1Tim 4

A NAGY HITEHAGYÁS

1 A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnak, 2 és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált. 3 Ezek tiltják a házasságot és bizonyos ételek élvezetét, amelyeket Isten azért teremtett, hogy hálaadással éljenek velük a hívők és azok, akik megismerték az igazságot. 4 Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele, 5 mert Isten igéje és a könyörgés megszenteli.

(1-2) A Lélek pedig világosan megmondja – Pál valószínűleg parafrazeálja, átfogalmazza azt, amit a Lélek mondott neki. Vagy ez arra a kijelentésre mutat rá, amit más prófétai ajándékkal megáldottak mondtak. Jézus a vég közeledtével megjelenő veszélyekre gondolt (pl.: Mt 24-25).
az utolsó időkben – Ez mind a jelent, mind a jövőt jelenti: ezek az »idők« bizonyos értelemben Jézus feltámadásával kezdődtek (mások szerint Pünkösdkor), ami az eljövendő korszakot jelzi. Pál és Timóteus már ezekben a napokban élt (lásd 2Tim 3,1), tehát Timóteus készen áll arra, hogy szembenézzen azokkal az emberekkel, akik elhagyták a hitet a jelenben és a jövőben egyaránt. Az emberek »megtévesztő lelkek« és démoni tanítások után fognak futni.
hirdetnek – Az itt szereplő görög szót néha tanításnak vagy tannak fordítják; az 1Tim-ban kilencszer fordul elő (1,10; 4,1.6.13.16; 5,17; 6,1.3). Ez a legfőbb pásztori gond és felelősség, tehát amikor hamis vélekedések kerülnek felszínre, akkor a pásztornak be kell avatkoznia.
hazugság – Emberek, akik valótlanságokat beszélnek; olyan dolgokat mondanak, amit megtévesztő lelkek és ördögi tanítások súgnak nekik. Az ő képmutatásuk abban a magától értetődő igényükben bújik meg, hogy igazságot akarnak mondani, pedig a lelkiismeretük érzéketlenné vált (gör.: καυτηριάζω = kauterizálni, kiégetni [izzó vaspálcával], érzéketlenné tenni). Ez azt jelenti, hogy az ő különbségtételi képességük a jó és rossz, vagy helyes és helytelen dolgokkal kapcsolatban eltűnt és megkeményedett, mint a kauterizált testrész.

A hamis tanítók a múltban mindig és mai is fenyegetést jelentenek az egyház, a gyülekezetek számára. Jézus és az apostolok újra és újra figyelmeztetnek ezekkel szemben (lásd Mk 13,21-23; ApCsel 20,28-31; 2Thessz 2,1-12; 2Pét 3,3-7). Nem elegendő, ha egy tanító megjelenik, hogy tudjunk arról, miről fog beszélni, hogy fegyelmezett és erkölcsös, vagy azt mondja, hogy Istenről fog beszélni. Ha a szavai ellentmondanak Isten Igéjének, akkor a tanítása hamis. Csakúgy mint Timóteusnak, nekünk is aktívan védekeznünk kell minden olyan tanítással szemben, amely felhígítja vagy rombolja a hitünk bármely aspektusát. Az ilyen hamis tanítás lehet nagyon offenzív, vagy elképesztően körmönfont és manipulatív is. A hívők gyorsan kell reagáljanak, amikor hamis tanítást észlelnek.  Néha a forrás olyannak bizonyul, mint aki nincs tudatában a tévedésének, és nem méltányolja a korrekciót. De egy határozott figyelmeztetés visszatarthatja az áldozatokat a hitehagyás katasztrofális következményeitől, amit Pál apostol is leír.

(5) Isten Igéje – A Szentírás; támogatja a házasságot és az ételek élvezetét (3.).
könyörgés – Akár nyilvánosan a gyülekezetben, akár étkezés előtt, ennek párhuzamos jelentése van, mivel Isten jó ajándékai megszenteltek.

A hamis tanítókkal szemben Pál megerősíti, hogy minden, amit Isten teremtett, jó (lásd Gen 1). Isten áldását kell kérnünk azokra a teremtett ajándékaira, ami örömet okoz nekünk és neki kell megköszönnünk. Ez nem azt jelenti, hogy visszaélhetünk azzal, amit Isten teremtett (pl. falánk visszaélés a jó étel ajándékával, kéjes visszaélés a szerelem ajándékával, gyilkos visszaélés az élet ajándékával). A visszaélés helyett élveznünk kell ezeket az ajándékokat Isten szolgálatára és tiszteletére. Hálát adtál-e már Istennek az általa adott ajándékokért? Úgy használod az ajándékokat, hogy az egyszerre okoz örömet neked és Istennek?

