Halász Zsolt
1 Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. 2 Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló nálatok. 3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni. 4 Mert hazugságot koholtok ellenem, mindannyian mihaszna orvosok vagytok! 5 Bárcsak hallgatnátok végre! Legalább ebben bölcsnek tűnhetnétek! 6 Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire! 7 Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot? 8 Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni? 9 Jó vége lesz-e, ha megvizsgál titeket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket? 10 Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok. 11 Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés? 12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok.
13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem! 14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet? 15 Hiszen megöl engem, nem is reménykedem; csak utaimat akarom védeni előtte. 16 Nekem már ez is szabadítás lenne, hiszen elvetemült ember nem kerülhet elé. 17 Azért most figyeljetek szavamra, hallgassatok magyarázatomra! 18 Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam. 19 Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok, és jöjjön a halál! 20 Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzöm el: 21 vedd le rólam kezed, és ijesztgetéseddel meg ne rémíts engem! 22 Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem! 23 Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem! 24 Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek? 25 Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl, 26 hogy ily sok keserűséget róttál rám, és ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?! 27 Béklyót tettél a lábamra, szemmel tartod minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed! 28 Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.
1-2. Jób védi tudását és kijelenti, hogy ő nem alábbvaló barátainál, amit ők eleve feltételeztek.
3. Itt, az első ciklus végén, miután mind a három barát beszélt, Jób ragaszkodik ahhoz, hogy Isten előtt védje ügyét és nem barátai előtt. Valójában, ha csendben maradnának, az lenne az igazi bölcsesség (vö. Péld 17,28). Jób szeretné remélni, hogy itt van a vita vége.
4. Jób három barátját ahhoz az orvoshoz hasonlítja, akik tulajdonképpen nem tudják, hogy mit is csinálnak. Olyanok, mint a szemsebészek, akik nyitott szívműtétet akarnak csinálni. Sok Istennel kapcsolatos elképzelésük igaz és helyes, de nem alkalmazhatóak Jób helyzetére. Helyesen mondják, hogy Isten igazságos. Helyesen mondják, hogy Isten megtorolja a bűnt.De helytelenül feltételezik, hogy Jób szenvedése igazságos büntetés a bűnéért. Vettek egy igaz elvet és helytelenül alkalmazzák, ignorálva a rengeteg különbséget az emberi körülmények területén. Óvatosnak és könyörületesnek kell lennünk abban, hogy miként alkalmazzuk a bibliai átkokat másokra; lassúnak kell lennünk a megítélésben.
13-19. Változás van Jób hangnemében, és ténylegesen jelentős fordulat áll be az érvek szintjén, legalábbis Jób szemszögéből, mivel Jób bízik abban, hogy ő igazolódik. Míg Jób felesége és barátai elhagyják őt és csendben van a saját világán belül Istennel, mert bizonyos a saját ártatlanságában. Jób lassan elfordul ellenséges pozíciójából a bizalommal teli felé. Ettől kezdve Jób beszédeit a bizalom hangja jellemzi, de nem teljes mértékben, hiszen még mindig zaklatott ember.
25. Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl – az Isten ellenállhatatlan hatalmában érzett tehetetlenség és törékenység metaforái.
26. ifjúkori bűneimért – Amikor Jób ártatlanságát hangsúlyozza, akkor ezeket nem foglalja bele, mert megbocsájtottként tartja számon.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?