MODERN BÁLVÁNYAINK

Olvasmány: Ézs 46

Lehet, hogy úgy gondolsz a bálványokra, mint fából, kőből, vagy fémből készült tárgyakra, amiket primitív vagy ókori civilizációkban imádtak. Ez a szemlélet pontosnak tekinthető, de bibliai szemszögből a bálványimádás alapvetően azt jelenti, hogy megengedjük, hogy valaki vagy valami Isten helyére álljon. Az ókori babiloniak sokféle bálványt kultiváltak mind a nyilvános, mind pedig a magán istentisztelet keretében (Ézs 46,6.7). Az ÚR viszont kinevette ezt a gyakorlatot, mivel Babilon istenei impotensek voltak: kézben kellett azokat hordozni, mivel maguktól nem voltak képesek a mozgásra; némák voltak és nem volt semmilyen hatalmuk. Ahogy az ÚR rendreutasító szavait olvassuk Ézsaiás könyvében, érdemes azt is meglátni, hogy milyen széles körben is gyakorolják napjainkban az emberek a bálványimádást.

Például: a modern társadalom oly mértékben függ már a technológiától és a kormányzatoktól a problémáik megoldásában, hogy sok ember nem érzi szükségét annak, hogy Istenre támaszkodjék. Úgy látják, hogy egyre több bizalmat és hitet kell az emberi zsenialitásnak szentelni, ahogy azt a régiek a faragott szobrokkal és képekkel tették. A pszichoterápia (Freud vallásellenessége nyomán) ugyancsak elveti a Szentírás Istenének bármiféle szükségességét. Ehelyett, ők inkább saját elveikben és módszereikben bízva igyekeznek a vétkekkel és bűnnel megküzdeni, az embereket gyógyítani, egészségessé tenni. Azt az ígéretet nyújtják át az embereknek, hogy az ember képes azzá válni, ami lenni szeretne, de ezt csakis Isten nélkül tegye.

A modern bálványimádás harmadik formája tulajdonképpen az ókori bálványimádás maradványa. Manapság sok ember fizikai eszközöket használva bonyolódik okkult praktikákba, mint például az ouija szellemidéző tábla, tarot kártya és mindenféle kristályok, amelyek segítségével állítólag meg lehet jósolni a jövőt és természetfeletti erőket lehet megszerezni. Ehhez hasonlóan a horoszkópok is népszerűbbek, mint valaha (főleg válságos időszakokban), és akik népszerűsítik ezeket, még azzal a ténnyel is büszkélkednek, hogy az asztrológiát, amire a horoszkópkészítés épül, az ókori Babilonban széles körben gyakorolták.

A fentiekhez hasonló bálványimádási formákat sokkal kifinomultabban is lehet gyakorolni, ha azokat – az ókori pogányok által emelt – szentélyekben imádják. Ettől a bálványimádás még bálványimádás marad. A bálványoknak Isten helyét kell elfoglalniuk. Azokat, akik ilyen gyakorlatokat folytatnak, az ÚR nem fogja büntetés nélkül hagyni. Figyeljük meg ezt az ítéletet a babiloniakkal – és az őket követő zsidó száműzöttekkel – kapcsolatban (Ézs 47,10-15). Létezik-e bármilyen ok arra, hogy ne öntse ki Isten haragját a mai bálványimádókra is? Isten továbbra is utálja a bálványimádást (Deut 7,25.26). Az első és második parancsolat még mindig érvényben van (Ex 20,2-6). Az ÚR pedig még mindig ugyanaz, mint aki magát az ókorban kijelentette:

én vagyok az Isten, nincsen más;
Isten vagyok, nincs hozzám hasonló