Lk 2

%ce%b5%cf%85%ce%b1%ce%b3%ce%b3%ce%b5%ce%bb%ce%b9%ce%bf%ce%bd-%ce%ba%ce%b1%cf%84%ce%b1-%ce%bb%ce%bf%cf%85%ce%ba%ce%b1%ce%bd-gravirozas

1-20. JÉZUS SZÜLETÉSE

1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. 3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: 11 üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14 Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. 15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. 16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. 17 Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, 18 és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. 19 Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. 20 A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.

(1-7) Jézus születése jelzi az 1,26-38 szakaszban található prófécia beteljesedését. A civilizált világot ekkoriban a rómaiak uralták. Ennek kontrasztjaként József nagyon kevés dolgot kontrollálhatott. Legjobb megítélése és politikai meggyőződése ellenére engedelmeskedett a római államrendnek azzal, hogy hosszú utat tett meg csak azért, hogy adót fizethessen. Menyasszonya, akinek vele kellett tartania, szülés előtt állt.

A rómaiak olyan mértékben irányították a dolgokat, amennyire emberi tekintéllyel az emberi hatalmat alkalmazni lehet. A rómaiak viszont nem ismerték el saját korlátaikat. A valóságban Isten irányítja a világot. Minden időben és helyen ő megvalósítja akaratát. Augustus császár dekrétuma segítségével Jézus abban a városban született meg, ahol a prófécia szerint kellett (Mik 5,2), még akkor is, ha szülei nem ott éltek. József és Mária mindketten Dávid leszármazottai voltak. Az Ószövetség tele van olyan próféciákkal, hogy a Messiás Dávid királyi vérvonalából fog megszületni pl. Ézs 11,1; Jer 33,15; Ez 37,24; Hós 3,5). Róma úgy csinálta meg a dekrétumot, ahogy az Isten szándékának megfelelt.

(1) Lukács különösen nagy figyelmet fordít arra, hogy az általa leírt eseményeket valamilyen módon kapcsolja a világtörténelem eseményeihez. Sőt Lukács az egyetlen evangéliumszerző, aki az általa rögzített eseményeket a világtörténelemhez kapcsolja. Az ő tudósítását alapvetően görög nyelvű és műveltségű hallgatósághoz címezte, amely érdeklődött és amely számára ismert volt a politikai helyzet. Palesztina a római birodalom uralma alatt volt Augustus Caesar idején, aki az első római császár volt. A római császárok, akik úgy vélték, hogy ők maguk istenek, kontrasztot alkottak azzal a jászolban fekvő csecsemővel szemben, aki valóban a testben megjelent Isten volt.

Egy római cenzus (összeírás) célja a katonai sorozás és/vagy az adóbeszedés volt. A zsidóktól nem követelték meg a római hadseregben való szolgálatot, de nem kerülhették el az adófizetést. Augustus dekrétuma éppen Isten tökéletes időzítése és terve alapján jött ki, hogy Fiát a világba küldje.

Augusztusz császár – Az első és sokak szerint a legnagyobb római uralkodó (Kr.e. 31 – Kr.u. 14). A kormányzás köztársasági formájának egy imperiális formával való helyettesítése után kiterjesztette a birodalmat a Földközi-tenger egész medencéjére. Bevezette a közismert Pax Romana-t (Róma békéje) és elindította a római irodalom és építészet aranykorát. Az Augusztusz (lat. Augustus, jelentése magasztalt, isteni) a római szenátus által Kr.e. 27-ben neki adományozott cím volt.

összeírás – Lat. census. A hadra fogható férfiak és az adóztatható népesség felmérésére szolgáló államhatalmi módszer. A zsidók kivételt képeztek a római katonai szolgálat alól (ennek fejében római katona kötelezhetett egy zsidó embert felszerelésének egy mérföldre való cipelésére). Isten egy pogány uralkodó dekrétumát használta – nem először a történelemben (ld. Kürosz ediktuma) – a Mik 5,2-ben található prófécia beteljesítésére (lásd még Mt 2,3-6).

(3) a maga városába – Valószínűleg eredeti származási helyüket jelenti.

(4) Názáret … Betlehem – Dávid Betlehemben született (1Sám 17,12; 20,6), ami legalább három napi útra volt Názárettől.

