Sám 7; Zsolt 89) – nem sauli dinasztiát iktat be (1Sám 13,13-14; 15,28) – és a szent város, Sion (Jeruzsálem; 2Sám 6; Zsolt 132) kiválasztása által. Olyan helynek szánja, ahol az isteni királyt, JHWH-t imádhatják (ld. 2Sám 24,18). A dávidi „szövetség” (2Sám 7; Zsolt 89,3) Mátét arra jogosítja fel, hogy Dávidot a megváltás isteni tervének leszármazási történetének közepére helyezze (Mt 1,1).

Az 1-2Sám eseményei, melyekre hivatkozik a Zsoltárok könyve is:

1Sám	Esemény	Zsoltárok
19,11	Dávid háza körül van véve	59
21,10-11	Dávid elfogatása Ákisnál	56
21,12-22,1	Dávid elmenekül Ákisból (Abimeleket említik a Zsolt 34 feliratában)	34
22,1 (valsz. 24,3 is)	Dávid a barlangban	57, 142
22,9-19	Dóég az edomita	52
23,14-15 (valsz.)	A júdai sivatag	63
23,19	Dávidot elárulják a zífiek	54
2Sám	Esemény	Zsoltárok
8,1-14	Győzelen Transzjordánia felett	60
11-12. fejezet	Úriás háza ellen	51
15-17. fejezet	Absolon lázadása	3
15-17. fejezet valsz.	Júda pusztája	63
fejezet	Győzelem minden ellenség felett	18

 

Cél, alkalom, háttér

Az 1Sám könyv célja, hogy két fő eseményt emeljen ki: először a monarchia kialakulása Izráelben (8-12. fejezet); másodszor Dávid felkészülése arra, hogy Saul után elfoglalja a trónt (16-31. fejezet). Az Úr Sault elvetette Dáviddal szemben (15-16. fejezet) még akkor is, ha emberileg mondva, a trónon maradt a Gilboa hegyen történt haláláig (31. fejezet). Később, a 2Sám 7-ben Isten Dávidnak és házának örök dinasztiát ígér. Ebben a két központi eseményben nagyon fontos volt Sámuel próféta szerepe, mert ő kente fel először Sault, aztán Dávidot királynak a szövetségi nép felett. Sámuel első könyve vezeti be azt az elvet, hogy a király a király Izráelben Isten szavának van alávetve, ahogy azt Isten prófétái közvetítik. Más szavakkal: az Isten szavának való engedelmesség szükséges feltétel ahhoz, hogy egy király elfogadható legyen Izráel Istene számára. Ez az, amit Jézus, a messiás-király az életében az Atyaistennel szembeni engedelmességben tett, méghozzá a „kereszthalálig” menően (Fil 2,8). A Sámuel első és második könyve számol egy átmeneti periódussal Izráel történetében: az Éli paptól a Sámuel bíráig tartó időszak, azután Sámuel bírától Saul királyig terjedő időszakkal, végül Saultól Dávidig terjedő időszakkal, aki azt a dinasztiát alapította, amely legalább addig tart, ameddig Júda királysága fennáll. Ilyen módon Sámuel próféta kapocsként funkcionál a bírák intézménye és a királyság között. Saul királysága átmeneti jellegű volt a következő okok miatt: több volt, mint laza konföderáció, amely csak közös fenyegetettség esetén állt össze, viszont nem volt erős központi uralom abban az értelemben, ahogy az később működött. Dávid felemelkedésének története az 1Sám második felében előkészíti Dávid teljes értékű uralkodásának leírását, ami a 2Sám-ben jelenik meg.

1Sám kulcstémái

Az 1Sám-ben megjelenik az Isten királyságának, gondviselésszerű irányításának és szuverén akaratának és hatalmának a témája

1. Isten királysága – Isten az univerzum királya; egyetlen ember-király sem veheti fel ezzel a versenyt, legfeljebb az isteni király helyetteseként. Isten az örökkévalóság Királyaként ül a trónján. Ezt a gondolatot fejezi ki a Biblia már viszonylag korán, az Ex 15,18-ban (2Móz 15,18): „JHWH uralkodik örökkön-örökké”.

