Bevezetés Hóseás próféta könyvéhez

Történelmi helyzet

Biblián kívüli bizonyítékok kiegészítik és alátámasztják azt, amiről a 2Kir 14,23-29 tudósít, vagy is hogy milyen is volt az élet Izráelben II. Jeroboám király uralkodása és Hóseás nyilvános prófétasága idején.

„Amacjának, Jóás fiának, Júda királyának tizenötödik évében lett Izráel királya Jeroboám, Jóásnak a fia Samáriában, negyvenegy esztendeig. Azt tette, amit rossznak lát az Úr. Nem tért el Jeroboámnak, Nebát fiának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt. Ő állította vissza Izráel határát a Hamátba vezető úttól az Arábá-tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének igéje szerint, amelyet kijelentett szolgája, a Gat-Héferből való Jónás próféta, Amittaj fia által. Mert meglátta az Úr Izráel igen keserves nyomorúságát, hogy végét járja már apraja-nagyja egyaránt, és nincs segítője Izráelnek. Nem mondta azt az Úr, hogy eltörli Izráel nevét az ég alól, ezért megszabadította őket Jeroboám, Jóás fia által. Jeroboám egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, hőstettei, amikor harcolt, és visszaszerezte Izráelnek Damaszkuszt és Hamátot, amely valaha Júdáé volt, mindezek meg vannak írva az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. Azután Jeroboám pihenni tért őseihez, Izráel királyaihoz. Utána a fia, Zekarjá lett a király.”

Az itt leírt szcenárió a III. Tiglat -Pileszer asszíriai uralkodó Kr.e. 745. késő tavaszán való trónra lépése előtti időszakot festi le előttünk. Jeroboám uralkodása idején Asszíriának kevés befolyása volt Izráelben, de Szíria – Izráel északi szomszédja és hagyományos riválisa – kiújuló konfliktust szított. Szíria veszteségei mind gazdaságilag, mind katonailag előnyös volt Izráel számára, lehetővé téve II. Jeroboám számára a stratégiailag fontos északi és keleti területek visszaszerzését.

A gazdasági széljárás olyan puffer-zónát hozott létre, ami segített a társadalom felső rétegének olyan gazdagság felhalmozásában, amellyel súlyosan visszaéltek, ahogy azt Ámósz és Hóseás sokatmondóan bemutatja nekünk. A gazdagsággal való ilyen mértékű visszaélés megjelenik az akkori főváros Tircában talált (ma: Tell-el-Fará; lásd 1Kir 15,33; 16,8) régészeti leletekben. A 3. rétegben, amit a Kr.e. 9. századra datálnak, olyan szilárd anyagból, díszesen épített négyszobás házat tártak fel, ami délről közvetlenül kapcsolódott egy adminisztratív főhivatalhoz, míg Dél felé távolabb négyszobás házak csoportját találták, amelyek nagyon szegényesen lettek megépítve és hevenyészetten lettek egymáshoz igazítva. Samáriában nagy mennyiségű, lenyűgöző épületkomplexum volt a városon kívül – különösen Dél felé, Sechem irányában –, ami valószínűsíti a társadalmi-gazdasági osztályok közti hasonló távolságot is.

A történelemtudomány, különösen Izráel többi királyához viszonyítva, jobban megvilágítja Hóseás időszakát. II. Jeroboám gyilkosa, Zakariás nemcsak a Jéhu-dinasztia végét jelöli (Izráel történetének leghosszabb uralkodóházáét), hanem Izráel látszólagos politikai stabilitásáét is. Ettől kezdve rövid életű, illegitim királyok egymás helyére lépve, tulajdonképpen kaotikus helyzetben uralkodtak. Nem is lehetett volna ez rosszabb időszak Izráel számára. Urartu királyságával kezdve (északra, a mai Törökország közelében; Kr.e. 743-740) további három hadjárattal (Kr.e. 738, 734, 733-732) dél felé haladva az asszír király, III. Tiglat-Pileszer – briliáns katonai stratéga – módszeresen mobilizálta hadseregét a Földközi-tenger keleti part­vidéke ellen annak érdekében, hogy felkeléseket verjen le, és hogy a szükséges árukat át­irányítsa a kereskedelmi útvonalakról Asszíria felé.

Asszíria külpolitikája a királyságoknak (pl.: Izráel) három választási lehetőséget adott: (1) önkéntes behódolás és sarc fizetése; (2) legyőzetés és sarc fizetése független bábállamként; (3) legyőzetés és sarc fizetése teljesen betagozódott asszíriai provinciaként, asszír felügyelő, helytartó irányítása alatt. Izráel III. Tiglat-Pileszer alatt az elsőről a második szintre fokozódott le (szakaszosan a Kr.e. 738. és 732. évi hadjárat idején), később, II. Szargon idején pedig a harmadikra (Kr.e. 722).

