Lk 6

1-5. KALÁSZTÉPÉS SZOMBATON

¹ Egyik szombaton gabonaföldeken ment át Jézus, és tanítványai kalászokat tépdestek, tenyerük között morzsolták és ették. ² A farizeusok közül némelyek megkérdezték: Miért tesztek olyat, amit szombaton nem szabad? ³ Jézus így válaszolt nekik: Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor megéhezett ő is meg azok is, akik vele voltak? ⁴ Bement az Úr házába, elvette a szent kenyereket, és megette, sőt azoknak is adott, akik vele voltak; pedig a kenyereket nem lett volna szabad megenni, csak a papoknak. ⁵ És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak

(1) gabonaföldeken ment át – Lásd Mk 2,23 magyarázata.

(1, 2) A zsidó jogi hagyomány 39 db szombaton tiltott cselekmény kategóriáját tartalmazta, melyek közül az egyik a betakarítás (mezőgazdasági termények leszedése és begyűjtése) volt. A vallási törvény tanítói olyan messzire is elmentek, hogy leírták a betakarítás különféle módszereit is. Az egyik ilyen módszer a gabonakalászok kézzel való morzsolása, amint azt a tanítványok is tették ebben a szakaszban. Isten törvénye azt mondta a gazdáknak, hogy el kell hagyniuk mezőik szélét szántatlanul kell hagyják, hogy az utazók és a szegények ehessenek a termésből (Deut 23,25); így a tanítványok nem voltak vétkesek búzalopásban. A sabbatot sem törték meg azzal, hogy hétköznapi munkát végeztek. Valójában ők legfeljebb a farizeuson szabályait szegték meg, de semmilyen isteni törvénnyel szemben nem voltak engedetlenek.

(3) mit tett Dávid – Lásd Mk 2,25 magyarázata.

(4) szent kenyereket – Lásd Mt 12,4 magyarázata.

(5) Emberfia – Lásd Mk 8,31 magyarázata.

ura a szombatnak – Lásd Mt 12,4 magyarázata.

(3-5) Minden héten 12 db megszentelt kenyeret – amelyek Izráel 12 törzsét szimbolizálták – helyeztek el a templomban egy bizonyos asztalon. Ezeket a kenyereket nevezték a jelenlét kenyereinek. A templomban való használatuk után csak a papok ehették meg azokat. Amikor Jézust a sabbat megtörésével vádolták, egy Dáviddal kapcsolatos jól ismert történetre hivatkozott (1Sám 21,1-6). Egy alkalommal, amikor Saul elől menekült, Dávid és emberei megették a szent kenyereket. A szükségleteik sokkal fontosabbak voltak, mint a kultikus szabályok. Jézus ugyanerre az elvre apellált: az ember szüksége sokkal fontosabb, mint a szabályok. Magát és tanítványait Dáviddal és embereivel összehasonlítva Jézus lényegében azt mondta: „Ha ti engem kárhoztattok, akkor Dávidot is kárhoztatjátok.”

Amikor Jézus azt mondta, hogy ura a szombatnak, ezzel azt akarta kifejezni, hogy neki megvan az a tekintélye, amellyel felülírhatja a farizeusok hagyományát és tradícióját, mert ő alkotta a szombatot. A Teremtő mindig nagyobb, mint a teremtés.

6-11. JÉZUS SZOMBATON GYÓGYÍT

⁶ Egy másik szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze sorvadt volt. ⁷ Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. ⁸ Ő azonban, ismerve gondolataikat, ezt mondta a sorvadt kezű embernek: Kelj fel, és állj a középre! Az felkelt, és odaállt. ⁹ Jézus pedig így szólt hozzájuk: Kérdezlek titeket: szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? ¹⁰ És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze. ¹¹ Azokat pedig esztelen indulat szállta meg, és arról beszéltek egymás között, hogy mit tegyenek Jézussal.

(7) figyelték … vajon gyógyít-e szombaton – Lásd Mk 3,2 magyarázata.

