Lk 1

1-4. BEVEZETÉS ÉS AJÁNLÁS

1Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy, ²amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szol­gái voltak az igének: ³magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve min­den­nek pontosan utánajártam, szép rend­ben megír­jam neked, nagyra becsült Teofilosz, ⁴hogy meggyő­ződ­hess annak a megbíz­ható­­sá­gáról, amire tanítottak.

A klasszikus görög nyelvhez hasonló nyelvezetet használva Lukács formális előszóval kezdi, ami hasonlít korának történeti műveihez. Ebben az előszóban leírja munkája célját és azonosítja a címzettet. Elismer más, e témában született műveket, kimutatja saját munkájának szükségességét és bemutatja saját módszerét, illetve információforrásait.

Nagy érdeklődés övezte Jézus személyét és sok ember írt első kézből való tudósítást róla. Lehet, hogy Lukács használta ezeket a tudósításokat és minden más rendelkezésére álló forrást is az akkurátus és a teljesség igényével elkészítendő Jézus-életrajzhoz, ami bemutatja a Messiás életét, tanítását és szolgálatát. Mivel az igazság fontos volt Lukács számára, erősen támaszkodik a szemtanúk beszámolóira. A kereszténység nem mondja, hogy csukd be a szemed és higgy, hanem inkább vizsgálj meg mindent te magad. Isten Igéje arra bátorít téged, hogy állításait vizsgáld meg alaposan és részletesen (Jn 1,46; 21,24; ApCsel 17,11.12), mert a Jézussal kapcsolatos következtetéseid élet-halál kérdése számodra és a körülötted élők számára is.

A „Teofilosz” név azt jelenti, „aki szereti Istent”. Az Apostolok Cselekedetei c. bibliai könyv – amit szintén a Lk szerzője, vagyis valószínűleg Lukács írt – szintén Teofilosznak lett címezve. Ez az előszó egy általános ajánlás lehet minden keresztény olvasó számára. Nem kizárt, hogy Teofilosz Lukács patrónusa volt, aki segített a könyv megírásának finanszírozásában és a terjesztésben is. Sokkal valószínűbb, hogy Teofilosz Lukács római ismerőse volt, akit erős érdek fűzött az új keresztény valláshoz.

(1) a köztünk beteljesedett események – Az Ószövetségben (továbbiakban: ÓSz) prófétált és most teljes mértékben megvalósult.

(2) amint ránk hagyták – Speciális kifejezés az információnak tekintélyt hordozó tradícióként való továbbadására (ld. 1Kor 15,3 és megjegyzés). szemtanúi és szol­gái – Lukács nem volt szemtanú, de a tanúságtételt olyanoktól kapta, akik szemtanúk voltak és arra lettek kijelölve, hogy terjesszék az evangéliumot. Lukács számára rendelkezésre állt az apostoli igehirdetés és más személyekkel Jézus szolgálatával kapcsolatban készített interjúk.

Lukács tehát Jézus történetét egy pogány, egy orvos és a korai egyház első történészének egyedi szemszögéből mondja el. Bár nem volt Jézus szolgálatának szemtanúja, mindezek ellenére Lukács arra törekedett, hogy a szemtanúk beszámolóit akkurátusan megőrizze és ezzel a keresztény hit alapjait a következő generációnak csorbítatlanul átadhassa. Lukács evangéliumában Jézus sok példázata szerepel, ráadásul több, mint bármely más evangéliumban, és bemutatja a nők és asszonyok megjelenésének specifikus előfordulásait is. A Szent Lélek inspirációja a Szentírás írása során tehát nem zárja ki a gondos kutatómunkát az emberi szerző oldalán.

(3) pontosan utánajártam – Lukács tudósítását a történeti pontosság jellemzi. A tudósítás teljes, visszanyúlik Jézus földi életének kezdetéig. Történetileg értelmezhető elrendezést kapott az anyag. nagyra becsült – Pál ezt a tiszteletteljes megszólítást Felix (ApCsel 24,3) és Festus (ApCsel 26,25) kormányzók megszólításakor alkalmazta. Teofilosz – Lásd a Bevezetés Címzett és cél c. szakaszát.

(4) hogy meggyőződhess – vö. János szándéka az írással (Jn 20,31 és a magyarázat).

Orvosként Lukács ismerte az alaposság fontosságát. Megfigyelő és elemző képességét a Jézusról szóló történetek alapos fel- és kikutatásában alkalmazta. Az ő diagnózisa: a Jézus Krisztus által hirdetett jó hír igaz. Lukácsnak a Jézus életéről szóló tudósítását bizalommal olvashatod, mert azt egy világosan gondolkodó és gazdag szellemű kutató írta. Mivel a jó hír történeti igazságon alapul, lelki növekedésünknek magába kell foglalnia Isten szavának a gondos, fegyelmezett és alapos kutatását, hogy megérthessük, miként működött Isten a történelem során. Ha ez a fajta tanulmányozás nem az életed része, akkor keress egy pásztort, tanítót, vagy éppenséggel egy könyvet, aki/ami segíthet neked az elindulásban és vezethet téged a kereszténységben való növekedés e fontos területén.

