Lk 5

10_18_luke5

1-11. PÉTER HALFOGÁSA

1 Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta Isten igéjét, ő a Genezáreti-tó partján állt. 2 Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. 3 Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. 4 Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra! 5 Simon így felelt: Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. 6 Amikor ezt megtették, olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; 7 ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. 8 Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! 9 A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak; 10 de ugyanígy Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: Ne félj, ezentúl emberhalász leszel! 11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.

(1) Genezáreti-tó – Lukács az egyetlen, aki ezen a néven említi a tavat. A többi evangélista Galileai tónak nevezi (lásd Mk 1,16 és magyarázata), János pedig kétszer nevezi Tibériás tavának (lásd Jn 6,1 és magyarázata).

(2) hálóikat mosták – Minden halászat után a hálókat megmosták, kifeszítették és az újabb használatra előkészítették.

A Galileai-tengeren dolgozó halászok hálókat használtak, gyakran harangszerű vetőhálókat, amelyeknek a szélén ólomsúlyok voltak. A hálót laposan kiterítve vetették a vízre és a súlyok a halak felett kifeszítve süllyesztették a hálót a fenékre. Amikor leért, a halász meghúzta a kör alakú háló közepén lévő zsinórt, ami összehúzta a hálót a halak körül. Ezeket a hálókat jó karban kellett tartani, tehát használat után meg kellett tisztítani azokat a vízinövényektől, utána pedig ki kellett javítani a szakadásokat.

(3) leült – A tanítás általános testtartása volt az ülés (lásd 4,20). A csónak ideális eszköz volt, mert el lehetett távolodni a tömeg nyomásától, de elég közel voltak ahhoz, hogy látni és hallani lehessen Jézust.

(7) társaiknak – Lásd a 10. vers.

(8) menj el tőlem – Minél közelebb mennek az emberek Istenhez, annál inkább érzik saját bűnösségüket és méltatlanságukat – amint azt Ábrahám is (lásd Gen 18,27 és magyarázata), Jób is (lásd 42,2 és magyarázata) és Ézsaiás is (6,5) érezte.

Simon Péter megdöbbent ezen a csodán, és az első reakciója az volt, hogy felmérte saját jelentéktelenségét az előtte álló emberéhez képest. Péter tudta, hogy Jézus meggyógyítja a beteget és démonokat űz ki, de elcsodálkozott azon, hogy Jézus foglalkozott az ő a napi rutinjával is, és látta, megértette az ő szükségeit, igényeit is. Isten nemcsak abban érdekelt, hogy megmentsen bennünket, hanem abban is, hogy napi tevékenységeink során is segítsen bennünket.

(11) mindent otthagyva követték őt – Ezen férfiak számára ez nem az első alkalom volt, hogy Jézussal voltak (lásd Mk 1,17 és magyarázat; Jn 1,40-42; 2,1-2). Az ő időnkénti és laza kapcso­ló­dásuk most szoros kötődésű közösséggé vált azzal, hogy követték Mesterüket. Ez a jelenet ugyanaz, mint a Mt 4,18-22 és a Mk 1,16-20, de a beszámolók különböző reggeli órákhoz kötik az eseményt.

Istennek két követelménye van annak érdekében, hogy hozzá mehessünk: Péterhez hasonlóan fel kell ismernünk saját bűnösségünket, azután pedig azt, hogy nem vagyunk képesek magunkon segíteni és hogy segítségre van szükségünk. Ha tudatában vagyunk annak, hogy Jézus az egyetlen, aki segíthet nekünk, akkor leszünk készek arra, hogy mindent elhagyjunk és őt kövessük.

Ez volt a tanítványok második elhívása. Az első elhívás után (Mt 4,18-22; Mk 1,16-20), Péter, András, Jakab és János visszament halászni. Továbbra is figyelték Jézust akkor is, amikor megmutatta tekintélyét a zsinagógában., meggyógyította a beteget és kiűzte a démont. A mostani helyzetben is megmutatta erejét és tekintélyét az életükben: az ő szintjükön, az ő élethelyzetükben találkozott velük és segített nekik dilemmájukban és a lépés megtételében. Ettől a ponttól kezdve elhagyták hálóikat és Jézussal maradtak. Számunkra Jézus követése sokkal többet jelent, mint elismerni őt Megváltóként: magunk mögött kell hagynunk a magunk kovácsolta múltunkat, jövőnket pedig rá kell bíznunk!

