Jób 8: BŰNBÁNATRA KELL JUTNOD

Halász Zsolt

1 Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2 Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde? 3 Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot? 4 Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik. 5 De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz, 6 ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért. 7 Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel. 8 Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák! 9 Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön. 10 Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak! 11 Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás? 12 Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb. 13 Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész. 14 Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló. 15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni. 16 Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen, 17 gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is, 18 de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak! 19 Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből. 20 Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket. 21 Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással. 22 Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.


 1-22. Bildád felháborodott amiatt, hogy Jób még mindig ártatlanságát hangoztatja, miközben megkérdőjelezi Isten igazságosságát. Bildád érvelésének az alapja – Isten igazságossága – helyes, de Isten igazságával kapcsolatos elképzelése viszont nem. Bildád érvelése valami ilyesmi: Isten nem lehet igazságtalan és Isten nem büntetne meg egy igaz embert; ebből következően Jóbnak igaztalannak kell lennie. Elifázhoz hasonlóan, Bildád helytelenül feltételezi, hogy az emberek csak bűneikből fakadóan szenvednek.Bildád kevésbé volt érzékeny és könyörületes, mivel azt mondja, hogy Jób gyermekei gonoszságuk miatt haltak meg.

14-15. Bildád helytelenül feltételezi, hogy Jób a biztonság tekintetében valami másban bízik, mint Isten. Emiatt azt emeli ki, hogy az ilyen támaszok törékenyek és biztos, hogy össze fognak roppanni. Az embereknek egyik alapvető szükséglete a biztonság és sokan nagyon sokat akarnak tenni és fizetni a biztonságért. Végülis a pénzünk, javaink, tudásunk és kapcsolataink megromlanak vagy eltűnnek. Csak Isten képes megadni a tartós biztonságot. Mi az, amiben bízol a biztonságod tekintetében? Mennyire tartós az? Ha biztos alapod van Istennel, a bizonytalanság érzése nem fog aláaknázni téged.

Érdekes megfigyelnünk azt is, hogy a Jób könyvének szereplői szerint honnan is fakad a bölcsesség:

A bölcsesség forrása a Jób könyvében
Szereplő Tartalom
ELIFÁZ A bölcsesség forrása: A bölcsességet az élet szemlélésével és megtapasztalásával lehet megtanulni. A Jóbnak adott tanácsát a saját megbízható és első kézből való tudására alapozta (4,7-8; 5,3.27).
Istennel kapcsolatos hozzáállása: “Én magam figyeltem meg, hogy miként működik Isten és ki is tudom számolni.”
BILDÁD A bölcsesség forrása: A bölcsesség a múltban benne foglaltatik. A megbízható tudás másodkézből való. A Jóbnak adott tanácsait általa gyakran idézett hagyományos példabeszédekre és szólásokra alapozza (8,8-9; 18,5-21).
Istennel kapcsolatos hozzáállása: “Azok, akik előttünk éltek, kikutatták Istent és nekink nincs más dolgunk, mint az ő tudásukat használni.”
CÓFÁR A bölcsesség forrása: A bölcsesség a bölcs ember sajátja. Tanácsát a saját bölcsességére alapozta, aminek semmilyen más forrása nem volt, mint ő maga (11,6; 20,1-29).
Istennel kapcsolatos hozzáállása: “A bölcs tudja, hogy Isten milyen, de közülünk nem sok futkos a világban.”
JÓB A bölcsesség forrása: A bölcsesség forrása maga Isten, és az első lépés a bölcsesség felé az Isten félelme (28,20-28).
Istennel kapcsolatos hozzáállása: “Isten feltárja a bölcsességét azoknak, akik bíznak benne.”

