A nemzetségtáblák jelentősége a fogság utáni hallgatóság számára

return-from-exile

Krónikák első könyve 1-8. rész[1]

A Krónikák könyvének olvasói, illetve hallgatói célközönségét azok képezték, akik a Kr.e. VI-V. században tértek vissza a babiloni száműzetésből, és akik újra berendezkedtek Palesztina földjén. A tiszta és egyértelmű nemzet­ség­tábla kritikus fontosságú volt a helyreállított közösségen belül a földbirtokkal kapcsolatos igények elbírálása szempontjából. A Lev 27,22-23 szerint a föld az ÚR tulajdona volt, az emberek pedig az ő bérlői, haszonélvezői. Ez a föld különböző zsidó családokhoz lett „allokálva”, és az az ő birtokukban, tulajdo­nuk­ban maradt (ld. 1Kir 21,3). Ebből eredően a földre vonatkozó bármilyen igényt az annak a megfelelő családhoz való tartozását kivizsgáló eljárásnak kellett követnie.

Ezen felül Izráelen belül bizonyos hivatalokat – különösképpen a templomi istentisztelettel kapcsolatosakat – meghatározott családokhoz rendelték. Azok, akik ilyen funkciókat akartak gyakorolni, képeseknek kellett lenniük arra, hogy bemutassák „pedigréjüket” (ld Ezsd 2,61-63). Kétségtelen, hogy az 1Krón 1-8 legtöbb genealógiája messze a száműzetés előtt megáll. Mindenesetre a szerző idejében érvényes leszármazási vonalakkal a legfőbb gond az, hogy leginkább a narratívában szereplő fő személyekkel kapcsolatos érdekeket tükröznek. Miközben a földdel és a hivatalos címek viselésével kapcsolatos előjogokat időben a lehető legmesszebb – akár Ábrahámig is – igyekszik a szerző visszavezetni, addig fondorlatosabb jellegű az a törekvés, ahogy ugyanő Ádámig igyekszik visszamenni (1Krón 1,1). Ez egy még szélesebb célt sejtet, ami messzebb akar menni a törzsi, klán és egyéni identitásnál a mindennél fontosabb zsidó identitás irányába.

Az izráeliták egy része a Kr.e. VI-V. században visszatért a szent földre. A Krónikák könyvei néhány évtizeddel később keletkeztek, valószínűleg Kr.e. 400 körül. Ebben az időben a királyság visszatérésével kapcsolatos mindenféle lehetőség eloszlott és a dávidi birodalommal kapcsolatos remények elfogytak. Ennek az embercsoportnak egy új vízióra volt szüksége azzal kapcsolatban, hogy kik is voltak ők tulajdonképpen. Ezt az információt számukra a nemzetségtáblák adták meg. Ők Isten népe, akiknek a leszármazási vonalai a múlt minden kiválóságán át tart nemcsak Ábrahámig, hanem egészen Ádámig. Ők annak a közösségnek a tagjai, amely identitását Isten uralma alatt találja meg: lelki királyság és nemcsak politikai.

A közösségi identitás fontos volt az ókori világban, és ezek a genealógiák Izráel közösségi identitását nemcsak az aktuális jelenben gyökereztették meg (amikor a restaurá­ció­val kapcsolatos remények és álmok teljesületlenül maradtak), hanem összekötötte azt (ti. az identitást) a múlt azon generációival és őseivel, amelyek megtapasztalták Isten jó tetteit, és azokkal, akik Isten királyságát építették.


[1] A genealógiáknak (nemzetségtáblák) az ókorban betöltött szerepével kapcsolatban lásd a Genealógiák c. cikket

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s