»A sátán nem akkor a leghatékonyabb a gyülekezetben, mikor nyíltan, ellenségként, hanem amikor hamis barátként közelít; nem akkor, mikor üldözi a gyülekezetet, hanem amikor csatlakozik hozzá; nem amikor a szószéket támadja, hanem amikor maga áll fel a szószékre.« – John MacArthur.

JÉZUS KRISZTUS JÓ SZOLGÁJA

6 Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél. 7 A szentségtörő és vénasszonyos meséket pedig utasítsd el, inkább gyakorold magad a kegyességben, 8 mert a test sanyargatásának kevés a haszna, a kegyesség viszont mindenre hasznos, mert megvan benne a jelen és a jövendő élet ígérete. 9 Igaz beszéd ez, és teljes elfogadásra méltó, 10 hiszen azért fáradozunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek. 11 Rendeld el ezeket, és tanítsd!

(6) ha ezeket tanítod – Egyrészt az előző bekezdésekre hivatkozik.
szolgája – Ugyanez a görög szó diakónust is jelent a 3,8.12-ben. A lelkipásztori vezetés nem diktatórikus. Krisztus szolgává lett (Róm 15,8), illetve Apollós és Pál is szolgák voltak (1Kor 3,5).
táplálkozol – Timóteus számára a gyülekezet pásztorlásban való sikeresség azt jelenti, hogy neki magának a hit és az igaz tanítás igéivel kell táplálkoznia. Életfontosságú, hogy elfogadja és megvalósítsa Pál tanácsát.

(7) utasítsd el – Bizonyos érvek nem hozzák meg a várt eredményt, és némely ellenfél hajthatatlan (ld. 2Tim 2,23; Tit 3,10). Pál figyelmeztet az üres és értelmetlen mítoszokkal és mesékkel, fél- és áligazságokkal szemben, amik minden társadalmi helyzetben és rétegben megtalálhatóak.
gyakorold magad – Mint egy atléta az edzés során.
kegyességben = lelkiségben.

(9) igaz beszéd ez – Lásd: 1,15; 3,1; 2Tim 2,11; Tit 3,8. Hangsúlyozza a 8. vers jelentőségét, és valószínűleg a  6-7. versben található, a lelkiséghez vezető elemekét is.

(10) A lelkiségben való fegyelmezett törekvés és haladás az, amiért Pál és Timóteus küzd. Az élő Istenbe helyezett személyes bizalom és remény életcélt, koncentrációt és hajtóerőt ad: szeretünk, mert ő előbb szeretett minket (1Ján 4,19).
üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek – Lásd: 2,4; Gal 6,10; 1Ján 2,2. Isten minden ember teremtője és megőrzője (a megmentő egyik jelentése). Ő kijelenti létét és nagyságát mindenkinek (Róm 1,20). Ez nem azt jelenti, hogy hogy senki sem fog a végén elveszni vagy elkárhozni Isten által, hanem azt jelenti, hogy Isten kegyelme és kedvessége mindenki számára nyilvánvaló.

(11) rendeld el – Bár a levél hangvétele kollegiális, Timóteus mégis egy fajta lelki kényszer alatt van.
tanítsd – Isten népének buzdítása és tanítása a lelkipásztori kötelességek legfontosabbika, amióta parancsba kaptuk az emberek tanítványokká tételét (Mt 28,19-20).

LÉGY GONDOS A SZOLGÁLATODBAN!

12 Senki meg ne vessen ifjú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tiszta életben. 13 Amíg megérkezem, legyen gondod a Szentírás felolvasására, az igehirdetésre, a tanításra. 14 Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével. 15 Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. 16 Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.

(12) ifjú – Timóteus legalább a húszas, de legfeljebb a harmincas éveiben járt. Ez viszont az akkori társadalomban szellemi tanítóként túlontúl fiatalnak számított – főleg azon idősebbek számára, akiknek nem tetszettek Timóteus tanításának bizonyos aspektusai (a lystrai Timóteus vidéki volt; az efézusi lakosok valószínűleg kulturálisan emelkedettebbnek tarthatták magukat)..
légy példája – Amint az a gyülekezet episzkoposzaira érvényes (3,1-7), Timóteusnak meggyőződésének az erejét naponta gyakorlati módon emberi kapcsolataiban meg kellett élnie, és nemcsak formálisan vagy hivatalosan.