Júdea – A Szent Föld déli részének a római megnevezése, korábban a júdai királyság része. Ekkoriban Júdea tartomány területe jóval kisebb volt, mint a déli királyság idejében, tulajdonképpen a Jeruzsálem körüli és attól délre eső kisebb terület volt.

(5) Máriával – Mária is Dávid házából származott és emiatt kellett őt is „összeírni”. Szíriában – a római provincia, amelyben a Szent Föld is volt – a 12 évnél idősebb nőknek is fejadót kellett fizetniük, és ehhez kellett regisztráltatniuk magukat.

jegyesével – Lásd Mt 1,18 és magyarázata.

Néha úgy gondoljuk, hogy „engedelmes voltam, akkor miért nem mennek jobban a dolgaim?” Szembe kell néznünk a kényelmetlenségekkel vagy nehézségekkel, és azonnal azt gondoljuk, hogy vagy félreértettük Isten akaratát, vagy Isten tévedett. De nézzük ezt a csendes párt, akik Betlehem felé tartanak. Isten nem könnyítette meg József számára a göröngyös utat, de megerősítette őt. Isten nem adott luxusszállást Máriának és Józsefnek, de még csak átlagosnak mondható szállást sem, hanem fiát igen szegényes körülmények között kellett világra hoznia. Ha Isten akaratát tesszük, akkor számunkra nem garantált a kényelem és a kellemes légkör. Az viszont megígértetett számunkra, hogy még a diszkomfortnak és a kellemetlenségnek is jelentősége van Isten tervében. Vezetni fog téged és megad mindent, amire szükséged van. Józsefhez hasonlóan, éld minden napodat hittel bízva abban, hogy Isten gondoskodik rólad.

(7) bepólyálta – Gör.: σπαργανόω = szövetcsíkokba becsavarni, bepólyálni. Szövetcsíkokat használtak arra, hogy a csecsemőket melegen tartsák és a biztonság érzését megadják nekik. Ezek a szövetek megkímélték a belső szerveket. A csecsemők bepólyálásának a szokása ebben a formában mind a mai napig megvan a Közép-Keleten.

A jászol lukácsi említése képezi annak a hagyományos elképzelésnek az alapját, hogy Jézus egy istállóban született. Az istállók gyakran olyan barlangok voltak, amelyekben etetővályúk (jászol) voltak, melyeket a sziklafalba vájtak. A népszerű karácsonyi képeslapok képeitől eltérően a környezet sötét és mocskos volt. Ez nem éppen az az atmoszféra volt, amit a zsidók a Messiás-király születési helyeként képzeltek el. Úgy vélték, hogy a nekik megígért Messiás királyi környezetben fog világra jönni. Nem korlátozhatjuk Istent elvárásainkkal. Ő ott munkálkodik, ahol szükség van rá a bűnnel besötétített mocskos világunkban.

Bár Jézussal kapcsolatos első képünk a jászolban fekvő bébi, de ne ez legyen az utolsó számunkra. A Krisztus-gyermek a jászolban szép karácsonyi jelenet, de nem hagyhatjuk őt ott. Ez a kicsiny, segítségre szoruló csecsemő csodálatra méltó életet élt, meghalt értünk, felemeltetett a mennybe, és vissza fog térni a földre, mint a királyok Királya. Krisztus fog uralkodni a földön és ítélkezni fog minden ember felett aszerint, ahogy ők vele kapcsolatban döntéseket hoztak. Te még mindig csecsemőként képzeled el Jézust, vagy Uradnak látod? Légy abban bizonyos, hogy nem becsülöd le Jézust. Enged őt az életedben felnövekedni!

jászolba – Az állatok etetésére szolgáló vályú. Ez az egyetlen jelzés arra vonatkozóan, hogy a Krisztus egy istállóban született. A nagyon korai hagyomány azt tartja, hogy egy valószínűleg istállónak használt barlang volt.

(8) a szabad ég alatt – Ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy nyár – száraz évszak – volt. A templomi áldozatra szánt nyájakat Betlehem közelében legeltették egész évben.

őrködtek – A tolvajok és a ragadozó állatok miatt.

Isten folytatta a Fiával kapcsolatos híradást, de nem azok felé, akiket várnánk. Lukács lejegyzi, hogy Jézus születését a mezőkön lévő pásztoroknak jelentik be. Lehet, hogy ezek a pásztorok azok, akik az arra a templomi áldozatra szánt nyájat őrizték, ami a bűnök elengedését szolgálta. Itt az angyalok ezeket a pásztorokat arra hívták, hogy köszöntsék Isten Bárányát (Jn 1,36), aki örökre elveszi majd a világ bűneit.