5-25. JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK ÍGÉRETE

⁵ Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, Abijjá rendjéből; a felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt. ⁶ Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. ⁷ Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idősek voltak. ⁸ Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt, ⁹ a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot. ¹⁰ Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában. ¹¹ Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől. ¹² Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. ¹³ De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. ¹⁴ Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, ¹⁵ mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, ¹⁶ Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz,¹⁷ és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé. ¹⁸ Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős. ¹⁹ Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. ²⁰ De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében. ²¹ A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban. ²² Amikor mégis kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és megértették, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. ²³ Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. ²⁴ E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta: ²⁵ Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.

(5) Heródes – Nagy Heródes, aki Kr.e. 37 é Kr.u. 4 között uralkodott. Keresztelő János és Jézus tehát néhány évvel Kr.u. 1 előtt született. Ez az eltérés hibás számításból fakad, amit a keresztény naptár VI. századi kidolgozása során követtek el. A papokat 24 szekcióba osztották, melyek közül Abijjá volt az egyik (lásd 1Krón 24,6-19).

Nagy Heródest a római szenátus a zsidók királyaként megerősített. Ő maga csak félig volt zsidó és meg akart felelni római feletteseinek. Heródes kibővíttette és megszépíttette a jeruzsálemi templomot, de a bejárat fölé a római sast tetette. Amikor segített a zsidóknak, azt politikai céllal tette és nem azért, mert érdekelte őt JHWH. Később Nagy Heródes rendelte el a csecsemők lemészárolását azzal a hiábavaló szándékkal, hogy megöljék a csecsemő Jézust, akit némelyek a zsidók új királyának neveztek (Mt 2,2).

Zakariás tehát az Abijjának nevezett papi rendnek volt a tagja, ezen a bizonyos héten pedig éppen szolgálatban. A papnak minden reggel be kellett mennie a Szent helyre és tömjént kellett égetnie. A papoknak sorsot kellett vetniük annak eldöntésére, hogy ki lépjen be a legszentebb helyre, és az egyik nap Zakariásra esett a sors. Ez persze nem a véletlen műve volt, hogy Zakariásra esett a választás, és hogy ő lett kiválasztva erre a napra arra, hogy bemehessen a Szent helyre – ami lehet, hogy az életben csak egyszer fordult elő (ha egyáltalán). Isten irányította a történelem eseményeit Jézus földre érkezésének előkészítése során.

(6) Zakariás és Erzsébet nem csak úgy tett, mintha követné Isten törvényét, hanem a külső teljesítés hátterét a belső engedelmesség szolgáltatta. A vallási vezetőktől eltérően – akiket Jézus képmutatóknak nevezett – Zakariás és Erzsébet nem állt meg a törvény betűjénél; az ő engedelmességük szívből jövő volt, és emiatt jellemzi őket a Biblia az igazak … Isten előtt kifejezéssel.

(7) A zsidók a gyerekeket Isten jóakarataként fogták fel, a gyermektelenséget pedig Isten ítéletének jeleként. Zakariással és Erzsébettel viszont nem ez volt a helyzet, mivel ők igazak voltak Istenszemében (6.).

Isten az imádságra a maga módján és az általa meghatározott időben válaszol. Ő egy „lehetetlen” helyzetben cselekedett – Erzsébet életkorában és meddőségében – a Messiással kapcsolatos minden prófécia beteljesülése érdekében. Ha szeretnéd, hogy válasz jöjjön az imádságaidra, akkor nyitottnak kell lenned arra, amit Isten a lehetetlen helyzetekben tehet. És várnod is kell Istenre, hogy ő cselekedjék a saját módján a saját maga által meghatározott időben.

(8) Minden papi szekció évente kétszer szolgált a templomban.

(9) A papi feladatokat sorsolással osztották ki. Egy pap azt a megtiszteltetést, hogy tömjént égethetett a Szent Helyen, életében csak egyszer élvezhette – néha sohasem. A templomban naponta kétszer égettek tömjént (Ex[2] 30,7-10). Amikor a nép látta az elégetett tömjén füstjét, akkor imádkoztak. Az ég felé törekvő füst szimbolizálta az Isten trónja elé felszálló imádságokat.

