Lk 9

1-9. JÉZUS KIKÜLDI A TIZENKETTŐT

¹ Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. ² Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak. ³ Ezt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, második ruhátok se legyen! ⁴ Amikor betértek egy házba, maradjatok ott, és onnan induljatok tovább! ⁵ Ha valahol nem fogadnak be titeket, amikor kimentek abból a városból, verjétek le még a port is lábatokról, bizonyságul ellenük. ⁶ Útra keltek tehát, és jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt. ⁷ Heródes, a negyedes fejedelem meghallotta mindazt, ami történt, és nem tudta, mit gondoljon, mert némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, ⁸ némelyek azt, hogy Illés jelent meg, mások pedig azt, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. ⁹ Heródes ezt mondta: Jánost lefejeztettem, de ki lehet ez, akiről ezeket hallom? És látni akarta őt.

(1-6) Jézus szolgálatának új szakasza kezdődött, amikor kiküldte az apostolokat, hogy olyan jellegű igehirdetést, tanítást és gyógyítást végezzenek, amit Mesterük esetében láthattak (Mt 9,35). Ez volt Jézus és tanítványainak harmadik galileai körútja (lásd 8,1 magyarázata). Az első körúton Jézus a négy halásszal ment; a másodikon mind a tizenkettő vele volt; a harmadikon Jézus egyedül ment, miután kiküldte párosával a tizenkettőt.

(1) a tizenkettőt – Az apostolok (lásd 6,13 és Mk 6,30 magyarázata)

erőt és hatalmat – Különleges erő a gyógyításra (lásd 5,17; 8,46; Mk 6,30 és magyarázata), hatalom a tanításban és a gonosz lelkek feletti tekintély.

minden ördög – Azaz démon, Gonosz lelkek (lásd 4,33).

(2) Jézus igehirdetéssel és gyógyítással indította el a királyságát, és azzal küldte ki tanítványait, hogy ugyanezt tegyék. Ha ő saját magát az igahirdetésre korlátozta volna, akkor az emberek az ő uralmát csak szelleminek tekintették volna, Ha igehirdetés nélkül gyógyított volna, akkor az emberek nem vették volna észre küldetésének lelki jelentőségét. A legtöbb hallgatója olyan Messiást várt, aki jólétet és hatalmat hoz népének; az anyagi hasznokat előbbre valónak tartották a lelki-szellemi tisztánlátásnál. A Jézussal kapcsolatos igazság az, hogy ő Isten és ember egyszerre, és az általa nyújtott üdvösség mind a léleknek, mind a testnek szól. Bármely csoport vagy tanítás, amely a lelket a test rovására, vagy a testet a lélek rovására hangsúlyozza, Jézus evangéliumát torzítja.

(3) semmit se vigyetek – Semmilyen nagyobb csomag, ami gátolná az utazást, és még a szokásos tartalék sem. Teljes mértékben függeniük kellett azoktól az emberektől, akiknél tartózkodtak (lásd Mk 6,8 magyarázata).

(4) maradjatok ott – Nem járhattak házról házra a jobb elhelyezés érdekében, hanem csak egyetlen otthont használhattak „főhadiszállásként”, amikor egy adott közösségben hirdették az igét.

A tanítványoknak egyetlen házban kellett maradniuk minden egyes városkában, mert nekik nem az olyan házat kellett megkeresniük, ami a legkényelmesebb, vagy a legprominensebb volt. Az egyetlen házban való maradás nem volt teher a ház tulajdonosának, mert a tanítványok egy-egy közösségben csak rövid ideig tartózkodtak. (Lásd még 10,7.)

(3.4) Miért kapták a tanítványok azt az utasítást, hogy másoktól függjenek, miközben városról városra járnak az evangéliumot hirdetve? Az ő céljuk az volt, beterítsék Júdeát Jézus üzenetével, és ezt gyorsabban tehetik nappal utazva. A másoktól való függésüknek más jó hatásai is voltak: (1) nyilvánvalóan megmutatta, hogy a Messiás nem azért jött, hogy jólétet biztosítson a követőeinek; (2) azt erősítette a tanítványoknál, hogy Isten hatalmára hagyatkozzanak és nem saját tartalékaikra; (3) ez bevonta a falusiakat is és sokkal lelkesebben hallgatták az üzenetet. Ez kiváló szemléletmódnak bizonyult a tanítványok számára a rövid távú misszióban; nem az volt az cél, hogy ez legyen az állandóan úton legyenek vagy ez legyen az életmódjuk.