(9) az Úr angyala – A születéssel kapcsolatos elbeszélésen végighúzódik ez a megnevezés (ld. 1,11 és magyarázata; Mt 1,20.24; 2,13.19). Az angyalt az 1,11-ben Gábriellel azonosítja (1,19; 1,26). Vö. Gen 16,7 és magyarázata.

(10) ne féljetek – Az angyal megjelenésére adott elsődleges emberi reakció a félelem (lásd 1,13 magyarázata), és szükség volt a bátorításra.

nagy örömet – Lásd 1,14 magyarázata.

A történelem legnagyobb eseménye csak most történt! A Messiás megszületett! A zsidók évszázadokig várták ezt, és amikor végre megtörtént, akkor annak bejelentése alázatos pásztorokhoz érkezett el. A Jézusról szóló örömhír az, hogy ő mindenkihez érkezett, beleértve az egyszerűeket és a közönségeseket. Mindenkihez eljön, akinek a szíve elég alázatos, hogy elfogadja őt. Bárki vagy is, bármit is teszel, beléphet Jézus az életedbe. Ne gondold, hogy rendkívüli képzettséggel vagy tulajdonságokkal kell rendelkezned – ő úgy fogad el, ahogy vagy.

(11) Dávid városában – vagyis Betlehemben (4.).

üdvözítő – Sok zsidó politikai vezetőt keresett, aki kimenti őket a római uralom alól, míg mások olyan üdvözítőben reménykedtek, aki a betegségekből és a fizikai nehézségekből menti ki őket. De ez a bejelentés arra a Megváltóra vonatkozik, aki a bűntől és a haláltól szabadít meg (lásd Mt 1,21; Jn 4,42 és magyarázatuk).

Krisztus – azaz Messiás. Lásd a Mt 1,1 második magyarázatét.

az Úr – Istenre és az ő Felkentjére (Messiás) használt megnevezés (lásd ApCsel 2,36; Fil 2,11 és a 2,9 magyarázata; 1Thessz 1,1 és magyarázata).

(13, 20) dicsérték az Istent – Lásd 1,64 és magyarázata.

(14) Lásd 1,46-55 magyarázatát. Ezt a rövidke himnuszt nevezik Gloria in excelsis Deo-nak a Vulgata fordítása után (= Dicsőség a magasságban Istennek). Az angyalok Isten dicsőségét és fenségét az ő dicsőítése által ismerték el.

a magasságban – Gör.: ὕψιστος = legmagasabb, mindennél nagyobb/magasabb. Ahol Isten lakik (vö. Mt 6,9).

 a földön békesség, és az emberekhez jóakarat – A béke nem mindenki számára biztosított, hanem csak azoknak, akikben Isten gyönyörködik – az ő jóakaratának tárgyai (lásd a „gyönyörködés” [εὐδοκία] szó lukácsi használatát máshol: 3,22; 10,21; 12,32). A római világ megtapasztalta a Pax Romana-t, Róma békéjét, amit külső nyugalom jellemzett. Az angyalok viszont ennél mélyebb, sokkal tartósabb békét hirdettek – az elme és lélek békéjét, amit az Üdvözítő tesz lehetővé (11.). Az Istenben való békét a Krisztusban való hittel kapjuk meg (lásd Róm 5,1 és magyarázata), és a hívőkön múlik, hogy jóakarata megmarad-e rajtuk. A dávidi Messiást Béke Fejedelmének (Ézs 9,6) is nevezték, és Krisztus megígérte a békét tanítványainak (lásd Jn 14,27; Fil 4,7 és magyarázatuk) is. Krisztus azonban konfliktust is hozott („fegyver”; Mt 10,34 és magyarázata; vö. Lk 12,49), mert az Istennel való béke magába foglalja a sátánnal és munkájával szembeni ellenállást.

Jézus születésének a története olyan zenével hangzik fel, ami kétezer éven át inspirálta a zeneszerzőket. Az angyalok dala, amit gyakran Gloria-ként emlegetnek a latin fordítás első szava miatt (Gloria in excelsis Deo), sok modern korál, hagyományos karácsonyi ének és régi liturgiai ének alapját képezi.

