Lk 11

1-13. JÉZUS IMÁDKOZNI TANÍT

¹ Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította a tanítványait! ² Ő pedig ezt mondta nekik: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! ³ Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. ⁴ És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe! ⁵ Azután így szólt hozzájuk: Ki az közületek, akinek van egy barátja, és az elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, ⁶ mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek ⁷ – és az így válaszolna belülről: Hagyjál békén! Az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak, nem kelhetek fel, hogy adjak neked. ⁸ Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert a barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van. ⁹ Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. ¹⁰ Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik. ¹¹ Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, ¹² vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? ¹³ Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.

(1) imádkozott – Nemcsak különleges alkalmakkor (pl. keresztség – 3,21; a tizenkettő kiválasztásakor – 6,12; a Gecseménéban – 22,41), hanem rendszeres gyakorlata volt (5,16; Mt 14,23; Mk 1,35; lásd még Bevezetés – Jellegzetességek).

 taníts minket imádkozni – Az Úr modell jellegű imádsága jelenik itt meg egy kérésre adott válaszként; hasonló a Mt 6,9-13 szakaszban olvashatóhoz, ahol a Hegyi beszéd részét képezi. Az imádságban hat kérés, kérelem jelenik meg, ahogy az a mátéi Hegyi beszédben megjelenik, miközben Lukácsnál öt kérés jelenik meg.

Isten az ellátmányt naponta adja, nem mindent egyszerre. Nem halmozhatjuk fel, hogy aztán lezárjuk Istennel a kommunikációt. Nem engedhetjük meg magunknak az önelégültséget. Ha erőid minimumán jársz, akkor kérdezd meg magadtól: Mennyi ideig is voltam távol a Forrástól?

(2-13) Figyeljük meg az imádságban található sorrendet! Jézus először dicséri Istent és utána mondja el kéréseit. Ha először Istent dicséred, akkor a helyes szellemi állapotba helyezed magadat ahhoz, hogy szükségeidről beszélj neki. Imádságaink túl gyakran inkább hasonlítanak egy bevásárló listához, mint egy beszélgetéshez. Ezek a versek az imádság három aspektusára fókuszálnak: a tartalmukra (2-4), állhatatosságunkra (5-10), és Isten hűségére (11-13).

(4) bocsásd meg bűneinket – Mt 6,12 vétkeket említ, de ugyanaz az értelme, mint a bűnnek. Jézus ugyanezt az igazságot más alkalommal is kimondta (lásd Mt 18,35 és magyarázata; Mk 11,25; vö. Ef 4,32 és magyarázata).

Amikor Jézus a tanítványainak elmondta, hogy hogyan imádkozzanak, az Istennel való kapcsolatuk sarokkövévé a megbocsájtást tette. Isten megbocsájtotta a bűneinket; most nekünk kell azoknak megbocsájtanunk, akik rosszat tettek nekünk. Ha engesztelhetetlenek maradunk, az azt mutatja, hogy nem értettük meg, hogy nekünk magunknak mélységesen szükségünk van a megbocsájtásra. Gondolj néhány olyan emberre, aki rosszat tett neked. Megbocsájtottál nekik? Hogyan fog Isten téged kezelni, ha úgy tekint rád, ahogy te tekintesz másokra?

(8) A kitartás vagy a bátorság az imádságban legyőzi az érzéketlenségünket – nem Istenét. A kitartás gyakorlása alapvetően a mi szívünk és elménk megváltozását szolgálja, mintsem az övét, és segít nekünk megérteni és kifejezni szükségeink intenzitását.

(5-13) Jézus itt sürgeti az imádságban való bátorságot (5-8. vers) és biztosítékot adott arra, hogy Isten válaszol az imádságra (9-13. vers). Az érvelés a kisebbtől a nagyobb felé halad (lásd 13. vers).

(13) ad … Szentlelket – A Mt 7,11-ben jó ajándékokat áll, lelki ajándékokat értve ez alatt. Lukács hangsúlyozza a Szentlélek munkáját, ami Isten ajándékai közül az egyik legnagyobb.

