Zsid 9

AZ ISTENTISZTELET RÉGI SZABÁLYAI

1 Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. 2 Mert sátrat építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó, az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek. 3 A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: 4 ebben volt egy arany illatáldozati oltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje meg a szövetség táblái, 5 fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni. 6 Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, 7 a másodikba azonban csak évenként egyszer és egyedül a főpap mehet be azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. 8 A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. 9 Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja. 10 Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.

1-10. A mózesi szövetség törvényileg szabályozta, hogy miként kell Istent imádni és miként kell Isten előtt megállni szentségben. A földi szent hely – ez a szakasz az ószövetségi szentélyt, annak berendezését és istentiszteleti gyakorlatát írja le. Ebben a szakaszban adja meg a szerző a következő szakasz tárgyalásának az alapját.

Az ószövetségi papság szabályai és rendje nagyon szépek voltak és erőteljesen szimbolizálták a bűn következményeit. De még ezek az áldozatok is csak rövid távon voltak hatásosak, nem jelentettek állandó megoldást a bűn problémájára. Nem voltak képesek megtisztítani az emberek lelkét. Ezek szerepe egyszerűen az volt, hogy rituális tisztaságot nyújtsanak. Kizárólag Krisztus és a Szent Lélek munkája képes megtisztítani lelkiismeretünket és a szívünket átalakítani.

A MENNYEI SZENTÉLY

11 Krisztus pedig mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. 12 Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. 13 Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, 14 akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. 15 Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

Nem létezett semmilyen hasonlóság a földi templomban zajló áldozatbemutatás és a Krisztus – a mi főpapunk és közbenjárónk – által bemutatott áldozat között. Krisztus azt végezte el, amire az ószövetségi áldozati rendszer sohasem volt képes: egyszer s mindenkorra elvégzett szabadítás. Az által elvégzett műben való bizalom az egyetlen mód arra, hogy biztosítsuk a tiszta lelkiismeretet, a tökéletes megbocsájtást és az örök életet. Ha tehát a hitünket Krisztusba helyezzük, akkor szabadok vagyunk Isten örömteli ismeretére és szolgálatára.

SZÜKSÉG VAN A KÖZBENJÁRÓ HALÁLÁRA, KRISZTUS ÁLDOZATÁNAK NAGYSÁGA

16 Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; 17 mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. 18 Ezért van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. 19 Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és a bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet 20 e szavakkal: Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra. 21 Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátrat és az istentisztelet minden eszközét is. 22 A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.

23 Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. 24 Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. 25 Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, 26 mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. 27 És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, 28 úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

27-28. A jövőnkbe vetett reményünket a múlt és a jelen valóságára kell alapoznunk. A halál (és az azt követő ítélet) ennek az életnek a végső realitása; még Jézus is meghalt! Jézus is feltámasztatott és az ítéletből való megváltást, illetve szabadságot nyújtott azoknak, akik benne bíznak. A hit általi valóság és remény ezen keveréke képes lecsendesíteni félelemmel telt szívünket. Szembe kerülhetünk bármely bűnnel, bármilyen sérüléssel – még a halállal is – tudva azt, hogy a Krisztus áldozata teljes mértékben elegendő ahhoz, megtisztulást és új életet adjon.

SZÓTANULMÁNY

ἀπολύτρωσις
(apolütrószisz; Zsid 9,15; Róm 3,24; Ef 1,14; Col 1,14)

Két rokon szót – lütrószisz és apolütrószisz – használnak viszonylag gyakran az Újszövetségben a szerzők, és mind a kettőt váltságnak fordítjuk. A szó első változata (lütrószisz) a váltságdíj megfizetése útján való kiszabadítás vagy elengedés aktusát jelenti. A második változat (apolütrószisz) a váltságdíj megfizetése útján való visszavásárlást jelenti. Krisztus saját vérével fizette meg a váltságdíjat (1Pét 1,18.19) és ez szabadított ki bennünket a törvény vádlása és a bűn átka alól, Isten gyermekeivé lehessünk (Gal 3,13; 4,5).

Felhívom a figyelmet, hogy a “Krisztus vére” kifejezés az Újszövetségben nem szó szerint, hanem allegorikusan értendő, ami Krisztus kereszten elszenvedett halálát jelenti.

Halász Zsolt