(11, 12) Az angyalok szellemi lények, akik Isten jelenlétében élnek és az ő akaratát cselekszik. A Szentírásban csak két angyal neve tűnik fel – Michaél és Gábriél –, de több angyal szolgál Isten hírnökeként. Itt Gábrel (1,19) különleges üzenetet ad át Zakariásnak. Ez nem álom vagy vízió volt; az angyal látható formában jelent meg és hallható szavakat mondott a papnak.

(13) János azt jelenti: „JHWH megmutatta jóindulatát”. Ez is János születésének a célját mutatja, mert ő a Messiás – Isten kegyelmének ajándéka – érkezése hírnök előfutárának rendeltetett.

A tömjén elégetése során Zakariás is imádkozott, valószínűleg a Messiásnak az Úr népéhez való eljöveteléért. Kifejezetten furcsa lehetett, hogy az angyal azt mondja, hogy imáira válasz jött és Zakariásnak nemsokára fia lesz. Még Zakariás szívének legnagyobb kívánsága – fiúgyereket kapni – is megvalósulhat. Ugyanakkor a népnek a Messiásért való kiáltása is megvalósulhat. Zakariás fia azért nőhet fel, hogy előkészítse a Messiás útját.

A János név azt jelenti (más fordítással), hogy „JHWH kegyelmes”, a Jézus pedig azt jelenti, hogy „JHWH megment”. Mindkét nevet Isten írta elő és nem az emberi szülők választották. Az evangéliumokban Isten kegyelmesen cselekszik és megmenti népét. Ő nem fogja visszatartani az üdvösséget senkitől, aki őszintén és nyitott szívvel jön hozzá.

(15) Jánosnak teljesen Istennek szentelt életet kell élnie, a nazireusi fogadalmat (ld. Num[1] 6; Bír 13,5; 1Sám 1,11) tevők életmódjához hasonlóan. A betelik Szentlélekkel kifejezés jelzi, hogy az ő szolgálatának forrása Isten Lelke lesz. A Lélek Jánoshoz való jövetele, mégpedig már anyja méhétől fogva (azaz prenatálisan), precedens nélküli és megelőzi a Szentlélek permanens, személyes eljövetelét minden hívőhöz az üdvösségre és a szolgálatra (lásd ApCsel 2,17.18 és magyarázata). Így János Isten kizárólagos szolgálatára lett elkülönítve. Meg lett neki tiltva a bor ivása a nazireusi fogadalomhoz hasonlóan. Ez a fogadalom az Istennek való odaszentelődés ősi fogadalma volt (lásd Num 6,1-8). Sámson (Bír 13) nazireusi fogadalom alatt volt, és Samuel szintén ez alá tartozhatott (1Sám 1,11).

Lukácsnál itt találjuk a Szentlélek – a Szentháromság harmadik személye – első említését. Lukács a Szentlélekre többször hivatkozik, mint bármely más evangélium szerzője. Mivel Lukács írta az Apostolok Cselekedetei c. újszövetségi könyvet is, tudhatjuk, hogy ő jól informált volt a Szentlélek munkáival kapcsolatosan. Lukács felismerte és hangsúlyozta a Szentlélek igazgatását a kereszténység kezdeteinél, illetve a korai egyház irányításában. A Szentlélek megjelenése Isten ajándéka volt az egész egyháznak Pünkösdkor. Ezen esemény előtt Isten Lelke a hívőknek csak speciális feladatok elvégzésére adatott. Szükségünk van a Szentlélekre ahhoz, hogy hatékonyan elvégezhessük az Isten által adott feladatot.

(17) János teljesíteni fogja a Mal 4,5.6 próféciáját. János szerepe tulajdonképpen azonos volt egy ószövetségi prófétáéval: buzdítani és bátorítani az embereket a bűntől való elfordulásra és Istenhez való odafordulásra. Jánost gyakran hasonlítják össze a nagy prófétával, Illéssel, akit úgy ismertek, mint aki kiállt a gonosz uralkodókkal szemben (Mal 4,5; Mt 11,14; 17,10-13). Lásd Illés profilját az 1Kir 17-ben.

(19) Gábriel (= „Isten hatalmas embere”) előre kijelentette a Messiás érkezését (Dán 9,25), és az 1Thessz 4,16 hagyományos magyarázata szerint trombita fog szólni a visszatérésekor.

(18-20) Amikor megmondták neki, hogy fia lesz, Zakariás kételkedett az angyal szavában. Zakariás emberi perspektívájából a kételkedése érthető volt, de Istennel minden lehetséges. Amit Isten megígér, azt véghez is viszi. És Isten a megfelelő időben is viszi véghez azt! Teljes bizalmad lehet abban, hogy Isten megtartja az ígéreteit. Lehet, hogy nem holnap teljesülnek, de alkalmas időben (lat.: in illo tempore) meglesznek. Ha vársz Istenre, hogy válaszoljon a kéréseidre, vagy teljesítse valamilyen szükségedet, maradj türelmes! Lényegtelen, hogy mennyire tűnnek Isten ígéretei lehetetlennek, amit az Igéjében ő mond, az teljesülni fog a megfelelő időben.