12-16. JÉZUS MEGGYÓGYÍT EGY LEPRÁST

12 Amikor Jézus az egyik városban járt, egy leprával borított ember meglátva őt, arcra borult, és kérte: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. 13 Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 14 Ő pedig megparancsolta neki: Senkinek ne mondd el ezt, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánlj fel áldozatot megtisztulásodért, ahogyan Mózes elrendelte, bizonyságul nekik. 15 De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16 Ő azonban visszavonult a pusztába, és imádkozott.

(12-16) A leprás ember meggyógyítása mindegyik szinoptikus evangéliumban le van írva, de mindegyikben más a környezet.

(12) leprával borított – Lásd Lev 13,2. Csak Lukács jegyzi fel a betegség kiterjedtségi fokát.

(12) A lepra rettegett betegségnek számított, mert nem létezett rá ismert gyógymód, és némelyik formája erősen fertőző jellegű volt. A leprának hasonló érzelmi és rettegést keltő hatása volt, mint manapság az AIDS-nek. (Néha Hansen-kórnak is nevezik, vagyis a lepra még mindig létezik egy kevésbé fertőző formában, amit képesek kezelni.) A papok megnézték a betegséget, és a fertőzés terjedésének megelőzése érdekében a fertőző stádiumban lévő leprásokat elűzték, kitiltották a közösségből, a visszahúzódó stádiumban lévő betegeket pedig visszafogadták a közösségbe. Mivel a lepra az idegvégződéseket is megsemmisíti, a leprások anélkül is megsemmisíthetik az ujjaikat, lábujjaikat és orrukat, hogy észre vennék azt. Ez a leprás már előre haladott állapotban volt, vagyis kétségtelenül sok testszövetet vesztett már. Még mindig hitte, hogy Jézus képes rajta segíteni a betegség minden csapása területén. És Jézus csak azért tette ezt meg – kinyújtva kezét, megérintette ezt az érinthetetlen és fertőző embert –, hogy meggyógyítsa, helyre állítsa őt. Az érintés hatalma szempontjából ld. 4,40 magyarázata.

(14) senkinek ne mondd el ezt – Lásd Mt 8,4; 16,20 magyarázata.

hanem menj el, mutasd meg magad a papnak – Ezzel a paranccsal Jézus siettette arra sarkallta az illetőt, hogy tartsa be a tórai előírásokat, és ezzel további bizonyítékot szerezzen a konkrét gyógyulásra ezzel jelezve a tekintélyesek Jézus szolgálatát, illetve hogy rituális megerősítést  kapjon a gyógyulással kapcsolatban, és ezzel a meggyógyult visszakerülhessen a társadalomba.

(16) Az emberek tódultak Jézushoz, hogy hallják a beszédét és meggyógyíttassák betegségeiket. De Jézus mindig biztosította a visszavonult csendesség idejét a magányos helyeken való imádkozásra. Sok dolog kiált a figyelmünkért, és gyakran rohanunk is foglalkozni azokkal. Jézushoz hasonlóan viszont időt kell szakítanunk arra, hogy visszavonuljunk egy csendes, elhagyott helyre. AZ erő Istentől jön, és csak a vele eltöltött időben erősíttethetünk meg.

17-26. JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA A BÉNÁT

17 Amikor az egyik napon tanított, és körülötte ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket, így szólt: Ember, megbocsáttattak a te bűneid. 21 Erre az írástudók és a farizeusok tanakodni kezdtek: Kicsoda ez, hogy így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? 22 Jézus pedig ismerve gondolataikat, megkérdezte tőlük: Miről tanakodtok szívetekben? 23 Melyik a könnyebb? Azt mondani, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, és járj? 24 Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza! 25 Az pedig szemük láttára azonnal felkelt, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: Csodálatos dolgokat láttunk ma!

