Mivel az utóbbi időben sok celeb vagy sztár öngyilkossággal vetett véget életének, ezért a téma igen fontossá vált az interneten. De mit is mond Isten erről a dologról nekünk? Bár a Szentírásban nem jelenik meg kifejezetten bűnként, mégis Isten törvénye válaszokkal szolgál nekünk ezen a területen is.
Isten törvénye igen összetett, mint bármely jogi rendszer. Néha nem fed le vagy nem minősít kifejezetten bűnnek bizonyos tetteket, mégis találhatunk bizonyos elítélendő cselekményeket, amelyek útján leszűkíthetjük a választ egy adott tettre, cselekményre vonatkozóan. Meg kell értenünk, hogy az öngyilkosság nagyon sokszor nem feketén-fehéren megítélhető tett az adott személy részéről. Egy ember számára egy sor ok merülhet fel annak érdekében, hogy véget vessen a saját életének; a depressziótól kezdve a mentális zavarokon, a bántalmazott helyzeten, az üldözésen át a kínzásig bármi szóba kerülhet. Ennek a cikknek a célja nem adott személyek elítélése, hanem azon elítélt helyzetek számbavétele, amelyeket Isten Igéjében az ilyen cselekmények következményeként határozott meg.
Mind az ószövetségi, mind az újszövetségi iratokban láthatunk néhány személyt, akik öngyilkosok lettek:
Bír 9,53-54: Akkor egy asszony egy kézimalomból való követ dobott Abímelek fejére, amely bezúzta a koponyáját. Ő gyorsan odakiáltott fegyverhordozó legényének: Ránts kardot, és ölj meg, hogy ne mondhassák rólam: Asszony gyilkolta meg! A legénye keresztülszúrta, és ő meghalt. (Bár Abímelek nagy valószínűséggel meghalt volna, mégis igyekezett meggyorsítani halálát azzal, hogy öngyilkosságot követett el)
Bír 16,28-30: Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és ezt mondta: Ó, Uram, Uram! Emlékezz meg rólam, és adj nekem erőt csak még most az egyszer, Istenem, hogy utoljára, a két szememért bosszút állhassak a filiszteusokon! Azzal átfogta Sámson a két középső oszlopot, amelyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és nekik feszült. Majd ezt mondta Sámson: Hadd haljak meg én is a filiszteusokkal! Azzal megfeszítette erejét, úgyhogy a ház rádőlt a városfejedelmekre meg a népből mindazokra, akik benne voltak. Így többet ölt meg halálával, mint amennyit megölt életében. (Sámson bosszút állt magáért és feláldozta magát, hogy megsemmisítse a filiszteusokat az utolsó leheletével. Ezt lehet is meg nem is öngyilkosságnak tekinteni.)
1Sám 31,3-4: Heves küzdelem dúlt Saul körül, de végül eltalálták az íjászok. Súlyosan megsebesítették az íjászok, ezért azt mondta Saul a fegyverhordozójának: Húzd ki a kardod, és szúrj le vele, hogy ha ideérnek ezek a körülmetéletlenek, ne ők szúrjanak le, és ne űzzenek gúnyt belőlem! De a fegyverhordozó nem akarta megtenni, mert nagyon félt. Ekkor fogta Saul a kardját, és beledőlt. (Saul öngyilkosságot követ el a kínzástól való félelmében.)
1Sám 31,5: Amikor látta a fegyverhordozója, hogy meghalt Saul, ő is a kardjába dőlt, és meghalt vele együtt. (Saul névtelen fegyverhordozója is öngyilkosságot követ el.)
2Sám 17,23: Amikor látta Ahítófel, hogy nem az ő tanácsát követik, fölnyergelte a szamarát, elindult, és hazament a városába. Végrendelkezett háza népéről, azután felakasztotta magát. Így halt meg, és eltemették apja sírjába. (Ahítófel, aki Dávid király ellen részt vett egy összeesküvésben és Absalom tanácsadója volt, öngyilkosságot követett el.)