(20) megnémulsz – A 62. verstől arra következtethetünk, hogy Zakariás valóban néma volt.

(21) Az emberek kint vártak Zakariás kijövetelére, hogy elmondja a szokásos áldást felettük, ahogy az a Num 6,24-26 szakaszban áll.

(25) Zakariás és Erzsébet mindketten – ahogy régiesen mondanánk – istenes emberek voltak, és mégis szenvedtek. Ebben az időszakban némely zsidó nem hitt a testi feltámadásban, így az ő halhatatlansággal kapcsolatos reményük gyermekeikben volt (ismeretes, hogy a szadduceusok vagy cádokiták – a papok – nem hittek a feltámadásban). Ráadásul a gyerekek gondoskodtak szüleikről idős korukban, és a család pénzügyi biztonságát és társadalmi státuszát is ők biztosították. A gyermekeket áldásnak tekintették, a gyermektelenséget pedig átoknak. Zakariás és Erzsébet hosszú évekig gyermektelen volt, és ekkorra már túl öregek voltak, hogy bármilyen változást is várjanak helyzetükben.  Megalázottnak és reménytelennek érezték magukat. De Isten a megfelelő időre várt, hogy bátorítsa őket és elvegye szégyenüket.

26-38. JÉZUS SZÜLETÉSÉNEK ÍGÉRETE

²⁶ A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe ²⁷ egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve. ²⁸ És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! ²⁹ Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. ³⁰ Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! ³¹ Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. ³² Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ³³ ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. ³⁴ Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek? ³⁵ Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. ³⁶ Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, ³⁷ mert Istennek semmi sem lehetetlen. ³⁸ Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.

Ebben a szakaszban nyíltan jelenik meg Jézus szűznemzése (vö. 27,34-35; ld. Mt 1,18-25 és magyarázata). A fogantatás a Szent Lélek munkája volt; a Szentháromság örök második személye – miközben Isten marad – testté is lett (Jn 1,14). A fogantatástól kezdve ő valódi Isten és valódi ember volt.

(26) Gábriel nemcsak Zakariásnak és Máriának jelent meg, hanem több mint ötszáz évvel korábban Dániel prófétának is (Dán 8,15-17; 9,21). Minden alkalommal, amikor Gábriel megjelent, fontos üzenetet hozott Istentől.

Názáret József és Mária otthona volt, távol Jeruzsálemtől, a zsidó élet és istentisztelet központjától. Mivel az egyik fő kereskedelmi útvonalon helyezkedik el, ezért Názáretet gyakran látogatták pogány kereskedők és római katonák. Ismert volt lakosainak független és tartózkodó viselkedéséről. Bár Jézus Betlehemben született, de Názáretben nőtt fel. Mindezek ellenére a názáretiek elutasították őt Messiásként (4,22-30).

(27) jegyese– ld. Mt 1,18 magyarázata

(28) Üdvöz légy – Lat.: Ave (ebből ered az Ave Maria). Mária fiatal, szegény és nő – olyan jellegzetességek ezek, ami miatt korának népe Isten számára haszontalannak tekinthette őt bármilyen nagyobb feladat elvégzésében. De Isten Máriát választotta ki a legfontosabb engedelmességi cselekedetre, amire valaha bárki kérhette őt. Úgy érezheted, hogy képességeid, tapasztalatod, vagy képzettséged alkalmatlan jelentkezővé tesz téged Isten szolgálatában? Ne korlátozd Isten választását! Ő tud téged használni, ha bízol benne.

(30, 31) Isten támogatása nem vonja maga után automatikusan az azonnali sikert vagy hírnevet. Az ő áldása Márián – az a megtiszteltetés, hogy a Felkent (Messiás, Krisztus) anyja lehet – inkább több fájdalomhoz vezethet; társai kinevetnék őt; vőlegénye egyre inkább el akarja hagyni; a fiát elutasítanák és megölnék. De csak az ő fián keresztül jöhet a világ reménysége, és emiatt Máriát számtalan generáció tisztelte. Az ő megalázkodása Isten tervében volt, hogy az meghozza számunkra az üdvösséget. Ha a szomorúság nyomaszt téged és elhalványítja a reménységedet, gondolj Máriára és vár türelemmel Istenre, hogy véghez vigye a tervét.

Ιησους (ejtsd: jészusz) – a Jehosua, Joshua héber név görög megfelelője – gyakori név volt akkoriban a zsidóságban, aminek a jelentése: „JHWH megment”. Ahogyan Józsué Izráel népét bevezette a megígért földre (lásd Józs 1,1.2), Jézus is akként vezeti be népét az örök életbe. Az ő nevének szimbolikája nem veszett el erre a generációra, akik a nevet komolyan vették és az erő forrásának tartották. Jézus nevében az emberek meggyógyultak, a démonok kimentek és a bűnök megbocsáttattak.