(13) Még a jó apák is követnek el hibákat, de gyerekeiket jól kezelik. Mennyivel jobban kezeli a mi tökéletes mennyei Atyánk a gyermekeit! A legfontosabb ajándék, amit bármikor megadhat az a Szent Lélek (ApCsel 2,1-4), akinek a saját halála, feltámadása és a mennybe való visszatérése utáni elküldését megígérte minden hívőnek (Jn 15,26).

14-28. JÉZUST BELZEBUB SZÖVETSÉGESÉNEK MONDJÁK

¹⁴ Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. ¹⁵ Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. ¹⁶ Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. ¹⁷ Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. ¹⁸ Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket. ¹⁹ De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. ²⁰ Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. ²¹ Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. ²² De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. ²³ Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. ²⁴ Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és ha nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. ²⁵ És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. ²⁶ Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt. ²⁷ Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! ²⁸ Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.

(14) néma ördögöt – Lásd 4,33 magyarázata. Ez a gonosz lélek némaságot okozott. A mátéi szakasszal való párhuzam (12,22-30; lásd még Mk 3,20-27) azt jelzi, hogy az illető vak is volt.

(15) Belzebubbal, az ördögök fejedelmével – A sátán (18. vers). Lásd Mt 10,25 magyarázata.

(16) mennyei jelt – Jézus most gyógyította meg a némát. Ez volt a jelük, és nem ismerték fel (lásd Mk 8,11 és magyarázata).

(17) ország, amely meghasonlik önmagával – Ha a sátán adta Jézus hatalmát, aki minden módon ellenállt neki, akkor a sátán támogatja a saját maga elleni támadásokat.

(19) a ti fiaitok kivel űzik ki azokat – (fiaitok = követőitek) Jézus azt nem mondta, hogy a farizeusok követői (lásd Mt 12,24) démonokat űztek volna ki (lásd 24. vers magyarázata), hanem hogy ők azt állították, hogy Isten hatalmával próbálják meg kiűzni azokat; Jézus ugyanezt állította. Így Jézust azzal vádolni, hogy sátáni hatalmat használ, akkor hallgatólagosan és magától értetődően elismerik ugyanezzel vádolják saját követőiket is.

(20) Isten ujja – Lásd Ex 8,19 és magyarázata.

elérkezett hozzátok az Isten országa – (elérkezett hozzátok az Isten uralma/hatalma) Abban az értelemben, hogy a megígért uralom Jézussal érkezett el (lásd 4,43 és 17,21 magyarázata); a gonosz hatalma pedig megbukott.

(15-20) A farizeusok néhány követője szintén ördögűző volt, ami annyit jelent, hogy démonokat űztek ki. A farizeusok vádjai sokkal kétségbeesettebbek voltak. Jézust megvádolása azzal, hogy őt a sátán – a démonok fejedelme – hatalmazta fel, mivel Jézus démonokat űzött ki, szintén azt fejezte ki, hogy a farizeusok saját démonűzői is a sátán munkáját végzik. Jézus a vallási vezetők vádjait ellenük fordította. Jézus először az állításaikat abszurdnak minősítette (Miért is űzné ki az ördög a saját démonjait?). Azután némi iróniát gyakorolt (És akkor mi is van a ti ördögűzőitekkel?). Végül azt a következtetést vonta le, hogy az ő démonűzése azt bizonyítja, hogy Isten hatalma eljött.

A sátán, aki ennek a világnak a szféráját uralta több ezer évig, mostantól kezdve Jézus és a menny királysága által kontrollált és legyőzetett. Jézus uralma születésével kezdett beáradni a világba, és megnövekedett, amikor a pusztai kísértések idején ellenállt a kísértésnek. A tanításokon és gyógyításokon keresztül megalapozódott; Jézus feltámadásakor és Pünkösdkor dicsőséges virágba szökkent; állandóvá és egyetemessé második eljövetelekor válik.

