Halász Zsolt
1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? 2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. 3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. 4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. 5 Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó. 6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 8 De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 9 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 12 A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. 13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. 14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. 17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! 18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. 19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. 20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. 21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. 22 Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól, 23 mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz. 24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt. 25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. 26 Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják. 27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
1. szentek – Isten szolgáló angyalai, az “istenfiak”. Elifáz azt állítja, ahogy Jób is majd teszi a 9,33-ban, hogy nincsen olyan mennyei lény, akihez az ember folyamodhat – ezt a gondolatot Elifáz megismétli a 15,15-ben. Ez valószínűleg az “istenfiak”-at jelöli, de Elifáz semmit sem tud róluk.
2. Ez inkább egy Elifáz által használt példabeszéd vagy közmondás azt kifejezve Jób felé, hogy a sanyarú sorsán való túlzott bosszankodás sehová sem vezet. / ostoba … balga – az az ember, aki nem figyel Istenre, Isten tanácsára (ld. Péld 1,7). A két szó, melyek héber eredetijükben a ostoba és egyszerű jelentéssel bírnak, teljes spektrumban lefedi a bolond emberek skáláját. A második szó (פֹתֶ֗ה poteh) az egyszerű vagy naiv embert jelenti, míg az első szó (אֱוִיל éwil) a kemény ostobára vonatkozik, arra az arrogáns egyénre, aki csak a saját céljait nézi anélkül, hogy Istenre tekintettel lenne. A keményen ostoba visszautasít mindenféle tanítást és útmutatást, ehelyett kierőszakolja a saját útjának megvalósulását. Az ilyen magatartás korai halálhoz vezet (Péld 10,8.10.14.21).
3. az ostoba gyökeret vert – Vagyis a kemény és arrogáns ostoba az elején úgy tűnik, mintha prosperálna, áldott lenne. A kép egy fára utal, ami gyakori szimbóluma a sikernek és a stabilitásnak. Felületesen szemlélve ez a személy még Isten előtt igaznak is tűnik, mert sikerült gyökeret is eresztenie. / hirtelen elkorhadt lakóhelyén (háza elátkozott lett) – Jób családjának az elvesztése a 4-5. vers háttere lehet. Elifáz sokkal szövevényesebb a Jób tragédiájára való hivatkozásában, mint Bildád.
7. Egy másik példabeszéd, ami a szenvedést az emberi tapasztalat egyik kötelező elemének ismeri el. Tehát miért is kellene rajta ennyit idegeskedni?
8. Jób mindhárom barátja elköveti azt a hibát, hogy azt feltételezik, Jób valamilyen nagy bűnt követett el, ami ezt a szenvedést is okozza. Sem ők, sem Jób nem tudott arról a beszélgetésről, ami Isten és a sátán között zajlott le (1,6-2,6). Az emberi természetből fakad, hogy másokat a saját hibáinkért vádolunk, de Jób története világossá teszi, hogy a vád nem mindig kapcsolható azokhoz, akiket a baj elért.
13. Pál is idézi ennek a versnek egy részét az 1Kor 3,19-ben – ez az egyetlen eset, amikor az Újszövetségben nyilvánvalóan szerepel egy Jób-idézet. Bár Isten megdorgálja Elifázt azért, mert helytelen a Jóbnak adott tanácsa (42,7), mégsem volt minden hibás, amit mondott. Amit Pál is idézett, az helyes volt: az embereket gyakran fogja meg a saját maguk által állított csapda. Ez a példa is illusztrálja, hogy miként magyarázza és kommentálja önmagát a Biblia. Ismernünk kell Isten Igéjének teljes hatókörét annak érdekében, hogy tisztán érthessük nehezebb szakaszait is és ne feketén-fehéren, hanem árnyaltan láthassuk bölcsességét. / megfedd … fenyít – Inkább preventív, mint büntető cselekmény (36,10).
17. Elifáz helyesen mondja, hogy áldás az, amikor az embert Isten fegyelmezi a helytelen szavak és tettek idején. Elifáz tanácsa viszont nem alkalmazható Jóbra. Ahogy azt a könyv kezdete óta tudjuk, Jób szenvedése nem nagy bűnök eredményeként állt elő. Néha kiváló tanácsokat adunk az embereknek, amiből megtanulhatjuk, hogy ez nem alkalmazható rájuk és emiatt nem is túl nagy segítség a tanácsunk mások számára.
