A TIZED

Miközben a kereszténység nagy része tartja magát a tized doktrínájához, úgy tűnik, hogy az ószövetségi szent iratokban (Tanach) fellelhető, a tizedet megalapozó minden más követelmény mintha elvétetett volna. A tized megfizetésének a kötelezettsége Izráel népének adatott a Sinai-hegyen kapott mózesi törvényben. De miért is volt áldozati követelmény a termés tizede vagy 10%-a? Miért nem más arány volt a követelmény? A parancs eredetének a megtalálása megvilágíthatja számunkra a tizedfizetés miértjét és hogyanját.

A tized parancsa

A tizedre vonatkozó parancs azt tartalmazta, hogy mindenből, amit az ÚR Izráel földjén ad, a tizedet vagy 10%-ot kell megadni, vagyis “szent” vagy félre van téve JHWH számára, legyen az akár élőlény, akár a föld termése.

A földnek minden tizede a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az ÚR szent tulajdona. De ha valaki mindenképpen meg akar valamit váltani a tizedéből, adja hozzá annak ötödrészét. A marha és a juh tizede, minden tizedik abból, ami a pásztorbot alatt átmegy, az ÚRnak legyen szentelve. (Lev 27,30-32)

A tized címzettje

A tizedet specifikusan Lévi törzsének kellett adni a szent sátornál vagy a templomi szolgálatra. Lévi törzsének nem volt öröksége a többi törzshöz hasonlóan, amelyek mindegyik részt kapott az ígéret földjén (Num 18:20, Deut 10:9, Józs 14:3). Míg a többi törzsnek az Istentől kapott termésből és szaporulatból tizedet kellett adni Lévi leszármazottainak, addig Lévi leszármazottainak a szent helyen szolgáló ároni leszármazottaknak kellett a tizedüket átadniuk.

De íme, Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Szolgálatukért való osztályrész ez, amellyel a gyülekezet sátrának szolgálatát végzik. Ezután ne járuljanak Izráel fiai a gyülekezet sátrához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak, hanem a léviták végezzék a gyülekezet sátrának szolgálatát, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés ez nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között. Mert a lévitáknak adtam örökségül Izráel fiainak tizedét, amelyet fölemelt ajándékul ajánlanak föl az ÚRnak. Ezért határoztam úgy felőlük, hogy Izráel fiai között nekik ne legyen örökségük. Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: „Amikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, amelyet örökségül adtam nektek tőlük, akkor ajánljátok föl ajándékul az ÚRnak a tized tizedét. Úgy számítom be nektek ezt a ti áldozatotokat, mint a szérűről való gabonát és mint a sajtóból kifolyó bort. Így ajánljatok föl ti is ajándékot az ÚRnak minden tizedetekből, amelyet beszedtek Izráel fiaitól; ajánljatok föl abból ajándékot az ÚRnak és adjátok Áronnak, a papnak. (Num 18,21-28)

A tized megfizetésének helye

A tizedet Isten templomához kellett vinni a lévitáknak fizetendő fizetségként, akik a templomban dolgoztak. Jeruzsálem volt az »a hely«, amely az alábbi szakaszban lett megjövendölve, amelyet Isten választott ki arra, hogy a neve ott lakozzék, ahogy azt az 1Kir 11,36-ban is láthatjuk.

Oda vigyétek egészen elégő áldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeiteket, fölajánlásaitokat, mind fogadalomból, mind szabad akaratból való adományaitokat és marháitok és juhaitok első fajzását. Ott egyetek az ÚRnak, Isteneteknek színe előtt, és örvendezzetek ti és házatok népe kezetek minden keresményének, amelylyel megáld Istenetek, az ÚR. Ne tegyetek úgy ott, ahogy most mi teszünk itt: mindenki úgy, ahogy neki jónak tetszik. Mert most még nem mentetek be a nyugalom helyére és az örökségbe, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked. Mikor pedig átkeltek a Jordánon, és azon a földön fogtok lakni, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nektek örökségül, és nyugodalmat ad minden ellenségetektől, amely körülöttetek van, és biztonságban fogtok lakni, akkor arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, amit parancsolok nektek: egészen elégő áldozataitokat, véresáldozataitokat, tizedeteket és fölajánlásaitokat és fogadalmi áldozataitokat, amelyeket az ÚRnak fogadtok. Örvendezzetek az ÚRnak, a ti Isteneteknek színe előtt mind ti, mind fiaitok és leányaitok, mind szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, aki kapuitokon belül van, mert neki nincs része vagy öröksége, mint nektek. Vigyázz, hogy egészen elégő áldozataidat ne mutasd be bármely helyen, amelyet meglátsz, hanem csak azon a helyen mutasd be egészen elégő áldozataidat, és azon a helyen cselekedjél mindent, amit parancsolok neked, amelyet az ÚR választott ki egyik törzsedben. (Deut 12,6-14)

A tized és a szegények tizedének az ünnepe

A lévitáknak fizetendő tized mellett volt még egy tizedrész, amit minden izráelitának félre kellett tennie a Jeruzsálembe való évenkénti felutazás három étkezésén való felhasználásra. Ezt a második tizedet a Pászka-ünnep, a Pünkösd és a Szentély ünnepe alkalmával kellett elfogyasztani, és ezt meg kellett osztani mind a lévitákkal, akiknek nem volt örökségük, mind a szegényekkel, pl. az özvegyekkel. árvákkal és jövevényekkel. Mindenkinek osztoznia kellett ezen a második »tizeden«, hogy mindenki örvendezhessen JHWH előtt.

