Zsid 10

AZ ÁLLATÁLDOZAT SEMMIRE SEM JÓ

1 Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. 2 Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. 3 De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.

1-4. De nem a mennyei dolgok képe azt jelenti, hogy “nem a pontos bemutatása”. A tökéletessé a bűntudat eltávolítását jelenti. A mózesi szövetség áldozatai Krisztus végső, önmagát adó áldozatának előképei. Emiatt ezek a tökéletlen állatáldozatok nem képesek teljesen megtisztítani azt a személyt, aki bemutatja. Ha képesek lettek volna, akkor ezek az áldozatok megszűntek volna. Ahelyett, hogy teljes mértékben az emberi bűnt jóvátették volna, az Engesztelés Napján bemutatott éves áldozat az emberek bűneinek látható emlékeztetőjévé vált.

3. Amikor az emberek összegyűltek az Engesztelés Napján az áldozatok bemutatására, emlékeztették őket a bűneikre, és emiatt nekik elkerülhetetlenül újra bűnösnek kellett érezniük magukat azok miatt. Amire szükségük volt, az a megbocsájtás – az állandó, hatalommal bíró, bűnt megsemmisítő megbocsájtás, amit Krisztuson keresztül kaptunk. Ha beismerünk és megvallunk egy bűnt neki, akkor nem kell arról többé gondolkodnunk. Krisztus megbocsájtott nekünk, és a bűn többé nem létezik. Ld.: 1Ján 1,9

4. Az állatáldozatok nem tudták elvenni a bűnt; azok csak ideiglenesen kezelték a bűnt addig, amíg Jézus nem jött, hogy tartósan kezelje azt. Akkor miként is lett az ószövetségi időkben a bűn megbocsájtva? Mivel az ószövetségi hívők Isten parancsát követték az áldozatok bemutatásával, ő kegyelmesen megbocsájtott nekik, amennyiben hittel mutatták be azt. De az állatáldozat Krisztus tökéletes áldozatára mutatott előre. Krisztus áldozatbemutatása az Ószövetség felett állt, mivel a régi áldozati mód csak azt mutatta meg, hogy mit tenne Krisztus, hogy elvegye a bűnöket.

KRISZTUS HALÁLA BETELJESÍTI ISTEN AKARATÁT

5 Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem; 6 égő- és bűnért való áldozatban nem telik kedved. 7 Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.” 8 Előbb azt mondta: „Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem kívánsz, nem is kedvelsz” (ezeket a törvény szerint mutatják be), 9 de azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: 10 Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.

5-7. Az idézet a Zsolt 40,6-8-ból van, ami egy dávidi zsoltár itt a dávidi messiásra alkalmazva. Ez mutatja, hogy Dávid tudatában volt annak – ahogy az Ószövetségben más helyeken is láthatjuk -, hogy Isten a hűséges szíveket és életeket kedveli, jobban mint bármely vallási rituáléból fakadó teljesítményt (ld. Hós 6,6). Megjövendöli annak az eljövetelét is, aki Isten akaratát fogja tenni, és hogy Isten testet készít elő ennek a személynek (testet alkottál nekem). A masszoréta szövegben szó szerint: nyitott fület adtál nekem (Zsolt 40,7-9 MT). A héber metaforát a Septuaginta fordítói és a Zsid szerzője úgy értelmezték (Zsolt 39,7-9 LXX), hogy ez a személyes test megteremtését jelenti. (Az ósz-i szövegek úsz-i idézései nem pontosak; az úsz-i szerzők gyakran használták vagy adaptálták az ósz-i helyeket saját céljaiknak megfelelően, de mindig olyan módon, hogy az megfeleljen az eredeti jelentésnek).

8-9. Az ósz-i áldozatokat Isten nem azért akarta, vagyis nem az volt a céljuk, hogy valamilyen belső értéket közvetítsenek. Mindenesetre Isten akarata az volt a Zsolt 40,6-8 messiási beszélője számára, hogy azért jöjjön, hogy megtegye Isten akaratát. Isten rendelte az ósz-i áldozatokat és felajánlásokat arra az időszakra, amíg a mózesi szövetség érvényben van, de nem az eljövendő időszakra, amit a messiási zsoltár mutat meg előre. A Megszünteti az elsőt az ósz-i áldozatokra és felajánlásokra vonatkozik. A keresztényeknek nem kell többé állatáldozatokat bemutatniuk és más ósz-i törvényből fakadó ceremoniális előírásokat betartaniuk, mert ezek “eltöröltettek”. A hogy helyébe állítsa a másodikat azt jelenti, hogy “helyébe állítsa az Isten akaratának való engedelmességet”. Az áldozatokat el kellett törölni, hogy megvalósulhasson az Isten  népének rendelt morális és spirituális akarata.

Az első áldozati rendszer félretétele azzal, hogy egy egyszeri eseménnyel az áldozatok ceremoniális törvényből fakadó rendszere megszűnjön. Ez nem azt jelentette, hogy ezzel megszűnt Isten erkölcsi törvénye (a Tízparancsolat). A ceremoniális törvény az embereket készítette fel a Krisztus eljövetelére. Krisztus halálával és feltámadásával erre a rendszerre többé nem volt szükség. És Krisztuson keresztül teljesíthetjük az erkölcsi törvényt azzal, hogy engedjük őt a Szent Lélek által bennünk élni.

10. Isten akarata nyújtja a megszentelődés (az az állapot, amikor szentté válik valaki) lehetőségét egy egészen más, egyszeri felajánláson, nevezetesen Jézus Krisztus testén keresztül, vagyis a biológiai halállal.