(13) Szentírás – Alapvetően az általunk Ószövetségként, Ótestamentumként ismert zsidó Biblia iratai. Szó lehet akár még a mai Újszövetség akkor már rendelkezésre álló néhány iratáról is, de ez bizonytalan feltételezés a bibliatudományban. A bibliai szövegek rendszeres és nyilvános felolvasása az ószövetségi és zsinagógai gyakorlat továbbfejlesztésének öröksége. A Szentírás magántulajdonban lévő másolata ritka jelenségnek számított az ára miatt, és sokan nem tudtak olvasni. Az olvasás, hallgatás és emlékezés (Zsolt 119,11) megerősíti a keresztény identitást a csalókkal szemben.
igehirdetésre – A Biblián alapuló buzdítás (ApCsel 13,15; Róm 15,4-5; 1Kor 14,3; Zsid 13,22).

(14) kegyelmi ajándékot, amelyet … kaptál – Ahogy Pálnak jól körülhatárolható apostoli ajándéka volt az isteni kegyelemből fakadóan (Róm 12,3; Gal 2,9; Ef 3,7; bővebben 1Kor 14,18-19), úgy Timóteusnak is volt ajándéka. Ez a Szent Lélek egyik munkája, aki felruházza a hívőket kegyelmi ajándékokkal, hogy szolgálhassanak egymás és a nem hívők felé, és dicsőíthessék az Istent (Róm 12,6-8; 1Kor 12; 1Pét 4,10-11). Amikor Timóteus elkülöníttetett a szolgálatra (ld. ApCsel 13,1-2), valamelyik jelenlévő próféciát, kijelentést kapott Istentől, valószínűleg Timóteus »ajándékának« és elhívásának a megerősítése érdekében.
kézrátételével – Lásd 2Tim 1,6; ApCsel 6,6; Zsid 6,1-2 – ez a gesztus az isteni jóváhagyást és a gyülekezeti elfogadást fejezte ki.

(15) ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz – Pál az elengedhetetlenül szükséges magas szintű elkötelezettséget hangsúlyozza. A lelkipásztori munka nem szabadidős tevékenység vagy hobbi. A tespedés vagy a közömbösség kiszippantaná a hitelességet mindabból, amit Pál adott át Timóteusnak továbbadásra, tanításra és cselekvésre.
előrehaladásod – Gör.: προκοπή = haladás, fejlődés; csak kétszer fordul elő az ÚSz-ben. Pál ennek a főnévnek a használatával az evangélium terjedésre utal (Fil 1,12) illetve a filippibeliek hitben való növekedésére és örömére (Fil 1,25).

(16) legyen gondod … maradj meg – A szolgálatban nagyon sok olyan csapda rejtőzik, mint amilyeneket Pál is említett, melyek miatt Timóteusnak figyelnie kell. Pál tartotta is magát ehhez a sztenderdhez (1Kor 9,27). Hogy miként használ fel egyeseket mások megmentésében, lásd: Róm 11,14; 1Kor 7,16; 9,22. Timóteus állhatatosságából és szilárdságából hallgatósága közvetlenül is »hasznot húzott« azáltal, hogy ezzel megerősítette saját hitvallását és elhívását.

Isten szolgái életének ugyanolyan tisztának kell lennie, mint a tanításuknak. A két oldal egymást támogatja. Ha az Úr szolgája nem figyel saját magára, tanítása szétszórt és zavaros lesz. Isten befolyása eltávozhat az ember szívéből a gondatlanság miatt, és elménk elvesztheti Isten elhívásának az erejét. Állandó »őrségben« kell lennünk a bűnben való elesés veszélye miatt, ami könnyen lerombolhat bennünket. Mindig figyelnünk kell arra, hogy mit hiszünk (doktrína, tan), amilyen szorosan csak lehet. A rossz hitek és meggyőződések gyorsan bűnbe és herezisbe (eretnekségbe) visznek bennünket. »Őrségben« kell lennünk azokkal szemben is, akik arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy sokkal fontosabb az, ahogyan élünk, mint az, amit hiszünk. Ez a színtiszta képmutatás lényege. Mindkettőre komolyan kell figyelnünk, hogy helyesen álljunk a hithez! Az odafigyelést, az önmagunkról való gondoskodást, a magunkkal és másokkal kapcsolatos »őrállást« Isten Szent Lelke támogatja, inspirálja; vedd igénybe az ő erejét!

Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! (Zsolt 105,4)

Halász Zsolt