Lk 4

1920px-temptations_of_christ_san_marco

1-13. JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE

1 Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. 3 Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. 4 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. 5 Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, 6 és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. 8 Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, 10 mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, 11 és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” 13 Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre.

(1) Szentlélekkel telve – Lukács nemcsak evangéliumában hangsúlyozza a Szent Lelket (1,35.41.67; 2,25-27; 3,16.22; 4,14.18; 10,21; 11,13; 12,10.12), hanem az ApCsel-ben is, ahol a Szent Lelket 57-szer említi.

a pusztában – Judea sivataga (lásd 1,80 és Mt 3,1 magyarázata).

Néha úgy érezzük, hogy amikor a Szent Lélek vezet bennünket, akkor az mindig csendes vizek mellett történik (Zsolt 23,2). De ez nem szükségszerűen igaz. A Szent Lélek Jézust a pusztába vezette a kísértés hosszú és nehéz időszakára, és ugyanő vezethet minket is nehéz helyzetekbe. Amikor megpróbáltatásokkal nézünk szembe, először bizonyosodj meg arról, hogy nem bűnnel vagy ostoba döntésekkel vontad azokat magadra. Ha nem találsz megvallandó bűnt, vagy megváltoztatandó döntést, akkor kérd Istent, hogy erősítsen meg téged a kísértésben. Végezetül, bárhová is vezet téged a Szent Lélek, figyelj arra, hogy mindig kövesd őt.

(2) kísértette – Lásd a Mt 4,1-11; 4,1; Zsid 2,18; 4,15. Lukács azt állítja, hogy Jézus a negyven napos böjtje alatt kísérttetett, és három specifikus kísértés, amit mind Máté, mind Lukács felemlít, ennek a periódusnak a végén történt, amikor Jézus éhsége a legnagyobb volt és ellenállása a legkisebb. A második és harmadik kísértés sorrendje Máténál és Lukácsnál különbözik. Máté valószínűleg a kronológiai sorrendet követi, mert a hegyi kísértés után (Máténál a harmadik) mondta a sátánnak, hogy távozzon el (Mt 4,10). Az evangélium ezen pontjának kiemelésekor a szerzők gyakran több eseményt is összekapcsolnak úgy, hogy nem szándékoznak megtartani a kronológiai sorrendet. Lukács szempontja itt talán földrajzi jellegű, minthogy Jeruzsálemben végződik a kísértés.

Miért volt fontos Jézus számára, hogy megkísértessen? Először: a kísértés az emberi tapasztalat része. Jézus számára a teljes emberi lét az volt, hogy megértsen minket teljes mértékben, és ehhez szembe kellett néznie a kísértéssel (lásd Zsid 4,15). Másodszor: Jézusnak meg kellett semmisítenie, vissza kellett csinálnia Ádám munkáját. Bár Ádám tökéletesnek teremttetett, engedett a kísértésnek és behozta a bűnt az egész emberi fajba. Ezzel szemben Jézus ellenállt a sátánnak. Az ő győzelme üdvösséget kínál Ádám minden leszármazottjának (lásd Róm 5,12-19).

(1, 2) Az ördög, aki kísértette Ádámot és Évát az Édenben, Jézust is kísértette a pusztában. A sátán valós lény, teremtett, de lázadó elbukott angyal, és nem szimbólum vagy intellektuális koncepció. Állandóan harcol Isten ellen és azok ellen, akik követik és engedelmeskednek Istennek. Jézus az ördög kísértésének elsődleges célpontja volt. A sátán sikerrel járt Ádám és Éva esetében, és remélte, hogy Jézussal is sikerrel jár.

(3) ha Isten Fia vagy – Lásd a Mt 4,3 magyarázata.

mondd ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré – Az ördög a kísértéseit mindig vonzóvá akarja tenni.