A „király” szó első megjelenése az 1-2Sám-ben a Hanna (Anna) énekében (1Sám 2,10) található. Bár ezen a helyen az Urat nem kifejezetten királyként írja le, viszont ezt implikálja az a kijelentés, hogy ő az Egy, aki megítéli „világ végeit” (ld. Zsolt 96,10). Ebben a versben Hanna azon meggyőződését fejezi ki, hogy ez a király – JHWH – az Egy, aki hatalmat ad emberi helyetteseinek (a „király”) és felemeli felkentjének a hatalmát.

A Genezis (1Móz) könyve szerint minden emberi lény „királyi” alakként teremttetett Isten képére. Ezen felül az emberek olyan helyettesek, akik uralkodnak és kontrollálnak más teremtményeket az univerzum Királyának kedvéért. Így amikor Isten megengedte Izráel népének, hogy emberi királyuk legyen (1Sám 8,6-9), csak olyan királyt adott nekik, aki Isten földi helyettes régense, vagyis helyettese. Ez a helyettes az Úrnak felel a tetteiért, intézkedéseiért és az Ő parancsainak van alávetve (ld. különösen 1Sám 12,14; 2Sám 12,9).

Az Úr szent szuverenitását fejezi ki a cím is: „kerubokon trónoló Seregek Ura” (1Sám 4,4). Amint a Biblia más részein is, Ő világosan látható és kontrollálja az eseményeket nemcsak Izráelben, hanem – az Ő szövetségi népének földjén –, hanem Izráelen kívül is, különösen Filiszteában (1Sám 4,1-6,21; 23,27; 29,4; lásd még Ámósz 9,7).

2. Isten gondviselésszerű vezetése – A Róm 8,28 jól összefoglalja azt, amit az 1Sám szerzője szeretett volna olvasói felé közvetíteni: Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Isten minden bizonnyal az egyetlen, aki gondviselő módon és egyénileg vezette a kiválasztott személyek életét, mint pl. Hannáét, Sámuelét és Dávidét; még Saul élete is Isten gondviselő figyelme alatt állott (ld. 1Sám 9,16). Minden egyes személy életének folyása különbözik, de állandóan és kegyelmesen ugyanaz az Isten – nem pedig a sors –irányítja az egyén életét. Bár az emberek ezt gyakran nem ismerik fel, Isten időzítése mindig tökéletes (ld. 1Sám 9 és az 1Sám 23 vége), mert Ő a történelem Ura.

Isten megmentő terve az emberi lény folyamatos, naponta átélt életében teljesedik be. Például: Hanna nehéz kapcsolata Peninnával vezet Sámuel születéséhez (1Sám 1), Saul szamárkereső utazása a Sámuel prófétával való találkozáshoz vezet (1Sám 9); Dávid „házi munkája”, melynek során ételt vitt a testvéreinek, lehetővé tette számára, hogy lássa Góliátot (1Sám 17). Az emberi élet szokásos helyzetei a legjelentősebbek, és ezekben pedig az a legfontosabb, hogy Isten a jókért munkálkodik.

Később, a 2Sám 7-ben Isten felhasználja Dávid király azon legkomolyabb kívánságát – hogy templomot építsen az Úrnak – arra, hogy üdvtervét továbbvigye Dávid vonalának kiválasztásával és a messiás-király ülhessen Dávid trónján mindörökké. A 2Sám 7,16-ban Isten azt mondja Dávidnak: „Így a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz”. Más szavakkal: JHWH – az univerzum Királya – megígéri Dávidnak, hogy Ő fogja felépíteni Dávid örök házát (értsd: dinasztiáját). Ezenkívül az is az ígéret része, illetve „szövetség eleme” (ld. Zsolt 89,3), hogy Dávid a fordulópont Isten megmentő-megváltó céljaiban.