1Kir 16,18: Zimrí pedig látva, hogy a várost elfoglalják, fölment a királyi palota tornyába, magára gyújtotta a királyi palotát, és meghalt. (Zimrí öngyilkos lesz az elfogástól való félelmében, miután megölte Élát és egész családját.)
Mt 27,3-5: Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod. Ekkor ő behajította az ezüstöket a templomba, és eltávozott, majd elment, és felakasztotta magát. (Júdás annyira telve volt bűntudattal, hogy öngyilkos lett.)
A fenti személyekkel kapcsolatban semmilyen negatívum nem jelenik meg a Biblia szövegében – Iskarióti Júdás esetétől eltérően -, vagyis az öngyilkosságról nem szól a szöveg specifikus bűnként. Saul esetében Sámuel a sírból prófétál neki az 1Sám 28,19-ben: te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszel, vagyis a halálban találkozni fog Sámuellel. Ez azt mutatja, hogy természetes halál vagy öngyilkosság esetén az emberek a seolba (= sírgödörbe) mennek, és aminek jönnie kell, az azután jön.
Elvenni egy emberi életet
Isten nagyon világos abban a tekintetben, hogy elvenni egy emberi életet, büntetendő cselekmény. Isten ítélete szerint a gyilkosnak halállal kell fizetnie, amennyiben az nem véletlen halál volt:
Lev 24,17: Ha valaki agyonüt egy embert, akárkit is, halállal lakoljon!
Ex 21,12-14: Aki úgy megüt valakit, hogy az belehal, halállal lakoljon! De ha nem szándékosan ölt, hanem Isten akaratából esett a kezébe, akkor kijelölök nálatok egy helyet, ahová elmenekülhet. Ha pedig valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és haljon meg!
Num 35,31: Nem szabad elfogadni váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnt követett el: az ilyen halállal lakoljon!
Az életed nem a te tulajdonod
Az öngyilkosság az a cselekedet, amikor valaki szándékosan önmaga halálát okozza. Látjuk annak a kiterjesztésnek a bizonyítékát is, hogy mi nem vagyunk a saját életünk tulajdonosai, mivel Isten leheli azt belénk és Isten árat is fizetett érte. Ilyen módon az életünk Isten ajándéka számunkra:
Gen 2,7: …az élet leheletét lehelte az orrába.
Ez 18,4: Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.
1Kor 3,17: Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
1Kor 6,19-20: Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!
Áron megvéve
Isten által megvásároltnak lenni, tulajdonképpen annak az Exodus-beli eseménynek a tükörképe, amikor Isten megmentette Izráel népének első szülötteit, és emiatt Isten az ő életük megváltója (kereskedelmi/polgári jogi fogalom) és tulajdonosa:
Num 3,13: Mert minden elsőszülött az enyém. Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az Úr.
Lev 25,42: Mert az én szolgáim ők, akiket kihoztam Egyiptomból: ne adják hát el őket úgy, mint a rabszolgákat.
Num 18,15-16: Tied legyen az élőlények közül mindaz, ami megnyitja anyja méhét, és ezért bemutatják az Úrnak, akár ember, akár állat az. De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és az állat elsőszülöttjét is váltsd meg, ha az áldozatra alkalmatlan. Akiket meg kell váltani, egy hónapos korukban váltsd meg öt sekel ezüst becsült értékben, a szent sekel szerint, amelyben húsz géra egy sekel.
Ézs 43,1: De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ugyanilyen módon, ha most már áron megvásároltak vagyunk, akkor nem vagyunk életünk kizárólagos tulajdonosai. Ha mi elvesszük a (Isten által nekünk ajándékozott) életünket, akkor az egészen egyszerűen gyilkosság (ezt fejezi ki a magyar nyelv »öngyilkosság« szava is):
ApCsel 20,28: Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett meg.
1Kor 6,20: Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben!
1Kor 7,23: Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái!
1Pét 1,18-19: …tudva, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.