A sátán kísérthet minket, hogy kétségbe vonjuk Krisztus valódi identitását. Tudja, hogy egyszer csak elkezdjük megkérdőjelezni Jézus istenségét; ez sokkal könnyebb, mint minket arra rávenni, hogy azt tegyük, amit mond. A megkérdőjelezés időszakai segíthetnek nekünk kiszortírozni a hiedelmeinket és megerősíteni hitünket, meggyőződésünket, de az ilyen időszakok veszélyesek is lehetnek. Ha kétségekkel küzdesz, akkor légy tudatában annak, hogy különösen támadható vagy a kísértés számára. Még akkor is, ha válaszokat keresel, védekezz Isten Igéjének rendíthetetlen igazságain való meditációval.

Néha az, amiben kísértés ér bennünket, önmagában nem rossz. Egy követ kenyérré változtatni nem szükségszerűen rossz. A bűn nem magában a cselekedetben, hanem a mögötte álló okban rejlik. Az ördög arra próbálja rávenni Jézust, hogy „vágja le az utat”: Jézus oldja meg az aktuálisan sürgető problémát hosszú távú céljai rovására, keresse a kényelmet a fegyelem feláldozásával. A sátán gyakran ilyen módon munkálkodik: tettekre sarkall bennünket – akár még jó tettekre is – rossz okból, vagy rossz időben. A tény, hogy valami nem rossz önmagában, még nem jelenti azt, hogy az adott időpontban jó a számodra. Sok ember azzal követ el bűnt, hogy Isten akarata vagy időzítése ellenére kísérli meg legitimnek tűnő vágyait teljesíteni. Kérdezd először: Isten Szent Lelke akarja, hogy ezt megtegyem, vagy a sátán akar engem kisiklatni?

(3kk) Gyakran nem a gyengeségeinken keresztül kísértetünk, hanem éppen erősségeinken keresztül. Az ördög Jézust azon a ponton kísértette Jézust, amiben erős volt. Jézusnak a kövek fölött, a világ birodalmai fölött és az angyalok fölött is volt hatalma. A sátán pedig éppen azt akarta, hogy küldetésétől függetlenül használja hatalmát. Ha engedünk az ördögnek és rosszul használjuk erősségeinket, akkor önteltek és magabiztosak leszünk. A saját erőnkben való bizalom kevéssé érezzük Isten szükségességét. Ennek a csapdának az elkerülésére észre kell vennünk, hogy minden erőnk és képességünk Isten ajándéka, és mindezen erősségeinket az ő szolgálatának kell szentelnünk.

(6) a hatalmat … mert nekem adatott – A sátánt máshol a világ fejedelmének (Jn 12,31), e korszak istenének (2Kor 4,4: ὁ θεὸς τοῦ αἰῶνος τούτου) és a levegő birodalmának fejedelmének (Ef 2,2: τὸν ἄρχοντα τῆς ἐξουσίας τοῦ ἀέρος) nevezik, de mindig Isten szuverén hatalma és irányítása alatt marad (vö. 2Sám 24,1, Jób 1,12; 2Kor 4,4 magyarázata).

(7) leborulsz előttem – Az ördög tulajdonképpen azzal kísértette Jézust, hogy elkerülhesse a kereszt szenvedéseit, melyeket biztosítására jött (lásd Mk 10,45 és magyarázata). A kísértés egy könnyű és levágott ösvényt kínált a világi uralomba.

(6, 7) A gonosz arrogáns módon azt remélte, hogy sikerül neki az Isten elleni lázadásában Jézusnak a küldetésétől elterelni és az ő imádatát elnyerni. „Ez a világ az enyém és nem Istené!” – mondta – „ha valami érdemlegest akarsz itt tenni, akkor az én utasításaimat kell követned.” Jézus nem szállt vitába a sátánnal arról, hogy kié a világ, hanem Jézus visszautasította a sátán azon igényének a jóváhagyását, hogy imádja őt. Jézus tudatában volt annak, hogy ő fogja megmenteni a világot azáltal, hogy saját életét adja fel a kereszten, és nem azáltal, hogy szövetséget köt egy korrupt angyallal.

