2Tim 3

VESZÉLYES IDŐK, VESZÉLYES EMBEREK

1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. 2 Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, 3 szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, 4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. 5 Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. 6 Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. 7 Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. 8 Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. 9 De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.

(1) utolsó napok – Ez nem csak a jövőbeli »utolsó napok«-ra vonatkozik, amikor a dolgok rosszabbra fordulnak (Mt 24,21-31), hanem a jelenre is. Azokat a napokat utolsó időknek is nevezik (lásd 1Tim 4,1), amelyek Krisztus eljövetelével kezdődnek (Zsid 1,1-2), Krisztus feltámadásával és a Szent Lélek elküldésével felgyorsulnak  (ApCsel 2,17), és Krisztus visszatértéig tartanak.

(1kk) Napjainkban a világ sok pontján nem nehéz kereszténynek lenni; az embereket nem börtönzik be azért, mert olvassák a Bibliát, vagy nem végzik ki, mert Krisztushoz imádkoznak, bár ez a fajta üldözés nagyon is valóságos más keresztények számára. Pál az utolsó napok emberi viselkedését leíró listája a mi társadalmunkat írja le, ráadásul sajnálatos módon sok keresztény viselkedését is. Vizsgáld meg az életed Pál listáját alapul véve! Ne add be a derekad a társadalmi nyomásnak! Ne légy elkötelezettség nélküli kényelemben letelepedett keresztény! Kelj fel a gonosz ellen azzal, hogy úgy élsz, ahogy Isten szeretné, hogy népe éljen!

(4) az élvezeteket szeretik – Részben az ilyenek gonoszságát fogja egy csokorba. Miközben Isten arra hívja népét, hogy szeressék őt és ne legyenek más isteneik őelőtte (Ex 20,3), ezek a gonosztevők saját önkielégítésüket emelik trónra.

Miért olyan nagy kísértés az élvezeteket jobban szeretni, mint Istent? Az élvezet olyasvalami, amit kontrollálni, irányítani tudunk; Isten nem irányítható.  A legtöbb élvezethez könnyen hozzá lehet jutni; az Isten iránti szeretet erőfeszítést és gyakran áldozatot kíván. Az élvezet azonnal hasznot hajt és kielégít; Isten szeretetének a hasznai gyakran csak a jövőben mutatkoznak meg. Az élvezetnek narkotikus hatása van; elfordítja gondolkodásunkat saját magunkról és a problémáinkról. Az Isten iránti szeretetünk  emlékeztet bennünket a hiányosságainkra és a felelősségünkre. Az élvezet a büszkeséggel kapcsolódik össze: jó érzéseket okoz nekünk, amikor mások szemébe nézünk. Ahhoz, hogy képesek legyünk Istent szeretni, félre kell tennünk a büszkeségünket, a jó tulajdonságainkat – egy szóval: az önteltségünket.

(5) látszat – Kegyességük (lelkiségük) valójában tettetés és csalás.
Fordulj el tehát ezektől, azaz Ne legyen hozzájuk semmi közöd! – Ez tulajdonképpen a közösségi tevékenységekből való kizárást jelenti.
az ilyenek – Az ellenkezők a korrekció célpontjai, és Timóteusnak látnia kell az ő megbánásukat (2,25). De azok esetében, akiknek a magatartása szennyes marad a 3,2-4 szakaszban leírt értelemben, a gyülekezet bizonyságtételének egysége, tagjai és az üzenet védelme érdekében.

A vallásosság cselekedete vagy megjelenési formája a templomba járás, a keresztény tanítás ismerete, a keresztény klisék alkalmazása és egy adott keresztény közösség hagyományainak a követése. Az ilyen gyakorlat külsőleg felértékelhet egy embert, de ha hiányzik a hit, a szeret és az istenfélelem belső attitűdje, akkor a külső megjelenés értelmét veszti. Pál arra figyelmeztet bennünket, hogy ne engedjük becsapni magunkat olyan emberek által, akik csak úgy tűnnek, hogy keresztények. Nehéz lehet az ilyeneket első pillantásra az igazi keresztényektől megkülönböztetni, de a mindennapi viselkedésük elárulja őket. A 2-4. szakaszban leírtak összetéveszthetetlen tulajdonságai a látszat-keresztényeknek.