(5) Heródes, a negyedes fejedelem – Lásd Mt 14,1 magyarázata.

János támadt fel a halálból – Lásd Mk 6,16 magyarázata. Lukács nem adja meg János halálának a részleteit (lásd Mt 14,1-12; Mk 6,17-29), ami ekkoriban történt, hanem egyszerűen megjegyzi, hogy megtörtént (9.).

(5) Bizonyos városok porának a lerázása a lábukról mély kulturális szokásokban gyökerezett. A kegyes zsidók ezt tették a pogány városokon való áthaladás után, hogy megmutassák elkülönülésüket a pogány szokásoktól. Ha a tanítványoknak le kellett rázniuk a port egy zsidó város után a lábukról, az azoktól a zsidóktól való elkülönülésüket mutatta, akik visszautasították a Messiásukat. Ez a tett azt is megmutatta volna, hogy a tanítványok nem felelősek azért, hogy miként válaszoltak az emberek az üzenetükre. Mi sem vagyunk felelősek, ha gondosan és igazán mutattuk be a Krisztust, de az üzenetünket visszautasították. A tanítványokhoz hasonlóan nekünk is tovább kell mennünk másokhoz, akiket Isten el akar érni.

(7) Heródes Antipasszal kapcsolatos további információkért lásd a Mk 6-ban található profilját.

(8) Illés jelent meg – Lásd 1,17; Mk 9,12 magyarázata.

(7.8) Az emberek Jézusnak Isten Fiaként való elfogadását annyira nehéznek tartották, hogy megpróbáltak más megoldásokat kitalálni; a legtöbb hihetetlennek hangzik számunkra. Sokan azt gondolták, hogy Jézus olyasvalaki, aki visszajött az életbe; talán Keresztelő János vagy valamelyik másik próféta. Némelyek feltételezték, hogy ő Illés, a nagy próféta volt, aki nem halt meg, hanem tüzes szekéren vitetett fel a mennybe (2Kir 2,1-11). Nagyon kevesen találták meg a korrekt választ, ahogy Péter (9,20). Manapság is sokan vannak, akiknek nehézséget jelent Isten teljes mértékben emberi és teljes mértékben isteni Fiaként. Az emberek ma is megpróbálnak alternatív magyarázatokat találni: egy nagy próféta, radikális politikai vezető, önjelölt demagóg szónok. Ezen magyarázatok egyike sem magyarázza Jézus csodáit, vagy különösen nem magyarázzák dicsőséges feltámadását. A végén a Jézussal kapcsolatos magyarázati kísérleteket sokkal nehezebb elhinni, mint magát az igazságot.

(9) látni akarta őt – Heródes szándéka, hogy Jézust lássa, nem teljesült Jézus peréig (23,8-12). János lefejezésének oka szempontjából lásd Mk 6,14-29.

(1-10) Figyeljük meg Jézus vezetői módszereit! Felhatalmazta tanítványait (9,1); specifikus instrukciókat adott nekik, tehát tudták, mi a teendő (9,3.4); elmondta nekik, hogy miként kezeljék a nehezebb helyzeteket (9,5); beszámoltatta őket (9,10). Amikor másokat vezetsz, tanulmányozd a Mester mintáját! Ezek közül melyik elemet kell beillesztened a vezetői stílusodba?

10-17. ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE

¹⁰ Amikor az apostolok visszatértek, elbeszélték Jézusnak mindazt, amit tettek. Akkor maga mellé vette őket, és elvonult velük külön egy Bétsaida nevű városba. ¹¹ De amikor a sokaság ezt megtudta, utánament. Jézus örömmel fogadta őket; beszélt nekik az Isten országáról, és meggyógyította azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük. ¹² Amikor a nap már hanyatlani kezdett, a tizenkettő odament hozzá, és ezt mondta neki: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a környező falvakba és tanyákra, hogy ott megszálljanak és élelmet szerezzenek, mert itt lakatlan helyen vagyunk. ¹³ Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni! Ők így válaszoltak: Nincs nálunk több, mint öt kenyér és két hal, hacsak el nem megyünk, és nem veszünk eledelt ennek az egész sokaságnak. ¹⁴ Ugyanis mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus így szólt a tanítványaihoz: Ültessétek le őket ötvenes csoportokban! ¹⁵ Így tettek, és leültették valamennyit. ¹⁶ Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. ¹⁷ Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral.

(10-17) Az ötezer megvendégelése, táplálása az egyetlen csoda – Jézus feltámadása mellett –, amiről mind a négy evangélium tudósít (lásd Mk 6,30-44; Jn 6,1-14 magyarázata).