(9) a templom párkányára – Vagy a templom oszlopcsarnokának dél-keleti sarka, ahonnan a Kidron-völgyébe lehetett zuhanni mindegy 50 méternyit, vagy a templom oromzatának díszítése.

templom – Lásd Mt 4,5 magyarázata.

ha Isten Fia vagy – Lásd Mt 4,3 magyarázata.

vesd le … magad – A sátán kísértette Jézust, hogy tesztelje Isten hűségét és dramatikusan szerezze meg a nyilvánosság figyelmét.

(10) mert meg van írva – Ez alkalommal a sátán magát a Szentírást idézi, de vissza akar élni a Zsolt 91,11-12 szakasszal.

(9-11) Itt az ördög félreértelmezi az Igét. A Zsolt 91 célja, hogy megmutassa Isten népének szánt védelmét, nem arra felbujtva őket, hogy Isten hatalmát szenzációkeltő vagy ostoba mutatványokra használják.

(12) Jézus a Biblia szavaival válaszol, mint ahogy azt az előző két esetben is tette a Deut-ból idézve.

(13) eltávozott tőle az ördög egy időre – vagyis a következő alkalmas időpontig. A sátán Jézus kísértését egész szolgálata során nem hagyta abba (lásd Mk 8,33 és magyarázata), ami a Gecsemáné-kertbeli legnagyobb kísértésbe torkollott.

Krisztus küzdelme a pusztában a gonosszal döntő jellegű volt, de nem a végső. Szolgálata során Jézus konfrontál a sokféle formában megjelenő sátánnal. Túl gyakran látjuk a kísértést egyszerinek és meg nem ismétlődőnek. A valóságban, állandóan őrségben kell lennünk a gonosz folyamatos támadásai miatt. Életed mely pontján vagy most a legfogékonyabb a kísértésre? Mennyire vagy arra felkészülve, hogy ellenállj nekik?

Mit hozna neked egy „végkiárusítás”? Mi olyan van az életben, ami arra késztethetne téged, hogy megalkudj a hitedben? Bármi is legyen az – szexuális kísértés, pénzügyi indíttatás, az elidegenedéstől vagy mások támadásától való félelem –, egy ponton utadba fog állni. Az ellenség meg akarja semmisíteni a hívőket, vagy legalábbis a bűnökön, a szégyenérzeten és a bűntudaton keresztül semlegesíteni őket. Amikor ez a kísértés felüti megtévesztő fejét, tedd azt, amit Jézus tett: támaszkodj Isten igéjére és állj erősen abban az elhatározásodban, hogy egyedül Istent imádod mindenekfelett. Nem számít, hogy mibe kerül az áldozat; nem számít, hogy mennyire vonzó az átverés, a hívőknek Jézus példáját kell követniük és erősen kell állniuk.

(1-13) Isten Igéjét ismerni és annak engedelmeskedni hatékony fegyver a kísértéssel szemben, ami a keresztyén embernek adott „fegyverek” közül az egyetlen támadó jellegű fegyver (Ef 6,17). Jézus arra használta az Igét, hogy a sátán támadásait elhárítsa, és mi is ugyanezt tehetjük. De a hatékony alkalmazáshoz hinnünk kell Isten ígéreteiben, mert a sátán szintén ismeri a Bibliát és hozzáértő módon csavarja el a saját céljai érdekében. A Szentírásnak engedelmeskedni fontosabb, mint bibliai verseket betanulni és idézgetni. Ezért olvasd naponta és alkalmazd az életedre. Így lesz a kardod mindig éles.