Micsoda születési értesítő! A pásztorok megrémültek, de félelmük örömbe fordult, amikor az angyalok bejelentették a Messiás születését. A pásztorok először futottak, hogy lássák az újszülöttet, azután ők is terjesztették az üzenetet. Jézus a te messiásod, a te Megváltód. Keresed naponta az a imádságban a vele való találkozást és olvasod szavát? Felfedeztél-e már sz Úr csodálatosságát, hogy alig várod az örömöd barátaiddal is megoszthasd?

(19) mindezeket megjegyezte, és szívében forgatta – Vö. 51. vers.

1. ábra: Az újszövetségi időszak főbb római uralkodói

NÉV IDŐSZAK URALKODÁSÁNAK FŐBB ESEMÉNYEI
Augustus Caesar vagy Octavianus Kr.e. 30 – Kr.u. 14.

Az a császár, akihez a Jézus születése idején lezajló cenzust kötik (Lk 2,1). Augustus – különleges vezetői és államigazgatási képességeket mutatva – bevezette a Pax Romanat, ami a béke és stabilitás példa nélküli időszaka volt a Mediterraneum régiójában. A szabadság és az utazás viszonylagos biztonsága jelent meg ezzel a békével, ami a kereszténység gyors elterjedésének fő okai között említendő.

Tiberius Kr.u. 14-37.

Jézus nyilvános szolgálata idején volt császár (Lk 3,1). Reá hivatkozik Jézus, amikor azt mondja: Add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené (ld. Mk 12,17 és magyarázata)

Caligula Kr.u. 37-41.

Válságot provokált a zsidók között azt igényelve, hogy képét vagy szobrát állítsák fel a jeruzsálemi templomban. I. Agrippaának sikerült Caligulát meggyőznie Caligulát a rendelet visszavonásáról, és a császárt megölték, mielőtt végrehajtották volna a rendeletet. Lehetséges, hogy Pál erre az eseményre, mint az antikrisztus egy típusára hivatkozik, amikor a törvénytipróról ír, aki fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten (2Thessz 2,3-4).

Claudius Kr.u. 41-54.

Elűzte a zsidókat Rómából Kr.u. 49-ben, valószínűleg a zsidó-keresztényekkel való konfliktus miatt (Suetonius, Claudius élete, 25.4)

Nero Kr.u. 54-68.

Az a császár, akire pere során Pál apellált (APCsel 25,10; 28,19). Később, Kru. 64-ben kezdte Nero az első nagyobb üldözést a keresztények ellen azzal vádolva őket, hogy Rómában tűzvészt okoztak (Tacitus, Annales, 15.44). Mind Pál. mind Péter valószínűleg Nero alatt lettek mártírok.

Vespasianus Kr.u. 69-79.

Deklarált uralkodó abban az időszakban, amikor leverték a Kr.u. 66-73. időszak a zsidó lázadását. Visszatért Rómába és fiát Titust hagyta Judeában, hogy befejezze Jeruzsálem bevételét és a templom lerombolását.

Domitianus Kr.u. 81-96.

Nero után a második uralkodó, aki üldözte az egyházat. Valószínűleg ez az üldözés adta a Jelenések könyvének a hátterét.

21-40. SIMEON ÉS ANNA

21 Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22 És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”; 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”. 25 És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29 Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátta szemem üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek. 33 A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata. 36 Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuél leánya, Ásér törzséből. Igen idős volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, hanem böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában is megjelent, hálát adott Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. 39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és Isten kegyelme volt rajta.

(21) körül kellett őt metélni – Lásd Gen 17,10; Jn 7,22 és magyarázatuk.

(22) tisztulásuk – Egy fiú születését követően az anyának 40 napig kellett várnia, mielőtt a templomba mehetett, hogy áldozatot mutasson be a tisztulásáért. Ha nincs módjában bárányt és egy galambot áldozni, akkor két galamb elfogadható volt (lásd Lev 12,2-8 és magyarázata; vö. 5,11).

Jeruzsálembe – A Betlehem és Jeruzsálem közti távolság csak mintegy öt mérföld.

bemutassák az Úrnak – Az emberek és állatok elsőszülöttét fel kellett ajánlani az Úrnak (lásd 23. vers; Ex 13,2-13 és magyarázatuk). Az állatokat feláldozták, de az embereknek Istent kellett szolgálniuk egész életükben. A léviták tulajdonképpen Izráel minden fiú elsőszülötte helyett szolgáltak (lásd Num 3,11-13; 8,17-18).

