Zsid 8

,

1 Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; 2 annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. 3 Mert minden főpap ajándékok és áldozatok bemutatására rendeltetett, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. 4 Ha tehát a földön volna, nem is lehetne pap, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. 5 Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: „Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked.” 6 Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.

1-6. Krisztus nemcsak a legnagyobb mennyei főpap, hanem ő szolgál a legnagyobb mennyei szentélyben. Valójában a földi tabernákulum soha nem volt több, mint valamilyen korlátozott másolata az igazi mennyei szentélynek. Így lényegtelen, hogy Krisztus a földi élete során sohasem lett papként elismerve, mivel nem Lévi nemzetségéből származott. A lévita papság is a mennyei pap másolataként szolgált. Krisztus halálán és feltámadásán keresztül a korlátozott földi papság utat adott a tökéletes mennyei papságnak. Ez az a mennyei papság, ami az üdvösséghez szükséges forrásokat biztosítja; bármely más jelentés elégtelen.

7 Mert ha az első szövetség hibátlan lett volna, nem lett volna szükség a másodikra. 8 Mert hibáztatja őket, amikor így szól: „Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; 9 nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük – így szól az Úr. 10 De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. 11 Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. 12 Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” 13 Amikor új szövetségről szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.

7-13. Krisztus kereszthalála előtt – ami az Istennel való kapcsolat új módját biztosította számunkra (Lk 22,20 – hat évszázaddal Jeremiás próféta megjövendölte, hogy egy “új szövetség” , az ószövetségi törvénytől teljesen eltérőre van szükség ahhoz, hogy az Isten és az emberi faj közti hasadékot megszüntesse (lásd Jer 31,31-34). Jézus eljött és teljesítette ezt az új szövetséget, idejétmúlttá téve a régit. Ennek a levélnek a címzettjei a szabadulást a törvényben keresték az élő Megváltó helyett. Csak egyetlen út van a szabadulás és az Istennel való megbékélés megtapasztalására: a Jézus Krisztusban való hit.

Az új, jobb szövetség valósága nem csak azt demonstrálja, hogy az előző szövetség nem megfelelő, hanem azt is, hogy az előző szövetség elavult és kész az eltörlésre. Az új terv az Istennel való kapcsolatunk felépítésére Jézus Krisztuson keresztül valóban előre lendítő. Krisztusban megkaphatjuk az általunk állandóan keresett spirituális és érzelmi gyógyulást: a szívbe írt erkölcsi kód, ami nélkül kivetettek lennénk; új akarat és képesség az Istennek való engedelmességre; speciális és szoros kapcsolat Istennel; új közösség más hívőkkel; kegyelem Istentől a múltbeli bűnök és jellemhibák teljes megbocsájtásával. Krisztusban megvan minden segítség, ami szükséges a megváltáshoz és a lelki növekedéshez (fejlődéshez). Amikor a  Zsid szerzője leírta ezeket, a mózesi szövetség ceremóniái még zajlottak a jeruzsálemi szentélyben. Kr.u. 70-ben Titus római generális lerombolta a templomot, beteljesítve ezeket a szavakat.

Tanulságként elmondható, hogy némely zsidó hívő ragaszkodott az elavult régi úthoz ahelyett, hogy teljesen átadta volna magát Krisztus új szövetségének. AZ újonnan alapított hit minden öröme és az új megbocsájtás minden szabadsága egy fajta unalomnak nyitott utat, amiről nem is hitték, hogy létezhet. A növekedés, a fejlődés megállt. Mit kell tenned, ha ez bekövetkezik?

Vedd észre, hogy a Krisztusban való élet sohasem teljes. A menny ígéri a teljességet; addig viszont a növekedés és a fejlődés jelenti a normális keresztény életmódot. A növekedés gyakran szárazságok és a hétköznapok örömtelenségének időszakain keresztül vezet. Ez is normális. Gondolkozz el azon, hogy mi olyat teszel, aminek lelkileg semmi hatása sincs, sőt kifejezetten elavult, ósdi szokvány. A fejlődés kulcsa magába foglalja a Krisztusnak való naponkénti önátadást a Biblia tanulmányozásában és imádságban. Lehet, hogy intenzívebbé kell tenned az igetanulmányozásodat és olyan segítséget kell keresned, ami több tartalmat nyújt. Lehet, hogy a szolgálat olyan új területein való elköteleződésre van szükséged, amik kifejezik a hitedet. Keresd Istent és hogy miként akarja ő növekedésben, fejlődésben tartani a hitedet!

Halász Zsolt