A Biblia elsősorban, bár nem kizárólagosan értelmünk felé irányul. Ez a gondolkodást jelenti. Ezt nehéz azokkal a modern keresztyénekkel megértetni, akik a nyugati civilizáció legantiintellektuálisabb időszakában élnek. Jegyezzük meg: nem azt mondtam, hogy anti-akadémikus, vagy anti-technológiai, vagy anti-tudományos. Azt mondtam, hogy anti-intellektuális. Van egy erős áramlat, amelynek ellenszenves az ész használata a keresztyén életben. Persze vannak történelmi okai az effajta ellenhatásoknak. Sok laikus érzi annak az eredményét, amit egy teológus intellektuális árulásnak nevezett. Annyi kételkedést, cinizmust és negatív kritikát okádott ki magából a teológusok intellektuális világa, hogy a laikusok elveszítették a bizalmukat az intellektuális vállalkozásokban. Sok esetben ott van a félelem, hogy a hit nem fog megállni az intellektuális vizsgálódás szintjén, és így a védelem az emberi ész eláztatásává válik. Inkább az érzelmekhez fordulunk, mintsem az eszünkhöz, hogy megalapozzuk és megőrizzük hitünket. Nagyon komoly probléma ez, amellyel a huszadik század egyházában szembesülünk.
A Szentírás üzenete elsősorban az értelmet veszi célba anélkül, hogy ugyanakkor az intellektualizmus lelkületét venné fel. A keresztyén élet nem lehet puszta feltevésekre vagy hideg racionalizmusra alapozódó élet; szenvedélytől vibráló életnek kell lennie. Szükség van újra és újra az öröm, a szeretet és a felemelkedés határozott érzéseire. De ezek a szenvedélyes érzések válaszok arra, amit az eszünkkel igaznak fogadunk el. Amikor azt olvassuk a Szentírásban, Bízzatok: én legyőztem a világot (Jn 16,33), az unott ásítás nem megfelelő válasz. Jókedvűek lehetünk, mert megértettük, hogy Krisztus valóban legyőzte a világot. Ez felvillanyozza lelkünket és táncra indítja lábunkat. Mi becsesebb annál, mint amikor Krisztus jelenlétének örömét vagy a Szentlélek közelségét tapasztaljuk?
R. C. Sproul, A Szentírás megismerése, KIA, 21.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?