(21-24) A zsidó családok egy újszülött megszületése után többféle ceremónián mentek át:

  1. Körülmetélés. Minden fiúgyermeket körülmetéltek és leneveztek a születést követő nyolcadik napon (Lev 12,3; Lk 1,59.60). A körülmetélés a zsidóknak a pogányoktól való elkülönülését és egyedi kapcsolatukat Istennel (lásd 1,59 magyarázata).
  2. Az elsőszülött megváltása. Az elsőszülött fiút bemutatták Istennek egy hónappal a születés után (Ex 13,2.11-16; Num 18,15.16). A ceremónia magába foglalta a gyermek visszavásárlását – megváltását – egy áldozat útján. Ilyen módon a szülők elismerték, hogy a gyermek Istenhez tartozik, akinek egyedül van arra hatalma, hogy életet adjon.
  3. Az anya megtisztulása. A fiúgyermek születése után 40 napig és egy leánygyermek születése után 80 napig az anya kultikusan tisztátalannak számított, és nem léphetett be a templomba. Elkülönítési időszakának a végén a szülőknek egy bárányt kellett égőáldozatul vinniük és egy galambot vagy gerlét bűnért való áldozatul. A pap ezeket az állatokat feláldozta és az asszonyt tisztának nyilvánította. Ha a bárány túl drága volt, akkor a szülők egy második galambot vagy gerlét vihettek helyette. Ezt tette József és Mária.

Jézus Isten Fia volt, de családja végrehajtotta ezeket az Isten törvényéből fakadó kultuszi ceremóniákat. Jézus nem a törvény fölött született, hanem tökéletesen teljesítette azokat.

(25) Izráel vigasztalását – Vagyis az az enyhülés és jólét, amit eljövetelekor a Messiás népének hozna (lásd 26. és 38. vers; 23,51; 24,21; Ézs 40,1-2 és magyarázatuk; Mt 5,4).

a Szentlélek volt rajta – Nem olyan módon, mint Pünkösd után a hívőkön. Simeonnak speciális bepillantás, éleslátás adatott a Lélek által, így ő felismerhette a Messiást (26. vers; vö. 1,15 és magyarázata).

(28) áldotta az Istent – Lásd 1,46-55.

(29-32) Lásd az 1,46-55 magyarázatát. A Simeon által mondott himnuszt nevezik Nunc Dimittis-nek, a szakasz Vulgata-beli latin nyelvű szövege alapján. Jelentése: most bocsátod el.

(31) minden nép – Lukács pogányként óvatosan igyekezett megjeleníteni azt az igazságot, hogy az üdvösség a pogányoknak is adatott, nemcsak a zsidóknak.

Amikor Mária és József Jézust a templomba vitte, hogy Istennek ajálják, találkoztak egy idős emberrel, aki megmondta nekik, hogy mi lesz a gyermekükből. Simeon békében halhat meg, mert ő látta a Messiást.

(32) A zsidók jól ismerték az ószövetségi próféciákat, melyek a Messiás által a népüknek adandó áldásokról szóltak. Nem mindig szenteltek egyenlő figyelmet azoknak a próféciáknak, amelyek szerint az egész világnak fog üdvösséget hozni, és nemcsak a zsidóknak (lásd pl. Ézs 49,6). Sokan gondolták úgy, hogy a Krisztus csak saját népének megmentésére jött. Lukács biztosította, hogy egész görög hallgatósága megértse azt, hogy a Krisztus eljött mindazokat megmenteni, akik hisznek: pogányokat ugyanúgy, mint zsidókat.

(33) a gyermek apja – Lukács, Jézus szűztől való születésével tisztában lévén (1,26-35), Józsefre törvényes apjaként hivatkozik (lásd 41. vers; Jn 1,45 és magyarázata).

József és Mária elcsodálkoztak, amikor ez az idős férfi karjába vette fiukat és ilyen meglepő szavakat mondott. Simeon azt mondta, hogy Jézus Isten ajándéka, és felismerte benne a Messiást, aki az egész világ számára fény és világosság lesz. Ez már a második alkalom volt, hogy Máriát egy a fiáról szóló próféciával köszöntötték – az első alkalom az volt, amikor Erzsébet Ura anyjaként köszöntötte a hozzá megérkező Máriát (1,42-45).

