(héb. kores; elamita nyelven: kuras; ’pásztor’): a perzsa világbirodalom
megalapítója. Mint Ansan fejedelme (Kr. e. 559-től) összefogta a perzsa törzseket. Kr. e.
550: legyőzte a médek királyát, Asztüagészt, majd miután Krőzust is megverte, ő lett egész Kisázsia ura. Megtámadta az újbabiloni birodalmat, Kr. e. 539: legyőzte az utolsó babiloni királyt, Nabú-Naidot, s a papok segítségével elfoglalta Babilon városát. Bölcs és türelmes uralkodó volt, így sok alattvalója bizalmát megszerezte, köztük a fogságban élő zsidókét is.
Kr. e. 529: elesett a Jaxartesznél vívott csatában. Iz (Ézs.) 44.28: és 45,1–4: úgy szerepel, mint Jahve „pásztor”-a és „fölkent”-je (Messiás), aki újra fölépíti Jeruzsálemet és a Templomot, s akitől a fogságban élő zsidók szabadulásukat remélhették. Valóban, babiloni uralma első évében, Kr.e. 538: kiadta nevezetes ediktumát, amely levehetővé tette a hazatérést és a Templom újjáépítését (2Krón 36,22 kk.; Ezd 1,1–4), s a Templom helyreállítását illetően külön is intézkedett (6,3–5). Sírjának másolata Paszargadéban látható.

Cirusz király agyaghengere, melyen elmondja, hogy az elhurcoltakat visszaküldte Palesztinába (vö. EZD 1,1–3). 23 cm magas. Britisch Museum