Izráel leigázásának minden egyes szintje meg van örökítve asszír forrásokban. A Kalában megtalált, Tiglat-Pileszer időszakából származó feljegyzéseket táblákon találták meg, amelyek tanúsítják, hogy az Izráelből való Menahem (Kr.e. 745-737) önként fizetett sarcot. Az asszír királyok évkönyveiben szintén feljegyezték Izráel balvégzetű utolsó királyával, Hóseással kapcsolatban, hogy bábkirályként lett beiktatva (a második lehetőség alapján). Végül elérkezett a harmadik lehetőség. Kőtáblákra lejegyzett évkönyvekben és falra írt feliratokon Khor­szabad­ban olvashatjuk, hogy II. Szargon, asszír király dicsőségesen legyőzte és leigázta Samáriát, foglyokat hurcolt el száműzetésbe, és egyik hadvezérét iktatta be kormányzónak.

Tehát Hóseás az északi királyság tragikus végnapjaiban élt azzal a II. Jeroboámot követő hat királlyal egyidőben, akik összesen 25 évig uralkodtak (2Kir 15,8-17,6). Négyet (Zakariás, Sallum, Pekahiá, Peka) közülük utódjuk ölt meg hivatali idejük alatt, egy pedig (Hósea) csatában esett el; csak egyet (Menahem) követett fia a trónon. Ezeka  királyok, akiket Isten adott Izráelnek „haragjában” és elvett „felindulásában” (13,11), elúsztak „mint forgács a víz színén” (10,7). „Vérontás vérontást” ért (4,2). Asszíria nyugat felé terjeszkedett, Menahem pedig elfogadta a világhatalmat hűbérúrnak és sarcot fizetett (2Kir 15,19-20). De nemsokkal utána Kr.e. 733-ban Izráelt Asszíria feldarabolta Peká cselszövése miatt (aki Izráel trónját Pekaniá – Menahem fia és utóda – meggyilkolásával szerezte meg). Csak Efraim és Nyugat-Manasse területét hagyták meg Izráel királyának. Akkor – Hósea (Peká utóda) hűtlensége miatt – Samáriát elfoglalták és népét Kr.e. 722-721-ben fogságra hurcolták, ami az északi királyság megszűnését jelentette.

A könyv szerzője és datálása

Hóseás, Beéri fia, a Kr.e. 8. század közepe táján prófétált. Szolgálata Ámósz alatt vagy nem sokkal utána kezdődött. Ámósz Isten ítéletével fenyegetett, amely egy ismeretlen ellenség keze által fog bekövetkezni. Hóseás ezt az ellenséget Asszíriával azonosítja (7,11; 8,9; 10,6; 11,11). A könyv 1,1 versében megnevezett királyok alapján Hóseás legalább 38 évig prófétált, bár szinte semmit sem tudunk róla e könyvön kívüli forrásokból. Ő volt az egyetlen író próféta, aki az északi királyságból (Izráel) származott, és próféciájának címzettje is ez a királyság. Viszont mivel prófétai tevékenysége Júda királyára való hivatkozás alapján datálható, azért valószínű, hogy a könyv Júdában keletkezhetett az északi főváros, Samária bukása (Kr.u. 722-721) után. Ezt az elméletet a könyvben végig megtalálható júdai hivatkozások támasztják alá (1,7.11; 4,15; 5,5.10.12-13; 6,4.11; 10,11; 11,12; 12,2). Nem tudjuk, hogy Hóseás írta-e a könyvet, amelyet az ő neve fémjelez. Hóseás könyve a Biblia A tizenkettő könyve c. részében, vagy másként a Kis próféták c. részében található (ez az elnevezés ezeknek a könyveknek a rövidségét mutatja Ézsaiáshoz, Jeremiáshoz és Ezékielhez viszonyítva).