18. megsebez, de be is kötöz – Annak elismerése, hogy Isten megengedi a gyermekei életében az ártalmas helyzeteket, de meg is gyógyít azokban (ld. Hós 6,1).
17-26. Elifáz szavai az 5,17-18 szakaszban a fegyelmezés azon szemléletmódját mutatja, amit már régen elfelejtettek: a fájdalom segíthet nekünk a növekedésben. Ezek igen jó szavak akkor, ha emlékeztetnek bennünket a kemény helyzetek és a veszteségek idején.Mivel Jób nem értette, hogy miért is szenved, Istenhez hűségének lehetősége volt a növekedésre. Másrészről, nekünk nem kell beleesnünk Elifáz tévedésébe. Isten nem szüntet meg minden nehéz helyzetet, ha szorosan követjük őt, és a jó magatartás nem mindig jutalmazza sikerességgel (pénzügyi, hatalmi stb. téren). A jóért való jutalom és a rosszért való büntetés Isten kezében van és a saját ütemterve szerint osztja ki azt. A sátánnak a célja, hogy kételkedjünk Isten irántunk való szeretetében és hűségében. Egy azonban biztos: az ember legyen óvatos és alázatos Isten előtt, még mielőtt a határtalanul igaz és Istennek tetsző Jób helyzetét gyorsan magára értelmezné, és a külvilág rosszaságával szemben a saját tökéletességével vigasztalná és sajnáltatná magát!
1 קְֽרָא־נָ֭א הֲיֵ֣שׁ עוֹנֶ֑ךָּ וְאֶל־מִ֖י מִקְּדֹשִׁ֣ים תִּפְנֶֽה׃
2 כִּֽי־לֶֽ֭אֱוִיל יַהֲרָג־כָּ֑עַשׂ וּ֝פֹתֶ֗ה תָּמִ֥ית קִנְאָֽה׃
3 אֲֽנִי־רָ֭אִיתִי אֱוִ֣יל מַשְׁרִ֑ישׁ וָאֶקֹּ֖וב נָוֵ֣הוּ פִתְאֹֽם׃
4 יִרְחֲק֣וּ בָנָ֣יו מִיֶּ֑שַׁע וְיִֽדַּכְּא֥וּ בַ֝שַּׁ֗עַר וְאֵ֣ין מַצִּֽיל׃
5 אֲשֶׁ֤ר קְצִירֹ֨ו׀ רָ֘עֵ֤ב יֹאכֵ֗ל וְאֶֽל־מִצִּנִּ֥ים יִקָּחֵ֑הוּ וְשָׁאַ֖ף צַמִּ֣ים חֵילָֽם׃
6 כִּ֤י׀ לֹא־יֵצֵ֣א מֵעָפָ֣ר אָ֑וֶן וּ֝מֵאֲדָמָ֗ה לֹא־יִצְמַ֥ח עָמָֽל׃
7 כִּֽי־אָ֭דָם לְעָמָ֣ל יוּלָּ֑ד וּבְנֵי־רֶ֝֗שֶׁף יַגְבִּ֥יהוּ עֽוּף׃
8 אוּלָ֗ם אֲ֭נִי אֶדְרֹ֣שׁ אֶל־אֵ֑ל וְאֶל־אֱ֝לֹהִ֗ים אָשִׂ֥ים דִּבְרָתִֽי׃