(10) Bétsaida – Lásd Mt 11,21 magyarázata. Jézus visszavonult a városhoz közeli területre (12.).

(11) Jézus tanításának fókuszpontja Isten országa volt. Azt magyarázta, hogy az nem csak egy jövőbeli királyság, hanem köztük van, bennük testesül meg a Messiás. Még akkor is, ha a királyság nem lesz teljes mindaddig, amíg Jézus vissza nem jön dicsőségben, nem kell addig várnunk, hogy megtapasztaljuk őt. Isten országa azok szívében kezdődik, akik hisznek Jézusban (17,21). Ma is ugyanúgy jelen van velünk, ahogy a júdeaiakkal volt 2000 évvel ezelőtt.

(10.11) Jézus megpróbál csendesen távozni a tömegből, de rájöttek, hogy hová ment, és követték őt. Ahelyett, hogy türelmetlenné vált volna emiatt a zavarás miatt, Jézus üdvözölte az embereket és a szükségeik szerint szolgált feléjük. Miként látod azokat az embereket, akik megszakítják az ütemtervedet: nyűgnek vagy az élet és szolgálatod lehetőségének?

(12) a nap már hanyatlani kezdett – A beszéd és a gyógyítás után felmerült az étellel és szállással kapcsolatos kérdés, mert egy elszigetelt helyen voltak. Lehet, hogy Jézus vetette fel a kérdést (lásd Jn 6,5), de a szinoptikusok azt jelzik, hogy a tanítványoknak is gondot jelentett ez.

(14) Ültessétek le őket ötvenes csoportokban! – Lásd Mk 6,40 magyarázata.

(13.14) Amikor a tanítványok aggódni kezdtek azzal kapcsolatban, hogy hol fog enni a sokezres sokaság, Jézus meglepő megoldással állt elő: Ti adjatok nekik enni! A tanítványok tiltakoztak, mert arra koncentráltak, hogy mijük nincs (étel és pénz). Úgy gondolod, hogy Isten olyat kérne tőled, amit te és ő együtt nem tudnátok megoldani? Ne engedd az erőforrásokban való hiánynak, hogy megvakítson téged Isten hatalma tekintetében!

(17) összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral – Ez a cselekedet példaként szolgált arra, hogy el kell kerülni a pocsékolást, illetve annak a demonstrálásaként is szolgált, hogy mindenkit megfelelően kell táplálni (lásd Mk 6,43 magyarázata).

(16.17) Miért foglalkozott Jézus ezeknek az embereknek az etetésével? Könnyen elküldhette volna őket az útjukra, de Jézus nem hagyta figyelmen kívül a szükségleteiket. Neki gondja van az élet minden aspektusára, a fizikaiakra és lelkiekre egyaránt. Amikor azon dolgozunk, hogy teljességet vigyünk az emberek életébe, sohasem szab ignorálnunk azt a tényt, hogy mindannyiunknak vannak fizikai-biológiai és lelki szükségleteink. Lehetetlen hatékonyan szolgálni az egyik szükséglet területén anélkül, hogy a másikról tudomást vennénk.

18-22. PÉTER VALLÁSTÉTELE, JÉZUS ELŐSZÖR SZÓL HALÁLÁRÓL

¹⁸ Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a sokaság? ¹⁹ Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. ²⁰ Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának. ²¹ Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. ²² Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.

(18) Kinek mond engem a sokaság? – A tanítványok által adott beszámoló ugyanaz volt, mint ami Heródeshez is eljutott (lásd 7-8. vers). Ez északon történt, Heródes területén kívül, Caesarea Philippi környékén (lásd Mt 16,13 és magyarázata; lásd még Mk 7,24 magyarázata).

(20) Péter így felelt – Ő volt a tanítványok szószólója.

az Isten Krisztusának – Ez után a megjövendölt Megváltó (Messiás) után vágyakoztak századokon át (lásd Mt 16,18; Mk 8,29; Jn 4,5 magyarázata)

(18-20) A keresztény hit sokkal több, mint tudni azt, hogy mások miben hisznek. Azt követeli tőlünk, hogy ezeket a hittartalmakat mi is megtartsuk magunknak. Amikor Jézus azt kérdezi, hogy Ti kinek mondotok engem?, azt akarja, hogy határozott legyen az álláspontunk. Mit mondasz, kicsoda Jézus?