(17) farizeusok és törvénytudók – Lásd Mt 2,4; 3,7; Mk 2,16 magyarázata. Galileában az ellenzék ezekből a vallási vezetői csoportokból emelkedett ki.

farizeusok – Lukács itt említi ezt a csoportot először, aminek az elnevezése: „elkülönítettek”. Számuk mintegy 6000 fő lehetett és az egész szent földön megtalálhatók voltak. Ők voltak a zsinagógákban a tanítók, a nép szemében a vallási példaképek és a törvény, illetve a törvény szerinti tisztaság önjelölt védelmezői, figyelői. Ezek az emberek a hagyomány által továbbadott magyarázatokat és szabályokat ugyanolyan tekintélyűnek tartották, mint magát a Szentírást (lásd Mk 7,8-13; lásd még szenthagyomány a róm. kat. egyházban)). Már Jézus is szembehelyezkedett a zsidó vezetőkkel Jeruzsálemben (Jn 5,16-18). Itt egy kapernaumi otthonba tértek be (Mk 2,1-6), hogy hallják és megfigyeljék őt.

törvénytudók – „Írástudók”, „törvénytanítók”, akik tanulmányozták, értelmezték és tanították a törvényt (mind az írott, mind a szóban hagyományozott törvényt); lásd Ezsd 7,6. Ezen tanítók többsége a farizeusok (vallási) pártjához tartozott.

A vallási vezetők sok időt fordítottak arra, hogy meghatározzák és megvitassák azt a kiterjedt vallási tradíciót, ami a zsidók fogságból való visszatérését követő több mint 400 év alatt felhalmozódott. Annyira el voltak foglalva ezekkel a valójában ember alkotta hagyományokkal, hogy gyakran elvesztették a Szentírással, mint legfőbb tekintéllyel való kapcsolatot. Ebben az esetben ezek a vezetők veszélyeztetve érezték magukat, mert Jézus a szavahihetőségüket fenyegette, illetve mivel az emberek hozzá tódultak.

(19) háztetőre – Lásd Mk 2,4 magyarázata.

cseréptető – Vagyis a tetőcserepek megbontásával és arrébb helyezésével egy megfelelő méretű nyílást készítettek.

(18, 19) A bibliai időkben a házakat kőből építették és lapos, szalmával kevert sárból készült tetejük volt. Kívül lépcső vezetett a tetőre. Ezek az emberek a barátjukat felvitték a lépcsőn a tetőre, ahol kibontották a tetőt, amennyire szükséges volt ahhoz, hogy a barátjukat leengedjék Jézushoz.

(18-20) Nem a béna ember hite tett Jézusra mély benyomást, hanem a barátaié. Jézus az ő hitükre válaszolt és meggyógyította az embert. Jóban vagy rosszban a hitünk megérint másokat. Egy másik embert mi nem tehetünk kereszténnyé, de sokat tehetünk szavainkkal, tetteinkkel és szeretetünkkel azért, hogy esélye legyen az illetőnek válaszolni. Keresd a lehetőségeket arra, hogy barátaidat az élő Krisztushoz vidd!

(21) káromolja Istent – Lásd Mk 2,7 magyarázata. A farizeusok az istenkáromlást az ember által elkövethető legkomolyabb bűnnek tekintették (lásd Mk 14,64 magyarázata).

Amikor Jézus azt mondta a bénának, hogy a bűnei megbocsáttattak, a zsidó vezetők Jézust istenkáromlással – annak állítása, hogy ő Isten, vagy olyan tetteket tud végrehajtani, mint Isten – vádolták. A zsidó törvényben az istenkáromlás halállal volt büntetendő (Lev 24,16). Abban, hogy Jézus állítását, miszerint a bűnöket megbocsájthatja, istenkáromlásnak minősítették, a vallási vezetők megmutatták, hogy fel sem fogják, nem is értik, hogy Jézus Isten, és hogy Isten testet és lelket gyógyító hatalmával rendelkezik. A bűn megbocsájtása volt a jel arra, hogy elérkezett a messiási korszak (Ézs 40,2; Jóel 2,32; Mik 7,18.19; Zak 13,1).