9 עֹשֶׂ֣ה גְ֭דֹלוֹת וְאֵ֣ין חֵ֑קֶר נִ֝פְלָאֹ֗ות עַד־אֵ֥ין מִסְפָּֽר׃
10 הַנֹּתֵ֣ן מָ֭טָר עַל־פְּנֵי־אָ֑רֶץ וְשֹׁ֥לֵֽחַ מַ֝יִם עַל־פְּנֵ֥י חוּצֹֽות׃
11 לָשׂ֣וּם שְׁפָלִ֣ים לְמָרֹ֑ום וְ֝קֹדְרִ֗ים שָׂ֣גְבוּ יֶֽשַׁע׃
12 מֵ֭פֵר מַחְשְׁבֹ֣ות עֲרוּמִ֑ים וְֽלֹא־תַעֲשֶׂ֥ינָה יְ֝דֵיהֶ֗ם תּוּשִׁיָּֽה׃
13 לֹכֵ֣ד חֲכָמִ֣ים בְּעָרְמָ֑ם וַעֲצַ֖ת נִפְתָּלִ֣ים נִמְהָֽרָה׃
14 יוֹמָ֥ם יְפַגְּשׁוּ־חֹ֑שֶׁךְ וְ֝כַלַּ֗יְלָה יְֽמַשְׁשׁ֥וּ בַֽצָּהֳרָֽיִם׃
15 וַיֹּ֣שַׁע מֵ֭חֶרֶב מִפִּיהֶ֑ם וּמִיַּ֖ד חָזָ֣ק אֶבְיֹֽון׃
16 וַתְּהִ֣י לַדַּ֣ל תִּקְוָ֑ה וְ֝עֹלָ֗תָה קָ֣פְצָה פִּֽיהָ׃
17 הִנֵּ֤ה אַשְׁרֵ֣י אֱ֭נוֹשׁ יוֹכִחֶ֣נּֽוּ אֱלֹ֑והַּ וּמוּסַ֥ר שַׁ֝דַּ֗י אַל־תִּמְאָֽס׃
18 כִּ֤י ה֣וּא יַכְאִ֣יב וְיֶחְבָּ֑שׁ יִ֝מְחַ֗ץ וְיָדָ֥ו* תִּרְפֶּֽינָה׃
19 בְּשֵׁ֣שׁ צָ֭רוֹת יַצִּילֶ֑ךָּ וּבְשֶׁ֓בַע׀ לֹא־יִגַּ֖ע בְּךָ֣ רָֽע׃
20 בְּ֭רָעָב פָּֽדְךָ֣ מִמָּ֑וֶת וּ֝בְמִלְחָמָ֗ה מִ֣ידֵי חָֽרֶב׃
21 בְּשֹׁ֣וט לָ֭שׁוֹן תֵּחָבֵ֑א וְֽלֹא־תִירָ֥א מִ֝שֹּׁ֗ד כִּ֣י יָבֹֽוא׃
22 לְשֹׁ֣ד וּלְכָפָ֣ן תִּשְׂחָ֑ק וּֽמֵחַיַּ֥ת הָ֝אָ֗רֶץ אַל־תִּירָֽא׃
23 כִּ֤י עִם־אַבְנֵ֣י הַשָּׂדֶ֣ה בְרִיתֶ֑ךָ וְחַיַּ֥ת הַ֝שָּׂדֶ֗ה הָשְׁלְמָה־לָֽךְ׃
24 וְֽ֭יָדַעְתָּ כִּי־שָׁלֹ֣ום אָהֳלֶ֑ךָ וּֽפָקַדְתָּ֥ נָ֝וְךָ וְלֹ֣א תֶחֱטָֽא׃
25 וְֽ֭יָדַעְתָּ כִּי־רַ֣ב זַרְעֶ֑ךָ וְ֝צֶאֱצָאֶ֗יךָ כְּעֵ֣שֶׂב הָאָֽרֶץ׃
26 תָּבֹ֣וא בְכֶ֣לַח אֱלֵי־קָ֑בֶר כַּעֲלֹ֖ות גָּדִ֣ישׁ בְּעִתֹּֽו׃
27 הִנֵּה־זֹ֭את חֲקַרְנ֥וּהָ כֶּֽן־הִ֑יא שְׁ֝מָעֶ֗נָּה וְאַתָּ֥ה דַֽע־לָֽךְ׃
LXX
1 ἐπικάλεσαι δέ, εἴ τίς σοι ὑπακούσεται,
ἢ εἴ τινα ἀγγέλων ἁγίων ὄψῃ.
2 καὶ γὰρ ἄφρονα ἀναιρεῖ ὀργή,
πεπλανημένον δὲ θανατοῖ ζῆλος.
3 ἐγὼ δὲ ἑώρακα ἄφρονας ῥίζαν βάλλοντας,
ἀλλʼ εὐθέως ἐβρώθη αὐτῶν ἡ δίαιτα.
4 πόρρω γένοιντο οἱ υἱοὶ αὐτῶν ἀπὸ σωτηρίας,
κολαβρισθείησαν δὲ ἐπὶ θύραις ἡσσόνων,
καὶ οὐκ ἔσται ὁ ἐξαιρούμενος·
5 ἃ γὰρ ἐκεῖνοι συνήγαγον, δίκαιοι ἔδονται,
αὐτοὶ δὲ ἐκ κακῶν οὐκ ἐξαίρετοι ἔσονται,
ἐκσιφωνισθείη αὐτῶν ἡ ἰσχύς.
6 οὐ γὰρ μὴ ἐξέλθῃ ἐκ τῆς γῆς κόπος,
οὐδὲ ἐξ ὀρέων ἀναβλαστήσει πόνος·
7 ἀλλὰ ἄνθρωπος γεννᾶται κόπῳ,
νεοσσοὶ δὲ γυπὸς τὰ ὑψηλὰ πέτονται.
8 οὐ μὴν δὲ ἀλλὰ ἐγὼ δεηθήσομαι κυρίου,
κύριον δὲ τὸν πάντων δεσπότην ἐπικαλέσομαι
9 τὸν ποιοῦντα μεγάλα καὶ ἀνεξιχνίαστα,
ἔνδοξά τε καὶ ἐξαίσια, ὧν οὐκ ἔστιν ἀριθμός·
10 τὸν διδόντα ὑετὸν ἐπὶ τὴν γῆν,
ἀποστέλλοντα ὕδωρ ἐπὶ τὴν ὑπʼ οὐρανόν·
11 τὸν ποιοῦντα ταπεινοὺς εἰς ὕψος
καὶ ἀπολωλότας ἐξεγείροντα·
12 διαλλάσσοντα βουλὰς πανούργων,
καὶ οὐ μὴ ποιήσουσιν αἱ χεῖρες αὐτῶν ἀληθές.
13 ὁ καταλαμβάνων σοφοὺς ἐν τῇ φρονήσει,
βουλὴν δὲ πολυπλόκων ἐξέστησεν·
14 ἡμέρας συναντήσεται αὐτοῖς σκότος,
τὸ δὲ μεσημβρινὸν ψηλαφήσαισαν ἴσα νυκτί.
15 ἀπόλοιντο δὲ ἐν πολέμῳ,
ἀδύνατος δὲ ἐξέλθοι ἐκ χειρὸς δυνάστου·
16 εἴη δὲ ἀδυνάτῳ ἐλπίς,
ἀδίκου δὲ στόμα ἐμφραχθείη.
17 μακάριος δὲ ἄνθρωπος, ὃν ἤλεγξεν ὁ κύριος·
νουθέτημα δὲ παντοκράτορος μὴ ἀπαναίνου.
18 αὐτὸς γὰρ ἀλγεῖν ποιεῖ καὶ πάλιν ἀποκαθίστησιν·
ἔπαισεν, καὶ αἱ χεῖρες αὐτοῦ ἰάσαντο.
19 ἑξάκις ἐξ ἀναγκῶν σε ἐξελεῖται,
ἐν δὲ τῷ ἑβδόμῳ οὐ μὴ ἅψηταί σου κακόν.
20 ἐν λιμῷ ῥύσεταί σε ἐκ θανάτου,
ἐν πολέμῳ δὲ ἐκ χειρὸς σιδήρου λύσει σε.
21 ἀπὸ μάστιγος γλώσσης σε κρύψει,
καὶ οὐ μὴ φοβηθῇς ἀπὸ κακῶν ἐρχομένων.
22 ἀδίκων καὶ ἀνόμων καταγελάσῃ,
ἀπὸ δὲ θηρίων ἀγρίων οὐ μὴ φοβηθῇς·
23 θῆρες γὰρ ἄγριοι εἰρηνεύσουσίν σοι.
24 εἶτα γνώσῃ ὅτι εἰρηνεύσει σου ὁ οἶκος,
ἡ δὲ δίαιτα τῆς σκηνῆς σου οὐ μὴ ἁμάρτῃ.
25 γνώσῃ δὲ ὅτι πολὺ τὸ σπέρμα σου,
τὰ δὲ τέκνα σου ἔσται ὥσπερ
τὸ παμβότανον τοῦ ἀγροῦ.
26 ἐλεύσῃ δὲ ἐν τάφῳ ὥσπερ σῖτος ὥριμος κατὰ καιρὸν θεριζόμενος
ἢ ὥσπερ θημωνιὰ ἅλωνος καθʼ ὥραν συγκομισθεῖσα.
27 ἰδοὺ ταῦτα οὕτως ἐξιχνιάσαμεν,
ταῦτά ἐστιν ἃ ἀκηκόαμεν·
σὺ δὲ γνῶθι σεαυτῷ εἴ τι ἔπραξας.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?