(34) sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben – Krisztus felemeli azokat, akik hisznek benne, de botránykő azok számára, akik nem hisznek (lásd 20,17-18 és a 20,18 magyarázata; 1Kor 1,23; 1Pét 2,6-8 és magyarázatuk).

jelül … ellene mondanak – Ez a bizonyos értelemben rejtélyes állítás azt jelentheti, hogy Jézus Istentől való jelként (12. vers; 11,30) megosztást, ellenállást és visszautasítást fog kiváltani.

(35) a te lelkedet is éles kard járja majd át – Az is szócska azt jelzi, hogy Mária – Jézushoz hasonlóan – mély kínt és gyötrődést fog átélni; ebben az evangéliumban ez az első hivatkozás Krisztus szenvedésére és halálára.

Simeon azt prófétálta, hogy Jézus paradox hatással lesz Izráelre. Egyesek elesnek miatta (lásd Ézs 8,14.15), míg mások felemelkednek (lásd Mal 4,2). Jézus körül nem lesz semleges terület: az emberek vagy örömmel elfogadják őt, vagy teljesen elutasítják őt. Jézus anyjaként Máriának mély fájdalmat fog okozni az a széles körű elutasítás, amivel fiának szembe kell majd néznie. Ez a szomorúság első jele Lukács evangéliumában.

(36) prófétanő – Női próféta voltak még Mirjám (Ex 15,20), Debóra (Bír 4,4), Hulda (2Kir 22,14) és Fülöp lányai (ApCsel 21,9) is.

Anna – Gör.: Hanna. Az Ószövetségben előforduló Hanna név (1Sám 1,2), aminek a jelentése: bájos, kedves, kegyes. Hanna dicsérte Istent a gyermek Jézusért, ahogy Hanna is Istent dicsérte a gyermek Sámuelért (1Sám 2,1-10).

Bár Simeon és Anna nagyon idős emberek voltak, sohasem veszítették el reményüket abban, hogy meglátják a Messiást. A Szent Lélektől vezetve azon első tanúk között voltak, akik Jézusról bizonyságot tehettek. A zsidó kultúrában tisztelték az időseket, így Simeon és Anna életkorából fakadóan az ő próféciájuk különleges súllyal bírt. Ezzel szemben a mi társadalmunk a tudással és bölcsességgel szemben a fiatalságot értékeli és az idősebbek hozzáértését gyakran semmibe veszik. Keresztényként visszafordíthatjuk ezeket az értékeket bárhol, ahol csak tudjuk. Bátorítsuk az idősebb embereket arra, hogy osszák meg tapasztalatukat és bölcsességüket. Figyeljünk, amikor ők beszélnek. Nyissunk feléjük barátsággal, és segítsünk nekik abban, hogy módot találjanak Isten szolgálatára.

(37) nem távozott el a templomból – Heródes temploma nagy volt és különféle célokat szolgáló termei is voltak, és Hannának megengedhették, hogy az egyikben éljen. Ez az állítás mindenesetre azt jelentheti, hogy ébren töltött óráit várakozással és istentisztelettel tölthette a templomban.

Annát prófétának nevezték, ami azt jelezte, hogy szokatlanul közel volt Istenhez. A próféták nem szükségszerűen a jövőt mondták meg. Az ő fő szerepük az volt, hogy Isten nevében szóljanak, az ő igazságának kihirdetésével.

(38) Jeruzsálem – Isten kiválasztott népének szent városa; itt teljes mértékben Izráel rendelkezésére állt. Lásd a Zsoltárok könyvének Bevezetőjét a Teológia alcím alatt (Főbb témák, 7.).

(39) visszatértek … a galileai Názáretbe – Lukács nem említi a mágusok érkezését, a Heródestől kiinduló életveszélyt és az Egyiptomba való menekülést, illetve az onnan való visszatérést (vö. Mt 2,1-23). Itt tehát joggal merül fel a kérdés, hogy azonnal visszatért-e József és Mária Názáretbe, vagy még Betlehemben maradtak egy időre (ahogy az Mt-ben van)? Feltételezhetően itt van egy néhány éves „rés” a 38. és 39. vers között; bőséges idő számukra, hogy Betlehemben lakóhelyet találjanak, elmeneküljenek Egyiptomba Heródes bosszúja elől, és visszatérjenek Názáretbe, amikor már biztonságos volt számukra a helyzet.