Egy állati élet igen költséges feláldozása mutatta meg az áldozatot bemutató személy Isten előtti bűnének komolyságát. Mivel Jézus vérét ontotta értünk, az ő áldozata végtelenül nagyobb, mint bármeny ószövetségi felajánlás vagy áldozat. Figyelembe véve az általa adott mérhetetlen ajándékot, azzal kell válaszolnunk, hogy neki adjuk hűségünket és szolgálatunkat.

KRISZTUS HALÁLA TÖKÉLETESSÉ TESZI AZ ÁLDOZATOT

11 Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. 12 Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült, 13 és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. 14 Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. 15 De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja: 16 „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom, 17 bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.” 18 Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.

11-12. A Zsid írója kontrasztba állítja a lévita papságot Jézussal, a mi főpapunkkal. A lévita papok mindig Isten előtt álltak. A szentélyben nem volt ülőhely, mivel a papok feladata sohasem fejeződött be. Mindig volt több bűn is, amiért engesztelést kellett végezni. Ezzel szemben Krisztus leült (1,3; 8,1) miután magát áldozatként odaadta. Az ülés azt jelzi, hogy az ő engesztelő áldozata lezárult. Utolsó szava a kereszten – Elvégeztetett! – is ezt jelenti.

14. A Krisztus egyszer s mindenkorra elvégzett munkája a bűnért való halálban tökéletessé tette mindazokat, akik megszenteltettek, vagyis mindazok, akik félretétettek Isten számára (ld. 10. vers). Megjegyzendő, hogy  az a megszentelés, amiről a 10. versben szó van, pozicionális jellegű; a megigazíttatásunkra – a tényre, hogy igaznak nyilváníttattunk – vonatkozik. Mindenesetre ebben a versben a megszentelés arra a fokozatosan végbemenő folyamatra vonatkozik, amely által a hívők egyre tökéletesebbé válnak.

16-18. Ha eljött a teljes és végső megbocsájtás úgy, hogy Isten nem emlékezik többé a bűnre (17.), akkor nincs többé szükség további bűnért való áldozatra. A bűnre többé nem emlékezni nem azt jelenti, hogy elfelejteni, hanem hogy a bűnt nem lehet többé velünk szemben felemlegetni.

MARADJ MEG A BIZONYOSSÁGBAN

19 Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által, 20 azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; 21 és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: 22 járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, 23 a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. 24 Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. 25 Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.

19-25. Ez a fokozódó oktató jellegű szakasz a Zsid-ben a Krisztus felsőbbségére vonatkozó érvek összességével kezdődik, azután átmegy arra az átalakult hozzáállásra, amelyek eredményként meg kell jelenjenek. Amióta Krisztus a legutolsó megváltó áldozat és a legnagyobb főpap, élvezhetjük az általa biztosított privilégiumokat: Isten személyes elérése a Krisztuson keresztül közbevetett bonyolult rendszer nélkül; a hit és üdvösség teljes biztosítéka.; remény a jövő eseményeivel kapcsolatban; és bátorítás a hit más embereitől. A Krisztuson és a hívők közösségén keresztül mindent megkapunk, amire szükségünk van a lelki növekedéshez.

24-25. Néha olyan helyzetben találhatjuk magunkat, amikor az egészséges kapcsolatokból ki vagyunk vetve, vagy éppen egészségtelen kapcsolatokba vagyunk kényszerítve, vagy éppen negatív helyzetekben, amelyek aláássák a lelki lendületünket. Ezek a versek arra emlékeztetnek bennünket, hogy a megbízható és bátorító kapcsolatok  más hívőkkel alapvető fontosságúak lehetnek a lelki növekedésünkhöz. Senki sem állhat sokáig egyedül. Ha az egészséges kapcsolatokból kimenekülünk, akkor úgy váltunk irányt, hogy megbízhatatlanokká válunk.

A HIT ÁLTALI IGAZ ÉLET

26 Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat, 27 hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. 28 Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. 29 Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? 30 Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét.” 31 Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.32 De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki. 33 Mert gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, és társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. 34 A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. 35 Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. 36 Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret:
37 „Mert még egy igen-igen kevés idő,
és aki eljövendő, eljön, és nem késik.

38 Az én igaz emberem pedig hitből fog élni,
és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.”

39 De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.

28-29. Ennek a két versnek az érdekessége a kisebbtől a nagyobb felé való érvelés. A mózesi törvényben halálbüntetés jár annak, aki káromolja Istent, vagy aki más isteneket imád (lásd Lev 24,13-16; Deut 17,2-7). Így az új nagyobb szövetségben a várható ítélet még erősebb lesz. …mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó… Az ezt követő leírás olyan személyről szól, aki szándékosan, tudatosan és tartósan elhagyta az élő Istent, visszautasította Krisztust és a hit közösségét. Ez tulajdonképpen a nyílt hitehagyás leírása, ami olyan személyt jelöl, aki három speciális dolgot tett: (1) Isten Fiát lábbal tiporja, (2) a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és (3) a kegyelem Lelkét megcsúfolja. Az igazság ismeretének önfejű engedetlenség által való  ilyen mértékű visszautasítása egyenértékű az Isten Fián való taposással, vérének (halálának) beszennyezésével és a Szent Lélek – aki ilyen kegyelmet nyújt – megsértésével. Az, aki ilyet tesz, örök ítéletet érdemel.

26-39. Ez az első figyelmeztető szakasz a könyv alkalmazási részében. Azt az egyetlen szívből jövő törekvési módot foglalja össze, ami az érzelmi és lelki gyógyuláshoz vezet. Először is a szabadulást a bűnös viselkedés és a megbocsájtás megbánásával találhatjuk meg. Azután.pozitív lépéseket tehetünk a helyes magatartásunk és hozzáállásunk – különösen is az Istenben való hitünk – erősítésével.

Halász Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s