(6-7) bűnökkel terhelt … űzött … mindig tanulnak – Az asszonyokat is leírja, nemcsak az őket becsapó, rászedő embereket. A tanulás egy fajta Jézus-tanítványság állapotot jelez, de a hamisság mindig távol tartja az illetőt Isten igazságától (lásd Tit 1,14). Ez az, amiért a Tituszhoz írt levél (az 1-2Tim-hez hasonlóan) is a helyes (egészséges, igaz) tanítás fontosságát hangsúlyozza.

A kulturális háttér miatt a nők az efezusi gyülekezetben nem kaptak formális erkölcsi oktatást. Élvezték új szabadságukat, hogy tanulmányozhatják a keresztény igazságokat. De az ő vágyakozásuk a tanulásra a hamis tanítók céltábláivá tette őket. Pál figyelmezteti Timóteust, hogy tartsa szemmel azokat a férfiakat, akik hasznot akarnak húzni az ilyen asszonyokból. Az új hívőknek növekedniük, fejlődniük kell Isten Igéje ismeretében, mert az ezen a téren való tudatlanság megtéveszthetővé teszik őket a csalással és megtévesztéssel szemben.

A 7. vers nem a tanulást és az elmélyülést kárhoztatja, hanem figyelmeztet a nem hatékony tanulás ellenében. Lehetséges, hogy valaki örökösen tanul, de sohasem helyezi át a tanultakat a gyakorlatba. A becsületes keresők és az igei tanulók keresik a válaszokat. Erre emlékezz akkor, amikor tanulmányozod Isten Igéjét. Keresd Istennek a te életedre vonatkozó igazságát és akaratát, és cselekedj úgy, ahogy azt ő mondja!

(8) Jannész és Jambrész – A fáraó két varázsló-papja, akik Mózessel szembeszálltak (Ex 7,11-12) a zsidó hagyomány szerint (nevük nem fordul elő az Ószövetségben). Ahogy ők ellenkeztek Isten szabadító hatalmával , úgy szegültek ellen Timóteus ellenségei is az igazságnak.

(9) Pál sürgeti Timóteusnál a magabiztosságot; lehet hogy Istennek Mózes által a fáraó feletti győzelmére alapozva, lehet hogy a Krisztus felsőbbségére alapozva (1,12).

A bűneinket egy ideig el tudjuk rejteni , de az igazság mindig kiderül. Előbb vagy utóbb az elterelés, az ellenállás, a harag, vagy a fáradtság legyőz bennünket. Az élet próbái összeesküsznek a vallásos álarc fenntartásával szemben. Nem mi választjuk ki, hogy mikor jelennek meg a nehézségek, szerencsétlenségek az életünkben. Építsd gondosan a személyiséged, fejleszd a jellemed, mert az igazából a feszültségek idején fog megmutatkozni! Élj úgy minden nap, mintha a tetteid egy napon mindenki számára ismertté válnának. Annak nincs értelme, hogy a próba vagy kísértés közepén kelljen elismerned, hogy fel kellett volna készülnöd. Most van itt az ideje annak, hogy mindazt megváltoztasd magadban, amit nem szeretnél nyilvánosan is megmutatni!

ISTEN EMBERE ÉS ISTEN IGÉJE

10 Te azonban követőjévé lettél az én tanításomnak, életmódomnak, szándékomnak, hitemnek, türelmemnek, szeretetemnek, állhatatosságomnak, 11 üldöztetéseimnek, szenvedéseimnek, amelyek Antiókhiában, Ikóniumban, Lisztrában értek. Milyen nagy üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr! 12 De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják. 13 A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. 14 De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, 15 mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. 16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; 17 hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.

(10) Te – Hangsúlyos; akkor fordul elő, amikor Pál fel a karja hívni Timóteus figyelmét (14. vers; 2,1; 4,5; lásd még 1Tim 6,11; Tit 2,1). Timóteus nem ijedhet meg az ellenségektől és az előző versekben említett problémáktól, hanem inkább Pál tanításán és példáján kell elgondolkodnia és azt kell követnie.