(32) a Magasságos Fia – (lit.: a Legmagasabb/Legnagyobb Fia). Ennek a titulusnak két jelentése van: (1) Isten isteni Fia; (2) az időbe beleszületett született Messiás. Messiás jellege világosan megmutatkozik a következő kontextusban (vö. 32b-33). Magasságos – Isten mind az ÓSZ-ben, mind az ÚSz-ben gyakran használt címe vagy titulusa lásd 35,76; 6,35; 8,28; Gen[3] 14,19 és magyarázata; 2Sám 22,14; Zsolt 7,10.17). trónját – AZ ÓSz-ben Dávidnak megígérte JHWH, hogy a Messiás tőle fog származni (ld. 2Sám 7,13.16; Zsolt 2,6-7; 89,25-27; Ézs 9,6-7 és magyarázatuk). atyjának, Dávidnak – Mária Dávid leszármazottja volt – Józsefhez hasonlóan (ld. Mt 1,16 és magyarázata), így Jézus joggal nevezhető Dávid fiának.

(33) örökké – Lásd 2Sám 7,16; Zsolt 45,6 és magyarázatuk; Jel 11,15. uralkodásának nem lesz vége – Bár Krisztus szerepe közvetítőként egy nap véget ér (ld. 1Kor 15,24-28 és magyarázata), az Atya és a Fiú egyként való uralkodása soha nem ér véget.

Évszázadokkal korábban Isten megígérte Dávidnak, hogy Dávid királysága, uralma örökké fog tartani (2Sám 7,16). Ez az ígéret beteljesedett Jézus – Dávid közvetlen leszármazottjának – eljövetelével, akinek az uralma sohasem ér véget.

(34) Hogyan lehetséges ez? – Mária nem hitetlenségből kérdezte ezt, mint tette azt Zakariás (20.). Lásd 45. vers. Jézus szűztől való születése olyan csoda, amit sok ember nem tart hihetőnek. A következő három tény segíthet hitünknek:

1. Lukács orvos volt, és ő pontosan tudta, hogy miként is „készülnek a babák”. Számára is pont olyan nehéz lehetett a szűznemzést elhinni, mint a mi számunkra, és ő mégis tényként írja le azt.
2. Lukács alapos kutató volt, aki történeti munkáját szemtanúk elbeszéléseire alapozta. A hagyomány azt tartja, hogy ő beszélt Máriával azokról az eseményekről, amiket az első két fejezetben írt le. Ez tehát Mária története, vagyis nem fiktív, kitalált történet.
3. A keresztények és a zsidók, akik Istent a világegyetem Teremtőjeként imádják, nem kételkedhetnek abban, hogy Istennek megvan az a hatalma, hogy gyermeket alkosson egy szűz anyaméhben.

(35) Szent – Jézus sohasem követett el bűnt (ld. 2Kor 5,21; Zsid 4,15; 7,26 és magyarázat; lásd még 1Pét 2,22; 1Ján 3,5).

Miért olyan fontos a szűznemzés a keresztény hit számára? Jézus bűn nélkül született, ami Ádámmal jött be a világba. Ő szentnek született, amiként Ádám is bűntelennek teremtetett. Ádámmal összehasonlítva, aki engedetlen volt Istennel szemben, Jézus engedelmeskedett Istennek és így képes volt helyettünk szembenézni a bűn következményeivel, és elfogadhatóvá tenni bennünket Isten számára (Róm 5,14-19). Jézus Krisztusnak – Isten Fiának – szabadnak kellett lennie a bűnös természettől, amit Ádám adott át minden további emberi lénynek. Mivel Jézus asszonytól született, emberi lény volt, de Isten Fiaként Jézus az emberi bűn mindennemű nyoma nélkül született. Jézus mindkettő: valóságos ember és valóságos Isten. Mivel Jézus emberként élt, az emberek tudják, hogy ő teljes mértékben érti tapasztalataikat és küzdelmeiket (Zsid 4,15-16). Mivel ő Isten, megvan nála a tekintély és hatalom az embereknek a bűnből való kimentésére (Kol 2,13-15). Mi emberek elmondhatják Jézusnak minden gondolatunkat, érzéseinket és szükségeinket. Ő ott volt, ahol mi vagyunk, és neki megvan a képessége, hogy segítsen.

(36) Erzsébet, a te rokonod – Nem ismert, hogy itt unokatestvéri, nagynéni-unokahúg, vagy más rokoni kapcsolatról van-e szó.

