ÉZSAIÁS 59. RÉSZ

Ésa. 59,1–21. Az üdvösség eljövetele késik.

Ezt a fejezetet prófétai liturgiának tarthatjuk. A háttérben a fogság utáni gyülekezet istentisztelete áll. Itt hangzik el a nép panasza és az Úr válasza (1–3. v.), a prófétai feddés (4–8.), a nép bűnbánati imádsága (9–15a.) és az Úr megjelenésének ígérete (epifánia, 15b.20–21.). Meg kell azonban jegyezni, hogy a régi műfajok és idézetek több helyen is átértelmezve, más összefüggésben fordulnak elő.

1–3. Ezeknek a verseknek a hátterében az a nemzeti panaszének áll, mellyel a fogság után vádolta Izráel az Urat: megrövidült a karja, nincs már hatalma, Num 11:23; Ézs 50:2 és „nehéz a füle”, nem hallja népe könyörgését. A vádat visszafordítja a próféta: a nép bűne az oka annak, hogy nem jött még el az üdvösség ideje. A bűn a válaszfal Isten és a nép között. A bűnről Ézs 1:15 szavaival szól a próféta.

A 4–8. vers prófétai feddőbeszéd, a nép bűneinek a felsorolása. Itt főleg a zsoltárokból és a bölcsességirodalomból vett idézetekkel találkozunk. Hasonló bűnlistát olvashatunk Róm 3:10–18-ban is. A qárá’ besém kifejezés itt törvénybe idézést jelent (42:6 más értelmű!). A vers a zsoltárok nyelvét használja: Zsolt 7:15; 14:3.4; 144:8.11. De a bölcsességirodalom hatása is észrevehető: Péld 1:16; 16:17. Itt van szó arról, hogy aki gonosz „úton” jár, nem jut „békességre”, hanem veszedelembe kerül és másokat is bajba dönt. A gyülekezeten belül élő gonoszok az egész gyülekezet életét veszélyeztetik! Tritoésaiás a régi próféták feddőbeszédeihez hasonlóan a jogrend megrontásával vádolja népe gonosz vezetőit, Ézs 1:17; 5:7.8; 10:1.2; Jer 22:3; Ám 2:6–8. Itt újból azt látjuk, hogy a szakadék Izráelen belül van. Izráel kegyesei állnak szemben Izráel bűnös vezetőivel.

9–15a. Itt két kisebb egységet különböztethetünk meg: a 9–11 és a 12–15a verseket. A perikopa azt mutatja, hogy a gyülekezet megértette és elfogadta a prófétai feddőbeszédet. A fogság utáni kor sok-sok csalódása és nyomorúsága a nép bűne miatt van! Ezért várnak hiába az üdvösség idejének az eljövetelére, Jer 14:19; ezért „tántorognak”, JSir 4:14; ezért hasonlítanak a halottakhoz, akik „sötétben ülnek” (így olvasható a 10. v. nehéz bá’asmanním szava: vannéséb bahasékím). Hiába zúgolódnak (morognak, mint a medvék) és panaszkodnak (nyögnek, mint a galambok). – A szakasz kulcsszava a ráhaq gyök: „távol van” (perfectum) a törvény és a szabadulás, 9.11. v. A mispát, cedáqáh, ’ór és jesúcáh szavak itt az üdvösséget jelentik.

A nép bűneként a 12–15a versek itt is a jogrend megromlását említik, a deuteronomiumi szóhasználat szerint. Itt már jogi értelemben áll a mispát és a cedáqáh szó. A városok kapujánál levő tereken, ahol a közügyeket intézték, nem a törvény érvényesült, nem a becsület és hűség diadalmaskodott, hanem a hazugság és az erőszak. Ez nagymértékben elcsüggesztette a híveket. Hiszen hátrányba jutott, „zsákmányul esett”, aki távol tartotta magát a gonoszságtól. De nemcsak a híveket sértette mindez, hanem mindenekfelett Istent, a jog és igazság őrét.

15b–21. Isten nem nézi mindezt tétlenül. Látja – és megjelenik! Megjelenése az igazaknak „megváltást” hoz, a gonoszoknak pedig elsöprő ítéletet 19b, Mt 7:25.27. A theofánia válasz a nép panaszára és bűnbánatára, műfaj szempontjából a nemzeti panaszének egyik része. A perikopa jövendölés, a perfectumok prófétai perfectumok.

Deuteroésaiás még a bálványokról mondta, hogy azok nem segítettek Istennek sem a teremtésben 44:24; sem a „megváltásban”, népe szabadításában 41:28. Isten egyedül vitte véghez mindezt. Itt már eschatologiai értelemben mondja a 16. vers, hogy az üdvösség megvalósításához egyedül Isten ereje elég. A „közbenjáró” 53:12-ben a bűnösökért imádkozó és szenvedő szolga, itt pedig azt jelenti a szó, hogy nem lép fel senki a társadalom romlottsága ellen. A 17. vers úgy ábrázolja az Urat, mint harcost, 42:13; 52:10. Fegyverzete az eschatologikus „igazság” és „szabadítás”, cedáqáh és jesúcáh, az üdvösség, Ézs 11:5; 61:10; Ef 6:13–17; 1Thessz 5:8. De fegyvere a bosszúállás és a féltékenység is. Megjelenése az egész embervilágnak szól. Az ítéletet az emberek cselekedetei szerint gyakorolja, Zsolt 62:13; Jer 25:14; Hós 12:3; Róm 2:6–11. Nem Izráel és a pogányok között húzódik a választóvonal (Izráelnek üdvösség, a pogányoknak ítélet), hanem „megtértek” és „gonoszok” között, 20. v. Tehát Izráelen is végighúzódik ez a vonal! Lesznek Izráelben is olyanok, akiket elsodor az áradat, 19. v., de a többi népek között is lesznek olyanok, akik meglátják Isten dicsőségét (a 19. vers elején sok kézirat vejir’u-t olvas: „meglátják”).

A LXX-ban a 20. vers így található: „És eljön Sionból a megváltó, és elveszi a bűnt Jákóbból”. Ennek alapján idézi ezt a verset Róm 11:26. A megváltó itt már Jézus Krisztust jelenti.

A 21. vers töredék. Forma szerint prófétai elhívatást tartalmaz. Mégis a vers második fele, amely az igét és a Lelket az utódoknak ígéri, arra mutat, hogy az ígéret az egész népre vonatkozik. Az üdvösség ideje a Lélek kitöltésének az ideje lesz, Jóel 3:1.2; az új szövetség ideje, Jer 31:31–34; Ez 36:26.27.

 

szerző: Dr. Karasszon Dezső
forrás: Jubileumi Kommentár

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s