Tiltja-e Isten beszéde az eskütételt? – félreértések a hegyi beszéddel kapcsolatban

Általánosan elterjedt tanítás, hogy keresztényként Isten nevében nem tehetünk le esküt vagy fogadalmat, és hogy a Messiás kifejezetten az eskü tiltását tanította a hegyi beszédben. Első ránézésre valóban úgy tűnik, hogy a Krisztus azt mondta, hogy eskü/fogadalom – amit egyébként a tórai törvény szabályozott – tiltott. Lehetséges, hogy a Mt 5,33-37 szakaszban olvasható jézusi mondatokat félreértjük? Hogy ennek az állításnak az érvényességét megvizsgáljuk, további biblia-tanulmányozásra van szükség.

Az eskü Isten törvényében

Míg az eskük és a fogadalmak ugyanannak a fogalomnak a két szinonimájának tűnnek, addig

  • a fogadalom olyan ünnepélyes ígéret, amely két egyén között jön létre;
  • az eskü olyan elkötelezettség, amit valaki az igazmondásra vagy valami másra tesz, általában valami magánál nagyobbat híva az eskü tanújának.

A törvény világos abban a tekintetben, hogy az eskün nem megszeghető. és hamis esküt tilos Isten nevében tenni. Ennek a két törvénynek a összekever(ed)ése az, amiről Jézus a Mt 5,33 tanúsága szerint beszél.

Lev 19,12: Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az Úr!

Num 30,3: Ha férfi tesz fogadalmat az Úrnak, vagy esküt tesz, és úgy kötelezi magát önmegtartóztatásra, ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta.

Isten törvényében kifejezetten az az állítás van, hogy ha valaki esküt tesz, azt nem lehet más entitás vagy pogány isten nevében tenni, hanem csak JHWH nevére.

Lev 5,1: Ha azzal vétkezik valaki, hogy hallotta a kimondott átkot, és bár ő tanú, mert látott vagy megtudott valamit, de mégsem tesz vallomást, akkor őt bűn terheli.

Lev 5,4: Vagy ha valaki meggondolatlanul vesz esküt az ajkára, akár jót tett ezzel, akár rosszat, bármire, amire csak meggondolatlanul esküt tehet az ember, ha nem is vette észre, de azután megtudta, vétkessé vált az ilyen miatt.

Sok olyan eset van a zsidó Bibliában (továbbiakban: ÓSz), ahol esküt tesz valaki. Szigorúan be kellett azt tartani (Józs 2,12-14; 6,25) még akkor is, ha később kiderült, hogy az eskü betartása hátrányos következményekkel jár arra nézve, aki az esküt tette (Józs 9. fejezet).

asuljic_pvinicius_honositas_0143

A Mt 5,35 hiányzó éle

Amikor Krisztus azt mondja, hogy egyáltalán ne esküdjetek, akkor az a mózesi törvény Ne esküdjetek hamisan nevemre, mert meggyalázzátok Istenetek nevét. Én vagyok az Úr! (Lev 19,12 Num 30,3) kitételével áll szemben. A törvény az Isten nevére való hamis esküvést tiltja. Itt tehát a Messiás egyszerűen azt mondja, hogy ne esküdj hamisan semmilyen ügyben, témában más entitásra, mint pl. az ég, a föld, Jeruzsálem, vagy a saját fejed. A hangsúly a hamisságon van és nem magán az eskü intézményén.

Mt 5,33-36: Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: „Ne szegd meg esküdet, hanem teljesítsd az Úrnak, amit esküvel fogadtál!” Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: sem az égre, mert az Isten trónusa, sem a földre, mert az lábainak zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajszáladat sem teheted fehérré vagy feketévé.