 BHS – hangosan

1  וַ֭יַּעַן בִּלְדַּ֥ד הַשּׁוּחִ֗י וַיֹאמַֽר׃
2  עַד־אָ֥ן תְּמַלֶּל־אֵ֑לֶּה וְר֥וּחַ כַּ֝בִּיר אִמְרֵי־פִֽיךָ׃
3  הַ֭אֵל יְעַוֵּ֣ת מִשְׁפָּ֑ט וְאִם־שַׁ֝דַּ֗י יְעַוֵּֽת־צֶֽדֶק׃
4  אִם־בָּנֶ֥יךָ חָֽטְאוּ־לֹ֑ו וַֽ֝יְשַׁלְּחֵ֗ם בְּיַד־פִּשְׁעָֽם׃
5  אִם־אַ֭תָּה תְּשַׁחֵ֣ר אֶל־אֵ֑ל וְאֶל־שַׁ֝דַּ֗י תִּתְחַנָּֽן׃
6  אִם־זַ֥ךְ וְיָשָׁ֗ר אָ֥תָּה כִּי־עַ֭תָּה יָעִ֣יר עָלֶ֑יךָ וְ֝שִׁלַּ֗ם נְוַ֣ת צִדְקֶֽךָ׃
7  וְהָיָ֣ה רֵאשִׁיתְךָ֣ מִצְעָ֑ר וְ֝אַחֲרִיתְךָ֗ יִשְׂגֶּ֥ה מְאֹֽד׃
8  כִּֽי־שְׁאַל־נָ֭א לְדֹ֣ר רִישֹׁ֑ון וְ֝כוֹנֵ֗ן לְחֵ֣קֶר אֲבוֹתָֽם׃
9  כִּֽי־תְמֹ֣ול אֲ֭נַחְנוּ וְלֹ֣א נֵדָ֑ע כִּ֤י צֵ֖ל יָמֵ֣ינוּ עֲלֵי־אָֽרֶץ׃
10  הֲלֹא־הֵ֣ם יֹ֭ורוּךָ יֹ֣אמְרוּ לָ֑ךְ וּ֝מִלִּבָּ֗ם יוֹצִ֥אוּ מִלִּֽים׃
11  הֲיִֽגְאֶה־גֹּ֭מֶא בְּלֹ֣א בִצָּ֑ה יִשְׂגֶּה־אָ֥חוּ בְלִי־מָֽיִם׃
12  עֹדֶ֣נּוּ בְ֭אִבּוֹ לֹ֣א יִקָּטֵ֑ף וְלִפְנֵ֖י כָל־חָצִ֣יר יִיבָֽשׁ׃
13  כֵּ֗ן אָ֭רְחוֹת כָּל־שֹׁ֣כְחֵי אֵ֑ל וְתִקְוַ֖ת חָנֵ֣ף תֹּאבֵֽד׃
14  אֲשֶׁר־יָקֹ֥וט כִּסְלֹ֑ו וּבֵ֥ית עַ֝כָּבִ֗ישׁ מִבְטַחֹֽו׃
15  יִשָּׁעֵ֣ן עַל־בֵּ֭יתוֹ וְלֹ֣א יַעֲמֹ֑ד יַחֲזִ֥יק בֹּ֝֗ו וְלֹ֣א יָקֽוּם׃
16  רָטֹ֣ב ה֖וּא לִפְנֵי־שָׁ֑מֶשׁ וְעַ֥ל גַּ֝נָּתֹ֗ו יֹֽנַקְתֹּ֥ו תֵצֵֽא׃
17  עַל־גַּ֭ל שָֽׁרָשָׁ֣יו יְסֻבָּ֑כוּ בֵּ֖ית אֲבָנִ֣ים יֶחֱזֶֽה׃
18  אִם־יְבַלְּעֶ֥נּוּ מִמְּקוֹמֹ֑ו וְכִ֥חֶשׁ בֹּ֝֗ו לֹ֣א רְאִיתִֽיךָ׃
19  הֶן־ה֭וּא מְשֹׂ֣ושׂ דַּרְכֹּ֑ו וּ֝מֵעָפָ֗ר אַחֵ֥ר יִצְמָֽחוּ׃
20  הֶן־אֵ֭ל לֹ֣א יִמְאַס־תָּ֑ם וְלֹֽא־יַ֝חֲזִ֗יק בְּיַד־מְרֵעִֽים׃
21  עַד־יְמַלֵּ֣ה שְׂחֹ֣וק פִּ֑יךָ וּשְׂפָתֶ֥יךָ תְרוּעָֽה׃
22  שֹׂנְאֶ֥יךָ יִלְבְּשׁוּ־בֹ֑שֶׁת וְאֹ֖הֶל רְשָׁעִ֣ים אֵינֶֽנּוּ׃  פ