Termésedből, mindabból, ami meződön terem, évről évre vedd ki a tizedet!

Termésedből, mindabból, ami meződön terem, évről évre vedd ki a tizedet! Az ÚRnak, Istenednek színe előtt edd meg gabonád, mustod, olajad tizedét, marháid és juhaid elsőszülöttjét azon a helyen, amelyet kiválaszt, hogy ott lakjék az ő neve. Így tanuld meg félni az URat, a te Istenedet minden időben. Ha pedig hosszabb számodra az út, és nem tudod odavinni azokat, mert távol esik tőled az a hely, amelyet az ÚR, a te Istened választ, hogy oda helyezze nevét, téged pedig megáldott az ÚR, a te Istened, akkor add el pénzen a termést, vedd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet kiválasztott az ÚR, a te Istened. Vásárolj a pénzen mindent, amit megkívánsz: ökröt, juhot, bort, vidámító italt és mindenfélét, amit megkíván a lelked, és egyél ott az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és házadnak népe. A lakóhelyeden lakó lévitáról sose feledkezz meg, ne hagyd el, mert nem részesedik, és nem örököl veled együtt. Minden harmadik esztendő végén vedd ki annak az évnek a terméséből az egész tizedet és raktározd el lakóhelyeden, hogy ha majd eljön a lévita, akinek nincs birtoka, mint neked, meg a jövevény, az árva és az özvegy, akik lakóhelyeden élnek, ők is ehessenek és jóllakhassanak, és akkor megáldja az ÚR, a te Istened kezed minden munkáját, amit végzel. (Deut 14,22-29)

Mikor pedig bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül, és tied lesz az, és abban laksz, akkor vegyél a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amely a földeden terem, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked. Tedd kosárba, és menj oda arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve. Menj be a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az ÚR, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdött az ÚR a mi atyáinknak, hogy nekünk adja. A pap pedig vegye el a kosarat a kezedből, és tegye azt az ÚRnak, Istenednek oltára elé. Te pedig így szólj, és ezt mondd az ÚR előtt, a te Istened előtt: Vándorló arámi volt az atyám, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és népes nemzetté lett. Az egyiptomiak azonban kegyetlenül bántak velünk, nyomorgattak, és kemény szolgálatot vetettek ránk. Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, és meghallgatta az ÚR a szavunkat, és megtekintette nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat. És kihozott minket az ÚR Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal. Azután behozott minket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. Most azért, íme, elhoztam ama föld gyümölcsének a zsengéjét, amelyet te adtál nekem, URam. Tedd hát oda azt az ÚR, a te Istened színe elé, és borulj le az ÚR, a te Istened színe előtt. Találj örömöt mind te, mind a lévita és a közted lévő jövevény is mindabban a jóban, amit az ÚR, a te Istened ad neked és házad népének. Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből egészen megadod a tizedet, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek és jóllakjanak városodban, akkor ezt mondd az ÚR, a te Istened előtt: Kihoztam a szent részt a házamból, és odaadtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek a tőled kapott parancs szerint. Nem szegtem meg, és el sem felejtettem egyet sem parancsolataidból! (Deut 26,1-13)

A tized ütemezése

A tizedet egy meghatározott ütemezés alapján kellett szolgáltatni, ami számunkra idegenül hangzik úgy, ahogy az ígéret földjének szombat-ciklusa alapján rotált – a Lev 25 szerint.

  1. év: 1. tized a lévitának + 2. tized az ünnepekre
  2. év:1. tized a lévitának + 2. tized az ünnepekre
  3. év: 1. tized a lévitának + 2. tized a szegényeknek (minden 3. évben)
  4. év: 1. tized a lévitának + 2. tized az ünnepekre
  5. év: 1. tized a lévitának + 2. tized az ünnepekre
  6. év: 1. tized a lévitának + 2. tized a szegényeknek (minden 3. évben)
  7. év: Szombat-év; semmilyen tizedet nem kell adni

A tized eredete és a hely fontossága

Sokatmondó az a proklamáció, amit feltételezhetően egy izráelitának a pap előtt el kellett mondania, és ami tovább árnyalja számunkra ennek a parancsnak az eredetét. Az illető személy a tizedet »Jákóbhoz« kapcsolja azzal a vallástétellel, hogy Vándorló arámi volt az atyám.