(21) rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el – Az embereknek fals elképzeléseik voltak a Messiásról és tanításra volt szükségük mielőtt Jézus nyilvánosan bemutatkozik a Krisztusként. Szoros ütemezése volt, amit be kellett tartania, és nem szakíthatta azt meg semmilyen idő előtti reakció (lásd Mt 8,4; 16,20; Mk 1,34 magyarázata).

Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus, mert ezen a ponton ők még nem értették ennek a hitvallásnak a jelentőségét, és senki más sem értené.

(22) Emberfiának – Lásd a Mk 8,31 magyarázata.

sokat kell szenvednie – Itt Jézus először jósolja meg nyíltan a halálát (a későbbi hivatkozásokért lásd 44; 12,50; 17,25; 18,31-33; vö. 24,7.25 – 27,44-46 és a 24,44 magyarázata).

(22) Ez volt Jézus tanítványainak adott tanításában a fordulópont. Ettől kezdve kezdte tisztán és specifikusan azt tanítani, amit be tudnak fogadni, így nem lesznek meglepve, ha bekövetkezik. Azt magyarázta el, hogy nem most lesz a hódító Messiás, mert először szenvednie kell, meg kell halnia és fel kell támadnia. De egy napon vissza fog térni dicsőségben, hogy bevezesse örök uralmát.

23-27. JÉZUS KÖVETÉSE

²³ Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! ²⁴ Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. ²⁵ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? ²⁶ Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. ²⁷ Bizony mondom nektek, vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg addig a halált, amíg meg nem látják az Isten országát.

(23) vegye fel naponként a keresztjét – Jézus követése önmagunk megtagadását követeli meg, teljes odaszánást és szándékos engedelmességet. Lukács hangsúlyozza a cselekedet folyamatosságát: naponként. A párhuzamos beszámolókban ez nincs benne (Mt 16,24-26; Mk 8,34). A galileai tanítványok tudták, hogy mit jelent a kereszt, mert az ő területükön több száz embert végeztek ki ilyen módon.

(23) Felvenni a keresztet azt jelentette, hogy valaki a saját keresztjét viszi a keresztrefeszítés helyére. Sok galileait megöltek a rómaiak ilyen módon és Jézus is szembe kellett nézzen ezzel a végkifejlettel. Ezzel a szóképpel a Krisztus tiszta és erőpróbát jelentő, állásfoglalásra késztető leírást adott a keresztény életről. Tanítványának lenni annyit jelent, hogy félreteszem az önző céljaimat és vágyaimat, mindennap „vállamra veszem” a keresztfámat, és követem őt. Egyszerű és mégis magas igényeket támasztó kijelentés. Az eredeti tizenkettő számára ez szó szerint szenvedést és halált jelentett. A mai hívők számára azt jelenti, hogy fel kell fognunk, hogy mi őhozzá tartozunk és az ő céljainak a teljesítéséért élünk. Gondold át: az Istennel való kapcsolatodról úgy gondolkozol, hogy mi jön ki belőle számodra (ami elképzelhető), vagy azon gondolkozol, hogy te mit teszel érte? Akarod-e magad megtagadni, elutasítani, felvenni naponta a kereszted és őt követni? Bármi, ami ennél kevesebb, az nem tanítványság, hanem inkább csak öntelt és felületes locsogás-szolgálat.

(24) aki pedig elveszti az életét énértem – Jézus ezen mondása mind a négy evangéliumban megtalálható, két evangéliumban pedig egynél többször is (14,26-27; 17,33; Mt 10,38-39; 16,24-25; Mk 8,34-35; Jn 12,25 és magyarázata). Jézus egyetlen más mondása sem kapott ekkora hangsúlyt.

(24.25) Ha ez a jelenlegi életed sokkal fontosabb neked, mindent meg fogsz tenni azért, hogy megvédd. Nem fogsz olyat tenni, ami veszélyeztetheti a biztonságodat, az egészségedet, vagy a kényelmedet. Ezzel szemben, ha Jézus követése a legfontosabb, akkor bizonytalan, egészségtelen és kényelmetlen helyeken találhatod magad. Kockáztathatod a halált, de nem fogsz félni tőle, mert tudod, hogy Jézus téged örök életre fog feltámasztani. Semmilyen anyagi dolog sem kompenzálhatja az örök élet elvesztését. Jézus tanítványai nem használhatják földi életüket arra, hogy inkább maguknak kedveskedjenek; életüket arra kell áldozzák, hogy Istent és másokat szolgáljanak.

(26) aki szégyell – Lásd 12,9; lásd még Mk 8,38 magyarázata.