(23) melyik könnyebb? – Lásd Mk 2,9-10 magyarázata.

(24) Azért pedig, hogy megtudjátok – Jézus gyógyító hatalma látható megerősítés volt a bűnök megbocsájtásához meglévő hatalmára vonatkozóan.

Emberfiának – Lásd Mk 8,31 magyarázata.

Ugyanazt a megbocsájtást nyújtja Isten a hívőknek, amit a bénának is megadott. Az ἀφίημι (afiémi) görög szó – „megbocsájtás” szóval fordítjuk magyarra – jelentése: elmenni, hagyni elmenni; adósságot elengedni; elküldeni magától. A megbocsájtás tehát azt jelenti, hogy egy valamilyen megcselekedett rossz ellenére is megújul a kapcsolat, de a cselekedet nem eltörölhető vagy megváltoztatható. Az ἀφίημι fogalma mindenesetre messze túlmutat az emberi megbocsájtáson, mert az kétféle módon is magába foglalja a bűn „eltételét”:

  1. a törvénynek és az igazságosságnak eleget tesz az, hogy Jézus a bűn által kiérdemelt büntetést viselte, és így a bűn többé nem róható fel (nem vádolható) a bűnösnek;
  2. a bűn által okozott vétkes állapot, minőség eltávolíttatott és Krisztus igazságával lett helyettesítve. A hívőknek olyan mértékben megbocsájtatott a bűn, hogy Isten szemében olyanok, mintha sohasem követtek volna el semmilyen bűnt. Az elkövetett bűneid terhét hordozod? Ismerj el mindent Krisztusnak és fogadd el az ἀφίημι-t, a teljes, mindent átható megbocsájtást.

(25) Istent dicsőítve – Lásd 26. vers és lásd még 1,64 és magyarázata.

27-32. JÉZUS ELHÍVJA LÉVIT

27 Ezután kiment, és meglátott egy Lévi nevű vámszedőt a vámszedő helyen ülni. Így szólt hozzá: Kövess engem! 28 Az otthagyott mindent, felkelt, és követte őt. 29 Lévi nagy vendégséget rendezett neki a házában. Nagy sokaság volt ott, vámszedők és mások, akik velük együtt telepedtek asztalhoz. 30 A farizeusok és a közülük való írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt? 31 Jézus így válaszolt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.

(27) vámszedőt – Lásd a 3,12 magyarázata.

Lévi – Máté másik neve (6,15).

vámszedő hely – Az a hely, ahol begyűjtötték a vámokat (lásd Mk 2.14 magyarázata).

(28) otthagyott mindent … és követte őt – Mivel egy ideje Jézus Kapernaumban szolgált, Lévi korábbról már ismerhette őt (lásd 11. vers magyarázata).

(29) sokaság – Amikor Lévi követni kezdte Jézust, nem titokban tette azt (vö. Jn 19,38 és magyarázata).

(28, 29) Lévi jövedelmező, bár valószínűleg becstelen adóbeszedési vállalkozást hagyott el Jézusért. Akkor ő úgy válaszolt, ahogy Jézus szeretné, hogy minden követője válaszolna. Fogadást rendezett minden adószedő társa és más notórius „bűnös” részére, hogy ők is találkozhassanak Jézussal. Lévi, aki az anyagi jólétet hagyta maga mögött a lelki jólétért, büszke volt arra, hogy Jézushoz csatlakozhatott.

(30) farizeusok … zúgolódtak – Valószínűleg kint álltak és távolról észrevette a zúgolódásukat.

esztek és isztok a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt – Lásd Mk 2,15 magyarázata.

(31) nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek – Ezzel Jézus nem azt akarja mondani, hogy a farizeusok „egészségesek” lennének, hanem hogy az emberekben tudatosodnia kell bűnösségüknek, mielőtt lelkileg meggyógyulnának (lásd Mk 2,17).

