Lk 14

1-6. Jézus meggyógyít egy vízkórost szombaton

¹ Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. ² Íme, ott egy vízkóros ember került elébe. ³ Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem? ⁴ De ők hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. ⁵ Hozzájuk pedig így szólt: Ha közületek valakinek a fia vagy ökre szombaton esik a kútba, vajon nem húzza-e ki azonnal? ⁶ Nem tudtak erre mit felelni.

(1) A hét feljegyzett szombati csoda közül Lukács ötöt ad közre (4,31.38; 6,6; 13,14 és ez). További kettő a Jn 5,10-ben és 9,14-ben található. A farizeusok éberségével kapcsolatban lásd a 13,14 magyarázatát. A szombaton elfogyasztandó ételeket egy nappal korábban kell elkészíteni.

(2) vízkóros ember – Valószínűleg valamilyen ödéma (vizenyősödés), vagyis abnormális mértékű folyadék-felhalmozódás a test szöveteiben és üregeiben, ami betegséget okoz. Az erre a jelenségre alkalmazott görög szó olyan orvosi fogalom, ami csak itt az Újszövetségben fordul elő (lásd: Bevezetés / Szerző).

(3) törvénytudóktól – Lásd a magyarázatot a 5,17 és 7,30 esetében. Azzal, hogy a csoda előtt kérdezi meg őket, Jézus megnehezítette számukra a gyógyítás utáni tiltakozást.

(5) fia – A 13,15 alapján a „szamár” olvasat teljes mértékben megfelel a „kútba esett ökör” esetének. A Deut 5,14 törvényi előírása viszont egyaránt vonatkozik mind emberre, mind állatra. Az egyik kategória a fiaval nyílik meg, a másik pedig az ökörrel. Jézus cselekedete csak a rabbinikus értelmezés miatt volt „törvénytelen”, a mózesi törvény szempontjából viszont nem volt az (vö. Mk 2,25 magyarázata).

Korábban Jézus meg volt hívva egy farizeus házába egy beszélgetésre (7,36). Ez alkalommal egy prominens farizeus hívta meg Jézust a házába kifejezetten azért, hogy csapdát állítson neki, hátha olyat mond vagy test, amiért le lehet őt tartóztatni. Meglepő lehet Jézust a farizeus szőnyegén látni, miután sokszor leleplezte őket. Ő viszont nem félt szembenézni velük – még akkor sem, ha tudta róluk, hogy céljuk szerint trükkös játszmával akarják őt a törvény megszegésére kényszeríteni.

7-11. A főhelyek válogatása

⁷ Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor látta, hogyan válogatják a főhelyeket: ⁸ Ha valaki lakodalomba hív, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. ⁹ És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át neki a helyed! – akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. ¹⁰ Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! Akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. ¹¹ Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.

(7) válogatják a főhelyeket – A jobb helyek érdekében való „manőverezés” okozhatott problémát az utolsó vacsora alkalmával is (22,24; lásd még 20,46; Mk 12,39 és magyarázata).

(11) aki … megalázza magát, felmagasztaltatik – Ez olyan alapelv, ami többször is megismétlődik a Bibliában (lásd 11,43; 18,14; 20,46; 2Krón 7,14-15; Péld 3,34; 25,6-7; Mt 18,4; 23,12; Jak 4,10; 1Pét 5,6).

Jézus azt tanácsolta az embereknek, hogy ne hajszolják a legjobb helyeket a lakomán. A mai ember is ugyanilyen mohósággal akarja emelni saját társadalmi státuszát (még egy gyülekezetben is) az ennek megfelelő személyekkel való együttléttel, sikeres öltözködéssel, vagy a megfelelő márkájú autó vezetésével. Kiben akarsz benyomást kelteni? A presztízshajszolás helyett inkább keresd azt a helyet és alkalmat, ahol szolgálhatsz! Ha Isten azt akarja, hogy nagyobb méretekben szolgálj, akkor majd ő meghív téged a magasabb helyre.

12-14. Vendéglátás viszonzás nélkül

¹² Azután szólt Jézus ahhoz is, aki őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, ne is a testvéreidet, a rokonaidat vagy a gazdag szomszédaidat, nehogy viszonzásul ők is meghívjanak téged. ¹³ Hanem ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, ¹⁴ és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.

(11) Miként alázhatjuk meg magunkat? Némelyek manipulációval akarják másokban a saját alázatosságuk látszatát kelteni. Mások úgy gondolják, az alázat azt jelenti, hogy alulra helyezik magukat. A valóban alázatos emberek magukat csak Krisztushoz hasonlítják: észreveszik saját bűnösségüket és felfogják saját korlátaikat. Másrészről felismerik tehetségeiket és erősségeiket, és úgy akarják azokat használni, ahogy Krisztus irányítja őket. Az alázat nem egyenlő az önleértékeléssel, hanem reális önismeret melletti elkötelezettség a szolgálatra.