(26) Lukács görög hallgatóságának ugyanúgy nehézségei lettek volna egy olyan Isten megértésében, aki meghalhat, mint ahogy Jézus zsidó hallgatósága is tanácstalanul áll volna az olyan Messiással szemben, aki hagyná magát elfogatni és kivégeztetni. Mindkettő szégyellte volna Jézust, ha halálát nem a múltban, dicsőséges feltámadása és második visszajövetele fényében látták volna. Így Jézust nem vesztesként, hanem az univerzum Uraként látják, aki halála által hozott üdvösséget a benne hívőknek.

(27) Lásd Mt 16,28 magyarázata.

Isten országát – Lásd Mt 3,2 magyarázata.

(27) Amikor Jézus azt mondta, hogy némelyek nem halnak meg anélkül, hogy látnák az Isten országát, akkor valószínűleg a következőkre hivatkozhatott:

1. Péter, Jakab és János tanúi lesznek a színeváltozásnak nyolc nappal később;
2. mindazok, akik tanúi a feltámadásnak és a felemeltetésnek;
3. mindazok, akik részt vesznek az evangélium terjesztésében, az egyház bővítésében Pünkösd után.

Jézus hallgatóságának nem kell másik, jövőbeli Messiásra várnia. Isten országa köztük van, és nemsokára hatalommal jön el.

28-36. JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE

²⁸ E beszédek után mintegy nyolc nappal Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost meg Jakabot, és felment a hegyre imádkozni. ²⁹ Imádkozás közben arca elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött. ³⁰ És íme, két férfi beszélt vele: Mózes és Illés, ³¹ akik dicsőségben megjelenve, élete végéről beszéltek, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie. ³² Pétert és társait pedig elnyomta az álom. Amikor azonban felébredtek, látták az ő dicsőségét és azt a két férfit, akik ott álltak vele. ³³ És amikor azok távozni akartak tőle, azt mondta Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk, készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mert nem tudta, mit beszél. ³⁴ Alighogy ezt kimondta, felhő támadt, és beárnyékolta őket. Nagyon megrémültek, amikor a felhőbe kerültek. ³⁵ És hang hallatszott a felhőből: Ez az én Fiam, akit kiválasztottam, reá hallgassatok! ³⁶ Amikor a hang hallatszott, Jézust egyedül találták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit abból, amit láttak.

(28) mintegy nyolc nappal – Általában egy naptári hét jelölésére szolgáló kifejezés (pl. Jn 20,26 a görögben; lásd Mt 17,1 magyarázata).

Pétert, Jánost meg Jakabot – Szintén ez a három személy volt Jézussal Jairus lányának a meggyógyításakor (8,51) és Jézus utolsó Gecsemáné-beli imádságakor is (Mk 14,33).

a hegyre – Bár hagyományosan a Tábor-hegy az elváltozás hegye, de Caeserea Philippitől való távolsága (az legutolsó jelenet helyszíne), magassága (kb. 575 méter) és egy erőd a tetején mégis valószínűtlenné teszi ezt a színhelyet. A Hermon hegye sokkal jobban illik ebbe az összefüggésbe, mert közelebb is van és magasabb is (több mint 2814 méter; lásd Mk 9,2).

imádkozni – Lukács újra kiemeli az imádság helyét egy fontos esemény idején.

(30) Mózes és Illés – Mózes a nagy ószövetségi szabadító és törvényadó, és Illés, a próféták képviselője. Mózes munkáját Józsué fejezte be, Illését pedig Elizeus (a Józsué név másik formája). Most Jézussal beszélgetnek (akinek a héber neve Józsué) arról az „exodus”-ról, amit végrehajtani készül, mely által megszabadítja népét a bűn kötelékeitől és beteljesíti Mózes és Illés munkáját (lásd 1Kir 19,16; Mt 17,3 magyarázata).

(29.30) Jézus felvitte magával Pétert, Jakabot és Jánost a hegy tetejére, hogy megmutassa nekik, ki is ő valójában: nem nagy próféta, hanem Isten egyedül szülött Fia. A vele megjelenő Mózes képviseli a törvényt, és Illés reprezentálja a prófétákat. Azután Isten hangja Jézust emeli ki a rég várt Messiásként, aki isteni tekintéllyel van felruházva. Jézus teljesíti be mind a törvényt, mind a prófétákat (Mt 5,17).

(31) élete végéről – Gör.: ἔξοδος (lat. exodus); Jézus közeli halálára utaló eufemizmus (orv.: exitus). Ezen felül összeköti Jézus megváltó halálát és feltámadását a nép Egyiptomból való kiszabadításával is.

