Szombatnapi járóföld

Az Újszövetségben több helyen is olvashatjuk azt a kifejezést, hogy »szombatnapi járás«, »szombatnapi járóföld« (pl. ApCsel 1,12). De mi is ez?

A szombatnapi járóföld azt a távolságot jelenti, amit egy zsidó a törvény megszegése nélkül szombaton (a hét hetedik napján) megtehet. Ez a távolság általában 2000 könyök (durván 900 méter), ami a szövetség sátra és a vándorló izráelita törzsek tábora közötti távolságot jelentette (Józs 3,4). Az volt az alapgondolat, hogy a táborban (vagy a városban) lakó minden személynek elég közel kell lennie az istentisztelet központjához, hogy részt vehessen az istentiszteleteken anélkül, hogy akkora távolságra kelljen utaznia, hogy a szombat zaklatott és tevékeny nappá váljék. Bár ez a törvény szándéka szerint nemes, később a rigorózus legalizmus (mai szóval: törvényeskedés) visszaélés eszközévé tette. Felmerül a jogos kérdés, hogy milyen törvényben található ez a szabály? Tudnunk kell, hogy a szombatnapi járóföld intézménye nem található meg a Tórában, hanem ez egy rabbinikus szabály, amelyet az Ex 16,29-re, Num 35,5-re és a Józs 3,4-re alapozva hoztak meg a haszid rabbik (ld.: farizeusi irányzat) a babiloni fogság utáni intertestamentális időszakban. Az Újszövetségben Jézus gyakran összetűzésbe került a farizeusokkal a szombat feletti vak legalizmusuk miatt (ld. Mt 12,1-9), mivel ez a szabály az ún. Atyák hagyományában található, amit Jézus teljes egészében elvetett. Tehát ez a szabály a Misnában található, de persze megalkották hozzá a szabály kijátszásának a lehetőségeit is. Például, ha volt lakóhelynek számító hely a 2000. könyöknél (mert lakóhelytől mérték a távolságot) és ott élelmet helyezett el az illető, akkor még 2000 könyökkel meg lehetett toldani a szombati utazás hosszát.