3. Isten szuverén akarata és hatalma – Amint azt Hanna is megfogalmazza, Isten a mindentudó Isten: „mindentudó Isten az Úr” (1Sám 2,3b), és ő kiválaszt vagy elvet embereket az Ő abszolút szuverén akarata és céljai szerint. Emberi szemszögből nézve ez néha úgy tűnik, mintha Isten megváltoztatta volna akaratát, de Isten „nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy bármit is megbánjon” (1Sám 15,29). Az érthetőség kedvéért: az Úr, mint szuverén istenség megváltoztathatja azt a módot, ahogyan az egyes egyéneket kezeli saját akarata és terve érdekében. De ez a döntés mindig jó és helyes. Ugyanakkor Ő kegyelmes és jószándékú a bűnös emberek irányában.

Ez az, ami miatt elsődleges fontosságú az ember életében az Isten szava iránti engedelmesség. Sámuel első és második könyve sok példát hoz fel az Isten szavára való odafigyelés fontosságával kapcsolatban. A kis Sámuel Isten szavára figyel (1Sám 3), de Saul elbukik ezen a ponton azzal, hogy visszautasítja Isten parancsát (1Sám 13,15). Dávid kiválóan küzd Góliáttal JHWH nevének dicsőségéért (1Sám 17), de később házasságtörés és gyilkosság elkövetésével elbukik a parancsolatok megtartásában (2Sám 11). Isten második esélyt ad Dávidnak azzal, hogy elküldi Nátán prófétát (2Sám 12), míg Saultól végülis Isten megtagadja a bűnbánat lehetőségét (1Sám 15). Csak Isten kegyelme tartja meg az embereket, akik természetükben bűnösök a szent Isten előtt.

„Ki állhat meg az Úrnak, e szent Istennek a színe előtt?” (1Sám 6,20) – bét-semesi emberek ezen szavai jól fejezi ki az emberi realitást, bár Isten „szentségével” kapcsolatos felfogásuk nem volt megfelelő (ld. Lev 19). Csak az Ő szemlélésének Isten által adott áldozati módja készítheti ellő a bűnös embert arra, hogy megközelítse a szent Istent.

Isten spontán fedi fel szavakban az akaratát, és a prófétákon keresztül jövő szavai eseményeket határoznak meg. De az emberi szem számára nem minden részlet tárul fel (ld. 1Sám 3,1-21; 9,15-21; 16,1-13). A hívők egyedül Istenre várhatnak, aki meg fogja tenni akaratát a saját céljai alapján.

Isten csatájának az ellenségeivel szembeni megvívására, Jonatán (1Sám 14,6) és Dávid (1Sám 17, 45-47) Isten hatalmára hivatkozott. Isten felhasználja az emberi sietséget és lelkesedést az ő tiszteletére – gyakran olyan módon, mintha az a józan ész elleni kihívás lenne. Isten az egyetlen, aki csodákat tesz és még ellenségeit is felhasználja (filiszteus királyok, Ákis stb.) saját tervének és céljainak véghezvitelére. Így az emberileg lehetetlen ügyek isteni módon lehetségessé válnak, ami arra bátorítja a hívőket, hogy hitüket az Egyetlenbe vessék, aki az egész teremtés felett rendelkezik.

Az 1-2Sám története Sámuellel kezdődik és Dáviddal ér véget, Saul problematikus figuráját keretezve. Ez a három személy bizonnyal az Isten királysága történetének központi figuráit jelenti. Életük sok bibliai témát illusztrál. Ahogy Isten Sault és Dávidot kezeli, abban az ember Isten igazságosságát és kegyelmességét látja, illetve – az Újszövetség szerint – mindkét minőség kifejeződik annak a Jézus Krisztusnak az életében, aki meghalt a kereszten.