(6, 7) A vallási vezetők hagyománya szerint sabbatkor tilos gyógyítani. Azt mondták, hogy a gyógyítás az orvoslás gyakorlása és szombaton senki sem gyakorolhatja hivatását. A vallási vezetők sokkal inkább azzal voltak elfoglalva, hogy saját szabályaikat védelmezzék, mintsem hogy valakit megszabadítsanak a szenvedésétől. A vallási vezetők sokkal inkább a negatívumokkal foglalkoztak: mely szabályokat nem szabad megszegni, milyen tevékenységeket nem szabad végezni. Jézus viszont pozitív volt: jót tenni és segíteni a szükségben lévőkön.

Mik lennének a te kereszténységed legjobb objektív mutatói: a pozitívumok vagy a negatívumok? Az foglalkoztat téged inkább, hogy az embereknek mit nem szabadna tenniük, vagy hogy miként haladhatna előre Isten országának az ügye? A keresztény léted az egyetlen lehetséges gondolkodás- és létmód, ami lehetséges a kereszténységedben? És mi a helyzet a gyülekezeteddel? A farizeusoknak mindenre megvolt a válaszuk a vallási rendszerükben. Nem voltak képes elfogadni Jézust, mert egészen egyszerűen volt beilleszthető abba a rendszerbe. Óvakodj és őrizkedj attól a gondolkodásmódtól, hogy te és a gyülekezeted mindenre tudjátok a választ! Egyetlen vallási rendszer sem elég nagy ahhoz, hogy a Krisztust a maga teljességében megragadja, vagy hogy teljesítse Isten minden célját a világgal kapcsolatban. A kereszténység a legpozitívabb erő, ami elérheti ezt a planétát. Légy biztos abban, hogy nem teszed azt (ti. a kereszténységet) egy nagy csokor negatívummá!

(8) állj a középre – Így nem lesz kérdéses a gyógyítás.

(9) szabad-e szombaton…? – Jézus kiállta a farizeusok kérdéseit és támadásait, és most ő kezdeményezett azzal, hogy a zsinagógában tartózkodó minden személynek tette fel a kérdését (lásd Mk 3,4 magyarázata).

(10) végignézve mindnyájukon– Jézus azt akarta látni, hogy van-e valaki, aki kifogásolja a kérdését, de senki sem volt elég bátor hozzá.

(11) esztelen indulat szállta meg – Mivel nem tudtak szembeszállni Jézus érvelésével. Már régen kifőzték egymás között, hogy megölik Jézust (lásd Jn 5,18). Lásd Mk 3,6 magyarázata.

(11) Jézus ellenségei tomboltak. Nemcsak a gondolataikban olvasott Jézus, hanem a törvényeikből is csúfot űzött, és nyilvánvalóvá tette mások előtt a szívükben lévő gyűlöletet is. Ironikus módon az ő gyűlöletük a törvény iránti lelkesedésükkel kombinálva arra sarkallta őket, hogy gyilkosságot terveljenek ki – olyan cselekedetet, amit a törvény világosan tiltott.

12-16. A TIZENKÉT TANÍTVÁNY ELHÍVÁSA

¹² Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. ¹³ Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: ¹⁴ Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, ¹⁵ Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, ¹⁶ Júdást, Jakab fiát és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett.

(12) Rá jellemző módon Jézus az éjszakát imádkozással töltötte a tizenkét apostol kiválasztásának fontos munkája előtt. Az evangéliumírók feljegyzik, hogy Jézus élete minden fontos eseménye előtt időt szán arra, hogy félrevonulva magányosan imádkozzék. Ekkor Jézus arra készült, hogy kiválassza a belső kört, a tizenkét apostolt. Bizonyosodj meg arról, hogy minden fontos döntésedet imádságban alapoztad meg!

(13) odahívta tanítványait – Azok között, akik eljöttek, hogy hallják Jézust, volt egy csoport, akik rendszeresen követte őt és el volt kötelezve a tanítása iránt. Ez legkevesebb 72 férfit tett ki, amióta ennyien lettek kiküldve egy evangelizáló kampányra (10,1.17). Később 120 hívő várt és örvendezett Jeruzsálemben a felemeltetés után (ApCsel 1,15). Ezek közül a tanítványok közül választott ki ekkor Jézus tizenkettőt, hogy az ő apostolai legyenek, ami egy cím, melynek jelentése: aki speciális küldetéssel lett megbízva (lásd Mk 6,30; 1Kor 1,1; Zsid 3,1 magyarázata).

