Azelőtt ezt mondták Izráelben, ha valaki elment Istent megkérdezni: Gyertek, menjünk el a látóhoz! Mert akit ma prófétának neveznek, azt régebben látónak hívták.
LÁTÓ; héb.: רֹאֶה – ró’e, látnok, látó, aki víziókat lát. A ró’e a ra’a = látni igéből származik, de szélesebb jelentésspektrummal is bír: felismerni, megjelenni, észlelni, nézni, (merev tekintettel) bámulni és még sok nüansznyi változat. Maga a szó a Bibliában archaikus forma, tehát a legrégebbi héber szóhasználatot testesíti meg. A zsidó elbeszélők számára a próféta látóként való leírása volt a legtermészetesebb, mivel a látók gyakran kaptak üzenetet Istentől víziók vagy álmok formájában. Mindenesetre a נָבִיא – nabí = szószóló, szóvivő a héberben a próféta esetén gyakrabban használatos szó.
A Bibliában észrevehető a fogalom, ill. a prófétai funkció változása is, amit a Jer 23,28-29 mutat:
Az a próféta, aki álmot látott, mondja meg, hogy csak álom volt. De aki igét kapott, hirdesse igémet igazán! Mi köze a szalmának a tiszta búzához? – így szól az Úr. Nem olyan-e az én igém, mint a tűz – így szól az Úr –, vagy mint a sziklazúzó pöröly?
Ez a szakasz és kontextusa (lásd: 16. vers) azt mutatja, hogy Jeremiás korára legalábbis kialakul az a prófétai tapasztalat és “dogma”, hogy az álmok és látomások látása nem megbízható prófétai szempontból, mert alkalmas az öncsalásra, ill. a környezet manipulálására. Tehát csak a “szóban”, beszédként, verbálisan kapott isteni üzenet lehet megbízható és közvetlenül Istentől eredő.
Halász Zsolt
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?