Öt népszerű tévhit a karácsonyi történettel kapcsolatban

A karácsonyi időszakban Jézus születésének a történetét egy sor különféle variációban hallhatjuk és láthatjuk. A történet különféle születési jelentekben, tévéshowkban, könyvekben, festményeken és karácsonyi élőképeken jelenik meg. Valójában olyan sokszor találkozunk a karácsonyi történettel, hogy azt hisszük, pontosan tudjuk, mi is történt karácsony éjjelén. De sok dolog, amiről azt hisszük, hogy “tudjuk” a karácsonyi történettel kapcsolatban, valójában hibás. Az alábbiakban öt általános tévhitet sorolok fel.

1. Volt egy csillag azon az éjszakán, amikor Jézus született

Nehéz olyan születési jelenetet, betlehemet, vagy karácsonyi előadást találni, amelyben ne lenne egy csillag a jászol felett. Valójában ez Jézus születésének a kvintesszenciális szimbóluma.

A probléma viszont az, hogy nincs semmilyen arra utaló jelzés, hogy a csillag Jézus születésének az éjjelén a bölcső felett lebegett volna. Ezzel szemben amikor az angyalok a nyájat őrző pásztorokat éjszaka értesítették Jézus születéséről (Lk 2,8-11), senki nem mondta, hogy keressék a csillagot. Azt mondták nekik, hogy valami mást keressenek: A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban (Lk 2,12).

A csillag jelül nem a pásztoroknak, hanem a mágusoknak adatott (Mt 2,2), akik egy későbbi időpontban jelentek meg Jézus meglátogatására. Az nem világos, hogy mennyivel később, de az, hogy Heródes parancsa szerint a 2 éves és annál kisebb fiúgyermekeket kellett megölni, azt jelzi, hogy Jézus születése után még egy darabig még Betlehemben volt.

2. Három bölcs

Mind a képzőművészetben, mind a zenében amikor a bölcsekről van szó (“három királyok”), az a cáfolhatatlan benyomás lesz úrrá rajtunk, hogy hárman voltak a mágusok. Ezzel az a probléma, hogy a bibliai tudósításban sehol sem találjuk ezt a számot. Máté egyszerűen azt mondja el nekünk, hogy amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe (Mt 2,1).

A három bölcs gondolata valószínűleg abból ered, hogy Máté három ajándékot említ: arany, tömjén és mirha (Mt 2,11), vagyis ez egy az ajándékok száma alapján rögzült néphit.

3. Nem volt hely a vendégfogadóban

Ez a második modern megrögzöttség (mai zsargonnal “becsípődés”) a fogadói jelenettel kapcsolatban. József és felesége, Mária – aki éppencsak megszülte gyermekét – közömbösen elfordulnak a szállásadótól, aki semmilyen érzelmet nem mutat irányukban.

Itt találhatjuk a második népszerű tévhitet (tévtanítást?): a Biblia sohasem említ semmilyen  fogadóst. Valójában nagy valószínűséggel sohasem volt semmilyen “fogadó”.

Stephen Carlson egyik nemrég megjelent tanulmánya szerint (szerintem nagyon fontos és mindenkinek sürgős olvasmány) annak a görög szónak (καταλύμα) a legjobb fordítása, amit a Lk 2,7-ben hagyományosan “szállásnak” vagy “vendégfogadónak” fordítanak, a “tartózkodás helye”, “tartózkodási hely” lenne. Vagyis a szakasz nem azt mondja, hogy nem volt helyiség a fogadóban, hanem inkább azt, hogy nem volt hely a csecsemő Jézusnak abban a helyiségben, amelyben tartózkodtak. Felmerül a jogos kérdés, hogy miféle helyen tartózkodtak? Carlson amellett érvel, hogy ez József családjának a betlehemi otthonában lehetett; lehet, hogy egy félreeső vendégszobában, ami nagyon kicsi volt.

4. Jézus egy istállóban született

Mivel József nem talál szállást a fogadóban, az érvelés, a gondolat úgy folytatódik, hogy kényszerűségből az istállóban maradtak. Valójában minden születési jelenet, amit valaha is létrehoztak, Jézust valamiféle istállóba helyezi.

A szöveg viszont nem mondja, hogy Jézus egy istállóban született. Csak annyit mond a Lk 2,7 szövege, hogy Mária jászolba fektette. Bár ez egy istállót sugall számunkra, de ebben az időszakban az volt a szokás, hogy a jászolt a falusi házak fő helyiségében tartották. Mi volt ennek az oka? Az, hogy az állatokat csak néhány lépésnyi távolságra tartották egy szomszédos helyiségben.

Sokkal inkább úgy tűnik tehát, hogy Mária Jézust József rokonainak betlehemi házában szülte meg. A helyiség viszont, amelyben ők tartózkodtak (inkább egy szűk vendégszoba, vagy sebtében felhúzott kamra) méreténél fogva alkalmatlan volt egy szülésre. Ennél fogva Máriának egy nagyobb családi helyiségben kellett szülnie, és Jézust a közelében álló jászolba (= nagyobb állatok etetésére szolgáló, illetve takarmány tárolására is alkalmas vályú) helyezte.

5. Jézus december 25-én született

Ha Jézus születését december 25-én ünnepeljük, logikusnak tűnik azt hinni, hogy Jézus december 25-én született. Sajnos ez az elképzelés, vagy inkább tévtanítás újabban többször is előkerül. Jézus születésének a pontos dátuma viszont bizonytalan. Az egyháztörténetben egy sor lehetőség felmerült, mint például március 21., április 15. és május 20.

Akkor miként lett december 25. a dátum? Általában az a vélemény, hogy a keresztények a Sol Invictus (“Legyőzhetetlen Nap”) pogány ünnepre – ami december 25-én volt – helyezték a Megváltó születésének megünneplését. Van viszont egy kisebb bizonyíték arra vonatkozólag, hogy ezt ne így lássuk. Úgy tűnik, hogy a korai keresztények valójában Mária foganásának feltételezett időpontját március 25-re helyezték, ami megegyezik Jézus keresztrefeszítésének feltételezett időpontjával. Gyors előrecsévélés és a kilencedik hónap végén december 25. áll.

Az igazi karácsonyi történet

A fenti öt tévhit emlékeztet bennünket arra, hogy időnként a bibliai történetekkel kapcsolatos elképzeléseinket sokkal inkább a népi felfogás és a modern történet-feldolgozások formálják (inprinting = bevésődés), mint maga a bibliai szöveg. Ha viszont közelebbről is tanulmányozzuk a bibliai nyomokat, akkor egy csodálatos és sokkal pontosabb képünk lehet arról, hogy mi is történt azon az éjszakán kétezer évvel ezelőtt. És ami azon az éjszakán történt, még mindig a legmonumentálisabb esemény volt az emberi történelemben. Isten emberré lett és belépett a mi sötét és hideg világunkba, hogy megmentsen egy bűnös népet.