(30-32) A farizeusok a bűnüket tiszteletreméltóságba csomagolták. Úgy akartak mások előtt jónak tűnni, hogy nyilvánosan jó tetteket hajtottak végre és közben mások bűneire mutogattak. Jézus nem szánt időt arra, hogy ezzel az önteltséggel foglalkozzon, hanem inkább olyanokkal, akik átérezték saját bűnösségüket és tudták, hogy nem elég jók Istennek. Ahhoz, hogy Istenhez juthassunk, előbb meg kell bánni a bűneinket. Ahhoz, hogy megtagadhassuk bűneinket, előbb el kell ismernünk bűneinket.

33-39. JÉZUS TANÍTÁSA A BÖJTRŐL

33 Ők pedig ezt mondták neki: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid pedig esznek és isznak. 34 Jézus így válaszolt: Kívánhatjátok-e a násznéptől, hogy böjtöljön, amíg velük van a vőlegény? 35 De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, akkor azokban a napokban böjtölni fognak. 36 Mondott nekik egy példázatot is: Senki sem készít foltot új ruhából, hogy régi ruhára varrja, mert így az újat is tönkretenné, és nem is illene a régihez az új ruhából való folt. 37 Újbort sem tölt senki régi tömlőbe, mert az újbor szétrepesztené a tömlőt, és kiömlene, sőt a tömlő is tönkremenne. 38 Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni. 39 Aki már óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó.

(33) János tanítványai … böjtölnek és imádkoznak – Keresztelő János a pusztában nőtt fel és megtanult megélni a sáskákból és vadmézből álló aszkéta diétán. Az ő szolgálatát a komoly üzenet és a komoly ütemterv jellemezte. Jézus szolgálata és Keresztelő János szolgálatának a különbsége tekintetében lásd 7,24-28; Mt 11,1-19. A farizeusoknak is volt szigorú életmódjuk (lásd a 18,12 magyarázata). De Jézus fogadásokra járt és tanítványai élvezték azt a szabadságot, amit a farizeusok viszont nem ismertek.

böjtölnek – Lásd a 18,12; Mk 2,18 magyarázata. Míg Jézus visszautasította a törvény szerinti látszat böjtöt (vö. Ézs 58,3-11), ő maga privát módon böjtölt és megengedte az önkéntes, a spirituális hasznot hozó böjtöt (Mt 4,2; 6,16-18)

(35) Lásd Mk 2,19-20 magyarázata.

Jézus tudta, hogy halála közeleg. Ezután az időszak után a böjtölés rendben van. Bár teljes mértékben ember volt, Jézus tudta azt is, hogy Isten és hogy miért is jött: hogy meghaljon a világ bűneiért.

(36) példázatot – Lásd a Mt 13,3; Mk 4,2 magyarázatát.

(38) új tömlőbe – Lásd Mt 9,17 magyarázata.

(39) az óbor a jó – Jézus azt jelzi, hogy némelyek vonakodását a hagyományos gondolkodás- és életmódról az evangéliumi életmódra.

A boros tömlők kecskebőrből készültek, végeiken összevarrva, hogy zsákként ne eresszék át a folyadékot. Mivel az újbor az éréssel kitágul, ezért új, rugalmas boros tömlőbe kell átfejteni. A használt bőr sokkal merevebbé válik, kifakadna és kifolyna belőle a bor. Mint a régi boros tömlők, a farizeusok is túl merevek voltak, hogy elfogadják Jézust, akit nem lettek volna képesek megtartani az ő hagyományaik és szabályaik. A kereszténységnek új szemléletre, új hagyományokra, új struktúrákra van szüksége. Gyülekezeti programjaink és szolgálataink nem lehetnek annyira strukturáltak, hogy nincs bennük hely a Lélek friss érintésének, új módszernek, vagy egy új ötletnek. Nekünk is vigyáznunk kell, hogy a szívünk ne váljék annyira rigiddé, hogy megakadályozza az új, Krisztus által hozott gondolkodásmódok elfogadását. Fontos, hogy szívünk maradjon rugalmas, tágulásra képes, hogy képesek legyünk befogadni Jézus életet változtató üzenetét.

Halász Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s