2. táblázat: A Lukács születési elbeszélésében szereplő himnuszok

ÉNEK SZAKASZ ÉNEKES TÉMA
Magnificat 1,46-55 Mária

Isten felemeli az alacsony rangúakat és megalázza a hatalmasokat

Benedictus 1,68-79 Zakariás

Isten üdvössége a dávidi Messiáson keresztül, Keresztelő Jánosnak elkészítve

Gloria in Excelsis Deo 2,14 angyali kórus

Dicsőség Istennek; béke kegyelmének befogadóira

Nunc Dimittis 2,29-32 Simeon

Isten üdvössége, mint Izráel dicsősége és világosság a pogányok számára

41-52. A TIZENKÉT ÉVES JÉZUS A TEMPLOMBAN

41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a páska ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársak között van, elmentek egynapi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged. 49 Ő pedig így válaszolt: Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

(41) a páska ünnepére – A törvény szerinti háromszori éves megjelenést parancsol a törvény minden felnőtt férfinak (általában családjuktól kísérve): páska, pünkösd és sátoros ünnep (lásd az Ex 23,14-17 magyarázatát; Deut 16,16). A távolság sokak számára nem tette lehetővé, hogy mindhárom ünnepen résztvegyebek, de a legtöbb zsidó legalább a páska-ünnepen igyekezett részt venni.

(42) tizenkét éves lett – A fiúk tizenkét éves elkezdtek felkészülni arra, hogy a következő évben helyüket elfoglalhassák helyüket a vallási közösségben.

Isten törvénye szerint minden férfinak Jeruzsálembe kellett tehát mennie évente háromszor (Deut 16,16). Tavasszal a páskát (elkerülés) ünnepelték, amit közvetlenül követett a kovásztalan kenyerek ünnepe. A páska arra az éjszakára emlékeztetett, amelyen a zsidók Egyiptomból kimenekültek, amikor Isten megölte az egyiptomi elsőszülötteket, de elkerülte az izraeliták otthonait (lásd Ex 12,21-36). Az évenkénti három ünnep közül a páska volt a legfontosabb.

(43-45) Tizenkét évesen Jézus majdnem felnőtt volt már, így tehát nem sok időt töltött szüleivel az ünnepen. Azok, akik elmentek erre az ünnepre, gyakran karavánokban utaztak a palesztinai rablók elleni védekezésként. Az asszonyok és a gyerekek általában a karaván elején utaztak, a férfiak pedig a végén mentek. Egy tizenkét éves fiú majdnem felnőtt, tehát bármelyik csoportban megtalálható lehetett. Emiatt gondolta Mária és József, hogy Jézus a többiekkel van valahol a csoporton belül. Amikor viszont a karaván elhagyta Jeruzsálemet, Jézus a városban maradt és beszédbe elegyedett a vallási vezetőkkel.

(46) tanítómesterek – A rabbik, egy kifejezés a judaizmusban.

(46,47) A templom udvarai egész Júdeában híresek voltak, mint a tanulás színhelyei. Pál apostol Jeruzsálemben tanult, lehet, hogy éppen a templom udvaraiban Gamáliel lábainál, aki az egyik legfontosabb tanítója volt (ApCsel 22,3). A páska idején, az ország legnagyobb rabbijai gyűltek össze, hogy tanítsák és megvitassák a nagy igazságokat egymás között. Az eljövendő Messiás vitathatatlanul az egyik legnépszerűbb vitatéma lehetett, mert mindenki a közeli jövőben várta érkezését. Jézus buzgón hallgathatta őket és tehette fel érdeklődő kérdéseit. Nem fiatalsága, hanem bölcsességének mélysége késztette csodálatra a tanítókat.

(48) Máriának el kellett engednie gyermekét és engednie kellett, hogy férfivá, Isten Fiává, Messiássá váljék. Tele volt félelemmel, hogy erre az Isten-adta gyermekre nem vigyázott eléggé; kétségbeesetten kutatott utána. De ő egy gyerek-fiút keresett és nem azt az ifjú embert, aki a templomban már kérdéseivel is csodálatra késztette a vallási vezetőket. Olyan emberek vagy ügyek elengedése, melyekkel sokat foglalkoztunk, amelyekbe hosszan és mélyen belebonyolódtunk, nagyon nehéz lehet. Egyszerre édes és fájdalmas látni gyermekeink felnőtté, hallgatóink tanárokká, beosztottaink vezetővé, inspirációink intézményessé válását. De amikor az idő eljön, hátra kell lépnünk és hagynunk kell távozni – a fájdalom ellenére. Csak ekkor lesznek képesek védenceink kipróbálni szárnyaikat és olyan magasságok felé szárnyalni, melyeket Isten szánt nekik.