(32) elnyomta az álom – Lehet, hogy az esemény éjszaka történt.

 látták az ő dicsőségét – Lásd Ex 33,18 magyarázata.

(33) három sátrat – Ideiglenes építmény a három fontos személy látogatásának meghosszabbítása érdekében: törvényadó, próféta és Messiás. Mindenesetre az ötlet nem volt megfelelő, mert Jézusnak konkrét feladatot kellett teljesítenie a kevés hátralévő földi napja során (lásd Mk 9,5 magyarázata).

(33) Amikor Péter három sátor felállítását javasolja, lehet, hogy a sátoros ünnepre gondolt, ahol a sátrakat azért állítják fel, hogy emlékezzenek a kivonulásra, amikor Isten megszabadította zsidókat az egyiptomi szolgaságból. Péter szerette volna maguk mellett tartani Mózest és Illést is, de ez nem egyezett meg Isten szándékával. Péter szeretett volna emlékhelyet állítani Jézusnak, Mózesnek és Illésnek, ami azt tükrözte volna, hogy három sarokkőre épít: a törvény, a próféták és Jézus. De Péter növekedett az isteni dolgok megértésében és később valószínűleg csak Jézust tartotta az egyház sarokkövének (1Pét 2,6).

(34-35) felhő – Lásd Mt 17,5 és magyarázata.

(35) akit kiválasztottam – Vagy: a kiválasztott; a Holt-tengeri irodalomban talált zsidó titulussal azonos módon, ami valószínűleg visszahangozza az Ézs 42,1-et. Lásd még 23,35.

kiválasztottam – A Bibliában analóg értelmű a szerettem igével (Mt 17,5; lásd 3,17 és magyarázata; 2Pét 1,17).

(35) Isten Fiaként Jézus rendelkezett Isten hatalmával és tekintélyével, így a szavainak a mi végső tekintélyünkké kell válnia. Ha egy személy tanítása igaz, akkor az egybeesik Jézus tanításával. Ne kérj elhamarkodottan tanácsot és iránymutatást emberi forrásból, miközben mellőzöd Krisztus üzenetét! Vizsgálj meg mindent Jézus szavai alapján, és akkor nem leszel félrevezetve! Ha hiszed, hogy ő Isten Fia, akkor biztos, hogy azt akarjuk majd tenni, amit ő mond.

37-43. A MEGSZÁLLOTT FIÚ MEGGYÓGYÍTÁSA

³⁷ A következő napon, amikor lejöttek a hegyről, nagy sokaság ment eléje. ³⁸ És ekkor egy ember így kiáltott a sokaságból: Mester, kérlek, tekints a fiamra, mert ő az én egyetlenem. ³⁹ Időnként valami lélek ragadja meg, és hirtelen kiáltozni kezd, úgy rázza őt, hogy habzik a szája, és nehezen távozik tőle, miután meggyötörte. ⁴⁰ Megkértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták. ⁴¹ Jézus így szólt: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek, és meddig szenvedlek még titeket? Vezesd ide a fiadat! ⁴² Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának. ⁴³ Mindnyájan elámultak az Isten nagyságán.

(39) valami lélek ragadj meg – Ez a gonosz lélek rohamokat okozott (Mt 17,15; lásd 4,24 magyarázata), illetve beszédképtelen állapotot (Mk 9,17). A gonosz lelkek voltak felelősek sok különféle nyomorúságért (lásd 4,33 magyarázata).

(37-39) Péter, Jakab és János csodálatos pillanatot élt át a hegyen, és valószínűleg nem is akartak elmenni onnan. Néha nekünk is vannak ilyen inspiráló tapasztalataink, amiért ott szeretnénk maradni, ahol vagyunk – messze a valóságtól és a napi élet gondjaitól. Tudva, hogy gondok várnak bennünket a völgyben, felbátorodunk, hogy a hegycsúcson enyhítsük az azokkal kapcsolatos érzéseket. A hegy tetején való maradás megakadályoz bennünket abban, hogy mások felé szolgáljunk. Ahelyett, hogy lelki óriásokká válnánk, rövid időn belül egoizmusunk változtat bennünket törpévé. Szükségünk van a helyreállás és megújulás idejére, de így kell visszatérnünk a világban való szolgálathoz. A hitünk értelmét a hegyről és a hegyen kapja.

(40) Miért nem tudták a tanítványok kiűzni a gonosz lelket? Lehetséges válaszként lásd a Mk 9,18 magyarázatát.