Mikor pedig bemész arra a földre, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked örökségül, és tied lesz az, és abban laksz, akkor vegyél a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, amely a földeden terem, amelyet az ÚR, a te Istened ad neked. Tedd kosárba, és menj oda arra a helyre, amelyet kiválaszt az ÚR, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve. Menj be a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az ÚR, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, amely felől megesküdött az ÚR a mi atyáinknak, hogy nekünk adja. A pap pedig vegye el a kosarat a kezedből, és tegye azt az ÚRnak, Istenednek oltára elé. Te pedig így szólj, és ezt mondd az ÚR előtt, a te Istened előtt: Vándorló arámi volt az atyám, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és népes nemzetté lett. Az egyiptomiak azonban kegyetlenül bántak velünk, nyomorgattak, és kemény szolgálatot vetettek ránk. Akkor az ÚRhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, és meghallgatta az ÚR a szavunkat, és megtekintette nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat. És kihozott minket az ÚR Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal. Azután behozott minket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. Most azért, íme, elhoztam ama föld gyümölcsének a zsengéjét, amelyet te adtál nekem, URam. Tedd hát oda azt az ÚR, a te Istened színe elé, és borulj le az ÚR, a te Istened színe előtt. Találj örömöt mind te, mind a lévita és a közted lévő jövevény is mindabban a jóban, amit az ÚR, a te Istened ad neked és házad népének. Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből egészen megadod a tizedet, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek és jóllakjanak városodban, akkor ezt mondd az ÚR, a te Istened előtt: Kihoztam a szent részt a házamból, és odaadtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek a tőled kapott parancs szerint. Nem szegtem meg, és el sem felejtettem egyet sem parancsolataidból! (Deut 26,1-13)

Miért kapcsolódik a tized megfizetése Jákóbhoz? Az izráeliták által fizetendő tized oka egy fogadalom volt, amelyet ősatyjuk Jákób tett akkor, aki később Izráelnek lett elnevezve.

Jákób esküje teljesült

A két részből álló fogadalomban benne foglaltatott az is, hogy a kő, amelyet Jákób »felkent«, Isten háza volt.

És fölkelt Jákób reggel, vette azt a követ, melyet a feje alá tett, oszlopul állította, olajat öntött a tetejére, és Bételnek nevezte azt a helyet. Azelőtt pedig Lúz volt annak a városnak a neve. Ekkor fogadást tett Jákób, és ezt mondta: Ha Isten velem lesz, és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ha ad nekem kenyeret, hogy ehessek, és ruhát, hogy legyen mibe öltöznöm, és ha békességgel térek vissza atyám házához: akkor az ÚR lesz az én Istenem. És ez a kő, amelyet oszlopul állítottam, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom. (Gen 28,18-22)

Tehát, mire is gondolt Jákób ezzel a fogadalommal? Vagy esetleg előre látta, hogy helyette a leszármazottai fogják azt megtenni? A Deut 26 alapján tisztán látható, hogy a leszármazottak teljesítették a fogadalmat.

Mórija = a Hely = Béthel (Isten háza) = Jeruzsálem

Ahogy a héberben mondják, »hamakóm« az, amit először Ábrahám látott, és amit később Jákób választott letelepedése helyéül.

Isten ezt mondta neki: Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked. Fölkelt tehát Ábrahám jókor reggel, és megnyergelte szamarát. Maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égőáldozathoz. Akkor fölkerekedett, és elindult a helyre, amelyet Isten mondott neki. Harmadnapon fölemelte szemét Ábrahám, és meglátta a helyet messziről. (Gen 22,2-4)

Egy olyan helyre ért, ahol lepihent, mivel a nap már lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. … Jákób pedig fölébredve álmából ezt mondta: Bizonyára az ÚR van e helyen, és én nem tudtam. Megrémült azért, és így szólt: Mily félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és az ég kapuja. (Gen 28,11.16.17)

Dávid hatszáz aranysékelt adott Ornánnak [Arauná] a szérűért. (1Krón 21,25)

Salamon elkezdte építeni az ÚR házát Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen, ahol az ÚR megjelent apjának, Dávidnak, azon a helyen, amelyet Dávid előkészített a jebúszi Ornán szérűjén (2Krón 3,1)

A tized megindoklása

Isten, ahogy a Szentírásban sokszor láthatjuk, áldozatokat és felajánlásokat kér (Jer 7:22, Zsolt50:8-17, Hós 6:6). Miközben a tized indokául Jákób fogadalma szolgál, Istennek nincs indoka arra, hogy tizedet kérjen Izráel gyermekeitől. Így a tized a szolgáinak adatott, azaz a lévitáknak, akik azt a házat tartották fenn Jeruzsálemben, ahová Isten a nevét helyezte mindörökre  (Neh 1:9, Zsolt 74:7). Ennek a megindoklása az volt, hogy a lévitáknak nem volt Izráelben részük (= földtulajdonuk), így teljes mértékben Isten részére, azaz a tizedre voltak utalva. A tizedet a társadalom azon más rétegeivel is meg kellett osztani, amelyeknek nem volt örökrészük Izráel földjén. A szegények akkor kapták ezt a részt, amikor mindenki a Törvényben meghatározott időpontokban összegyűlt az ÚR előtt ünnepelni.

A fentiek alapján tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a tized azok tehermenetesítését szolgálta, akik nem tudnak a saját táplálékukról gondoskodni, és annak a demonstrálását, hogy Isten minden engedelmes gyermekéről gondoskodik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

<span>%d</span> blogger ezt szereti: