Szeretetbank? Szívességbank? Mi közük a kereszténységhez?

A profán közegben egyre inkább terjed a szeretetbank, illete a szívességbank fogalma, illetve az ahhoz tartozó koncepció. A szívességbank fogalma először Paolo Coelhonál jelenik meg a Zahír c. regényben (ld. alábbi idézet):

Mi az a Szívességbank?

– Tudja jól. Minden élő ember ismeri.

– Lehetséges, de egyelőre nem értem, miről beszél.

– Egy amerikai író nevezte így az egyik könyvében. A világ leghatalmasabb bankja. Mindenütt jelen van.

– Én olyan országból jövök, amelynek nincsenek irodalmi hagyományai. Senkinek sem tudnék szívességet tenni.

– Ennek a legcsekélyebb jelentősége sincs. Mondok egy példát: tudom, hogy magából még lesz valaki, nagy befolyásra fog szert tenni. Tudom, mert valaha én is ilyen voltam, mint maga: ambiciózus, független, tisztességes. Ma már nincs bennem annyi energia, mint akkor, de magának segíteni akarok, mert nem tudok és nem akarok megállni, nem akarok nyugdíjba vonulni, harcolni akarok, folytatni akarom ezt az izgalmas küzdelmet, aminek a neve: élet, hatalom, dicsőség. Ezért elhelyezek a számlájára egy összeget, de nem pénzt adok magának, hanem kapcsolatokat. Bemutatom magát ennek-annak, megkönnyítem az ügyeit amennyiben tisztességes ügyekről van szó, természetesen. Maga pedig tudni fogja, hogy tartozik nekem, holott én soha nem fogom behajtani magán ezt a tartozást.

– És egy napon…

– Pontosan. Egy napon majd kérek magától valamit, mondhat rá nemet, de tudja, hogy tartozik nekem. Megteszi, amire kérem, én pedig tovább egyengetem az útját, mások is megtudják, hogy becsületes ember, és ők is tesznek a számlájára – soha nem pénzt; mindig kapcsolatokat, mert ez a világ kapcsolatokból áll, semmi másból. Majd ők is kérnek magától valamit, maga pedig segít mindenkinek, akitől támogatást kapott. Ahogy telik az idő, egész kiterjedt hálózatra tesz szert a világban, ismerni fog mindenkit, akit ismernie kell, és egyre befolyásosabb lesz.

– De meg is tagadhatom magától a szívességet.

– Világos. A Szívességbank ugyanolyan kockázatokkal jár, mint minden más bank. Maga esetleg nem teszi meg a szívességet, amire kérem, mert úgy érzi, hogy annak idején azért segítettem, mert maga megérdemelte, mert maga a csúcs, és mindannyian fejet kell hajtanunk a tehetsége előtt. Rendben van; megköszönöm, és megkérek másvalakit, aki szintén tartozik nekem, de ettől a pillanattól kezdve az egész világ tudni fogja, anélkül hogy bármit mondanék, hogy magában nem lehet megbízni. Lehet, hogy egy darabig még gyarapszik, de nem fog mindent elérni, amit akart. Aztán egyszer csak elkezd hanyatlani, mert nincs tovább, eljutott valameddig, de tovább nem tud lépni, örül is, meg szomorú is, s lehet, hogy nem lesz egészen frusztrált, de akkor sem tudta tökéletesen megvalósítani magát: Nem is hideg, nem is meleg, hanem langyos, és – ahogy valamelyik evangélista mondja valamelyik szent könyvben – a langyos dolgok íztelenek.

A szeretetbank pedig tulajdonképpen egy mozgalom, aminek a következő linken lehet pontosabban utánanézni: http://szeretetbank.com.