Jézusnak sok tanítványa volt, de csak 12 apostolt (hírnököt) választott ki. Az apostolok az ő belső körét alkották, akiknek különleges oktatást adott, és akiket az ő saját tekintélyével küldött ki. Ezek voltak azok a férfiak, akik elindították a keresztény egyházat. Az evangéliumokban ezt a tizenkét férfit nevezték általában tanítványoknak, de az ApCsel-ben apostoloknak nevezik őket.

(14-16) Az apostolok listája a Mt 10,2-4-ben, a Mk 3,16-19-ben és az ApCsel 1,13-ban jelenik meg. Bár a nevek sorrendje változó, Péter mindig az első és Iskarióti Júdás az utolsó.

(14) Bertalan – A szinoptikusoknál azonosnak tűnik a Jn-ben megjelenő Nátánaéllel. Nátánaél azonos Fülöppel a Jn 1,45-ben.

(15) Máté – Lévi másik neve (5,27)

Jakabot, Alfeus fiát – Valószínűleg azonos az ifjabb Jakabbal (Mk 15,40).

Zélótának – Lásd Mt 10,4 magyarázata.

(16) Júdást, Jakab fiát – Taddeus másik neve (lásd Mt 10,3; Mk 3,18 és magyarázata.

(13-16) Jézus hétköznapi, különböző háttérrel és személyiséggel rendelkező férfiakat választott ki arra, hogy az ő tanítványai legyenek. Manapság Isten ugyanilyen „normális” embereket hív el, hogy az ő egyházát alkossák, tanítsák az üdvösség útját és hogy szeretetből szolgáljanak másoknak. Egymagunkban képzetlennek, alkalmatlannak érezhetjük magunkat arra, hogy hatékonyan szolgáljuk a Krisztust, de együtt olyan csoportot alkotunk, amely elég erős ahhoz, hogy minden módon Istent szolgálja. Kérd a türelmet, hogy el tud fogadni az emberek különbözőségét a gyülekezetben, és építs a közösségben megjelenő erő különbözőségére.

17-19. JÉZUS TANÍT ÉS GYÓGYÍT

¹⁷ Azután lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg egész Júdeából, Jeruzsálemből, a tengermelléki Tíruszból és Szidónból. ¹⁸ Azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. ¹⁹ Az egész sokaság igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.

(17) sík helyen – Lehet, hogy egy síkság, ami eleget tesz mind ennek a kontextusnak, mind a Mt 5,1-ének (lásd Mt 5,1 – 7,29).

Tíruszból és Szidónból – Föníciában (ma Libanon); lásd a 4,26; 10,14; Mk 7,24.31 magyarázata.

(19) Ahogy Jézus szavának gyógyító ereje kiáradt, a tömeg összegyűlt, csak hogy megérinthesse őt. Sokak számára varázsló volt, vagy a jó szerencse szimbóluma. Ahelyett, hogy Isten megbocsátására és szeretetére vágytak volna, csak testi gyógyulást vártak tőle, vagy egy alkalmat, hogy látványos eseményeket láthassanak. Némelyek Istent még mindig kozmikus varázslónak tekintik, és az imádságuk csak arra szolgál, hogy Istenből valamilyen trükköt csikarjanak ki. De isten nem mágus; ő a Mester. Az imádság nem a mi eszközünk arra, hogy Istent irányítsuk, hanem annak az egyik módja, hogy magunkat helyezzük az ő irányítása alá.

20-26. KIK A BOLDOGOK?

²⁰ Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. ²¹ Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. ²² Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. ²³ Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben, mert ugyanezt tették atyáik a prófétákkal. ²⁴ De jaj nektek, ti gazdagok, mert megkaptátok vigasztalásotokat! ²⁵ Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj, akik most nevettek, mert gyászolni és sírni fogtok! ²⁶ Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!