(38) Egy fiatal, hajadon leány, aki teherbe esett, legalább egy egzisztenciális katasztrófát kockáztatott. Hacsak a gyermek apja nem egyezett bele a házasságba, a lány valószínűleg egész életére egyedülálló maradt. Ha a lányt saját apja kitagadta, akkor koldulásra vagy prostitúcióra kényszerült az élete fenntartása érdekében. Mária a Szent Lélektől való terhesség történetével azt is kockáztatta, hogy őrültnek is nézik. Mindezek ellenére Mária a kockázatokat is figyelembe véve azt mondta: történjék velem a te beszéded szerint. Amikor Mária ezt kimondta, ő még nem tudott arról az félelmetes lehetőségről, amit őt is érinteni fogja. Ő csak annyit tudott, hogy Isten arra kérte őt, hogy szolgálja, és ő tudatosan, szándékosan engedelmeskedett. Ne várj arra, hogy előbb meglásd a majdani kimenetet, mielőtt az életedet átadod Istennek! Szánd oda magad tudatosan és akarattal még akkor is, ha az eredmény katasztrofálisnak tűnik!

39-45. MÁRIA ERZSÉBETNÉL

³⁹ Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. ⁴⁰ Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹ Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel, ⁴² és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ⁴³ Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? ⁴⁴ Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat. ⁴⁵ Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

(41-43) Nyilvánvalóan a Szent Lélek mondta Erzsébetnek, hogy Mária gyermeke a Messiás, mivel Erzsébet fiatalabb rokonát Uram anyjának nevezte, amikor Mária köszönt neki. Amikor Mária sietett meglátogatni rokonát, biztos csodálkozott, amikor valóságosnak bizonyultak az előző napok eseményei.  Erzsébet köszöntése erősíthette Mária hitét. Mária terhessége lehetetlennek tűnt, de bölcs rokona hitt az Úr hűségében és örvendezett Mária áldott állapotán.

Bár maga is terhes volt a régóta várt fiúval, Erzsébet irigyelhette volna Máriát, akinek a fia nagyobb lesz, mint az övé. Ehelyett örömmel telt meg, hogy az Ura anyja látogatja meg őt. Irigyeltél valaha olyan embereket, akiket Isten speciális áldásra választott ki? A féltékenység kúrája, hogy örvendezz együtt az olyan emberekkel, hogy Isten népét olyan módon használja, ami megfelel az ő céljainak.

(44) ujjongva – Valamilyen rejtélyes módon a Szent Lélek idézte elő ezt a figyelemre méltó reakciót a még meg nem született magzatban.

46-56. MÁRIA ÉNEKE

⁴⁶ Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat, ⁴⁷ és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben, ⁴⁸ mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, ⁴⁹ mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, ⁵⁰ irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. ⁵¹ Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. ⁵² Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel; ⁵³ éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. ⁵⁴ Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, ⁵⁵ amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké. ⁵⁶ Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.

(46-55) Ez a Lk 1-2 szakaszban megőrzött négy himnusz egyike (ld. 68-79; 2,14; 2,29-32 és magyarázatuk). Ez a dicsőítő himnusz Magnificatként ismert, mert a Vulgata latin nyelvű szövegében az első szó a „Magnificat”, ami azt jelenti dicsőíti vagy magasztalja (…magnificat anima mea Dominum…). Ez az ének olyan mint egy zsoltár és Hanna énekével is összehasonlítható (1Sám 2,1-10). Emiatt is Mária énekét gyakran alkalmazták alapvető énekként a karénekekben és himnuszokban. Csakúgy, mint Hanna – Sámuel próféta anyja (1Sám 2,1-10) –, Mária is énekben magasztalta Istent azért, amit rajta keresztül fog a világgal tenni. Megjegyzendő, hogy Istent mindkét énekben a szegények, az elnyomottak és a megvetettek védelmezőjeként, pártfogójaként ábrázolják.

(48) Amikor Mária azt mondja, hogy mostantól fogva boldognak (áldottnak) mond engem minden nemzedék, akkor ő büszke vagy önhitt volt? Nem, mert ő felismerte és elfogadta azt az ajándékot, amit Isten adott neki. Az önhittség elutasítja Isten ajándékának az elfogadását, vagy annak elismerését, hogy Isten adott valamit; az alázat elfogadja az ajándékokat és arra használja, hogy Istent dicsérje és szolgálja azokkal. Ne utasítst el, kisebbítsd, vagy tagadd le az ajándékaidat, talentumaidat! Légy hálás Istennek értük és használd azokat az ő dicsőségére!

(50) az őt félőkön – Akik tisztelik Istent és akaratával összhangban élnek (lásd a Gen 20,11; Préd 1,7).

(51) karjával – Isten hatalmas tetteinek képi leírása. Istennek nincs teste; ő lélek (lásd Jn 4,24 és magyarázata).