LXX

1 Ὑπολαβὼν δὲ Βαλδαδ ὁ Σαυχίτης λέγει
2 Μέχρι τίνος λαλήσεις ταῦτα;
πνεῦμα πολυρῆμον τοῦ στόματός σου.
3 μὴ ὁ κύριος ἀδικήσει κρίνων
ἢ ὁ τὰ πάντα ποιήσας ταράξει τὸ δίκαιον;
4 εἰ οἱ υἱοί σου ἥμαρτον ἐναντίον αὐτοῦ,
ἀπέστειλεν ἐν χειρὶ ἀνομίας αὐτῶν.
5 σὺ δὲ ὄρθριζε πρὸς κύριον παντοκράτορα δεόμενος.
6 εἰ καθαρὸς εἶ καὶ ἀληθινός, δεήσεως ἐπακούσεταί σου,
ἀποκαταστήσει δέ σοι δίαιταν δικαιοσύνης·
7 ἔσται οὖν τὰ μὲν πρῶτά σου ὀλίγα,
τὰ δὲ ἔσχατά σου ἀμύθητα.
8 ἐπερώτησον γὰρ γενεὰν πρώτην,
ἐξιχνίασον δὲ κατὰ γένος πατέρων·
9 χθιζοὶ γάρ ἐσμεν καὶ οὐκ οἴδαμεν,
σκιὰ γάρ ἐστιν ἡμῶν ἐπὶ τῆς γῆς ὁ βίος.
10 ἦ οὐχ οὗτοί σε διδάξουσιν καὶ ἀναγγελοῦσιν
καὶ ἐκ καρδίας ἐξάξουσιν ῥήματα;
11 μὴ θάλλει πάπυρος ἄνευ ὕδατος
ἢ ὑψωθήσεται βούτομον ἄνευ πότου;
12 ἔτι ὂν ἐπὶ ῥίζης καὶ οὐ μὴ θερισθῇ,
πρὸ τοῦ πιεῖν πᾶσα βοτάνη οὐχὶ ξηραίνεται.
13 οὕτως τοίνυν ἔσται τὰ ἔσχατα πάντων τῶν ἐπιλανθανομένων τοῦ κυρίου·
ἐλπὶς γὰρ ἀσεβοῦς ἀπολεῖται.
14 ἀοίκητος γὰρ αὐτοῦ ἔσται ὁ οἶκος,
ἀράχνη δὲ αὐτοῦ ἀποβήσεται ἡ σκηνή.
15 ἐὰν ὑπερείσῃ τὴν οἰκίαν αὐτοῦ, οὐ μὴ στῇ·
ἐπιλαβομένου δὲ αὐτοῦ οὐ μὴ ὑπομείνῃ·
16 ὑγρὸς γάρ ἐστιν ὑπὸ ἡλίου,
καὶ ἐκ σαπρίας αὐτοῦ ὁ ῥάδαμνος αὐτοῦ ἐξελεύσεται.
17 ἐπὶ συναγωγὴν λίθων κοιμᾶται,
ἐν δὲ μέσῳ χαλίκων ζήσεται.
18 ἐὰν καταπίῃ, ὁ τόπος ψεύσεται αὐτόν·
οὐχ ἑόρακας τοιαῦτα.
19 ὅτι καταστροφὴ ἀσεβοῦς τοιαύτη,
ἐκ δὲ γῆς ἄλλον ἀναβλαστήσει.
20 ὁ γὰρ κύριος οὐ μὴ ἀποποιήσηται τὸν ἄκακον,
πᾶν δὲ δῶρον ἀσεβοῦς οὐ δέξεται.
21 ἀληθινῶν δὲ στόμα ἐμπλήσει γέλωτος,
τὰ δὲ χείλη αὐτῶν ἐξομολογήσεως·
22 οἱ δὲ ἐχθροὶ αὐτῶν ἐνδύσονται αἰσχύνην,
δίαιτα δὲ ἀσεβοῦς οὐκ ἔσται.

(Megjegyzendő, hogy Jób könyvének eredeti héber szövege helyenként nagyon nehéz, sőt lefordíthatatlan. Emiatt a Septuaginta Jób-szövege mintegy 400 sorral rövidebb, mint a kanonikus héber szöveg.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s