A Gen 12,6-ot bizonyos időszakokban úgy magyarázták, hogy a Genezis szerzője vagy szerkesztője korában a kánaániták már nem éltek a földön (t.i. az ígéret földjén). Az itt alkalmazott héber nyelvi partikulát mindenesetre általában nem használják olyan helyzet jelzésére, ami valaha egyszer létezett, de aktuálisan már nem áll fenn. Itt azonban az a történeti háttérrel kapcsolatos kérdés merül fel, hogy, hogy mely időszakokban voltak jelen a kánaániták a földön?
Mindenekelőtt azt kell megjegyeznünk, hogy kérdések merülnek fel azzal kapcsolatosan, hogy a “kánaánita” jelző alatt etnikai, vagy inkább földrajzi megjelölést kell-e értenünk. Az újabb kutatások inkább az utóbbit látszanak igazolni, vagyis ez a fogalom ebben az időszakban a területen élő sok etnikumú népességet jelöli, amelynek közös kultúrája volt. Ugyanakkor a bibliai szövegmagyarázatra nézve ez a nézet egyúttal problematikus is, mivel amikor a Pentateuchos[1] és a Józsué könyve a föld lakóira hivatkozik, akkor a kánaániták mellett több más csoport is meg van megemlítve (lásd pl.: Gen 15,19-21; Ex 3,8; Deut 7,1; Józs 9,1).
Mindemellett az etnikai azonosítást összegezve azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy ezek a csoportok honnan is jöhettek, vagy mikor telepedtek le a szóban forgó területen? A korai vaskorban (kezdete: Kr.e. 1200 körül) a kánaániták eltűnnek mind az írott történelemből, mind a régészeti feljegyzésekből. Azok a filiszteusok szorították ki ezeket a népeket, akik Izráel nagy ellenségeinek számítottak, és már nem is jelennek meg azok között az ellenséges népek között, akik ellen Saul és Dávid harcol – Salamon uralkodása idején is csak egy rövid említés jelenik meg velük kapcsolatban (1Kir 9,16). Ennek eredményeképpen azt kell feltételezzük, hogy az az időszak, amikor a kánaániták a megígért földön voltak nagyjából a Kr.e. 2. évezred lehetett.
Ugarit városa a kánaánita határoktól északra található, és az Ugaritban megjelenő hit- és hiedelemvilág sokkal inkább a kánaániták időszakát és életét tükrözi. Sok ékírásos dokumentumot találtak az ókori Ugaritban, a szír határ mellett, amelyekből vázlatos képet alkothatunk ezekkel az emberekkel kapcsolatban. A kánaánita világszemlélet(ek) magukba foglalták többek között a halál kultuszát, sok isten imádatát és tiszteletét, különösen is Élét (a legfőbb isten) és Baálét. Bőven voltak női istenek is, pl. Anat és Aséra. Bizonyított ebben az időszakban a szakrális magaslatok, a kultuszi prostituáltak jelenléte és erősen valószínűsíthető a Molok-kultusz is, mellyel kapcsolatban nem zárható ki az emberi áldozatok bemutatása sem. A kánaániták vagy a nyugat-sémita népek már sokkal korábban kifejlesztették a saját ábécéjüket, mint azt a tudósok korábban gondolták és jelentős mértékben befolyásolták nemcsak Izráel, de jónéhány más terület történelmét is.
[1] A Tóra öt könyvének görög nyelvű megnevezése
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?