(22) nála erősebb tör ellene – Jézus erősebb volt, mint Belzebub, és az ő démonűzése demonstrálta, hogy erősebb a sátánnál és le is fegyverzi azt.

(21.22) Lehet, hogy Jézus Ézs 49,24-26-ra hivatkozott. Tekintet nélkül arra, hogy mekkora a sátán uralma, Jézus még mindig erősebb. Legyőzi a sátánt és örökre meg fog tőle szabadulni (lásd Jel 20,2.10).

(23) Az, aki nem támogatja Jézust, ellene van; lehetetlen semlegesnek lenni (lásd Mt 12,30 magyarázata). Még a 9,50 munkása is, akire a tanítványok azt mondták, hogy nem közülük való (9,49), kétségtelenül Jézus nevében tevékenykedő hívő volt (lásd a Mk 9,38 magyarázata), akit Jézus nem ítélt el, nem kárhoztatott.

Miként is kapcsolódik ez a vers a 9,50-hez: aki nincs ellenetek, az mellettetek van? A korábbi szakaszban Jézus egy emberről beszélt, aki démonokat űzött ki Jézus nevében. Azt mondta ki, hogy aki a gonosszal küzd, az ugyanazon az oldalon van, mint az, aki Jézus nevében űz ki démonokat. Ezzel szemben itt az Isten és az ördög közti konfliktusról beszél. Ha valaki ebben a csatában nem Isten oldalán áll, akkor a sátánén. Nincs senkiföldje, semleges zóna. Mivel Isten már megnyerte a csatát, miért is legyünk a vesztes oldalon? Ha nem állsz a Krisztus oldalán, akkor az ellensége vagy.

(14-23) Hasonló és valószínűleg két külön eseményről számol be Máté a 12,22-45 szakaszban és Márk a 3,20-30 szakaszban. A Lukácsnál leírt esemény Júdeában történt, míg a többi Galileában. Lukács szerint Jézus a tömeghez beszélt, míg Máté és Márk szerint a farizeusokat vádolta.

(24) tisztátalan lélek kimegy – Jézus valószínűleg a zsidó ördögűzőkre utal, akik azt állították magukról, hogy démonokat űznek ki (vö. 19. vers és magyarázata), ugyanakkor elutasították az Isten hatalmát, és akiknek az ördögűzése emiatt hatástalan volt. Lásd Mt 12,43-45, ahol Jézus hasonló megjegyzést tesz napjai zsidó nemzedékére vonatkozóan.

(25) kisöpörve és felékesítve találja – A helyet kitakarították, de nem költözött be más: az élet, ami átalakult, de nincs benne Isten jelenléte és hatalma, nyitott a gonosz által való visszafoglalásra.

(24-26) Jézus egy szerencsétlen emberi tendenciát szemléltetett: a megváltozás iránti törekvésünk gyakran nem tart sokáig. Izráel történelmében láthatjuk, hogy ha egy jó király ledöntötte a bálványokat, akkor egy rossz király újra felállította azokat. Nem elegendő kiüresedni a gonosztól; be kell töltekeznünk a Szent Lélek erejével, hogy teljesíthessük Istennek az életünkkel kapcsolatos új céljait (lásd még Mt 12,43-45; Gal 5,22).

(28) boldogabbak azok – (áldottabbak azok) Jézus nem utasítja el Mária áldottságát, hanem azt nyomatékosítja, hogy lényegesen áldottabb az, aki a Messiás engedelmes követője.

(27-28) Jézus olyan emberekhez beszélt, akik különösen nagyra becsülték a családi kötelékeket. Nemzetségtábláik fontos garanciát nyújtottak nekik arra, hogy ők Isten kiválasztott népének a tagjai. Egy férfi értékét elődei adták, míg egy asszonyét azok a fiúk, akiket szült. Jézusnak az asszonynak adott válasza azt jelentette, hogy az embernek az Istennek való engedelmessége sokkal fontosabb, mint a családfán elfoglalt helye. A következetes engedelmesség sokkal fontosabb, mint egy respektált fiú megszülésének tisztessége.