(14) az igazak feltámadásakor – Mindenki fel lesz támasztva (lásd Dán 12,2; Jn 5,28-29 és magyarázata; ApCsel 24,15). Némelyek úgy vélik, hogy az igazak feltámadása (1Kor 15,23; 1Thessz 4,16; Jel 20,4-6) más mint az „általános” feltámadás (1Kor 15,12.21; Zsid 6,2; Jel 20,11-15).

az igazak – Azok, akiket Isten így emel ki a Krisztus engesztelése alapján (lásd Róm 1,17 és magyarázata), és akiknek bizonyítékuk van a hitükre a tetteik által (vö. Mt 25,34-40).

(7-14) Jézus két leckét tanított. Először a vendégekhez szólt, hogy ne keressék a tisztelethelyeket. Isten országában a szolgálat sokkal fontosabb, mint a pozíció. Másodszor: azt mondta a házigazdának, hogy a meghívása ne legyen exkluzív. Isten az országát mindenki előtt megnyitja.

15-24. A nagy vacsora

¹⁵ Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. ¹⁶ Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. ¹⁷ A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! ¹⁸ De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! ¹⁹ A másik azt mondta: Öt pár ökröt vettem, megyek, hogy lássam, mit érnek. Kérlek, ments ki engem! ²⁰ Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. ²¹ Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura ekkor megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat! ²² A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. ²³ Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. ²⁴ Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.

(15) Isten országának a vendége – Görögül szó szerint: μακάριος ὅστις φάγεται ἄρτον ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ, azaz Boldog (áldott) az, aki kenyeret eszik Isten országában. A jövőbeli nagy messiási fogadás. A jövőbeli királyság összekapcsolása az ünnepi lakoma képével általánosnak mondható (lásd 13,29; Ézs 25,6 és magyarázata; Mt 8,11 és magyarázata; 25,1-10; 26,29 és magyarázata; Jel 19,9).

(16) ő … válaszolt – Jézus a férfi megjegyzését arra használta fel, hogy olyan példázatot mondjon, amiből kiderül, hogy nem mindenki fog belépni Isten országába (nagy vacsora).

(18) földet vettem – Az első meghívást elfogadta az illető, de amikor a végső meghívás jött (a zsidó szokások szerinti hirdetés, amikor a lakoma már kész volt), más érdekeknek tulajdonított az illető számára prioritást.

(24) akiket meghívtam – Anélkül, hogy nyíltan megnevezné őket, Jézus a zsidó vallási vezetőket figyelmezteti, hogy azok, akik visszautasítják a messiási lakomára való meghívást, még csak meg sem kóstolhatják azt, de mások viszont igen (lásd 20,9-19; lásd még Mt 21,41 magyarázata).

(15-24) A férfi, aki Jézussal ült az asztalnál Isten országának a dicsőségét próbálta elképzelni, de még nem értette, hogy miként kell osztozni rajta. Jézus történetében sok ember elfordult a vacsorameghívástól, mert az időzítést nem tartották megfelelőnek az életükben. Mi magunk is ellenállhatunk vagy késlekedhetünk az Isten meghívására adandó válasszal, és a kifogásaink még jogosnak is tűnhetnek – munkahelyi és/vagy családi kötelezettségek, pénzügyi gondok, vagy más okok. Bármit hozunk is fel mentségnek, Isten meghívása a legfontosabb dolog mindannyiunk életében. Nem számít, hogy mennyire látszik kényelmetlennek, vagy mennyire alkalmatlan az időpont. Kifogásaid vannak arra, hogy miért próbálod elkerülni az Isten meghívására való válaszadást? Jézus emlékeztet arra bennünket, hogy el fog jönni az az időszak, amikor Isten visszaveszi a meghívását és másoknak fogja azt kiosztani – akkor késő lesz a nagy vacsorára való belépéshez.

Az volt a szokás, hogy két meghívást küldtek az adott lakomával kapcsolatban: az első az esemény bejelentése volt, a másodikban bejelentették a meghívottaknak, hogy a vacsora készen áll. A Jézus történetében szereplő meghívottak azzal sértették meg a házigazdát, hogy a második meghívás idején mindenféle kifogást találtak ki. Izráel történetében Isten első meghívása Mózesen és a prófétákon keresztül érkezett; a második meghívó Fián keresztül jött. A vallási vezetők elfogadták az első meghívást. Úgy hitték, hogy Isten arra hívta őket, hogy az ő népe legyenek, de ők azzal sértették meg Istent, hogy elutasították a Fiát. Így – a történetben szereplő házigazdához hasonlóan – kiküldte szolgáit az utcákra, hogy a szegényeket hívja meg a vacsorára. Ilyen módon Isten a Fiát az egész világ szegényeihez küldte azzal, hogy elmondja: Isten országa közel jött és készen áll számukra.

