A ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt (2Pét 1,5)
16 Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; 17 és így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket. 18 Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. 19 Amikor egy kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét,... Bővebben →
5,1-29: Dániel értelmezi az írást a falon 1-2.: Bélsaccar Nabonidus fia volt. Ő sohasem volt király és csak akkor uralkodhatott helytartóként, amikor apja távol volt. Nagy lakoma: a babiloni és perzsa királyi lakomás híresek voltak méreteikről (ld.: Eszter 1). A templomi edényekből való ivás szentségtörés, különösképpen amikor a másodfeleségek és ágyasok teszik ezt, ami a... Bővebben →
1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt. 2Ő kezdetben Istennél volt. 3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. 6Megjelent egy ember, akit Isten küldött,... Bővebben →
Ésa. 50,1–3. Az elvettetés nem végleges. A perbeszédnek azzal a ritkább fajtájával van itt dolgunk, melyben az Úr vádlottként jelenik meg. A vád, amelyre Isten felel, kettős: egyrészt megszakította kapcsolatát népével, ahogyan a férj „elbocsátja” feleségét, Deut 24:1.3; „eladta” őket, ahogyan az adós adta el gyermekeit, Ex 21:7; 2Kir 4:1; Neh 5:5. Másrészt kételkednek Isten... Bővebben →
(héb. kores; elamita nyelven: kuras; ’pásztor’): a perzsa világbirodalom megalapítója. Mint Ansan fejedelme (Kr. e. 559-től) összefogta a perzsa törzseket. Kr. e. 550: legyőzte a médek királyát, Asztüagészt, majd miután Krőzust is megverte, ő lett egész Kisázsia ura. Megtámadta az újbabiloni birodalmat, Kr. e. 539: legyőzte az utolsó babiloni királyt, Nabú-Naidot, s a papok segítségével... Bővebben →
Ésa. 44,1–5. A hazatért nép boldog élete. Az első két versben egymást követik az Izráelre vonatkozó megtisztelő nevek. Ilyen a Jákób-Izráel, ilyen az, hogy szolgájának nevezi népét az Úr. Ilyen a Jesúrún név, amely a jásar gyökből származik. A gyök jelentése: egyenes, derék, becsületes. Az előző perikopában Jákób, a csaló állt előttünk, Gen 27. Itt... Bővebben →
Ésa. 43,1–7. Az Úr megváltja népét. Ezekben a versekben igen sok „bibliai kulcsszót” találunk. Ilyenek: bárá’, „teremt”, jácar, formál”, gá’al, „megvált”, qárá’ besém, „nevén szólít”, mósíca „segítő, szabadító”, kófär, „váltságdíj, kárpótlás”, bánaj és benótaj, a nép mint Isten „fiai és leányai”, kábód, „dicsőség”. Formai szempontból az ún. egyéni panaszénekek egyik részével, a papi üdvjövendöléssel van... Bővebben →
Ésa. 42,1–4. Az első Ebed-Jahve-ének: Az Úr szolgája csendben munkálkodik. Már a régi zsidó írásmagyarázók véleménye is megoszlott az Ebed-Jahve-énekek értelmezésére vonatkozólag. Voltak közöttük az egyéni, a közösségi és a messiási értelmezésnek is képviselői. A későbbi keresztyén írásmagyarázat is mindmáig erre a három ágra szakad. A három között azonban koránt sincs olyan kibékíthetetlen ellentét, mint... Bővebben →
Ésa. 41,1–7. Isten Kyros által ad szabadulást Bár ez az igeszakasz nem említi Kyros nevét, mégis róla van szó. Ő az, aki egyik győzelmet aratta a másik után. A 2. vers cädäq szava is sikert, győzelmet jelent. Kyros hadjáratai lázba hozták a babiloni birodalom népeit. A próféta tudja a káprázatos hadi sikerek magyarázatát. Tudja, miért... Bővebben →
Ésa. 40,1–11. Örömhír a fogságban Itt kezdődik Deuteroésaiásnak, a babiloni fogság névtelen prófétájának a könyve (ld. az Ésaiás könyvéhez írt bevezetést). Az 1–11. versekben Deuteroésaiás elhívatását láthatjuk. Hasonlóan a korábbi prófétákhoz, mennyei kijelentést kapott, és könyve prológusában auditioit olvashatjuk. Az első szavak: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet”, az egész könyv jellegét fejezik ki. A vigasztalás nem csupán... Bővebben →
Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.
BIBLICA THEOLOGIA 