A 37. vers – ahol az áll, hogy ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem – okozza ennek a tanításnak a gyakori félreértését. Ez egyszerűen azért lehetséges, mert Jézus úgy kezdi, hogy »hallottátok, hogy régen megmondták, ne esküdj hamisan Isten nevére, és hogy meg kell tartanotok eskütöket; én pedig azt mondom, hogy semmire se esküdjetek hamisan«. Azután hozzáteszi azt a tényt, hogy egyáltalán nincs szükség esküre, ha olyan ember vagy, aki betartja a szavát. Ha azt mondod »igen« és megteszed, vagy azt mondod »nem« és nem is teszed (ha szavatartó ember vagy), akkor lényegében nincs is szükség arra, hogy Isten nevére vagy bármi másra esküt tegyél.

További bizonyíték arra, hogy a Messiás a bármilyen témában való hamis esküt tiltja

A Jézus Sirák fia (Kr.e. 200-175) könyve – ami bibliai apokrif vagy másodlagosan kanonikus irat – szintén tartalmazza az eskütételek témáját, és igen konzervatívan nyilatkozik azzal kapcsolatban:

JézSir 23,9-11: Ne szoktasd esküre a szádat, és ne váljon szokásoddá a Szent nevének emlegetése. Mert amint a szolga, akire minduntalan rábizonyul a vétke, nem menekül meg attól, hogy véresre vejék, úgy az, aki esküdözik és Isten nevét emlegeti minduntalan, nem tisztulhat meg a bűntől. A gyakran esküdöző férfi szaporítja a törvényszegést, és nem távozik annak házától a csapás.

Alexandriai Philon (Kr.e 20 – Kr.u. 50), akinek a munkássága sok egyházatyát ihletett meg, ugyanezt mondta az eskükről:

Philon, A Dekalógusról, 84.: Az a lény, amelyik a legszebb, és az emberi élet számára a leghasznosabb, és az ésszerű természet számára elégséges, nem esküszik önmagára, mivel az igazság minden ponton olyannyira veleszületett, hogy az ő puszta szava önmagában is eskünek számít. Az esküt egyáltalán nem tevéshez legközelebb az áll, ha valaki a saját esküjét meg is tartja, mivel az eskütétel puszta tényével az eskütevő azt mutatja meg, hogy ő gyaníthatóan nem szavahihető.

A Mt 5,37 furamód hasonlít a rabbinikus judaizmus egyik szakaszához, ami szintén az adott szó megtartásáról szól, illetve arról, hogy az ember nem vegyen fel magára olyan elkötelezettséget, amit nem áll szándékában megtartani:

Talmud, Baba Mecia, 49a: A Gemara kifogása: Rabbi Josei – Rabbi Jehuda fia – ezt mondja: Mi a jelentése annak, amikor a vers azt mondja: Hiteles mérleget, hiteles súlyokat, hiteles vékát és hiteles mérőedényt használjatok! (Lev 19,36)? Hát nem az egy efában volt a hin? Miért kell mindkettőt állítani? Ez inkább egy olyan célzás, ami azt akarja mondani neked, hogy a te igened (hen) legyen igaz, és a te nemed legyen igaz. Kétségtelenül ez micvá [törvényi előírás] az embernek, hogy teljesítse ígéreteit. Abaje azt mondja: Ez a vers azt jelenti, hogy az ember nem mondhat szájával egy dolgot és szívében pedig nem gondolhat mást. Az ember számára tiltott olyan kötelezettségvállalást tenni, amit nem áll szándékában teljesíteni.

Végkövetkeztetés

A szavak a tettekhez kapcsolódnak, és a szavak ereje többek között  az eskük törvényéből látszik. Ha igent vagy nemet mondunk, mindannyian ragaszkodnunk kell szavunkhoz, és ahogy Philo magyarázta: az legyen a cél, hogy olyan személyek legyünk, aki annyira szavahihetők, hogy nem kell őket esküre kérni. Ahogy a Messiás meg is mutatta, nem esküdhetünk hamisan senkinek a nevére és semmire, bár ha kell, tehetünk esküt is, de azt minden körülmények között be kell tartanunk. Jobb, ha olyan keresztények vagyunk, akik tartják a szavukat, és eléggé szavahihetőnek tartanak bennünket ahhoz, hogy ne kelljen soha esküt tennünk. Tartsunk magunkat azzal távol a gonosztól, hogy tartjuk magunkat az adott szavunkhoz.

Halász Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s