Jób 16: MENEKÜLÉS ISTENHEZ

Halász Zsolt

1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! 3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? 4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. 5 Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak.

6 Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; 7 mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. 8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. 9 Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. 10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. 11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. 12 Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. 13 Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. 14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 15 Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. 16 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. 17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta.

18 Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! 19 Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. 20 Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, 21 hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. 22 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.

1-22. Jób barátai azt feltételezik, hogy vigasztalják Jóbot a gyászában. Ehelyett feddik és elítélik őt, mert ő maga okozta saját szenvedését. Jób az Elifáznak adott válaszát azzal kezdi, hogy őt és barátait nyomorúságos vigasztalóknak nevezi, mert barátai érvei ismétlődnek és a gondolataik megtévesztőek. Jób szavai felfednek néhány módot arra vonatkozóan, hogy miként lehet valaki jobb vigasztaló a fájdalomban lévők számára:

  1. ne beszélj csak a beszéd kedvéért;
  2. ne prédikálj és ne leckéztess feddő válaszokkal;
  3. ne vádaskodj és ne kritizálj;
  4. helyezkedj bele a másik helyzetébe;
  5. nyújts segítséget és bátorítást!

Próbáld ki Jób ajánlásait tudva, hogy azokat olyan személy adja, akinek nagy vigasztalásra van szüksége. Azok a legjobb vigasztalók, akik tudnak is valamit a személyes szenvedésről, már átmentek rajta.

19. Jób attól fél, hogy Isten elhagyta őt. Emiatt apellál közvetlenül Istenre (tanújához és kezeséhez) és arra, hogy Isten ismeri az ő ártatlanságát. A tanú az, aki látta, hogy mi történt, a kezes pedig az az ügyvéd, aki a panaszos oldalán szólal meg. Ezen terminusok használatával Jób azt akarja kifejezni, hogy ő a korrekt védelemben való minden reményét a mennyben lévő Istenbe vetette, mert valószínűleg meghal, mielőtt ez megtörténne a földön. Az Újszövetésgben azt tanulhatjuk meg, hogy Jézus Krisztus közbeveti magát a mi oldalunkon (Zsid 7,25 – Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.; 1Ján 2,1 – Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus). Ezért nincs mitől félnünk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s