(20-49) Lukács síksági beszéde kétségtelenül párhuzamban áll Máté Hegyi beszédével (Mt 5-7). Bár ez a beszéd lényegesen rövidebb, mint a Mt-ban található, mindkettő a boldogságokkal kezdődik és az építők példázatával végződik. Máté beszédének néhány eleme megtalálható Lukács más helyein (pl. 11,2-4; 12,22-31.33-34), azt sugallva, hogy a szöveganyag többször is megjelenhetett Jézus beszédeiben.

Ez lehet tehát Lukács beszámolója arról a beszédről, amit Máté a Mt 5-7-ben rögzít, vagy az történhetett, hogy Jézus hasonló beszédeket mondott különböző időpontokban. Némelyek úgy gondolják, hogy ez nem egyetlen beszéd volt, hanem Jézus különböző tanításainak a vegyes összefoglalása.

(20-23) Lásd Mt 5,3-12 és magyarázata. Máté tudósításában Jézus „lélekben” való szegénységről beszél (Mt 5,3) és „az igazság” éhezéséről (Mt 5,6). Lukács nagyobb hangsúlyt fektet az anyagi szegénységre. Akik szegények, hajlamosak szigorúbban tekinteni Istenre, hogy teljesítse szükségleteiket.

Ezeket a verseket nevezik „boldogságok”-nak, a latin fogalmi háttér alapján „áldás”-oknak. Azt írják le, hogy mit jelent a Krisztus követőjének lenni, a viselkedés sztenderdjeit adja meg, és szembeállítja egymással Isten országa és a világ értékeit kimutatva, hogy a Krisztus követői mit várhatnak a világtól és mit kapnak Istentől. Ezen felül ezek a versek szembeállítják a hamis lelkiséget az igazi alázattal is. Azt is megmutatják, hogy miként teljesülnek az ószövetségi elvárások Isten országában.

(21) Vannak, akik azt hiszik, hogy az éhség, amiről Jézus beszélt, az az igazság iránti éhséget jelenti (Mt 5,6). Mások azt mondják, hogy itt fiziológiai éhségről van szó. Mindegyik esetben egy népen belül a gazdagságot Isten jóakaratának tekintik, Jézus pedig megriasztotta hallgatóságát azzal, hogy áldást hirdetett azoknak, akik éheznek. Így cselekedve mindenképpen egy régi tradícióval volt összhangban. Az Ószövetség tele van olyan szövegekkel, amelyek azt jelentik ki, hogy Isten foglalkozik a szegényekkel és a szükségben lévőkkel. Lásd pl. 1Sám 2,5; Zsolt 146,7; Ézs 58,6.7 és Jézus anyjának az imádsága a Lk 1,53-ban.

(24) Ha csak a gazdagságon keresztül próbálsz kiteljesedni, lehet hogy az egyetlen jutalom, amit egyáltalán elnyerhetsz, az a jólét lesz, ami persze nem utolsó. Nem szabad a kényelmet keresnünk az örök élet terhére.

(26) Az ószövetségi időkben sok hamis próféta élt. A királyok és a tömeg dicsérték őket, mert a jövendöléseik – prosperitás és győzelem a háborúban – pontosan azt tartalmazták, amit az emberek hallani akartak. De a népszerűség nem az igazság garanciája, és az emberi hízelgés nem hozza meg Isten jóváhagyását. Szomorúság van azok előtt, akik a tömeg dicséretére vágynak Isten igazsága helyett.

(24-26) Ez a szakasz a 20-22. szakasz pontról pontra történő átfordítása ellenkező előjellel.

27-36. AZ ELLENSÉG SZERETETE

²⁷ Nektek pedig, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; ²⁸ áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket! ²⁹ Aki arcul üt téged, tartsd oda annak arcod másik felét is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg! ³⁰ Adj mindenkinek, aki kér tőled, és aki elveszi a tiedet, attól ne követeld vissza! ³¹ És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük! ³² Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. ³³ És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is ugyanezt teszik. ³⁴ És ha azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, mi a jutalmatok? Bűnösök is adnak kölcsönt bűnösöknek, hogy visszakapják azt, ami jár nekik. ³⁵ Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt. ³⁶ Legyetek irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas!