29-32. JÓNÁS JELE

²⁹ Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. ³⁰ Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. ³¹ Dél királynője feltámad majd az ítéletkor e nemzedék férfiaival együtt, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál. ³² Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.

(29) jelt követel – Bizonyos helyzetekben a zsidók csodás jeleket kértek (lásd 16. vers; Mt 12,28; Mk 8,11 és magyarázata), de Jézus visszautasította kérésüket, mert rossz motivációik voltak.

(30) Jónás próféta jele – Ahogy Jónás igehirdetése a niniveiek számára jel volt, úgy jel volt Jézus üzenete is az Isten uralmáról a saját nemzedéke számára. Jónás más jellegű alkalmazására lásd a Mt 12,40 és magyarázata.

(29.30) Mi volt Jónás jele? Isten arra kérte Jónást, hogy hirdesse Isten szavát a pogányoknak (nem-zsidóknak). Jézus megerősítette Jónás üzenetét. Az üdvösség nemcsak a zsidóknak adatik, hanem minden népnek. A Mt 12,40 egy másik magyarázatot is ad: Jézus meg fog halni és három nap után fel fog támadni, ugyanúgy, mint ahogy Jónás próféta kimenekült a nagy hal gyomrából.

(31) dél királynője – Sába királynő (lásd 1Kir 10,1-10 és magyarázata).

(31-32) nagyobb van itt Salamonnál … nagyobb van itt Jónásnál – Jézus érvelése a kisebbtől a nagyobb felé halad. Ha Sába királynője Salamon bölcsességére, és Ninive népe Jónás prédikálására pozitívan reagált, akkor mennyivel pozitívabban kellett volna a kortársaknak Jézus szolgálatára reagálnia, aki végtelenül nagyobb, mint Salamon és Jónás!

(29-32) Ninive – Asszíria fővárosa – kegyetlen és harcias népe bűnbánatra élt át, amikor Jónás prédikált nekik – és Jónás igazából nem foglalkozott velük. Sába pogány királynője dicsérte Izráel Istenét, amikor hallotta Salamon bölcsességét – Salamon pedig tele volt hibákkal. Ezzel szemben Jézus – Isten tökéletes Fia – eljött ahhoz a néphez, akit mindennél jobban szeretett – ők visszautasították. Így Isten választott népe saját magát még méltóbbá tette az ítéletre, mint egy notóriusan gonosz nép, vagy egy hatalmas pogány királynő. Hasonlítsuk össze a 10,12-15 szakasszal, ahol Jézus Sodoma, Tírusz és Szidon gonosz városairól beszél, amelyeket kevésbé szigorúan fognak megbüntetni, mint Júdea és Galilea azon városait, amelyek visszautasították Jézus üzenetét, szolgálatát.

(31.32) Ninive népe és Sába királynője Istenhez fordult sokkal kevesebb bizonyságra, mint amit Jézus adott hallgatóságának – sokkal kevesebbre, mint ami számunkra ma rendelkezésünkre áll. Rendelkezésünkre állnak szemtanúk összegyűjtött beszámolói a feltámadott Jézusról, Pünkösd óta a Szent Lélek folyamatosan megnyilvánuló erejéről, könnyen hozzáférhető Biblia, Krisztus munkája ismeretének kétezer éves tapasztalata és tudása az egyházon keresztül. A rendelkezésünkre álló tudás és betekintés okán a Krisztusnak adandó válaszunknak lényegesen teljesebbnek és szívből jövőnek kellene lennie.

33-36. A LÁMPÁS ÉS A SZEM

³³ Aki lámpást gyújt, nem teszi rejtett helyre, sem véka alá, hanem a lámpatartóra, hogy a belépők lássák a világosságot. ³⁴ A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. ³⁵ Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen! ³⁶ Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne semmi sötétség, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.

