Halász Zsolt
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? 3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket?
4 Nevetséges lettem barátaim előtt, mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért; bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen! 5 A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani, ha megtántorodott! 6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik azt hiszik, hogy Istent a markukban tartják.
7 Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! 8 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. 9 Ki ne tudná mindezekről, hogy az Úr keze alkotta őket? 10 Az ő kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke. 11 Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat, ahogy az íny kóstolja az ételt? 12 Az öregemberek lennének a bölcsek, és a hosszú életűek mindig a megfontoltak?
13 Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. 14 Ha lerombol valamit, nincs, ki felépítse; ha valakit bezár, nincs, ki kiengedné. 15 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden; ha nekiereszti, elpusztul a föld. 16 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő. 17 Tanácsadókat tesz bolonddá, és gúnyt űz a bírákból. 18 Királyok bilincseit oldja le, és béklyót fon kötélből a derekukra. 19 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. 20 Megbízhatók fogynak ki miatta a szóból, vének ítélőképességét ragadja el. 21 Előkelőkre zúdít megvetést, a hatalmasok fegyverét elveszi. 22 Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. 23 Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket. 24 Megfosztja értelmétől az ország népének vezetőit, és engedi, hogy úttalan pusztában bolyongjanak. 25 Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.
1-25. Jób Cófár érvelésére nagy szarkazmussal válaszol: “A bölcsesség ki fog halni veletek.” Jób arra a következtetésre jut, hogy három barátjának nem kell elmagyarázniuk neki Istent – semmi olyat nem mondtak, amit eddig ne tudott volna (12,7-9; 13,1-2). Jób továbbra is állítja, hogy barátai teljesen félreértik szenvedésének okát. Jób sem tudja, de biztos abban, hogy barátai fejtegetései egyrészt kicsinyesek és szűk látókörűek, másrészt tévesek. Jób Istenre apellál, Istenhez fellebbez válaszért (3. v.)
4. Arra nincs bizonyíték, hogy Jóbot kinevették volna barátai, viszont hellyel-közzel gúnyolódtak rajta.
5-6. Jób megmagyarázza gúnyosságukat: nincs tapasztalatuk a csapásokról és szenvedésekről.
6. Istent a markukban tartják – Ennek a kifejezésnek az értelmezése bizonytalan. Egyesek ezt úgy értelmezik, hogy a “martalócokat” semmi sem zavarja Isten kezében (míg Jóbot félelmetes szenvedés és csapások érik). Mások úgy vélik, hogy a martalócok, fosztogatók egy istent csináltak a hatalmukból. Bárhogy is nézzük, mivel nincs semmilyen konkrét hivatkozás a bálványimádásra ebben a dialógusban, addig az első értelmezés részesítendő előnyben.
11. Lehet, hogy ez is egy közmondás vagy példabeszéd; Élihu a 35,3-ban idézi is annak érdekében, hogy legitimálja a barátok beszédeit.
24-25. Jób megerősíti, hogy egyetlen vezetőnek sincs valódi bölcsessége Istenen kívül. Semmilyen kutatás vagy tudósítás sem képes Isten meglátását, véleményét ellensúlyozni. Semmilyen tudományos felfedezés vagy fejlődés az orvostudomány terén sem lepheti meg őt. Ha vezetésre, iránymutatásra van szükségünk a döntéseink során, fel kell ismernünk, hogy Isten tudása és bölcsessége magasabb rendű minden evilág által nyújtható tudásnál és bölcsességnél. Ne engedjük bármely földi tanácsadónak, hogy eltompítsa bennünk Isten mélyebb megismerése iránti vágyunkat!
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?