Mt 27,45-56: JÉZUS HALÁLA

Halász Zsolt

⁴⁵Ἀπὸ δὲ ἕκτης ὥρας σκότος ἐγένετο ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν ἕως ὥρας ἐνάτης. ⁴⁶περὶ δὲ τὴν ἐνάτην ὥραν ⌐ ἐβόησεν ¬ ὁ Ἰησοῦς φωνῇ μεγάλῃ λέγων ⌐ Ἐλωί ἐλωί ¬ ⌐ λεμὰ σαβαχθανεί; ¬ τοῦτ᾽ ἔστιν Θεέ μου θεέ μου, ἵνα τί με ἐγκατέλιπες; ⁴⁷τινὲς δὲ τῶν ἐκεῖ ἑστηκότων ἀκούσαντες ἔλεγον ὅτι ⌐ Ἠλείαν ¬ φωνεῖ οὗτος. ⁴⁸καὶ εὐθέως δραμὼν εἷς ἐξ αὐτῶν καὶ λαβὼν σπόγγον πλήσας τε ὄξους καὶ περιθεὶς καλάμῳ ἐπότιζεν αὐτόν. ⁴⁹οἱ δὲ λοιποὶ ⌐ εἶπαν ¬ Ἄφες ἴδωμεν εἰ ἔρχεται ⌐ Ἠλείας ¬ σώσων αὐτόν. °[[ἄλλος °δὲ °λαβὼν °λόγχην °ἔνυξεν °αὐτοῦ °τὴν °πλευράν, °καὶ °ἐξῆλθεν °ὕδωρ °καὶ °αἷμα.]] ⁵⁰ὁ δὲ Ἰησοῦς πάλιν κράξας φωνῇ μεγάλῃ ἀφῆκεν τὸ πνεῦμα. ⁵¹Καὶ ἰδοὺ τὸ καταπέτασμα τοῦ ναοῦ ἐσχίσθη [ἀπ᾽] ἄνωθεν ἕως κάτω εἰς δύο, καὶ ἡ γῆ ἐσείσθη, καὶ αἱ πέτραι ἐσχίσθησαν, ⁵²καὶ τὰ μνημεῖα ἀνεῴχθησαν καὶ πολλὰ σώματα τῶν κεκοιμημένων ἁγίων ἠγέρθησαν, ⁵³καὶ ἐξελθόντες ἐκ τῶν μνημείων μετὰ τὴν ἔγερσιν αὐτοῦ εἰσῆλθον εἰς τὴν ἁγίαν πόλιν καὶ ἐνεφανίσθησαν πολλοῖς. ⁵⁴Ὁ δὲ ἑκατόνταρχος καὶ οἱ μετ᾽ αὐτοῦ τηροῦντες τὸν Ἰησοῦν ἰδόντες τὸν σεισμὸν καὶ τὰ ⌐ γινόμενα ¬ ἐφοβήθησαν σφόδρα, λέγοντες Ἀληθῶς θεοῦ υἱὸς ἦν οὗτος. ⁵⁵Ἦσαν δὲ ἐκεῖ γυναῖκες πολλαὶ ἀπὸ μακρόθεν θεωροῦσαι, αἵτινες ἠκολούθησαν τῷ Ἰησοῦ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας διακονοῦσαι αὐτῷ· ⁵⁶ἐν αἷς ἦν Μαρία ἡ Μαγδαληνὴ καὶ Μαρία ἡ τοῦ Ἰακώβου καὶ Ἰωσὴφ μήτηρ καὶ ἡ μήτηρ τῶν υἱῶν Ζεβεδαίου.

45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség támadt az egész földön. 46 Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? 47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: Illést hívja. 48 Egyikük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49 De a többiek ezt mondták: Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse őt. 50 Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51 És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. 53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54 Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: Bizony, Isten Fia volt ez! 55 Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, hogy szolgáljanak neki. 56 Közöttük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.

45-56. Jézus utolsó szavai, a természet reakciója, és a nézelődők válaszai mind azt mutatják, hogy nem volt egyszerű halandó.

45. Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség – Délutáni sötétség, amit némelyek napfogyatkozással kötnek össze, a Kr.u. 33-ban volt, de semmi sem cáfolja egy sokkal erősebb természetfeletti jelenség létrejöttét Kr.u. 30-ban, ami Jézus halálának valószínű dátuma. A természet is bizonyságot tesz Jézus haláláról, míg Jézus barátai és ellenségei egyaránt elcsendesednek. A sötétség ezen a péntek délutánon egyaránt volt fizikai és lelki.