(33) véka – Kb. 10 liter űrtartalmú tároló edény.

lássák a világosságot – A lámpást arra szánják, hogy fényt árasszon azok számára, akik a közelében vannak (lásd 36. vers). Jézus nyilvánosan mutatta meg az evangélium fényét, hogy mindenki lássa, de a gonosz nemzedék (29. vers) látványosabb jeleket kívánt. A probléma nem abban volt, ahogy Jézus árasztotta a fényt, hanem hallgatóságának hibás elképzelésében volt.

(34) a test lámpása – Lásd Mt 6,22 magyarázata.

a szemed tiszta – (tiszta = egészséges) Akik jelet kérnek, nincs szükségük nagyobb világosságra; jó szemekre van szükségük, hogy beengedhessék a fényt. Vö. Mt 6,22-23 és magyarázata.

(33-36) Krisztus a lámpás. A szem a lelki-szellemi megértést és betekintést szimbolizálja. A gonosz törekszik arra, hogy a szemet kevésbé érzékennyé tegye, és hogy Krisztus jelenlétének a fényét kioltsa. Ha nehezen látod meg Isten munkáját a világban és az életedben, akkor vizsgáld meg a látásodat! Van-e bármilyen bűnös szándék, ami egyre inkább megvakít a Krisztus látásában?

37-52. JÉZUS BESZÉDE A FARIZEUSOK ÉS A TÖRVÉNYTUDÓK ELLEN

³⁷ Amikor ezekről beszélt, egy farizeus arra kérte őt, hogy ebédeljen nála. Jézus bement, és asztalhoz telepedett. ³⁸ A farizeus pedig elcsodálkozott, amikor látta, hogy ebéd előtt nem mosdott meg. ³⁹ Az Úr azonban ezt mondta neki: Ti farizeusok a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, de belül telve vagytok rablásvággyal és gonoszsággal. ⁴⁰ Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt, nem az alkotta-e meg a belsőt is? ⁴¹ Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek. ⁴² De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságos ítéletet és az Isten szeretetét, pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhanyagolni! ⁴³ Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek a főhelyet a zsinagógában és a köszöntéseket a tereken! ⁴⁴ Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük! ⁴⁵ Ekkor megszólalt egy törvénytudó, és ezt mondta neki: Mester, amikor ezt mondod, minket is megsértesz. ⁴⁶ De ő így válaszolt: Jaj nektek is, törvénytudók, mert megterhelitek az embereket elhordozhatatlan terhekkel, de magatok egyetlen ujjal sem érintitek azokat! ⁴⁷ Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket! ⁴⁸ Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. ⁴⁹ Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek, másokat pedig üldöznek, ⁵⁰ hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, ⁵¹ Ábel vérétől Zekarjá véréig, akit az áldozati oltár és a templom között öltek meg. Bizony mondom nektek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. ⁵² Jaj nektek, törvénytudók, mert elvettétek az ismeret kulcsát: ti nem mentek be, és azokat is megakadályoztátok, akik be akarnak menni!

(38) ebéd előtt nem mosdott meg – Különösképpen a ceremoniális megtisztulás érdekében, amit a törvény nem ír elő, de a farizeusi hagyományban hozzáadva és elvárva (vö. Mt 15,9 és a Jn 2,6 magyarázata).

(39) külsejét megtisztítjátok – A test rituális megmosására elkötelezve.

rablásvággyal és gonoszsággal – Ezeket a farizeusokat jobban aggasztotta a rítusok betartása, mint az erkölcs megtartása (vö. 7,20 és magyarázata).

(37-39) A kézmosás rítusát nemcsak egészségügyi okokból gyakorolták, hanem annak szimbólumaként is, hogy mindenféle fertőzést lemosnak bármilyen tisztátalan érintése után. Nemcsak a farizeusok csináltak nyilvános show-t a mosakodásból, hanem mindenki másnak is megparancsolták ennek a gyakorlatnak a követését, ami egyébként eredetileg csak  a papok számára volt kötelező.

(40) a belsőt is – Egy ember belseje (a szív és a belső igazság) sokkal fontosabb, mint a külső (rituális tisztálkodás).