2Sám kulcstémái

Az 1Sám témái (Isten királysága, gondviselésszerű vezetése és szuverén akarata és hatalma) kapcsolatban állnak a 2Sám témáival (Dávidi szövetség és messiási ígéret): a szuverén Isten, aki Dávid életét irányította, kiválasztja Dávidot, mint helyettesét, hogy reprezentálja királyságát örök szövetsége által. Ezáltal Dávid a jövőbeli messiás – Jézus Krisztus – prototípusává válik.

1. A dávidi szövetség – A dávidi szövetséggel kapcsolatban lásd a 2Sám 7,1-29 kommentárját.

2. A messiási ígéret – A 2Sám 7 fordulópont az üdvtörténetben; világosan kifejti az Ábrahámnak adott szövetségben rejlő messiási reménységet. Való igaz, hogy Sault is JHWH kente fel. Tény az is, hogy maga Dávid is „az Úr felkentje” titulust használja mindvégig Saul személyével kapcsolatban (ld. 1Sám 24,6). Mégis Isten Dávidot, Jesse legkisebb és elfeledett fiát használja arra, hogy dinasztiát alapítson. Dávidot Isten nem azért használta az örök üdvösség tervében, mert emberi szempontból tökéletes és ideális volt, hanem mert az Úr „vele volt” és Dávid Isten szemében kedves volt.

Az örök trón és dinasztia gondolata nem a száműzetés utáni idealizmus terméke, amint azt néha feltételezik. Ilyen koncepció már létezett a Kr.e. 2. évezredbeli Kánaán területén, mint mlk ʻilm (ugariti, „az örökkévalóság királya” vagy „a mindenség királya”), és asszírokra is jellemző volt a Kr.e. 9. században, amint azt asszír feliratokon is lehet olvasni. Ilyen módon az Ézs 7-9 próféciái is a száműzetés előtti idők ideáljára reflektálnak.

A szöveg

Az 1-2Sám héber masszoréta szövegének (MT) nehézsége közismert. Ezen felül, Sámuel és Jeremiás az a két ószövetségi könyv, melyek esetében az ókori görög fordítások és a héber szöveg több helyen is jellegzetesen eltér egymástól. Sok teológus és fordítás is elutasítja a masszoréta szöveget a görög kedvéért mondván, hogy a görög szövegnek több értelme van, és jobban tükrözi az eredeti héber szöveg mondanivalóját. Az a véleményük, hogy a MT a jelenlegi formájáig egy sor másolói hibán keresztül leromlott, és megpróbálják ezeket a „leromlott” szövegeket a görög szövegek alapján „korrigálni”. Valóban, a Kr.e. 50-25 tájáról származó és a Holt-tenger környékén talált tekercsek segítséget nyújtanak a görög szöveghagyomány némely olvasatához. De a görög és héber szövegek közötti állítólagos hasonlóság túl lett hangsúlyozva.

A Sámuel könyve nehézségének az egyik oka az, hogy Sámuel egy szájhagyomány-szerű narratíva módján lett leírva. Némelyik ismétlésre inkább a poézis, mint a próza a jellemző. Néhány helyen a helyesírás mintha inkább az aktuális kiejtést követné, mintsem a sztenderd „hébert”, amint ezt a láthatjuk is, ha valaki összehasonlítja a 2Sám 22-t és a Zsolt 18 héber szövegét. Az 1-2Sám MT-je nem könnyű. Viszont, ha valaki a nyelv grammatikájának és stílusának alapos ismeretével vizsgálja azt, a legtöbb esetben a MT megfelelőnek mutatkozik, és emiatt az ESV-fordítás (English Standard Version; a ford.) is a MT-t követi a legtöbb (de nem minden) esetben.

Üdvtörténeti összefoglalás

A Bírák időszaka megmutatja azokat a komoly problémákat, amikkel Izráel küszködött, mind a vezetés, mind az emberek viszonyai terén. Sámuel könyvei bemutatják azt, hogy Isten továbbra is gondoskodik népéről azzal, hogy királyt emel ki közülük, akinek az volt a feladata, hogy bajnokuk, képviselőjük és példaképük legyen. Saul, azzal hogy nem volt engedelmes Isten hírnökének, bebizonyította, hogy alkalmatlan király. Dávid viszont morális hibái ellenére Isten kiválasztottja arra, hogy egy tartós dinasztia kezdete legyen, amelyből az a tökéletes Uralkodó fog kiemelkedni, aki vezetni fogja Izráelt abban, hogy áldást hozzon minden nemzetre.

