BEVEZETÉS Lukács evangéliumához

gospel-of-luke

Szerző

A szerző neve nem jelenik meg a könyvben, de sok belső és külső bizonyíték[1] mutat Lukácsra. Ez az evangélium az Apostolok Cselekedetei c. újszövetségi könyv párja és e két könyv nyelvezete és szerkezete azt jelzi, hogy mindkettőt ugyanaz a személy írta. Ugyanahhoz a személyhez címezték, Teofiloszhoz. A második kötet utal az elsőre (ApCsel 1,1). Az ApCsel némelyik szakasza használja a „mi” névmást (ApCsel 16,10-17; 20,5-15; 21,1-18; 27,1-28,16), ami azt jelzi, hogy a szerző Pállal volt azoknak az eseményeknek a megtörténtekor, amelyek ezekben a szakaszokban vannak leírva. Kizárásos alapon Pál a Lukács, a szeretett orvos (Kol 4,14) és a …Lukács, az én munkatársaim (Filem 24) esetében ennek az evangéliumnak a szerzőjéről ír. Szerzőségét támasztja alá több korai keresztény írás bizonyságtétele is (pl.: Muratori kánon Kr.u. 170 tájáról és Irenaeus munkái is Kr.u. 180 körül).

Származása alapján Lukács valószínűleg pogány volt, a görög kultúra területén művelt, szakmájára nézve orvos, Pál egyik munkatársa a második missziói úttól kezdve több különböző időszakban végső bebörtönzésééig Rómában, és lojális barát is, aki az apostollal maradt akkor is, amikor mások már elhagyták őt (2Tim 4,11).

Otthonaként Antiókiát (Szíria) és Filippit nevezhetjük meg.

Címzett és cél

Az evangéliumot a szerző specifikusan Teofilosznak címzi (1,3), akinek a neve akit Isten szeret jelentéssel bír, és minden bizonnyal egy meghatározott személyre hivatkozik, mintsem általában az Istent szeretőkre, vagy az Isten által szeretettekre. Továbbá a nagyra becsült jelző konkrét személynévvel való használata is konkrét személyt jelez alátámasztva azt a gondolatot, hogy ez a személy római hivatalnok volt, vagy legalábbis magas pozíciót foglalt el és gazdag volt. Valószínűleg Lukács patrónusa lehetett, akinek a felelősségi körébe tartozhatott iratok másoltatása és terjesztése. Ebben az időszakban általános volt a mű patrónusnak való ajánlása.

Mindenesetre Teofilosz több is volt, mint patrónus. Ennek az evangéliumnak az üzenetét tanítási céllal alakították ki (1,4), akár magáról a patrónusról, akár azokról legyen szó, akik között ez a könyv terjedne. A tény, hogy az evangélium első sorban Teofilosz a címzett, nem szűkíti vagy korlátozza a célját. Azért írták, hogy erősítse a hívők hitét a hitetlenek támadásaival szemben (lásd 1,1-4 és magyarázat). Lukács azt akarta megmutatni, hogy a pogány-keresztények helye Isten országában Jézus tanításán alapul. Ajánlani akarta az evangéliumnak az egész világon való hirdetését.

Datálás és hely

A datálás szempontjából leggyakrabban felmerülő két időszak Lukács evangéliuma esetében:

  1. Kr.u. 59-63 vagy
  2. a Kr.u. 70-es vagy 80-as évek.

A megírás helye ismeretlen, de Róma, Akhája, Efezus és Caesarea lehet a legvalószínűbb. A címzés helye természetesen Teofilosz székhelye lehet. Mivel a Szent Földet igen részletesen tünteti fel a szerző, úgy tűnik, hogy az evangéliumot olyan olvasóknak szánták, akik nem ismerték ezt a területet. Antiókia, Akhája és Efezus lehetséges célállomás.

Stílus

Lukács kiemelkedő módon „bírja” a görög nyelvet. Szókincse nagy és gazdag, stílusa időnként a klasszikus görög nyelvet idézi (1,1-4 előszava is ezt mutatja), míg időnként kifejezetten szemitizálóvá álik (1,5-2,52) – gyakran hajaz a Septuaginta (a zsidó Biblia kereszténység  előtti görög nyelvű változata) stílusára.

Jellegzetességek

A kanonikus sorrendben a harmadik evangélium Jézus azon munkáját és tanítását mutatja be, ami különösen fontos az üdvösség útjának megértéséhez. Látóköre egészen Krisztus születésétől felemeltetéséig tart, elrendezése precíz, és mind a zsidókat, mind a keresztényeket megszólítja. Az írást irodalmi kiválóság, történeti részletesség és Jézussal, illetve a körülötte lévőkkel kapcsolatos bensőséges, érző megértés jellemzi.

Mivel a szinoptikus evangéliumok (Mt, Mk, Lk) Jézus életéből sok epizódról adnak hírt, sok hasonlóságot várhatunk tudósításaik terén. Az eltérések viszont megmutatják a különböző szerzőket megkülönböztető hangsúlyokat. A Lukácsra jellemző jellegzetes témák a következők:

  1. egyetemesség – a pogányok zsidókkal azonos szintű elismerése Isten tervében (lásd 2,30-32 és a 2,31; 3,6 magyarázata);
  2. az imádság hangsúlyozása – különösképpen a fontosabb helyzetek előtt Jézus imádságán (lásd a 3,21 magyarázata);
  3. az evangélium, vagyis a „jó hír” hirdetésében való öröm (lásd 1,14 magyarázata);
  4. a nők és asszonyok szerepének hangsúlyozása (lásd pl. 8,1-3 és magyarázata);
  5. különleges érdeklődés a szegények és a társadalmi igazságosság témája iránt (lásd 12,33 magyarázata);
  6. a bűnösökért való aggódás (Jézust a bűnösök és adószedők barátjaként mutatja be);
  7. feszültség a családon belül (Jézus tevékenysége férfiakat, asszonyokat és gyerekeket ölel fel, akik családi környezetben jelennek meg);
  8. a Szent Lélek hangsúlyozása (lásd 4,1 magyarázata);
  9. több példázatot tartalmaz, mint bármelyik másik evangélium (lásd későbbi táblázatunkat);
  10. Isten dicséretének hangsúlyozása (lásd 1,64; 24,53 és magyarázatuk).