Jel 5,9: és új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből
Akik túljutottak
Nem lenne teljes ez a tanulmány, ha nem szólnánk azokról is, akik túljutottak a kétségbeesés legmélyebb pontján. Az ő életük példaként szolgál azok számára, akik az öngyilkosságot fontolgatnak és azok számára is, akik küszködnek az élettel a remény elvesztése nélkül:
1Kir 19,4: … ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaért egy rekettyebokorhoz, és leült alá. Azt kívánta, bárcsak meghalna, és így szólt: Elég most már, Uram! Vedd el az életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! (Illést Isten vigasztalta meg, amikor úgy érezte, hogy nem megy tovább)
Jón 4,3: Most azért, Uram, vedd el az életemet, mert jobb nekem meghalnom, mint élnem! (A depressziós állapotban lévő Jónást arra tanította Isten, hogy miért is kell a felfogását, gondolkodásmódját megváltoztatnia)
Jób 2,9: A felesége ezt mondta neki: Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg! (Jób élete minden területén olyan mértékben szenvedett, hogy azt a tanácsot kapja, adja fel)
Zsolt 116,3: Körülfontak a halál kötelei, a sírtól való rettegés fogott el engem, nyomorúságban és bánatban van részem. (Sok zsoltár beszél azokról a nehéz helyzetekről, amelyek Dáviddal történtek meg)
Jer 20,14.18: Átkozott az a nap, amelyen születtem, ne legyen áldott az a nap, amelyen anyám szült! … Minek is jöttem ki anyám méhéből, ha csak gyötrelmet és szenvedést látok, és napjaim szégyenben érnek véget?! (Jeremiás látta Isten népének közeledő megsemmisülését és ezért mély szomorúságba süllyedt)
Mt 26,38: Akkor így szólt hozzájuk: Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem! (Jézus a sötétségen ment át tudva, hogy milyen próbákon kell még átmennie)
Mk 14,72: És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt. (Péter lényegében ugyanazt a bűnt követte el, mint Júdás: elárulta a Mesterét)
2Kor 1,8: Mert azt akarjuk, testvéreim, hogy tudjatok arról a nyomorúságról, amely Ázsiában ért minket: rendkívüli mértékben, sőt erőnkön felül megterheltettünk, annyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. (Pál úgy érezte, hogy nem képes tovább elviselni azokat az üldözéseket, amiken átment)
A fenti példák bemutatják, hogy miként vagyunk képesek és egyben kötelességünk átmenni a megpróbáltatásokon és gyötrelmeken bizalmunkat és reményünket Istenbe helyezve és megalapozva.
Következtetés
Az öngyilkosság közvetlenül sokkal több hatással bír, mint maga a személy, aki végig megy az úton; inkább elágazások vannak a barátok és a család életében. Miközben nem akarom azt a személyt elítélni, aki átmegy a szuicid állapoton – a fenti módon -, az öngyilkossággal szemben létrehozhatunk egy burkot. Ahogy fentebb is említettem, nincs az öngyilkossággal szemben semmilyen parancsolat, vagyis azzal szemben, hogy valaki elvegye a saját életét. A fenti tanulmány nem egy elveszett élet feletti ítélkezés, viszont remélhetőleg mindazok számára jó és hiteles magyarázat, akik az életük legsötétebb szakaszain mennek át.
A kérdés megszűnik létezni, ha az öngyilkosságot fontolgató személy valóban hiszi, hogy az élete Isten tulajdona, és szándékosan, tudatosan átengedi azt Isten gondviselésébe. Ha ez megtörténik, akkor nem a saját életedet akarod eldobni, hanem egy Isten által kifizetett és megvásárolt, azaz megváltott életet, ami így Isten tulajdonában van. Ezen a módon az öngyilkosság az Isten által különösképpen elítélt gyilkosság körébe sorolt tettnek számít. Tehát vessük a reményünket Őbelé, és bátran merjük hinni azt, hogy Ő sohasem enged minket elveszni.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?