(53) éhezőket – Mind fizikailag, mind lelkileg (Mt 5,6; Jn 6,35). Isten országának az elérkezése változásokat hoz az élet minden területére.

(54, 55) megemlékezzék irgalmáról – Az ének egy annak a biztosítékával zárul, hogy Isten a népének adott ígéretekhez igaz, azaz hű marad (lásd Gen 22,16-18 és magyarázata).

Isten megtartotta Ábrahámnak adott ígéretét, hogy Isten népéhez örökké könyörületes marad (Gen 22,16-18). Krisztus születése beteljesítette ezt az ígéretet, és Mária megértette ezt. Nem is volt meglepve akkor, amikor az ő különleges fia kijelentette, hogy ő a Felkent, a Messiás. Ismerte Jézus küldetését már a születése előtt. Isten néhány Izráelnek adott ígérete megtalálható a következő bibliai szakaszokban: 2Sám 22,50.51; Zsolt 89,2-4; 103,17.18; Mik 7,18-20.

(56) három hónapig – Mivel az utazás nehéz volt, a hosszabb látogatások megszokottak voltak. Mária nagy segítség lehetett Erzsébet számára, aki idős korában tapasztalta a terhesség kellemetlenségeit, és Erzsébettel maradt János megszületéséig és csak azután tért vissza otthonába, Názáretbe.

57-66. KERESZTELŐ JÁNOS SZÜLETÉSE

⁵⁷ Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. ⁵⁸ Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek. ⁵⁹ A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰ Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve. ⁶¹ De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának. ⁶² Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni. ⁶³ Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak. ⁶⁴ És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. ⁶⁵ Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. ⁶⁶ Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.

(57-66) Keresztelő János születése jelzi az 5-25. szakasz próféciájának a beteljesedését.

(59) apja nevéről akarták … nevezni – Akkoriban ez elfogadott gyakorlat volt, ahogy azt Josephus Flavius Önéletrajz c. művében is láthatjuk. A körülmetélési ceremónia a fiúgyermekes családok fontos ünnepe volt. Isten parancsolta a körülmetélést, mikor elkezdte szent népét formálni (Gen 17,4-14), és Mózesen keresztül meg is erősítette azt (Lev[4] 12,1-3). Ez a ceremónia az öröm időszaka, amikor a családtagok és a barátok azt ünneplik, hogy a csecsemő Isten szövetségi népének tagjává válik.

A leszármazási vonalak és a családnevek fontosak voltak a zsidók számára. A nép természetesen elfogadta volna, ha a gyermek Zakariás nevét kapja, vagy legalábbis valamilyen, a családban korábban előforduló nevet. Emiatt voltak meglepve, hogy mind Erzsébet, mind Zakariás a fiút Jánosnak akarta elnevezni. Ez volt az a név, amit az angyal adott meg nekik (13.).

(62) ekkor intettek az apjának – Zakariás rokonai gesztikulálva beszéltek hozzá, mert valószínűleg süket is volt és néma is, és nem hallotta, hogy mit mondott a felesége.

(63) írótáblát – Valószínűleg egy kis fából készült lap, ami viasszal volt bevonva.

(64) áldotta az Istent – Általános téma Lukácsnál: 2.13.20.28; 5,25-26; 7,16; 13,13; 17,15.18; 18,43; 19,37; 23,47; 24,53.

67-80. ZAKARIÁS ÉNEKE

⁶⁷ Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált: ⁶⁸ Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét. ⁶⁹ Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, ⁷⁰ amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva, ⁷¹ hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; ⁷² hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, ⁷³ arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, ⁷⁴ hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, ⁷⁵ szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. ⁷⁶ Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait, ⁷⁷ hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által, ⁷⁸ Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, ⁷⁹ hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa. ⁸⁰ A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.

[NIVSB]

(67-79) Zakariás Istent dicsérte a több hónapig tartó süketnémasága utáni első szavaival. Egy énekben, amit gyakran említenek a Benedictus címmel a szakasz latin fordítása alapján, Zakariás egy megváltó érkezését prófétálja, aki meg fogja váltani népét, és azt is megjósolja, hogy az ő fia előkészíteni a Messiás útját. Az egész Ószövetség próféciái beteljesednek, tehát nem is csoda, hogy Zakariás Istent dicséri! A Messiás Zakariás életében érkezik és az ő fia arra van kiválasztva, hogy kikövezze annak útját.

(67) betelt Szentlélekkel, és prófétált – A prófécia nemcsak megjósol, hanem Isten szavát is proklamálja. Mind Zakariás, mind Erzsébet (41-45.) számára a Szent Lélek tett elehetővé, hogy olyan dolgokat mondjanak ki, amit más módon megfogalmazni nem volt lehetséges.