(41) minden tiszta lesz – A szívből való adás minden mást igazzá tesz. Ha valaki ad a szegénynek, akkor az illető szíve többé nincs a szerzésvágy és gonoszság karmai kört (39. vers).

A farizeusok szerettek magukra, mint „tisztára” gondolni, de Istennel és a szegényekkel szembeni fukarságuk bizonyította, hogy nem voltak olyan tiszták, mint gondolták. Hogyan használod azokat a forrásokat, amiket Isten bízott rád? Adakozó vagy, amikor találkozol a körülötted lévő szükséggel? Nagylelkűséged sokat elárul szíved tisztaságáról.

Annak a racionalizálása, hogy miért nem segítünk másoknak, nagyon könnyű, mert már adtunk a gyülekezetnek. De egy ember, aki a Jézust követi, a szükségben lévő felebarátot kell segítse. Miközben fontos a tized fontos az egyház életéhez, a részvét és a könyörület nem állhat meg itt. Ahol segíthetünk, ott segítsünk!

(42-52) Hat jajt hirdet Jézus a vallási vezetők felett (lásd Mt 23,13-32).

(42) tized – A mezőgazdasági termények egy részét a zsidó törvény szerint (lásd Deut 14,22-29 és magyarázata).

kapor – Erős illatú fűszernövény keserű levelekkel.

(43) a főhelyet a zsinagógában – Lásd Mk 12,39 és magyarázata.

(44) jeltelen sírok – A zsidók fehérre meszelték a sírokat, hogy senki se érjen hozzá véletlenül sem, hogy ezzel tisztátalanná váljék (vö. Num 19,16; Mt 23,27 és magyarázata). Ahogy egy sír megérintése rituális tisztátalanságot okozott, úgy a tévtanító vallási vezetők befolyása alatti élet is morális tisztátalansághoz vezet.

Az ószövetségi törvények kimondták, hogy aki megérint egy sírt, az tisztátalanná válik (Num 19,16). Jézus azzal vádolta a farizeusokat, hogy másokat tisztátalanná tesznek lelki rothadtságukkal. A mezőn rejtőző jelöletlen sírokhoz hasonlóan, a farizeusok megrontottak mindenkit, aki kapcsolatba került velük.

(45) törvénytudó – Lásd 7,30 magyarázata.

(46) megterhelitek az embereket – Az autentikus mózesi törvényhez újabb szabályok és utasítások kitalálásával és hozzáadásával (lásd Mt 15,2 és magyarázata) és sehogyan sem segítenek másoknak betartani azokat (Mt 23,4), miközben olyan módokat találnak ki maguknak, hogy miként kerülhetik ki azok betartását (vö. Mt 11,28 és magyarázata).

Ezek a „vallási elvárások” olyan részletek voltak, amelyeket a farizeusok adtak az isteni törvényhez. Ahhoz a parancsolthoz, hogy Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! (Ex 20,8) például olyan követelményeket is kitaláltak, hogy milyen messzire is mehet egy személy sabbat idején, milyen típusú csomókat lehet kötni, mekkora súlyt lehet vinni. Valakinek a meggyógyítása nyilvánvalóan törvénytelen tett volt szombat napján, bár egy csapdába esett állatot szabad volt kimenteni (14,5). Nem is csoda, hogy Jézus elítélte a törvényhez kitalált adalékaikat.

(47) síremlékeket építetek a prófétáknak – A külvilág számára úgy tűnik, hogy a törvénytudók (46. vers) tisztelik a prófétákat azzal, hogy emlékműveket építenek a prófétáknak, de belsőleg visszautasítják azt a Messiást, akit a próféták hirdettek. A próféták tanításaival ellentétesen élték az életüket, csakúgy mint elődeik.

(49) Isten bölcsessége – Nem az Ószövetség jelenleg ismert könyveiből való idézet. Valószínűleg Isten Jézuson keresztül megnyilvánuló szaváról van itt szó, vagy az idézet formájában hivatkozik Isten azon döntésére, hogy prófétákat és apostolokat fog küldeni még akkor is, ha tudta, hogy elutasítják őket.