(27) szeressétek ellenségeiteket – Jézus tanításának a szíve a szeretet. Míg az Aranyszabály (31.) néhol negatív megfogalmazásban jelenik meg a Biblián kívül (lásd Mt 7,12 magyarázata), Jézus nemcsak megtiltja mások rosszszándékú kezelését, hanem azt is megparancsolja, hogy mindenkit szeressünk, még a saját ellenségeinket is (lásd Mt 5,44 magyarázata).

(27) A zsidók gyűlölték a rómaiakat, mert elnyomták Isten népét, de Jézus azt mondta a népnek, hogy szeressék ezeket az ellenségeket. Az ilyen beszéd sokakat elfordított a Krisztustól. Jézus nem arról beszélt, hogy tápláljanak gyengéd érzelmeket az ellenség iránt, hanem ő egy akaratlagos cselekedetről beszélt. Nem „eshetsz” ilyen fajta szeretetbe; állandó erőfeszítésre van ehhez szükség. Ellenségeink szeretete azt jelenti, hogy az ő legjobb érdekük szerint cselekszünk. Imádkozhatunk értük, és gondolkozhatunk azokon a módokon is, hogy miként segíthetünk nekik. Jézus az egész világot szereti, még a világ azon részét is, amely lázad Isten ellen. Jézus arra kér bennünket, hogy az ő példáját kövessük az ellenségeink szeretetével. Add meg ellenségeidnek ugyanazt a tiszteletet és jogokat, amilyet magadnak szeretnél!

(29) tartsd oda annak arcod másik felét – Nem tanúsíthatunk megtorló hozzáállást!

(35) Magasságos – Isten (lásd Deut 32,8 és magyarázata).

(36) amint a ti Atyátok is irgalmas – Isten tökéletességének kell számunkra példának és célnak lennie.

37-42. A KÉPMUTATÓ ÍTÉLKEZÉS

³⁷ Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. ³⁸ Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. ³⁹ Példázatot is mondott nekik: Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? ⁴⁰ A tanítvány nem feljebb való mesterénél; de aki teljesen felkészült, az mind olyan lesz, mint a mestere. ⁴¹ Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? ⁴² Hogyan mondhatod testvérednek: Testvérem, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből.

(37) Ne ítéljetek! – Jézus nem engedte meg követőinek, hogy bírálgassák, mi helyes és mi helytelen (vö. 43-45. versek), de az igazságtalan és képmutató ítélkezést kárhoztatta (lásd Mt 7,1 és magyarázata).

Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik – Lásd 11,4 és magyarázata.

(38) Lásd 2Kor 8,1-5.

adnak öletekbe – Valószínűleg arra hivatkozik, ahogyan a felső ruhát hordták; az öv felett egy hajtást hagytak, ami nagy zsebként is használható volt, hogy egy mérő búzát is elvihessenek benne.

A megbocsájtó szellem azt demonstrálja, hogy az illető személy megkapta Isten megbocsájtását. Jézus a gabona mérésének a képét használta, hogy biztosítsa a teljességet ebben is. Ha mi inkább kritikusok vagyunk, mintsem könyörületesek, akkor mi magunk is csak kritikát fogunk kapni. Ha mi másokat nagylelkűen, jóindulatúan és könyörületesen fogunk kezelni, biztos, hogy ezek tulajdonságok vissza fognak jönni teljes mértékben. Szeretnünk kell másokat és nem megítélni őket.

(39, 40) Bizonyosodj meg arról, hogy igaz tanítókat és vezetőket követsz, mer nem fogsz tudni messzebb jutni a hitben, mint ők maguk. Keress olyan vezetőket, akik többet mutatnak neked a hittel kapcsolatban, és akiknek az iránymutatására valóban támaszkodhatsz.

(41) szálkát … gerendát – Jézus egy hiperbolát (olyan beszédmód, amelyben túlzást alkalmaznak a hangsúlyozás érdekében) használ, hogy kiélezze azt az ellentmondást, hogy mennyire ostoba és képmutató dolog, amikor valakit kritizálunk egy hibáért, miközben mi magunk vakok maradunk a saját hasonló hibáinkkal kapcsolatban (lásd Mt 7,3-4 és magyarázata).

