Mk 1,16-20: Jézus elhív a tanítványságra

¹⁶ Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; ¹⁷ és így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket. ¹⁸ Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. ¹⁹ Amikor egy kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban; ²⁰ és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.

Jézus váratlanul megjelenik a Galileai tó mellett és minden előzetes figyelmeztetés nélkül elhívja a gyanútlan halászokat tanítványnak. Jézus nem magányos próféta akar lenni, aki a pusztában vándorol, hanem vezető, akinek Messiásként az a feladata, hogy követők közösségét hozza létre. Mivel Péter és András a hálóikat a partról hajítják be, valószínűleg túl szegények ahhoz, hogy saját hajóval rendelkezzenek, vagy akár béreljenek egyet, míg Zebedeusék sokkal módosabbak, mert van hajójuk, amivel a tavon bárhová eljutnak, illetve bérmunkásokat is foglalkoztathatnak. Bármilyenek is legyenek a körülményeik, ezek az emberek megbánást mutatnak, szeretnének »megfordulni« azáltal, hogy mindent eldobnak Jézus hívásáért cserébe.  Az ő megbánásuk több mint puszta belső átalakulás – valami olyanná válnak, amilyenek ebben a pillanatban még nem: halászemberből emberhalászok.

Jézus nem arra hívja őket, hogy pásztorok legyenek, akik összegyűjtik Izráel házának elveszett juhait, illetve nem munkásnak hívja őket, akik behordják a kévéket (Mt 9,36-38), hanem hogy halászok legyenek. Az ószövetségi próféták ezt a metaforát arra használták, amikor az embereket az ítéletre gyűjtik össze (Jer 16,14-16; Ez 29,4; 47,10; Ám 4,2; Hab 1,14-17), és nem szabad azt gondolnunk, hogy Jézus a halászat képével nyájasan a misszióra utal. Amikor egy halász egy halat „megakaszt”, annak végzetes következményei vannak a halra nézve – az élet nem úgy fog tovább zajlani, mint azelőtt. Ez a kép Isten uralmának az átalakító hatalmát mutatja be, ami ítéletet és halált hoz a régi életre, de ugyanakkor újjáteremtést is ígér (lásd Róm 6,1-11). A tanítványokat arra hívja el, hogy olyan közvetítők legyenek, akik azt a sürgető üzenetet viszik el másoknak, ami a tartalom felismerésén és megértésén túl meg is változtatja az életüket. Jézus hívásának ugyanilyen hatása van rájuk nézve is.

Ami mellbevágó, hogy Jézus arra hívja őket, hogy „kövessetek engem”. A próféták nem arra hívták az embereket, hogy őket kövessék, hanem Istent (lásd 1Kir 19,19-21). Jézus korának bölcsei sohasem arra hívtak másokat, hogy őket kövessék, hanem csak arra, hogy tőlük tanulják a Tórát. Ebből eredően Jézus tanítványi hívása drámai módon parancsoló jellegű és teljes mértékben egyezik Istennek az emberekhez intézett elhívásának a mintájával; olyan ígéretet tartalmazó parancs ez, amit engedelmesen követ az elhívott személy (lásd 1Móz 12,1-4). Az elhívás annyira ellenállhatatlan ezen tanítványok számára, hogy az életük soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt.

Halász Zsolt