Ebben a fejezetben Jézus azon üzenetét olvashatjuk, amelyben ellenzi a társadalmi státusz hajszolását a kemény munkát és a szegénység ellenében. Ne veszítsük el szemünk elől az alázat és az önfeláldozás végeredményét: örömteli fogadás az Urunk házában! Isten soha sem hívott minket arra, hogy önmagáért a szenvedésért szenvedjünk. Sohasem kéri tőlünk valami jónak a feladását anélkül, hogy ne lenne terve annak valami jobbal való helyettesítésére. Jézus nem arra hív bennünket, hogy egy munkatáborban csatlakozzunk őhozzá, hanem egy nagy vacsorára hív – a Bárány esküvői vacsorájára (Jel 19,6-9), amikor Isten és szeretett egyháza örökre egyesül.

25-27. Önmegtagadás és kereszthordozás

²⁵ Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: ²⁶ Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom. ²⁷ Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.

(26) gyűlöli … apját, anyját – Kifejezetten eleven párhuzam, aminek a jelentése az, hogy az embernek jobban kell szeretnie Jézust, mint a közvetlen családtagjait (lásd Mal 1,2-3 a kép egy másik alkalmazására). Lásd Mt 10,37 és Mal 1,3 magyarázata.

(27) hordozza a maga keresztjét – Lásd 9,23; Mt 10,38 és magyarázata.

(27) Jézus hallgatósága tudatában volt annak, hogy mit is jelent az, amikor valaki a saját keresztjét hordozza. Amikor a rómaiak egy bűnözőt a kivégzés helyére vezettek, arra kényszerítették az illetőt, hogy vigye azt a keresztfát, amelyre függesztve meg fog halni. Ez mutatta a Rómának való alávetettségét, és ez figyelmeztette a nézelődőket, hogy jobb, ha ők is alávetik magukat. Jézus ezt a kijelentést arra használja, hogy elgondolkoztassa a tömeget az iránta érzett rajongásukkal kapcsolatban. Bátorította azokat, akik felületesen vélekedtek arról, hogy mélyebbre menjenek-e, vagy visszaforduljanak-e. A Krisztus követése teljes neki való alávetettséget jelent – akár a halálig is (lásd 9,23 magyarázata).

28-35. A toronyépítés, a hadba vonulás, a megízetlenült só

²⁸ Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig? ²⁹ Nehogy – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdje mindenki, aki látja, ³⁰ és ezt mondja: Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni. ³¹ Vagy ha egy király elmegy, hogy harcba bocsátkozzék egy másik királlyal, vajon nem ül le előbb, és nem tart tanácsot arról, hogy szembeszállhat-e tízezer élén azzal, aki húszezerrel jön ellene? ³² Mert ha nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megkérdezi a békefeltételeket. ³³ Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom. ³⁴ Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? ³⁵ Sem a földre, sem a trágyadombra nem való: tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja!

(28) számítja ki a költséget – Jézus nem vak és naiv elkötelezettséget akart, amely csak az áldásokat fogadja el. Ahogy egy építő felméri a költségeket, vagy egy király értékeli katonai erejét, úgy az embereknek is át kell tekinteniük, hogy Jézus mit kíván a követőitől, mielőtt elkötelezik magukat neki.

(33) mond le minden vagyonáról – A költség, az ár, amire Jézus figyelmeztet, az a neki való teljes odaadás (lásd Fil 3,7-11).

(34) jó a só – Lásd a Mk 9,50 magyarázata.

A só elveszítheti az ízét. Amikor elázik és kiszárad, semmi más nem marad, csak valamilyen ízetlen üledék. Sok keresztény vegyül el a világban, és elkerüli a Krisztusért való kiállás árát. De Jézus azt mondja, hogy ha a keresztények elvesztik az őket megkülönböztető „sósságukat”, méltatlanná válnak. Ahogy a só ízesít és tartósítja az ételt, nekünk ugyanígy kell megőriznünk azt, ami jó a világban, és új ízt kell vinnünk az életbe. Ez gondos tervezést, szándékos áldozatot és a Krisztus uralma iránti tántoríthatlan elkötelezettséget igényel. Ha viszont egy keresztény nem tud „só” lenni, akkor nem is képes a Krisztus a világban képviselni.

(28-30) Ha egy építő nem számolja ki vagy nem megfelelően méri fel a költségeket, az épület befejezetlen maradhat. Kis idő után feladnád a keresztény életet, mert nem mérted fel a Jézusnak való elkötelezettség árát? Mi lehet az ár? Nem kizárt, hogy keresztények el kell viselniük a a társadalmi státusz vagy a gazdagság elvesztését. Lehet, hogy fel kell adniuk a pénzük, az idejük, vagy a karrierük feletti rendelkezés jogát. Lehet, hogy utálni fogják őket, el lesznek szeparálva a családjukban, még talán meg is ölik őket. A Krisztus követése nem problémamentes életet jelent. Gondosan fel kell mérnünk annak a Krisztus-tanítványság költségét annak érdekében, hogy szilárdan ragaszkodhassunk a hitünkhöz és később ne érjen el bennünket a visszafordulás kísértése.

Halász Zsolt