Az olajjal való felkenés aktusa egy személy valamilyen különleges tisztségbe, hivatalba való beiktatását, vagy egy tárgy szent rituálékra való elkülönítését jelezte. Ezért mondta az ÚR Sámuelnek, hogy Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj!, amikor kiküldte őt Izráel következő királyának – a fiatal fiú, Dávid – a felkenésére. Míg a papok, próféták és királyok mind fel lettek kenve a tisztségükre, az ószövetségi felkent vagy az ÚR felkentje kifejezés specifikusan csak Izráel királyára vonatkozik (lásd: 1Sám 24,7; Zsolt 2,2). Néhány zsoltáríró beszél egy felkent dávidi uralkodóról, aki örökké igazságosan és békében fog uralkodni (Zsolt 2; 45; 132). Ezek a szakaszok prófétai módon vetítik előre a jövendő isteni királyt – Jézust, a Felkentet, a Messiást, a Krisztust (Zsid 1,5.8.9)
Halász Zsolt
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?