14-30. JÉZUS NÁZÁRETBEN

14 Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. 15 Tanított a zsinagógáikban, és dicsőítette mindenki. 16 Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és felállt, hogy felolvasson. 17 Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvtekercset, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: 18 „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” 20 Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a tekintete rajta függött; 21 ő pedig így kezdett beszélni hozzájuk: Ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. 22 Mindnyájan egyetértettek vele, majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és azt kérdezgették: Nem József fia ez? 23 Ő pedig így szólt hozzájuk: Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiről hallottuk, hogy megtörtént Kapernaumban, tedd meg itt is, a saját hazádban! 24 Majd így folytatta: Bizony mondom nektek, hogy egyetlen próféta sem kedves a maga hazájában. 25 Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, 26 de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. 27 És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán. 28 Amikor ezt hallották, a zsinagógában mindenki megtelt haraggal, 29 felkeltek, kiűzték őt a városból, és elvitték annak a hegynek a szakadékáig, amelyen városuk épült, hogy letaszítsák; 30 ő azonban átment közöttük, és eltávozott.

(14) a Lélek erejével – Lásd az 1. vers magyarázatát.

(15) tanított a zsinagógáikban – Lásd Mk 1,21 magyarázata.

(16-30) Lukács láthatóan a názáreti beszédet egy későbbi pontról hozta előbbre Jézus életében (lásd Mk 6,1-6), hogy az bevezetőként és áttekintésként szolgáljon Jézus szolgálatához. Jegyezzük meg, hogy Jézus kapernaumi szolgálatára hivatkozik (23.), még akkor is, ha még nem is ment el oda Lukács evangéliuma szerint (31.).

(16) szokása szerint – Jézus istentiszteleti szokása példaként szolgál minden követőjének.

hogy felolvasson – Jézus valószínűleg Ézsaiásból olvasott héberül, és után ő vagy valaki más parafrazeálta azt arámi nyelvre – akkoriban a második általánosan használatos nyelv (a koiné-görög után).

(16) Jézus szokás szerint ment a zsinagógába. Még akkor is, ha ő volt Isten tökéletes Fia és az ő helyi zsinagógája vitathatatlanul sok kívánni valót hagyott maga után, Jézus részt vett a szolgálatokban minden héten. Az ő példája gyengíti és önzőnek mutatja be a mi kifogásainkat azzal kapcsolatban, hogy miért nem járunk istentiszteletre. Tedd az istentiszteleten való részvételt rendszeressé az életedben!

(15-16) A zsinagógák tehát nagyon fontosak voltak a zsidó vallási életben. A száműzetés idején, amikor a zsidóknak nem volt templomuk, zsinagógákat hoztak létre a szombati istentisztelet és hét közben a fiúk iskolájának színhelyéül. A zsinagógák a templom újjáépítése után is megmaradtak. Zsinagógát bármely olyan városban lehetett létesíteni, ahol legalább tíz zsidó család élt. Egy vezető és egy segítő üzemeltette a zsinagógát. A zsinagógában a vezető gyakran kérte fel az éppen oda látogató rabbit a Szentírásból való felolvasásra és tanításra. A vándorló rabbikat – mint pl. Jézus – szívesen hallgatták a zsinagógában szombatonként összegyűltek. Pál apostol is ezt a szokást használta ki a missziója során (lásd ApCsel 13,5; 14,1).

(17) Ézsaiás próféta könyvét – A zsidó Biblia könyveit tekercsekre írták, a zsinagóga speciális helyén tartották és egy speciális személy adta át azt az olvasónak. A szakaszt, amit Jézus a Messiásról olvasott (Ézs 61,1-2; magyarázatot lásd ott), valószínűleg ő maga választotta ki, vagy az arra a napra kijelölt szakasz volt.

(17-21) Jézus tehát Ézs 61,1-2-ből idéz. Ézsaiás Izráelnek a babiloni fogságból való elengedését írja le a jubál/juvál éveként, amikor minden adósságot eltörölnek, minden rabszolgát felszabadítanak és minden tulajdont visszaadnak eredeti tulajdonosának (Lev 25). De a babiloni száműzetésből való elengedés nem hozta el a várt beteljesedést; még mindig legyőzött és elnyomott nép voltak. Így Ézsaiás a jövőbeli messiási korról beszélt. Jézus bátran kijelentette, hogy ma teljesedett be ez az írás a fületek hallatára. Jézus magát jelentette ki annak, aki ennek a jó hírnek a megvalósulását hozza el, de ezt olyan módon teszi, amit nem képesek még az emberek felfogni.