Isten prófétáit kivégezték és megölték a történelem folyamán. De ez a generáció többet utasított el, mint egy prófétát – magát Istent utasították el. Ez az idézet nem az szövetségből származik. Jézus – mindegyik közül a legnagyobb próféta – közvetlenül adta át nekik Isten üzenetét.

(51) Ábel vérétől Zekarjá véréig – Lásd Mt 23,35 magyarázata.

Ábel halálát a Gen 4,8 írja le. Róla többet is megtudhatunk a Gen 4-ből. Zekarjá halála a 2Krón 24,20-22 szakaszban van leírva (a zsidó kánon utolsó könyve). Miért is terhelné mindez a bűn kizárólag ezt a generációt? Azért, mert magát a Messiást utasították el – az egyetlent, akire egész történelmük és minden prófécia mutatott.

(52) az ismeret kulcsát – Ugyanazok a személyek, akiknek meg kellett volna nyitniuk az emberek elméjét Isten törvényével kapcsolatban, hibás és hamis bibliaértelmezéssel és hibás teológiai rendszerrel az emberek értelmét elhomályosították. Önmagukat és a népet az üdvösség útjával kapcsolatos érdektelenségben tartották, vagy ahogy Máté tudósítása mutatja, bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt (Mt 23,13).

Hogyan vették el az ismeret kulcsát a törvénytudók? Hibás és félrevezető bibliamagyarázatukkal, illetve hozzáadott emberi szabályaikkal. Ezzel Isten igazságának megértését és gyakorlását tették nehézzé, lehetetlenné. Mindezek tetejébe ezek az emberek rossz példát is mutattak azzal, hogy megmagyarázták, nekik miért is nem kell betartaniuk azokat a szabályokat, amiket mások számára kötelezőként állítottak. A saját maguk által létrehozott vallás megszegésével többé nem vezethették a népet Istenhez. Bezárták Isten népe felé irányuló szeretetének az ajtaját és a kulcsot pedig eldobták.

(42-52) Jézus keményen kritizálta a farizeusokat és a törvénytudókat, mert ők (1) külsejüket megmosták, de bensőjüket nem; (2) emlékeztek arra, hogy meg kell adniuk a tizedet még a kerti fűszerekből is, de az igazságosságot figyelmen kívül hagyták; (3) szerették a feléjük áradó dicséretet és rájuk irányuló figyelmet; (4) az embereket terhes vallási elvárásokkal nyomták le; (5) nem fogadták el a Jézusra vonatkozó igazságot, és (6) másokat is meggátoltak az igazság hívésében. Rossz irányba fordultak azzal, hogy a külső megjelenésre koncentráltak és semmibe vették szívük belső állapotát. Ugyanezt teszik az emberek, amikor szolgálatuk abból a törekvésből fakad, hogy őket sokan lássák, a mások iránti őszinte szeretet helyett. Az embereket sokszor be lehet csapni, de Istent nem. Ne légy külsődleges keresztény! Helyezd belső, lelki életed Isten ellenőrzése alá, külső életed pedig természetes módon fogja azt tükrözni!

53-54. AZ ÍRÁSTUDÓKÉS A FARIZEUSOK TÁMADÁSA

⁵³ Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen támadni és mindenféléről faggatni kezdték őt, ⁵⁴ és csak azt lesték, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.

(54) lesték … rajtakaphassák – A vallási vezetők elhatározása, hogy Jézusnak csapdát állítsanak, magától értetődő Lukács számára (lásd 6,11 és magyarázata; 19,47-48; 20,19-20; 22,2).

(53.54) A vallási törvény tanítói és a farizeusok abban reménykedtek, hogy letartóztathatják Jézust istenkáromlásért, eretnekségért és törvényszegésért. Jézus szavai miatt kötelezték el magukat erre, de nem tartóztathatták le csupán a kimondott szavakért. Jogi utat kellett találniuk arra, hogy megszabaduljanak Jézustól.