1Tim 5

A GYÜLEKEZETI TAGOK LELKIGONDOZÁSA

1 Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet, 2 az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal.

(1) idősebb férfit – Ez vonatkozhat akár a gyülekezet tisztségviselőjére (πρεσβύτερος = idősebb ember, vén, a szanhedrin egy tagja, a keresztény gyülekezet egy vénje) is. A pásztor esetében jó, ha az idősebbre úgy tekint, mintha az apja lenne, nem pedig a beosztottja (ez persze az egész gyülekezettel kapcsolatban érvényes), a fiatalabbakra pedig, mint testvéreire. Mindenesetre a négy csoport megnevezése inkább az életkort jelentheti. Az idős férfiak persze ne ravaszkodjanak és manipuláljanak ezzel az »előjoggal«, illetve köteles tisztelettel. Isten háztartásában az lenne a természetes, ha egymást családtagjuknak tekintenék az emberek.

(2) idősebb asszonyt – Nagyfokú tisztelettel kell kezelni és
a fiatalabb asszonyt – is elfogadóan, mint nővért vagy húgot. Minden társadalmi és fizikai kapcsolatnak tisztának és egészségesnek kell lennie. A férfiak a szolgálat során elkerülhetik a nőkhöz való erkölcsileg nem tiszta hozzáállást, ha családtagokként tekintenek rájuk. Ha a férfiak a nőket »tagtársnak« tekintik, akkor megvédhetik őket és segíthetnek nekik a lelki növekedésben.

TISZTELD AZ IGAZI ÖZVEGYEKET!

3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. 4 Ha pedig egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek először azt tanulják meg, hogy saját családjukról istenfélő módon gondoskodjanak, és hálájukat szüleik iránt így róják le, mert ez kedves Istennek. 5 A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. 6 A kicsapongó pedig már életében halott. 7 Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. 8 Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél. 9 Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvanévesnél, aki egy férfi felesége volt, 10 aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak: gyermekeket nevelt fel, vendégszerető volt, a szentek lábát megmosta, elesetteken segített, mindenféle jó cselekedetre kész volt. 11 A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha feltámad bennük a vágy, hogy férjhez menjenek, elfordulnak Krisztustól. 12 Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték. 13 Ráadásul semmittevők is, akik megszokták, hogy házról házra járjanak, de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene. 14 Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra. 15 Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak. 16 Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.

(9) özvegyasszonyok közé … bejegyezni – Régi zsidó intézmény volt az »özvegyasszonyok listája«. Aki ezen a listán szerepelt, azt a zsidó nép eltartotta, ha nem volt gyermeke, aki idős napjaiban gondoskodjon róla. A gyülekezetnek gondoskodnia kell az özvegyekről. Valószínűsíthető, hogy az efézusi gyülekezetnek is volt ilyen listája, amelyen azok szerepeltek, akikről gondoskodtak. Pál is erősíti a személyes felelősséget. Egy formális alsó korhatár (betöltött 60. életév) mellett, a gyülekezeti támogatást kapó özvegynek házassági hűségben kellett élnie – amíg élt a házastárs – és példamutatóan kellett keresztényként szolgálnia mások felé.

(15) egyesek már a Sátánhoz hajlottak – Arra az erkölcstelen viselkedésre utal Pál, ahogy ezek az asszonyok szomszédaikkal azonosultak.

TISZTELD A VÉNEKET!

17 A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. 18 Mert azt mondja az Írás: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és „Méltó a munkás a maga bérére”. 19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak „két vagy három tanú szavára”. 20 Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon.

21 Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból. 22 A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat! 23 Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is. 24 Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; mások bűnei viszont csak később derülnek ki. 25 Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.

(17) presbiterek (gör.: πρεσβύτερος) – Pásztori vezetők (Tit 1,5). Felügyelői felelősségük van (lásd az ἐπισκοπή a 3,1-ben); van, aki az igehirdetésben és a tanításban kiváló.
érdemelnek – Lehet, hogy az Istennek adott tiszteletre vonatkozik.
kétszeres megbecsülés – Lehet, hogy szimbolikus, de vonatkozhat a bérre is; a közösségek ne legyenek fukarok a fizetett munkásaikkal kapcsolatban. Ez persze nem jelenti azt, hogy a lelkész vagy a munkás erre az igeversre hivatkozva követelőzhet, vagy egyszerűen elveheti azt, ami »jár« neki … az ő véleménye szerint.

(18) Írás– Pál idejében ez az ószövetségi iratokat jelentette, melyek azután továbbra is fontosak voltak a keresztények számára.
Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját – Ugyanezt a mondást (Deut 25,4) alkalmazza Pál az 1Kor 9,9-ben is.
Méltó a munkás a maga bérére – Ez az »Írás« valószínűleg Jézust idézi a Lk 10,7-ből. Ha ez így van, akkor ez vagy azt jelenti, hogy az általunk Újszövetségnek nevezett iratok részletei már a korai egyházban ismertek voltak ugyanazzal a tekintéllyel, mint az ÓSz (ld. 2Pét 3,16), vagy létezhettek jézusi mondások bizonyos gyűjteményei, amelyeket Pál is ismert (lásd a ma Q-forrásként ismert rekonstrukció).

(20) fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon – A gyülekezeti fegyelem egyik elrettentő erejű példája. Természetesen valakinek ehhez valamilyen bűnt kell elkövetnie, hogy egyáltalán alkalmazzák a fenyítést. A fenyítés jellegű intézkedéseknek nem lehet oka a lelkészi hatalmi törekvés vagy féltékenység, amit ha rendszeresen használnak, akkor a gyülekezetben egy fajta Stockholm-szindróma is kialakulhat, amit a lelkész arra használhat, hogy személyes hatalmi és anyagi igényeit kielégíttesse a gyülekezettel. A vezetőknek magas erkölcsi és nyilvános követelményeknek kell megfelelniük.

Halász Zsolt