(49) az én Atyám házában – Jézus személyes mennybéli illetékességére mutatott rá. Szembe állította az én Atyám-at Mária apád (48.) kifejezésével. Tizenkét évesen Jézus tudatában volt Istennel fennálló egyedi kapcsolatának, de engedelmes volt földi szüleinek is (51.).

(49, 50) Itt jelenik meg először, hogy Jézus Isten Fia volt. Bár ő éppenséggel ismerte Atyját, nem utasította el földi szüleit. Visszament velük Názáretbe és az ő fennhatóságuk alatt élt még 18 évig. Isten népe nem veti meg és nem utasítja vissza az emberi kapcsolatokat, vagy a családi kötelezettségeket. Ha Isten Fia engedelmeskedett emberi szüleinek, mennyivel inkább kell nekünk családunk tagjait tisztelnünk! Ne használd az Isten munkája iránti elkötelezettségedet arra, hogy családod semmibe vételét igazold!

(50) Jézus szülei nem értették, hogy mit ért az Atyám háza kifejezés alatt. Nem vették észre, hogy különbséget tesz a földi (nevelő)apja és a mennyei Atya között. Jézus tudta, hogy neki egyedi kapcsolata van Istennel. Bár Mária és József tudta, hogy ő Isten Fia, nem értették meg, hogy miben is áll az ő küldetése. Ezenfelül testvérei és nővérei mellett normális gyerekként kellett őt felnevelniük (Mt 13,55.56). Tudták, hogy ő különleges, de nem tudták, hogy mi zajlik az ő elméjében.

(52) Lukács ugyanazt írja Jézusról, amit Sámuelről írnak az 1Sám 2,26-ban.

Jézus … gyarapodott – Bár Jézus Isten volt, nincs arra utaló jelzés, hogy születésétől kezdve birtokában lett volna minden tudás és bölcsesség. Úgy tűnik, hogy úgy fejlődött, mint minden más fiú.

Lukács második fejezete azt láttatja velünk, hogy bár Jézus különleges volt, normális gyerek- és serdülőkora volt. A fejlődéslélektan fogalmaival élve, ugyanazokon a fejlődési szakaszokon ment keresztül, mint mi. Fizikailag és mentálisan is fejlődött, más emberekkel is megismerkedett, és Isten szerette őt. A teljes emberi életnek – amennyire lehetséges – kiegyensúlyozottnak kell lennie. Mindenesetre Jézus számára fontos volt – és ennek minden hívő számára fontosnak kellene lennie –, hogy teljesen és harmonikusan fejlődjék az alábbi területek mindegyikén: fizikailag, mentálisan, szociálisan és spirituálisan.

Halász Zsolt

Lk 2” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Egyesek úgy vélik, hogy a szemtanúk nem voltak teológusok és csak a szemtanúknak érdemes hinni. Ezzel a logikával az a probléma, hogy Lukács nem csak bután lejegyezte a szemtanúk beszámolóit (pl. a pásztorokéit) és egy össze-vissza szóömlenyt adott közre, hanem mint evangélium-szerző a Szent Lélek fényének ihletése alatt gyűjtötte, rendszerezte, értékelte és rendezte/szerkesztette a szemtanúk beszámolóit. Szinte bizonyos, hogy voltak olyan beszámolók is, amelyeket nem használt fel, vagy részben használt fel bizonyos tanúságtételeket. Biztos, hogy a szemtanúk nem voltak mai értelemben vett teológusok, de Lukács az volt. Az apostolok is kaptak “teológiai képzést”, méghozzá magától Jézustól, azaz megtanította őket arra, hogy miként beszéljenek igazán Istenről, a Messiásról stb. Lukács is teológus volt, a Pál mellett és Péter apostol mellett eltöltött évek alatt vált azzá. Tehát az evangélium olvasása közben nem a szemtanúknak hiszünk, hanem Lukács Szentlélektől ihletett sorainak. A teológusok kárhoztatása már azért sem korrekt erkölcsileg, mert elkötelezett, Isten Igéjét kutató és tovább adó képzett tudósok nélkül lehet, hogy ma nem lenne kereszténység, és a Bibliát is talán csak hírből ismernénk.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s