HETI IGE – Zsolt 1 (A két út)

Károli Gáspár fordítása

¹Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán,
bűnösök útján meg nem áll,
és csúfolódók székében nem ül;
²Hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége,
és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.
³És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa,
a mely idejekorán megadja gyümölcsét,
és levele nem hervad el;
és minden munkájában jó szerencsés lészen.

⁴Nem úgy a gonoszok, hanem,
mint a polyva, a mit szétszór a szél.
⁵Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben;
sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
⁶Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.

Magyar Bibliatársulat 2014

¹Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint,
nem áll a vétkesek útjára,
és nem ül a csúfolódók székére,
²hanem az ÚR törvényében gyönyörködik,
és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
³Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét,
és nem hervad el a lombja.
Minden sikerül, amit tesz.

⁴Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy,
mint a pelyva, amelyet szétszór a szél.
⁵Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején
és a vétkesek az igazak közösségében.
⁶Mert ismeri az ÚR az igazak útját,
a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Szent István Társulati Biblia

¹Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán,
aki nem jár a bűnösök útján és
nem vegyül a csúfot űzők közé.
²Aki örömét leli Isten törvényében,
s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
³Olyan, mint a víz partjára ültetett fa,
amely kellő időben gyümölcsöt terem,
és levelei nem hervadnak.
Siker koronázza minden tettét.

⁴Nem így a gonoszok, egyáltalán nem.
Pelyvához hasonlók, amelyeket elsodor a szél a földről.
⁵A bűnösök nem állnak meg az ítéletkor,
sem a gonoszok az igazak közösségében.
⁶Isten ugyanis őrzi az igazak útját,
de a gonoszok útja pusztulásba visz.

BEVEZETÉS A ZSOLTÁROK KÖNYVÉHEZ (Zsolt 1-2):
az igaz és a gonosz; az ÚR és az ő királya

 A Zsoltárok könyvének első könyvében az első két zsoltár a teljes gyűjtemény legtöbb nagy témáját felöleli. Ezek magukba foglalják a a két út közötti kontraszt (az igazé és a gonoszé), az Istenre és az ő útmutatására való hagyatkozás fontosságát, Isten szuverenitása és uralma minden ember és nép felett, az isteni és az emberi uralom közti kölcsönhatást, és Isten mindenki számára menedék.

Bár külön-külön lett megszerkesztve, a két zsoltár kiválóan kiegészíti egymást:

• A Zsolt 1 a két »utat« mutatja be az egyén szintjén, míg a Zsolt 2 ugyanezt teszi a nemzetek szintjén.
• A Zsolt 1 az ideális igaz egyént mutatja be, aki Isten szavában gyökerezik, míg a Zsolt 2 az Isten által kiválasztott királyt, akinek az elsődleges királyi kötelessége volt, hogy Isten rendelkezésein alapuljon az uralma (Deut 17,18-19).
• A Zsolt 1 az Isten igéjében gyökerező személy áldottságával (1,1) kezdi, míg a Zsolt 2 mindazok áldottságával fejezi be (2,12c), akik az ÚRban keresnek menedéket.
• A Zsolt 1 arról a személyről beszél, aki isten szaván »meditál« (הגה) – 1,2 -, míg a Zsolt 2 Isten ellenségeiről beszél, akik lázadásról »meditálnak« (szintén a הגה igével kifejezve). Az ő gondolkodásuk célja közti különbség (Isten szavai a lázadással szemben) a kétféle ember közti kontrasztot jelenti ki.