44-45. JÉZUS MÁSODSZOR SZÓL HALÁLÁRÓL ÉS FELTÁMADÁSÁRÓL

Amikor mindnyájan csodálkoztak azon, amit tett, ezt mondta tanítványainak: ⁴⁴ Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Emberfia emberek kezébe adatik! ⁴⁵ De ők nem értették ezt a kijelentést, mivel el volt rejtve előlük, hogy ne tudják megérteni. És féltek őt megkérdezni a kijelentés értelméről.

(44b) Ez Jézus közelgő halálának egy másik jövendölése (lásd 22. vers magyarázata), annak a jelzése, hogy miként fog bekövetkezni (lásd 22,21).

(45.46) A tanítványok nem értették Jézus saját haláláról szóló szavait. Még mindig úgy gondolkodtak Jézusról, mint egy földi királyról, és az volt a Jézus által felállítandó uralommal kapcsolatban a legfőbb gondjuk, hogy hol lesz benne az ő helyük. Emiatt nem voltak hajlandók tudomást sem venni Jézus beszédéről, ami arról szól, hogy ki lesz Isten országában legnagyobb.

46-48. A KISGYERMEK PÉLDÁJA

⁴⁶ Azután vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyikük a legnagyobb. ⁴⁷ Jézus pedig ismerve szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, és maga mellé állította; ⁴⁸ majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy.

(46) melyikük a legnagyobb – Ez a téma több alkalommal is előkerült (lásd 22,24; lásd még Mk 10,35-45 és Mk 9,34 magyarázata). Tulajdonképpen annak a rövid megfogalmazása, hogy – a Messiás után – kinek lesz közülük a legnagyobb hatalma, befolyása a birodalomban.

(48) aki a legkisebb … az az igazán nagy – Az emberek akkor válnak naggyá Isten szemében, amikor őszintén, komolyan és szerényen eltekintenek és lemondanak maguktól és magukról, hogy őt imádják (lásd Mk 10,43 és magyarázata).

(48) Hogy miként gondoskodunk másokról, az a nagyságunk mértéke. Mennyire érdekel mások sorsa téged? Létfontosságú kérdés ez, ami megmutatja, hogy mennyire vagy nagy Isten szemében. Miként fejezted ki legutóbb a másokért való aggódásodat, különösen a segítségre szorulók, a szükséget szenvedők, a szegények, vagyis az olyanok irányába, akik nem tudják viszonozni szeretetedet és gondoskodásodat? Esetleg csak azért “teszel jót” másokkal, hogy lekötelezd őket magadnak, csak hozzád legyenek hűségesek, szeretetteljesek, hálásak, és elvárod, hogy úton-útfélen hangoztassák, hogy te mekkora szent vagy? Őszinte válaszod erre a kérdésre fogja megadni a megfelelő választ a valódi nagyságodra.

51-56. JÉZUST NEM FOGADJÁK BE A SAMÁRIAI FALUBAN

⁵¹ Amikor pedig közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, ⁵² és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³ De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. ⁵⁴ Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!? ⁵⁵ De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, ⁵⁶ mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba.

(51) felemeltetésének ideje – Lásd 24,51; ApCsel 1,9.

felmegy Jeruzsálembe – Szó szerint: τὸ πρόσωπον ἐστήρισεν = a tekintetet határozottan vmire fordítani, azaz „határozottan az a szándéka, hogy”. Itt: „határozottan Jeruzsálem felé vette az irányt” (vö. Ézs 50,7). Lukács hangsúlyozza Jézus határozottságát küldetésének befejezésével kapcsolatban (lásd 13,22 magyarázata). Nem egyenes úton ment Jeruzsálembe, hanem Jézus szolgálatában új hangsúly, hogy elérje jeruzsálemi célját (lásd a Bevezetésben Az evangélium váza c. szakaszt).

Bár Jézus tudta, hogy üldözésben és halálban lesz része Jeruzsálemben, elhatározta, hogy oda megy. Mindenesetre ilyen elszántságnak kellene életünket jellemeznie. Amikor Isten valamilyen tett végrehajtását jelenti ki nekünk, állhatatosan kell sorsunk beteljesedésének irányába haladnunk tekintet nélkül arra, hogy milyen lehetséges kockázatok várnak ott ránk.

(52) samaritánusok egyik falujába – A samaritánusok részben ellenségesek voltak azokkal a zsidókkal szemben, akik Jeruzsálembe mentek az ünnepeken való részvétel érdekében. Ez az út Galileából legalább három napig tartott Samárián keresztül, és a samaritánusok elutasították az éjszakai szállás adását a zarándokoknak. Emiatt az antipátia miatt a Galilea és Jeruzsálem között utazó zsidók gyakran átmentek a Jordán-folyó keleti partjára.