(18) Ez a vers a Messiás igehirdetői és gyógyítói szolgálatáról szól – minden emberi szükségletnek megfelelően.

felkent engem – Nem szó szerint olajjal (Ex 30,22-31), hanem a Szent Lélekkel.

(19) az Úr kedves esztendejét – Nem naptári évről van szó, hanem azt az időszakot jelenti, amikor az üdvösséget hirdetik – a messiási kor. Ez az idézet az Ézs 61,1-2 szakaszból a jubál/juvál évre céloz, ami minden ötven évben egyszer fordult elő, melynek során a rabszolgákat felszabadították, az adósságokat eltörölték és az örökölt tulajdon visszakerült az eredeti családhoz. Ézsaiás elsősorban Izráelnek a babiloni rabságból való szabadulását jövendölte, de Jézus a bűntől és minden következményétől való szabadulást hirdette.

(20) leült – A szokás szerint az Írás felolvasásakor álltak (16. vers; lásd Neh 8,3.5), de a magyarázat közben ültek (lásd 5,3; Mt 5,1 és magyarázata; 26,55; Mk 4,1; 9,35; Jn 8,2; ApCsel 16,13).

(23) hazádba – Názáret (lásd 16.). Bár Jézus Betlehemben született, a galileai Názáretben nőtt fel (lásd 1,26; 2,39.51; Mt 2,23 és magyarázata).

Kapernaum – Lásd Mt 4,13 magyarázata.

(24) Még magát Jézust sem fogadták el prófétának a saját lakóvárosában. Sok embernek hasonló a hozzáállása. Ne légy meglepve, ha keresztény életed és hited nem könnyen érthető vagy elfogadható azok számára, akik igen jól ismernek téged. Mivel ők ismerik a hátteredet, múltadat, hibáidat, gyengéidet, ezért nem látják azokat az új személyiségedben elmúltnak. Engedd Istent munkálkodni az életedben, imádkozz, hogy pozitív tanú lehess számukra, és légy türelmes.

(26-27) Istennek a nem-zsidóknak való segítségnyújtásával kapcsolatos jézusi hivatkozás (lásd 1Kir 17,7-24; 2Kir 5,1-19a és magyarázata) Lukácsnak a pogányokkal kapcsolatos speciális törődéséből fakad. Jézus szempontja az volt, hogy amikor az izraeliták lázadtak és elutasították Isten hírnökeit (Illés és Elizeus), akkor Isten a nem-zsidóknak adta a szövetségből fakadó áldásokat, amelyek eredetileg Izráeléi voltak. Ez a ébresztette fel a tömeg haragját.

(26) Szidónhoz – Ez a legrégibb föníciai városok egyike, kb. 30 kilóméterre Tirusztól északra. Jézus később egy pogány asszony lányát gyógyította meg ebben a régióban (Mt 15,21-28).

(28) haraggal – Azért mert Jézus a pogányokat is Isten áldásainak a „célcsoportjává” tette.

Jézus érezte, hogy dühíti a názáretieket, mert azt mondta, hogy Isten néha a pogányokat akarja elérni inkább, mint a zsidókat. Jézus azzal is számolt, hogy hallgatói ugyanolyan hitetlenek voltak, mint Izráel északi királyságának polgárai a nagy elgyengülésről ismert korszakban.

(30) ő azonban átment közöttük – Lukács nem azt magyarázza, hogy a menekülés csodaszámba megy, vagy egyszerűen Jézus parancsoló jelenlétét, hanem hogy semmi esetre sem érkezett el az ő halálának az ideje (Jn 7,30 és magyarázata).

31-37. JÉZUS TISZTÁTALAN LELKET ŰZ KI

31 Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; 32 ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt. 33 A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: 34 Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje! 35 Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. 36 Rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?! 37 És elterjedt a híre mindenütt a környéken.