Teológiai tematika és üzenet

A könyv első része (1-3. fejezet) Hóseás családi életét mutatja be (Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel életében megnyilvánuló szimbolizmushoz hasonlóan), hogy bevezesse azt az üzenetet, amit a próféta Istentől kapott népe számára. Isten úgy rendelte, hogy a próféta vegyen feleségül egy zilált szexuális életű asszonyt, Gómert, és mindhárom gyermekük szimbolikus nevet kapott, ami az ominózus üzenet három részét reprezentálta. A 2. fejezet Hóseás Gómerhez fűződő viszonya és Isten Izráelhez fűződő viszonya között váltakozik az előbbi viszony szimbolikus jellege alapján. A gyerekeknek ki kell űzniük hűtlen anyjukat a házból, de ez az ő helyreállítása, nem pedig a tőle való megszabadulás. A prófétának azt parancsolja Isten, hogy továbbra is szeresse feleségét, és vissza is vette őt, és egy darabig elszigeteltségben tartotta az asszonyt (3. fejezet). Ez az affér plasztikusan mutatja be az Úr kapcsolatát Izráellel ( ld. 2,4.9.18), aki hűtlen lett Istenéhez a kánaánita istenségek imádata miatt, akiket a termékenység, bőség és prosperitás forrásainak tartottak. Emiatt Izráelnek át kell mennie a fogság és száműzetés időszakán (ld. 7,16; 9,3.6.17; 11,5). Ahogy Hóseás visszavette feleségét, Gómert, úgy szereti az Úr szövetségi népét, és vágyik arra, hogy visszavegye őt. Ez a visszatérés az egyiptomi kivonulás és a kánaáni letelepedés képi világával van bemutatva (ld. 1,11; 2,14-23; 3,5; 11,10-11; 14;4-7). Hóseás Izráel Istennel kapcsolatos múltbeli tapasztalatait az Úr népével kapcsolatos jövőbeli bánásmódjának a mintájaként vagy prototípusaként látja.

A könyv második része (4-14. fejezet) Izráelnek a kánaánita vallásokba való belekeveredésének a részleteit mutatja be, de az anyag módszeres vázolás nehéz lenne. Más prófétai könyvekhez hasonlóan Hóseásnál is megjelenik a bűnbánatra való hívás.  Izráel megsemmisülésének az alternatívája az volt, hogy hagyják el bálványaikat és térjenek vissza az Úrhoz (6. és 14. fejezet). Az Ugaritban feltárt leletekből szerzett információk (a Kr.e. 15. századtól kezdve) lehetővé teszik számunkra, hogy sokkal világosabban láthassuk azokat a vallási praktikákat, amelyek ellen Hóseás tiltakozott.

Hóseás Izráel problémájának azt a legfőbb hibáját látta, hogy nem ismerték el Istent (4,1.6; 8,2-3; 13,4). Isten viszonyulása Izráelhez olyan volt, mint a szerelem (2,19; 4,1; 6,6; 1,12; 12,6). Az Isten és Izráel közötti szövetségi kapcsolat intimitása, amit a könyv első fele illusztrál a férj-feleség viszonnyal, később az apa-gyermek kapcsolatban erősödik fel (11,1-4). Az Istenhez való hűtlenség lelki paráznaság (4,13-14; 5,4; 9,1; lásd még Jer 3; Ex 34,15). Izráel a Baál-kultuszra tért át, és azokon a pogány magaslatokon áldozott, amelyek a kultuszi prostituáltakkal a szertartások során való nemi érintkezést is magukba foglalták (4,14), illetve a borjúszobrok samáriai imádatát is (8,5; 10,5-6; 13,2). Ezeken kívül nemzetközi cselszövések és intrikák is (5,13; 7,8-11) voltak, valamint anyagiasság. Isten ítélete és a nyelvezet élessége dacára, amellyel az elkerülhetetlen ítélet kihirdettetett, a könyv fő célja Isten könyörületének és szövetségi szeretetének és hűségének a meghirdetése, mai nem engedheti el Izráelt.

Különleges problémák a könyvvel kapcsolatban

Hóseás könyvének legalább két zavaró problémája van. Az első az 1-3. fejezetben elmondott történet természete és Gómer személyisége. Míg némely bibliamagyarázó úgy vélte, hogy ez a történet inkább az Isten és Izráel közötti viszony allegóriája, addig mások meggyőzően érvelnek amellett, hogy ezt literálisan, azaz szó szerint kell érteni. Ez utóbbiak közül némelyek azt feltételezik, hogy Gómer először hűséges volt és csak később vált hűtlenné, mások pedig úgy vélik, hogy Gómer már a házasság előtt hűtlen volt.

A könyv második problémáját a 3. és az 1. fejezet egymáshoz való viszonya jelenti. Annak dacára, hogy egyetlen gyerek sem jelenik meg a 3. fejezetben, néhány magyarázó úgy véli, hogy a két fejezet ugyanazt az epizód két különböző leírása. A hagyományos magyarázat sokkal elfogadhatóbb, miszerint a 3. fejezet az 1. folytatása, vagyis miután Gómer hűtlennek bizonyult, Hóseás azt a parancsot kapta, hogy vegye őt vissza.

Ahogy Hóseás visszavette Gómert, a feleségét hűtlensége után, az ÚR is úgy szereti szövetségi népét és szeretné magához visszavenni őt.