IDEGEN TŰZ – Leviticus 10,1-3

1 Nádáb és Abíhú, Áron fiai fogták a maguk szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az Úr színe előtt, pedig ő nem adott nekik erre parancsot. 2 Ekkor tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az Úr színe előtt. 3 Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az Úr, amikor azt mondta: A hozzám közel állókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott.

The Jewish Study Bible

10,1-3: Nádáb és Abihú bűne és halála közvetlen következik (ld. 9,1-10,20).

1:
szenesserpenyő – fémből készült eszköz, amelynek fogantyúja volt, és arra szolgált, hogy izzó tömjént áldozzanak rajta; tűz – (héb. אֵשׁ), ami itt a tüzelő anyagot jelenti; lásd még Num 17,2.11. A testvérek nem égésben lévő szenet (vagy fát) raktak a serpenyőkre azért, hogy az isteni tűz gyújtsa azt meg számukra (ld. 1Kir 18,38);
áldoztak – másként: mutattak be, “vittek közel;
idegen tűz – jogellenes szén. Így ők a maguk által meggyújtott tömjénáldozatot készítették elő;
pedig ő nem adott nekik erre parancsot – nem lett a tömjénáldozat elrendelve; a kizárólag legitim tömjénáldozatot naponta kellett bemutatni, kizárólag a főpap mutathatta be, a szent oltáron (ld. Ex 30,7-8). A nyilvános istentiszteleten csak az a legitim, ami elő van írva; ami nem szentségtörő. A Rabbik és a középkori kommentátorok némileg másként, kételkedve fogadják a gondolatot, hogy Isten két fiatal papot “csupán” rituális bűn miatt csapott volna agyon, különösen hogy az az ÚR őszinte, bár talán túlzott lelkesedéssel végzett szolgálatából fakadt. Emiatt a Rabbik és a kommentátorok más lehetséges okokat ajánlanak fel a két személy súlyos sorsával kapcsolatban (pl. részegség, nőtlenség, arrogáns türelmetlenség Mózes és Áron, vagy a saját szent kötelezettségeik irányában). A Biblia (zsidó Biblia – a ford.) szellemében mindenesetre a rituális bűntettek borzalmasnak számítanak. Továbbá a két testvér bűne nem egyszerűen az volt, hogy túl messzire mentek félrevezető szuper-kegyességükben. Inkább arról van szó, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az istenséget. Isten azt akarta, hogy az ő jelenléte gyújtsa meg az oltár tüzét, amivel népe odaadásának az elfogadását jelzi. A testvérek szándéka az volt az isteni tűzzel kapcsolatban, hogy azzal gyújtsák meg a saját szenesserpenyőjüket; ez azt jelenti, hogy megkísérelték maguknak követelni az istenség feletti kontrollt.

2:
tűz csapott ki az ÚR színe elől – azaz a szentek szentjéből; hasonlóan 9,24. Nádáb és Abihú szentségtörése spontán választ vált ki: a szent áthágásának bűntettei automatikusan végzetesek.

3:
erről beszélt az ÚR – a hivatkozás az Ex 29,42 lehet; egyébként azt kell gondolnunk, hogy a kijelentés egy korábbi pillanatban történt, de csak itt lett lejegyezve;
a hozzám közel állók – talán még egyszerűbben: “azok, akik túl közel jönnek hozzám”;
szent vagyokdicsőséges vagyok (dicsőséget kapok) – a bibliai gondolkozásban gyakran jelenik meg Isten szentsége és dicsősége az ő fensége ellen vétkezők gyors és könyörtelen megbüntetésében.

NIV Life Application Study Bible

1:
Mi volt az a nem engedélyezett tűz, amivel Nádáb és Abihú az ÚR előtt áldoztak? Az égőáldozati oltáron égő tűz sohasem aludhatott ki (6,12.13), mivel az szent volt. Nem kizárt, hogy Nádáb és Abihú izzó szenet vittek az oltárra valahonnan máshonnan, amivel az áldozatot megszentségtelenítették. Az a lehetőség is felmerül, hogy a két pap az áldozatot nem az előírt időben mutatta be. Bármely magyarázat is legyen a helyes, a lényeg az, hogy Nádáb és Abihú  egy az Istennel szembeni tiszteletlenségből fakadó kirívó tettel visszaélt papi hivatalával, aki már korábban megtanította nekik, hogy miként kell ezt az istentiszteletet lebonyolítani. Vezetőként különleges felelősségük van az Istennek való engedelmesség tekintetében. Pozíciójukban sok embert könnyen félrevezethetnek. Ha Isten téged azzal bízott meg, hogy másokat vezess vagy taníts, akkor sohase gondold erről a hivatalodról, hogy megérdemled, vagy ne élj vissza vele!

2:
Áron fiai gondatlanok voltak a szentségi törvény előírásainak a követésében. Válaszképp Isten megsemmisítette őket egy tűzkitöréssel. Az áldozatok bemutatása engedelmességi cselekedet volt; azok helyes bemutatása mutatta meg az Istennel szembeni tiszteletet. Könnyen figyelmetlenné válhatunk az Istennek való engedelmesség terén, hogy a saját utunkat járjuk (a saját gondolkodás- és életmódunkat folytassuk) Isten útja helyett. Ha viszont az egyik út pontosan olyan jó, mint a másik, akkor Isten nem parancsolta volna nekünk, hogy az övén járjunk. Az ő parancsainak mindig megvan a jó oka, és mi mindig veszélybe juttatjuk magunkat azzal, hogy tudatosan vagy gondatlanul engedetlenek vagyunk azokkal szemben.

szovegzar

fordította: Halász Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s