(31) Jézus nemrég költözött Názáretből Kapernaumba (Mt 4,13). Kapernaum virágzó város volt nagy gazdagsággal és még nagyobb dekadenciával. Mivel nagy számú római csapat főhadiszállása volt Kapernaum, a Jézussal kapcsolatos szóbeszéd gyorsan terjedhetett el innen az egész római birodalomban.

(32) Lásd Mk 1,22 magyarázata.

(33) ördögi lélektől megszállott ember – A pogányok számára a démon olyan természetfeletti lényt jelentett, mely lehetett jó is és rossz is, de Lukács világossá teszi, hogy ez egy gonosz lélek volt. Az ilyen démon mentális rendellenességet (Jn 10,20), erőszakos tetteket (Lk 8,26-29), testi betegségeket (13,11.16) és Isten elleni lázadást (Jel 16,14) okozhat.

Egy démon által megszállott ember volt a zsinagógában, ahol Jézus tanított. Ez az ember bement az istentisztelet színhelyére és szóban bántalmazta Jézust. Naiv dolog lenne azt hinnünk, hogy a templomban védve vagyunk a gonosztól. A sátán boldog, ha beronthat az életünkbe bárhol és bármikor. De Jézus tekintélye sokkal nagyobb, mint a sátáné, és ahol Jézus jelen van, ott nem maradnak meg sokáig a démonok.

(34) Isten Szentje – Lásd Mk 1,24 magyarázata.

(36) rémület – Lásd 32. vers és Mk 1,22 magyarázata.

(34-36) Az emberek álmélkodtak, sőt, megrettentek Jézus tekintélyén és hatalmán, amellyel kiűzte a démonokat (a sátán által uralt és az embereket zaklató gonosz lelkek, amelyek bűnre csábítják, végső esetben elpusztítják őket). Nemcsak elhagyta ezt az embert a gonosz lélek, hanem Lukács azt is lejegyzi, hogy az illető még csak meg sem sérült.

Bár manapság nem túl gyakran látjuk démoni megszállottság esetét, az attól még létezik. Nem kell megijednünk tőle. Jézus hatalma messze nagyobb a sátánénál. Az első lépés a gonosztól való félelem legyőzésében, hogy felismerjük Jézus tekintélyét és hatalmát. Ő minden gonoszt legyőzött, beleértve magát a sátánt is.

38-39. JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA PÉTER ANYÓSÁT

38 A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta. 39 Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.

(38) zsinagógából – Lásd Mt 4,13; Mk 2,21 magyarázata.

Simon házába … Simon anyósát – Péter házas volt (lásd 1Kor 9,5 és magyarázata).

magas láz – Mind a négy szinoptikus tudósít erről a csodáról (Mt 8,14-15; Mk 1,29-31), de csak Lukács – az orvos – az, aki a magas láz kifejezést használja.

(39) Jézus olyan tökéletesen gyógyította meg Simon (Péter) anyósát, hogy nemcsak a láz hagyta el őt, hanem az ereje is azonnal visszajött, és azonnal felkelt és mások szükségeiről gondoskodott. Milyen csodálatos hozzáállás a szolgálatban, amit ez az asszony felmutatott! Isten egészséget ad nekünk, hogy másokat szolgálhassunk.

40-44. JÉZUS SOK BETEGET MEGGYÓGYÍT

40 Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. 41 Sok emberből ördögök is kimentek, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. 42 Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. 43 Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem. 44 És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

(40) napnyugtakor – A sabbat (31.) napnyugta után kezdődött (kb. 18.00 órakor). A vének hagyománya szerint a zsidók nem vihetnek terhet, illetve nem utazhattak kétharmad mérföldnél többet sabbat idején. Csak napkelte után vihették a betegeket Jézushoz, és az ő lelkesedésük és vágyakozásuk abból a tényből is látható, hogy ők csak akkor indultak el, amikor a nap már lemenőben volt.