46. Éli, éli, lámá sabaktáni – Itt Jézus az arámi egy dialektusán beszélt, amit Máté lefordít olvasói számára. Ez az a pillanat, amikor Jézus vállára veszi az emberiség bűneit és megszakad a korábban szakadatlan közössége a mennye Atyával – agónia teszi még rosszabbá a fizikai szenvedést. Jézus, mint Dávid fia, a Zsolt 22,1 nyelvezetét használja. Ő is megtapasztalja az elhagyottságot, de a zsoltár tovább megy a jövőbeli reménység bemutatásában, ami a pillanatnyi kétségbeesésen és reményvesztettségen túl van.

47. Az ott állók félreértelmezték Jézus szavait és azt mondták, hogy Illést hívja. Illés úgy ment a mennybe, hogy nem halt meg (2Kir 2,11), így azt hitték, hogy vissza fog térni, hogy megmentse Jézust a nagy bajban (Mal 4,5). Az évente megismétlődő pászkaünnepen minden család külön kihagyott egy helyet Illésnek az ő visszatérését várva.

48. Szivacs – Nem tisztázott, hogy az ital eme második felajánlása Jézus szomjának oltását és némileg hosszabb ideig való életben tartását, vagy az érzékei tompítását és halálának siettetését szolgálta volna.

50. kilehelte lelkét – Meghalt. A kifejezés a saját sorsának való akaratlagos alávetést is sugallja.

51. kárpit – Egy kis helyi földrengés elég volt ehhez, ami viszont nem rombolta le a templomot. Ez az a függöny, ami elválasztotta a Szent Helyet a Szentek Szentjétől. A függöny elhasadása azt jelezte, hogy a Krisztus lehetővé tette a benne hívők számára, hogy közvetlenül Isten jelenlétébe juthassanak. (ld. Mk 15,38; Lk 23,45; Zsid 9,1-14; 10,14-22), mert lerombolta a templomban található akadályokat, amik az Istenhez való jutás fokozatait szimbolizálták. Az udvarokba a köznép léphetett be, a Szent Helyre a csak papok, a Szentek Szentjébe pedig kizárólag a főpap (évente csak egyszer, hogy eleget tegyen a nép bűneiért – Lev 16,1-34). Most minden ember szabadon szemlélheti Istent Krisztus bűneinkért való áldozata miatt.

52-53. A görög szöveg grammatikája nem azt mutatja, hogy Jézus feltámasztása előtt bárki más is feltámasztatott volna; a két vers tartalmazza a sok elhunyt szentnek feltámadt a teste (52. vers) és a kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után… (53. vers). Sok homályos pont marad: Kik voltak ezek az emberek? Miért választotta ki őket az Atya, hogy együtt támadjanak fel Jézussal? Meddig maradtak a szent városban (értsd: Jeruzsálemben)? A szöveg nem válaszolja meg egyik kérdést sem. Viszont párhuzamos Pál azon kitételével, hogy Jézus az “első zsenge” minden ember feltámadásában (1Kor 15,20) és teljesíti az ÓSz azon várakozását, hogy sok ember támasztatna fel az Úr napjának időszakában (Dán 12,2): Azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra.

54. Bizony, Isten Fia volt ez! – Egy római százados szempontjából valakit az Isten Fia-nak nevezni annyit jelentett, hogy Jézus igazságtalanul lett elítélve és most megistenült a halál pillanatában. Máté elismeri ezt a Jézus örök és kizárólagos istenségére vonatkozó kijelentést.

55. sok asszony … hogy szolgáljanak neki – Az asszonyok fontos szerepet játszottak Jézus (ld. Mk 15,41; Lk 23,49) és tanítványai (ld. Lk 8,1-3) szolgálatában, azaz fizikai szükségeik betöltésében.

Isten Igéje nem a kereszt körül összegyűlt emberekről ír érzelgős, szívszorító hangvételben – nem az ember a lényeg. Egyvalaki a lényeg, aki valóságos Istenként és valóságos emberként kiváltja az embereket – bűnösöket, bűnözőket – a bűn rabszolgaságából; Megváltója zsidónak és nem zsidónak egyaránt. A kereszténységben a nagy érzések keresése hamis hithez vezet.