(68-79) Ezt a himnuszt tehát gyakran illetik a Benedictus (= áldott) címmel, mert a Vulgatában (a Biblia latin nyelvű fordítása) ezzel a szóval kezdődik az ének (benedictus Deus Israhel…). Míg a Magnificat egy Istent dicsőítő zsoltárra hasonlít, a Benedictus sokkal inkább egy prófécia.

(68) megváltotta az ő népét – Nem kizárólag a nemzetbiztonságra korlátozva (71.) értelmezendő, hanem benne foglaltatik a morális és spirituális üdvösség is (75.77).

(69) erős szabadítót támasztott nekünk – Görögül: ἤγειρεν κέρας σωτηρίας ἡμῖν = felemelte nekünk üdvösség szarvát. Jelzi az erő jellegét és dinamikáját, mint ahogy az egy állat szarvában is van[5] (Deut[6] 33,17; Zsolt 22,21; Mik 4,13). Jézus – a Dávid házából való leszármazott – rendelkezik  a megváltáshoz szükséges hatalommal.

(72, 73) Ez volt Isten Ábrahámnak adott ígérete, hogy minden nép rajta keresztül lesz megáldva (ld. Gen 12,3). Az ígéret a Messiáson – Ábrahám leszármazottján – keresztül fog teljesülni.

(74) megszabadítson – Vitathatatlan, hogy ez magába foglal minden fajta elnyomást, fogságot, megkötözöttséget, és a bűntől való szabadulást.

(76) a Magasságos prófétájának neveznek – De Jézust a Magasságos Fiának nevezik (ld. 32. vers és magyarázata). elkészítsd az ő útját – Lásd a 3,4 és Mal 3,1 magyarázata.

(76) Zakariás felidézi Istennek az eltelt évszázadok során történt szuverén munkáját, kezdve Ábrahámmal az örökkévalóság felé haladva. Finom kontrasztként aztán megszemélyesíti a történtet. A fiát kiválasztották a korokon keresztül zajló dráma egyik kulcsszereplőjének. Bár Isten korlátlan hatalommal rendelkezik, ő mégis esendő embereken keresztül akar munkálkodni, akik segítségre szoruló, gyámoltalan csecsemőként kezdik. Ne csökkentsd annak értékét, amit Isten azokon keresztül tud elvégezni, akik őhozzá hűek maradnak.

(78) meglátogat minket – Isten jövetele (a mi meglátogatásunk) ennek a himnusznak az elején (68.) és a végén fordul elő, és ez Lukácsnál általában véve is fontos téma (lásd 7,16; 19,44). a felkelő nap – A Messiás jövetelére vonatkozó hivatkozás (lásd a hasonló kifejezésmódokat Num 24,17; Ézs 9,2; 60,1; Mal 4,2-5 és magyarázatuk). Zakariás nemcsak saját fiát dicsérte a 76-77. szakaszban, hanem tiszteletet adott az eljövendő Messiásnak is (78-79).

(79) akik sötétségben … lakoznak – Az elveszett, Istentől elszigetelt emberek (lásd Ézs 9,1-2; Mt 4,15-16 és magyarázatuk). békesség – Lásd 2,14 és magyarázata.

(80) pusztában élt – János szülei már idősek voltak János születésekor, és talán ifjú korában meghaltak. Így ő valószínűleg a Júdeai pusztaságban nőtt fel, ami Jeruzsálem és a Holt-tenger között terül el. meg nem kezdte küldetését – János igehirdetése és az eljövendő Messiás bejelentése jellemezte nyilvános megjelenését. Mintegy 30 éves volt, amikor a szolgálatát kezdte (lásd 3,23 és magyarázata).

Joggal merül fel a kérdés, hogy miért lakott a pusztában (lakatlan helyen) és miért nem költözött be egy városba? A próféták gyakran használták a lakatlan területek elszigeteltségét lelki növekedésük fokozására és üzenetükben az Istenre való fókuszálására. A pusztaságban való lét által János elkülönült és független maradhat azoktól a gazdasági és politikai erőktől, amelyek ellenében el kell üzenetét mondania.

Halász Zsolt

---

Lábjegyzet:
[1] Numeri = Mózes negyedik könyve; 4Móz
[2] Exodus = Mózes második könyve; 2Móz
[3] Genesis = Mózes első könyve; 1Móz
[4] Leviticus = Mózes harmadik könyve; 3Móz
[5] 1Sám 2,1.10; 2Sám 22,3; Zsolt 18,2; 89,17; 132,17; Ez 29,21
[6] Deuteronomium (Második Törvénykönyv v. A Törvény megismétlése) = Mózes ötödik könyve, 5Móz

---

A Lk 1 görög szövegének hangzó anyaga