(11) Antiókhia, Ikónium, Lisztra – Lásd ApCsel 13,13 – 14,23 szakaszt, ami azokat az eseményeket írja le, amik az evangéliumnak Timóteus gyerekkora színhelyére való érkezésekor történtek, és amik végső soron Pál munkatársává tették őt (ApCsel 16,1-5).
megszabadított az Úr – Ez nem azt jelenti, hogy Isten minden bajtól megszabadította volna Pált, mert Pált az ApCsel 14,19-20 szerint megkövezték és hagyták meghalni, illetve ebben az időszakban sok ellenállásban volt Pálnak része. Ez inkább azt jelenti, hogy az Úr nem engedte, hogy meghaljon és megerősítette őt a szolgálat folytatására. Ahogy Isten megtartja Pált, ő ugyanúgy megerősíti Timóteust is a szükséghelyzetben.

(12) mindazokat … szintén üldözni fogják – Jézus azon ígéretét visszhangozza, hogy az ő követése a kereszt felvételét jelenti (Mt 10,38; 16,24). Lásd Pál következtetését több mint egy évtizeddel korábban (ApCsel 14,22), ami Timóteus fülében is visszhangzott. Pál idejében a keresztény élet olyan ellenállást váltott ki, ami üldöztetésbe torkollott. A fizikai szenvedés akkor csökkenhet, amikor egy társadalom elfogadja a Biblia értékeit. De a világ nagy részén a kereszténység történetében Jézus üldözéssel kapcsolatos ígérete beteljesült (Jn 15,18-21; 16;33; ld. 2Tim 2,3). Ezek a szavak az egyház sok helyén ma is napi valóságot jelentenek.

(17) Ennek az igeversnek a másik fordítási lehetősége: Minden olyan írás, amely Istentől ihletett, alkalmas a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre is. Ez történeti értelemben a helyzetnek és a szövegösszefüggésnek jobban megfelel, mivel  Pál idejében az ószövetségi és főleg az újszövetségi iratok és kánon még írás, illetve összeállítás alatt állt. A Biblia mindkettőt (ti. ÓSz és ÚSz) tartalmazza, és teljes egészében Isten Igéje.
Istentől ihletett – Más nyelvekben gyakran itt az inspirált szó áll. Maga a görög (θεόπνευστος = Isten által kilehelt) szó azt jelenti, hogy Isten Lelke által adott (ld. 2Pét 1,20-21). A Szentlélek szólt az ószövetségi vezetők – pl. Dávid – és szerzők írásain keresztül (ApCsel 1,16; lásd ApCsel 4,25). Ugyanezt az újszövetségi iratokra kiterjesztve is elmondhatjuk (lásd 2Pét 3,15-16). Isten úgy döntött, hogy nemcsak a természeten keresztül (Zsolt 8,1.3; Róm 1,20) és az emberi erkölcsi tudaton keresztül (Róm 2,15) jelenti ki magát, hanem a főleg beszélt és írott emberi nyelven is. A Biblia nem történetek, mítoszok, vagy Istenről szóló emberi gondolatok gyűjteménye. A Szent Lelken keresztül Isten kijelentette saját személyét és tervét bizonyos hívőknek, akik leírták azt a népnek (2Pét 10,20.21). Az ún. szentírók saját személyes, történeti és kulturális kontextusukban írtak. Bár ők saját gondolataikat, tehetségüket, nyelvüket és stílusukat használták, mégis azt írták le, ami Isten akaratából volt. A Biblia azért megbízható teljes mértékben, mert Isten annak létrejötte során teljes mértékben kontrollálta a folyamatot. Szavai teljes tekintéllyel bírnak hitünk és életünk szempontjából. Ez az inspiráció doktrínája. A doktrína nem kicsinyli le az emberi közreműködést a Szentírás szerzőségében, de a Szentírás szerzőségével kapcsolatban megerősíti Isten elsődlegességét, aki adta azt.  Ez teszi hasznossá a tanításban és az ehhez kapcsolódó pásztori tevékenységekben, mivel összefüggő, következetes, konzisztens és megbízható bizonyságtétel a Krisztusról (Lk 24,27.44; Jn 5,39-40; 1Kor 15,3-4). Olvasd és használd a Biblia tanításait gondolkodásod és magatartásod irányadójaként!

Halász Zsolt