Irodalmi jellegzetességek

Az 1Sám elsődleges műfaja a hőstörténet. A szerző nem alkalmazta az ószövetségi történészek általános módszerét emberek széles és események nagy mennyiségét lefedve a történettel. Ehelyett elsődlegesen három hősi vezetőre koncentrált, akiknek a történetét teljes hosszúságában kidolgozta: Sámuel, Saul és Dávid. Három másik karakter eléggé kiemelkedő a narratívában, és történetük alapján, melyek „mini” hőstörténetek: Hanna, Éli és Jonatán. A hőstörténet faján belül Saul története az egyetlen vitathatatlan és teljesen kidolgozott irodalmi tragédia a Bibliában. Dávid és Góliát története a csatatörténetek prototípusa a Bibliában. Dávid életének azon fázisa, amikor ő a menekülő ember archetípusa, teljesen beleillik a meneküléstörténetek narratív mintájába. Hanna hálaéneke (1Sám 2,1-10) a dicsőítő zsoltár specifikus formájában megjelenő lírai költemény. És Sámuel utolsó szavai a néphez (1Sám 12) beleillik a búcsúbeszéd műfajába.

Az 1Sám első harmada Éli és fiainak az elvetése van szembeállítva Sámuel felemelkedésével úgy, hogy az olvasók ezeket a fejezeteket khiasztikus formában képzelhetik el (Éli elvetése párhuzamosan maga után vonja Sámuel felemelkedését is). A könyv hátralévő része is magán viseli egy jól kiterjesztett khiasztikus szerkesztés jegyeit, melyben Saul elvetése zajlik Dávid felemelkedése ellenében. A történet ezen fázisában Saul és Dávid története egybefonódik, amint az olvasót folyamatosan tájékoztatja Saul tragikus elvettetéséről és a várakozó állapotban lévő, menekülő király életéről.

Az 1Sám a személyiségek könyve, éppen ezért komoly figyelmet fordít a karakterek leírása fontosságának. Ehhez hasonlóan a könyvben gazdagon jelennek meg az univerzális, felismerhetően emberi tapasztalatok, aminek az az eredménye, hogy a szöveg világa és az olvasó saját tapasztalata közti hidak építése a könyvhöz hívogató szemléletet eredményez. Izráel történetének még azon óriási íveit sem fedi le ez a könyv, melyeket más ószövetségi történeti krónikák tárgyalnak. Ezek helyett mélységében igyekszik elemezni azt, hogy mi is a jó és rossz vezetés. Ami igaz a jó vezetésre, az mindenképpen igaz minden személyre, aki Isten mellett vagy ellen dönt. A könyv egyik irodalmi célja, hogy az egyetemes emberi tapasztalatot úgy jelenítse meg, hogy az minden időben minden ember számára morális és spirituális tanítás hordozója lehessen.

Sámuel második könyve Dávid eposzának prózája, ami egy hősi vezető által irányított nép történetét mutatja be. Ugyanakkor hőstörténet is, amelyben a protagonista – miközben nem teljesen idealizálva – semmiképpen sem széles körben példaszerű és reprezentatív karakter, de megtestesíti a társadalom küzdelmeit és ideáljait. Bár a történetre nem jellemző a tragédia egyetlen vonalú lineáris sorrendisége, addig egy ponton megfelel a tragédia lényegi kritériumának, miszerint a hős szükségszerű bukásának a forrásaként egyetlen tragikus döntést tüntet fel. Az olvasóknak Dávid életét úgy kell elképzelniük, amint az a 2Sám-ben megjelenik: piramisként, melyben a felfelé irányuló ív mindaddig abszolút pozitív, amíg be nem következik Betsabé/Uriás-összeomlás, mely után Dávid élete úgy torkollik viszonylagos elvettetésbe (ti. Istentől), ahogyan a tragikus következmények kifejlődnek. Dávid hősi élete a cselekmény két szálán épül fel: egy király nyilvános élete és egy családapa magánélete.