(41) Jézus nem azt mondta, hogy ignorálnunk kell a rossz cselekedeteket, de mi nem lehetünk annyira aggodalmasak mások bűneivel kapcsolatban, hogy a sajátjaink felett elnézünk. Gyakran racionalizáljuk és relativizáljuk a bűneinket azzal, hogy ugyanazokat a tévedéseket kiemeljük mások esetében. Milyen szálkák vannak mások szemében, amiket te oly könnyen kritizálsz? Amikor kritizáló kedvedben vagy, akkor emlékezz a saját rönkjeidre, és úgy fogod találni, hogy nem nagyon szólalhatsz meg.

(42) képmutató – Lásd 13,15; Mt 23,23; ApCsel 5,9 magyarázata.

Nem félhetünk sohasem a képmutató címkétől annyira, hogy csendben vagyunk keresztény életünkben hitünket elrejtve és meg sem próbálunk növekedni. Az a személy, aki igyekszik helyesen cselekedni, de gyakran hibázik, az nem képmutató. Azok sem képmutatók, akik teljesítik kötelességeiket még akkor is, ha úgy érzik, semmit nem tettek. Gyakran szükséges és jó dolog félretenni a saját érdekeinket és szándékainkat annak érdekében, amit meg kell cselekedni. Nem képmutatás, ha gyengék vagyunk a hitünkben. Az a képmutató, aki a vallásos magatartását csak azért tartja karban, hogy figyelmet, elismerést, vagy csodálatot kapjon másoktól.

43-46. AMILYEN A FA, OLYAN A GYÜMÖLCSE

⁴³ Nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. ⁴⁴ Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. ⁴⁵ A jó ember szíve jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. ⁴⁶ Miért mondjátok nekem: Uram, Uram – ha nem teszitek, amit mondok?

(43-45) Vö. Jak 3,11-12 és magyarázata.

(45) Jézus arra emlékeztet bennünket, hogy beszédünk és tetteink feltárják a háttérben húzódó valódi elképzeléseinket, attitűdjeinket és motivációinkat. A jó benyomások, amelyeket szeretnénk magunkkal kapcsolatban másokban generálni, nem lesznek tartósak, ha megtévesztőek vagyunk. Ami a szívedben van, az jön ki a beszédedben és a magatartásodban.

(Sok bibliafordításban a 46. vers a következő perikópához tartozik)

47-49. AKI KŐSZIKLÁRA ÉPÍT

⁴⁷ Megmutatom nektek, kihez hasonló az, aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és cselekszi azokat. ⁴⁸ Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és a kősziklára alapozott: amikor árvíz jött, beleütközött az áradat abba a házba, de nem tudta megingatni, mert jól volt megépítve. ⁴⁹ Aki pedig hallja beszédeimet, de nem cselekszi, az hasonló ahhoz az emberhez, aki alap nélkül a földre építette a házát: beleütközött az áradat, és azonnal összeomlott az a ház, és teljesen elpusztult.

(47, 49) hallja beszédeimet, és cselekszi azokat … nem cselekszi – Lásd Jak 1,22-25 és magyarázata.

Miért is építenének az emberek olyan házat, aminek nincs alapja? Például időmegtakarítás érdekében, vagy a köves talaj előkészítésének a kemény munkáját elkerülendő. Valószínűleg azért, mert vízre való kilátás sokkal vonzóbb, vagy mert a parti házaknak magasabb a társadalmi státusza, mint a sziklára épült házaké. Talán azért, mert szeretnének csatlakozni a barátaikhoz, akik már a homokos területeken telepedtek le. Lehet, hogy azért, mert még nem hallottak azokról a kemény viharokról, amelyek időnként megjelennek, vagy mert nem hittek az ezekről szóló híradásoknak, vagy mert azt hiszik, hogy velük nem történhet katasztrófa. Bármi is legyen az ok, az alapozás nélküli házak rövid életűek lesznek, és sajnálni fogják. Az Istennek való engedelmesség olyan, mint az erős, tömör alapzatra való házépítés, ami stabilan áll, amikor a vihar jön. Amikor az élet kellemes, úgy tűnik, nem számítanak az alapok. De amikor a válságok jönnek, akkor vizsgáznak az alapjaink. Légy biztos abban, hogy az életed Jézus Krisztus ismeretének és hitének szilárd alapjára épült.

Halász Zsolt