A nép Jézushoz jött napnyugtakor, mert sabbat volt (4,31), a nyugalom napja. A sabbat a hatodik nap (ma pénteknek neveznénk – a ford.) napnyugtától szombat napnyugtáig tartott. Az emberek nem akarták áthágni a törvényt, ami megtiltotta a szombaton való utazást. Emiatt szombat napnyugtáig vártak, mielőtt Jézushoz mentek. Akkor – ahogy Lukács, az orvos írja – mindenféle betegséggel jöttek és Jézus meggyógyítottak mindegyiküket.

(41) mert tudták, hogy ő a Krisztus – Lásd Mk 1,34 magyarázata.

Miért nem jelentette ki Jézus a démonoknak, hogy ki ő? (1) Jézus parancsolta nekik, hogy maradjanak csendben azért, hogy megmutassa tekintélyét felettük. (2) Jézus azt akarta, hogy a hallgatóság higgye, hogy ő a Messiás – azért, mert ő mondja és nem azért, mert a démonok mondják. (3) Jézus fel akarta tárni a saját identitását Isten ütemezése szerint, és nem a sátán gonosz tervei által kényszerítve. A démonok Jézust Isten Fiaként szólították meg, vagy az Isten Szentjeként, mivel ők tudták, hogy ő a Krisztus. De Jézus saját magát a szenvedő szolgaként akarta megmutatni, mielőtt a nagy Király lesz belőle. A hatalommal teljes királyként való bemutatkozás hamis elvárásokkal túl korán kavarja fel a tömeget azzal kapcsolatban, hogy miért is jött ő.

(42) lakatlan helyre – Márk azt is hozzáteszi, hogy és ott imádkozott (Mk 1,35).

Jézusnak nagyon korán kellett felkelnie, hogy egyedül lehessen. Ha Jézusnak magányra volt szüksége az imádsághoz és felüdüléshez, akkor mennyivel inkább érvényes ez ránk? Ne váljunk soha annyira elfoglaltakká, hogy az életünk cselekvések rohamává válik, nem hagyva helyet a csendes közösségre Istennel! Nem számít, hogy mennyi dolgod van, legyen mindig időd az imádságra!

(43) Isten országa – Lukács itt használja először ezt a kifejezést, ami több mint harmincszor fordul elő az evangéliumban. Ennek néhány különböző jelentése a Bibliában: Isten örök királysága (uralma); az uralom jelenléte Jézus személyében, aki Király; az ország spirituális formájának a megjelenése; a jövőbeli királyság. Lásd a Mt 3,2 magyarázata.

Isten uralma jó hír! Jó hír volta zsidók számára, mert ők a babiloni fogság óta várták a megígért Messiást. Jó hír számunkra is, mert az a bűn és önzés rabszolgaságából való szabadulást jelenti a számunkra. Isten országa itt és most van, mert a Szent Lélek a hívők szívében él. Még a jövőben is jó hír, mert Jézus tökéletes uralomban fog visszatérni, ahol a bűn és a gonosz nem létezik többé.

(44) Ez az összegző mondat nemcsak azt foglalja magában, ami itt le lett jegyezve a 14. verstől kezdve, hanem azt is, ami még hátra van Jézus szolgálatából. A szinoptikus evangéliumokban egyetlen egyszer sem említik konkrétan a korai júdeai szolgálatot, amit János leírt (Jn 2,13 – 4,3), bár lehet, hogy erre reflektál a 13,34 (lásd a magyarázatot ott) és a Mt 23,37.

Júdea – Némely kézirat – a párhuzamos tudósításokhoz (Mt 4,23; Mk 1,39) hasonlóan – Galileát említenek Júdea helyett. Egy pogánynak ajánlva az evangéliumot (lásd Bevezetés / Címzett és cél) Lukács valószínűleg a Júdea elnevezést használta, értve ez alatt a zsidók egész földjét (lásd 23,5 és magyarázata; ApCsel 10,37; 11,1.29; 26,20).

Halász Zsolt

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s