A könyvet áthatja a realizmus irodalmi technikája, amennyiben a szerző elutasítja a karakter jó és rossz aspektusainak a figyelmen kívül hagyását. Miként az 1Sám-ben, a történet az emberi tapasztalathoz hűen zajlik. A karakterek aktuális szavai és dialógusai bemutatásának drámai impulzusa folyamatos.

1Sám időbeli és földrajzi elhelyezése

Kr.e. 1050 körül

Az 1Sám könyve Izráelben a bírák és a monarchia közötti átmeneti időszakban játszódik. Sámuel születésével kezdődik és utána az Izráel feletti bíra szerepében ábrázolja őt. Amikor a nép királyt kér, az Úr Sámuelt arra utasítja, hogy kenje fel Sault Izráel első királyának.

1Sám szerkezete

1. Sámuel története (1:1–7:17)
   1. Sámuel prófétaként való felemelkedése (1:1–4:1a)
      1. Sámuel születése és felajánlása (1:1–28)
      2. Hanna éneke (2:1–10)
      3. Sámuel és Éli két fia (2:11–36)
      4. Sámuel prófétai elhívása (3:1–4:1a)
   2. Isten ládájának története (4:1b–7:1)
      1. A láda megszerzése (4:1b–22)
      2. A láda Filiszteában (5:1–12)
      3. A láda visszatérése (6:1–7:1)
   3. Sámuel bírasága (7:2–17)
2. Átmenet a monarchiába (8:1–22)
3. Saul története (9:1–15:35)
   1. Saul király lesz (9:1–11:15)
      1. Saul találkozása Sámuellel (9:1–27)
      2. Saul felkenése és megválasztása (10:1–27)
      3. Saul királlyá válása (11:1–15)
   2. Sámuel üzenete Izráelhez (12:1–25)
   3. Saul uralkodása (13:1–15:35)
      1. Saul és a filiszteusok – Saul első elvetése (13:1–23)
      2. Saul és Jonatán (14:1–52)
      3. Saul és az amálekiták — Saul második elvettetése (15:1–35)
4. Saul és Dávid története (16:1–31:13)
   1. Dávid bevezetése (16:1–23)
      1. Dávid felkenése (16:1–13)
      2. Dávid Saul udvarában (16:14–23)
   2. Dávid és Góliát: csata az Élá-völgyben (17:1–54)
   3. Saul, Jonatán és Dávid (17:55–18:5)
   4. Saul Dávid ellensége lesz (18:6–30)
   5. Saul kísérletei Dávid megölésére (19:1–20:42)
   6. Dávid menekülései Saul elől (21:1–26:25)
      1. Dávid szökései (21:1–23:29)
      2. Dávid megkíméli Sault Én-Gedinél (24:1–25:1)
      3. Dávid feleségül veszi Abígajilt (25:2–44)
      4. Dávid megkíméli Sault a Hakilá-halomnál (26:1–25)
   7. Dávid Filiszteában (27:1–30:31)
      1. Dávid és Ákis (27:1–12)
      2. A filiszteusok háborúhoz gyűlnek (28:1–2)
      3. Az endori médium (28:3–25)
      4. A filiszteus uralkodók elutasítják Dávidot (29:1–11)
      5. Az amálekiták rajtaütnek Ciklágon és Dávid győzelme (30:1–31)
   8. Saul és Jonatán halála (31:1–13)

(Crossway, ESV Study Bible-ből fordította Halász Zsolt; eredeti szöveg fellelhető: http://www.esvbible.org/resources/esv-study-bible/introduction-to-1-2-samuel/)