Önmagában a két fenti fogalommal és koncepcióval nincs semmi probléma; vagy írói fantáziából, vagy karitatív emberi szándékból ered. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki ezeket megpróbálja a kereszténységbe bele szuszakolni. Egy lelkész a következő “bibliamagyarázatot” írta nemrég:

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak [azzal,] hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. (Róma 13,8)
A NAGY TARTOZÁS. A tartozás egy terhelt fogalom. Tartozni nem jó. Kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy nehezen tudja rendezni tartozását. Mások mindenüket elvesztik a felvett kölcsönök miatt. Ha a szeretetet egy nagy tartozás számunkra, akkor életünk végéig törlesztenünk kell. Isten adósa vagyok. Újabb és újabb szeretetkölcsönt vettem fel bankjában. Amikor törleszteni próbálom adósságomat, mindig az emberekhez küld, a foglyokhoz, a betegekhez, az éhezőkhöz, a megfáradtakhoz, a kiábrándultakhoz, sőt azokhoz is, akik ellenséges indulattal vannak irántam. Tartozni rossz, szeretni öröm.”

A helyzet az, hogy ez így alapvetően egy hamis tanítás – többszörösen is.

1.) A Róm 13,8 görög szövege a következő: Μηδενὶ μηδὲν ὀφείλετε εἰ μὴ τὸ ἀλλήλους ἀγαπᾶν· ὁ γὰρ ἀγαπῶν τὸν ἕτερον νόμον πεπλήρωκεν. Először is Pál apostol a tartozást a szóban forgó bibliai vers első felében szó szerint pénzügyi értelemben írja, vagyis a hívők – lehetőség szerint – ne vegyenek fel kölcsönöket, mert a kölcsönnel nagy kockázatot vállalnak magukra. A …csak, hogy egymást szeressétek viszont már szimbolikus-allegorikus értelemmel bír, vagyis nem valóságos adósságról van szó, hanem inkább egy fajta keresztény kötelezettségről, amit ha a Krisztus-követő ember a saját ösztöneivel, szokásaival, vágyaival szemben is gyakorol, akkor idővel megtanulja a szeretetteljes gondolkodást és viselkedést. Ez a kitétel a Krisztus Jézus egyik tanításából eredeztethető: Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.

2.) A “szeretetkölcsön”, “szeretetadósság” fogalmának a kereszténységbe való erőszakolása kifejezetten szemben áll az Atya által elrendelt messiási megváltás gondolatával, mert a megváltó (= góél) héber jogi fogalma (nem “lelki”, spirituális fogalom!; lásd Boáz és Rúth, Jób stb.) éppen az olyan nehéz helyzetekhez kapcsolható, amelyekből az egyén nem képes önerőből kilábalni. A felkent Jézus általi megváltás akkor válik szakrálissá, amikor összekapcsolódik a megváltás jogi fogalma az engesztelés napi  helyettesítő áldozat szakrális kultuszi fogalmával (lásd pl. Zsidókhoz írt levél). Pál apostolnál különösen is kiemelkedik az a gondolat, hogy Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára (Kol 3,14). Ez azt jelenti tehát, hogy a Krisztus kereszthalálában mindenféle adósság eltöröltetett. Ez viszont azt is jelenti, hogy Isten ezzel nem keletkeztetett újabb adósságot önmagával szemben; Isten nem faktorálta az embert a bűnnel kapcsolatban terhelő ítéletet, hanem elfedte, eltörölte érvényességét, megszüntette. Ebből fakadóan nem kell beképzelnem magamnak, hogy a megváltással adósa lettem Istennek, illetve nem kell emiatt adósságot törlesztenem Isten felé. Egyébként is felmerül a jogos kérdés, hogy mit is törleszthetnék afelé az Isten felé, akié minden a teremtett világon? Ráadásul az illető lelkész “Tartozni rossz, szeretni öröm” záró kitétele is teljességgel logikátlan ebben az összefüggésben. Istent szabadon szerethetem azért, hogy Atyaként létrehozott engem, hogy Fiúként megváltást (azaz teljes szabadulást mind a vele szemben fennálló tartozásomból, mind a világgal szembeni kötelmeimből) hozott nekem és Szent Lélekként gondoskodik az életem megszenteléséről.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy egy lelkész miért is közvetít efféle tanítást a körülötte lévőknek? Tudatlanság? Bibliai felkészületlenség? Manipuláció?

Pál a szóban forgó Kolossé-levélben a következőket írja a fent idézett rész elején:

Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz igazodik. (Kol 2,8)

Halász Zsolt