Források

Bár Lukács elismeri, hogy sokan mások is írtak Jézus életéről (1,1), de ez nem azt jelenti, hogy csak ezekre a tudósításokra támaszkodott saját műve megírásakor. Személyes kutatásokat és szerkesztést is végzett az Ige szemtanúinak és szolgáinak (1,2) a bizonyságtételei alapján, ideértve az apostolok igehirdetéseit és szóbeli híradásait is. Nyelvezete különbözik a többi szinoptikusétól, és saját anyagának blokkjai (pl. 10-1-18,14; 19,1-28) is jelzik a független munkát, bár láthatólag használta a többiek által is használt forrásokat.

Szerkezet

Lukács tudósítása Jézus szolgálatáról három nagyobb részre tagolható:

  1. a Galileában és környékén történt események (4,14 – 9,50),
  2. a Júdeában és Péreában történt események (9,51 – 19,27) és
  3. az utolsó hét eseményei Jeruzsálemben (19,28 – 24,53).

Lukács egyedisége különösképpen a Jézus szolgálata pereai és júdeai lezárását taglaló anyag esetében látható, amire gyakran jeruzsálemi útként vagy utazási narratívaként szoktak hivatkozni. Ez a szöveganyag dominánsan Jézus beszédeit tartalmazza. A Lk-ban előforduló 28 példázatból 21 található a 10,30 – 19,27 szakaszban. A Lk-ban lejegyzett 20 csodatételből viszont csak 5 található a 9,51 – 19,27 szakaszban. Ebben a szakaszban a tanítás, példázatok és történetek fő témáját Istennek az elveszettek iránti szeretete adja: bűnösök, kivetettek, szamaritánusok és az alacsony társadalmi státuszú emberek. Már a 9. részben (lásd a 9,51 magyarázatát) Jézus már előre utal jeruzsálemi megjelenésére és keresztrefeszítésére (lásd 13,22 magyarázata).

Az evangélium fő témája Jézus messiás volta és missziója, melynek kulcsverse a 19,10.

Az evangélium váza

I. Előszó (1,1-4)

II. Keresztelő János és Jézus születése (1,5 – 2,52)

  1. A kinyilatkoztatások (1,5-56)
  2. Keresztelő János születése (1,57-80)
  3. Jézus születése és gyermekkora (2. rész)

III. Jézus felkészülése nyilvános szolgálatára (3,1 4,13)

  1. Előfutára (3,1-20)
  2. Bemerítkezése (3,21-22)
  3. Származása (3,23-38)
  4. Megkísértése (4,1-13)

IV. Jézus szolgálata Galileában (4,14 – 9,9)

  1. A galileai szolgálat kezdete
  2. Az első galileai út
  3. A sabbat-vita
  4. A tizenkét apostol kiválasztása
  5. A síkságon történt beszéd
  6. A kafernaumi és naini csodák
  7. Keresztelő János érdeklődése
  8. Jézus és a farizeusok
  9. A második galileai út
  10. Az országról (uralomról) szóló példázatok
  11. A Galileai tavi utazás
  12. A harmadik galileai út

V. Jézus visszavonulása a Galilea környéki régiókba (9,10-17)

  1. A Galileai tó keleti partján
  2. Caesarea Philippiben

VI. Jézus szolgálata Júdeában (9,51-62)

  1. Utazás Samárián keresztül Júdeába
  2. A hetvenkét tanítvány missziója
  3. A törvénytudó és a jó samaritánus példázata
  4. Jézus Betániában Máriával és Mártával
  5. Tanítások Júdeában

VII. Jézus szolgálata Péreában és környékén (13,22 – 19,27)

  1. A keskeny kapu
  2. Figyelmeztetés Heródessel kapcsolatban
  3. Egy farizeus házánál
  4. A tanítványság ára
  5. Az elveszett juh, az elveszett drachma és a tékozló fiú példázata
  6. A hamis menedzser példázata
  7. A gazdag ember és Lázár
  8. Különféle tanítások
  9. A tíz meggyógyított leprás
  10. Az ország eljövetel
  11. A zaklató özvegy
  12. A farizeus és az adószedő
  13. Jézus és a gyermekek
  14. Az ifjú és gazdag előkelő
  15. Krisztus megjósolja halálát
  16. A vak koldus látása visszaadatik
  17. Jézus és Zákeus
  18. A tíz mína példázata

VIII. Jézus utolsó napjai: áldozata és győzelme (19,28-44)

  1. Jézus királyként való bevonulása Jeruzsálembe
  2. A templom megtisztítása
  3. A zsidó vezetőkkel való utolsó viták
  4. Beszélgetés az Olajfák alatt
  5. Az utolsó vacsora
  6. Jézus a Gecsemáné-kertben imádkozik
  7. Jézus letartóztatása
  8. Jézus pere
  9. A keresztrefeszítés
  10. A feltámadás
  11. A feltámadás utáni szolgálat
  12. A felemeltetés

[1] belső bizonyíték = az evangélium szövegében található utalás; külső bizonyíték = az evangélium szövegén kívüli, esetleg Biblián kívüli utalás

Halász Zsolt

BEVEZETÉS Lukács evangéliumához” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Lk 1 | BIBLICA THEOLOGIA

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s