(53) Miután Asszíria lerohanta Izráelt, az északi királyságot, és betelepítette a saját népével (2Kir 17,24-41), a helyi zsidó és kánaánita lakossággal keveredve a samaritánusok néven ismert nép alakult ki. A „fajtiszta” zsidók gyűlölték ezeket a „félvéreket”, és ezért a samaritánusok is gyűlölték a zsidókat. A két nép között annyi feszültség jött létre, hogy a Galilea és Júdea között utazó zsidók inkább kikerülték a samaritánus területet, mintsem átutazzanak rajta még akkor is, ha ez lényegesen meghosszabbítja az utazásukat. Jézus nem tartotta ezeket az előítéleteket, és hírnököket küldött maga előtt, hogy előkészítsék a dolgokat a samaritánus faluban. A falu viszont nem akarta befogadni ezeket a zsidó utazókat, akik Jeruzsálem felé tartottak.

(54) szálljon le tűz az égből – Ahogy Illés is tette (2Kir 1,9-16). Jakabot és Jánost a mennydörgés fiainak is nevezték (Mk 3,17).

Amikor a samaritánus falu nem fogadta be Jézust és tanítványait, Jakab és János nem akart megállni a por lábukról való leverésénél (9,5). Meg akarták azt torolni a falu népére égi tűz kérésével, ahogy az Illés tette Izráel királyának gonosz szolgáival (2Kir 1). Amikor az emberek elutasítanak vagy kigúnyolnak bennünket, mi – túl sokan – megtorlást akarunk. Emlékeznünk kell arra, hogy az ítélet Istené, és nem várhatjuk el tőle, hogy hatalmát a mi személyes vendettánkra használja.

(55) megdorgálta őket – Lásd 2Kir 1,10 magyarázata.

57-62. JÉZUS KÖVETÉSE

⁵⁷ Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: Követlek, akárhova mégy. ⁵⁸ Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. ⁵⁹ Egy másikhoz pedig így szólt: Kövess engem! De ő ezt kérte: Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat! ⁶⁰ Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! ⁶¹ Egy másik is ezt mondta: Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől! ⁶² Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.

(57-62) Az igaz Jézus-követés ára. Sem nehézségek (57-58.), sem veszteségek (59-60), sem családi kötelékek (61.) nem szabadna visszatartsanak senkit sem az ő követésétől (62.).

(57) amikor mentek az úton – Folytatva útjukat Samárián keresztül Jeruzsálembe.

(59) eltemessem apámat – Ha az apja már meghalt, akkor az illetőnek a temetéssel kellett volna foglalkoznia. Viszont magától értetődő módon az apja haláláig akart várni, ami akár évekre is lehetett még. Jézus azt mondata neki, hogy a lelki halottak el tudják temetni a testi halottat, és a lelkileg élőnek az Isten országa hirdetésével kell foglalatoskodnia (lásd Mt 8,21-22 és magyarázata).

(59) Lukács nem közli, hogy az apa már halott-e, vagy halálosan beteg-e. Valószínűbbnek tűnik, hogy ha az apa már halott lett volna, akkor a fiú már teljesítette volna a temetéssel kapcsolatos kötelességeit. Jézus azt mondja, hogy az igaz tanítványság azonnali tetteket kíván. Jézus nem azt tanította az embereknek, hogy elhanyagolják a családdal szembeni kötelezettségeiket, viszont gyakran adott az embereknek olyan instrukciókat, amelyek a valódi motivációikra mutattak rá. Lehet, hogy ez az ember késlekedni akart Krisztus követésében, és az apját használta mentségnek, alibinek. Jézus követésének vannak „költségei”, és mindegyikünknek késznek kell lennie a szolgálatra akkor is, ha az komoly áldozatokat kíván.

(62) hátratekint – Pl. Jn 6,66; Fil 3,13 és magyarázata.

(62) Mit akar tőlünk Jézus? Teljes odaszánást, teljes elkötelezettséget; nem félszívű ígéreteket. Nem válogathatunk Jézus gondolatai és az ő követése között; a koronával együtt el kell fogadnunk a keresztet is. Fel kell mérjük a költségeket és késznek kell lennünk mindent elhajítani, ami biztonságot nyújt nekünk – anélkül, hogy visszanéznénk. A Jézusra való figyelésünkkel nem engedhetjük meg, hogy bármi eltérítsen bennünket az ő követésétől.

Halász Zsolt