Néhány évvel ezelőtt, miután teológiai tanulmányaimat befejeztem, egy kis, gyülekezetnek szinte már nem is nevezhető csoportban kezdtem el a szolgálatomat. Miután felmértem a csoport helyzetét a tanítások tartalma és színvonala terén, úgy döntöttem, hogy a bibliaórákon nem akarom azt az elvet követni, amit sok más ún. „tanító” követ, miszerint a gyülekezetet vagy csoportot, azaz a reá bízott nyáj tagjait eleve kiskorúnak tekinti. Ez sok szempontól alapvetően a lelkésznek kényelmes, a gyülekezetet viszont továbbra is kiskorúságban tartja. Úgy döntöttem tehát, hogy a gyülekezetet „bemerítem” a komoly bibliai teológiai és teológiai szemléletmódba, mivel hiszem és vallom, hogy ezen keresztül lehet a keresztény hívőket a magasabb színtű lelkiség felé kalauzolni[1].
Az ebben a szellemben megtartott első bibliaórák során többször is elhangzott, hogy „eddig nem így tanítottak bennünket”, vagy hogy „ezt senki sem tanította eddig nekünk”. Szeretném hangsúlyozni, hogy a csoportban nem egy, két, öt, tíz éve megtért, hanem huszon-, harminc- éve megtért meglett hívők vannak.
A fent említett – általam helytelennek tartott – bibliatanítási módszer alapvetően vasárnapi iskolásoknak tekinti a résztvevőket, akiknek mindenféle választ meg akar adni, és amelyektől eltérni nem üdvös dolog (mintha mi teológus-lelkészek ab ovo minden válasz birtokában lennénk). Tehát az alapállás a tanító részéről az, hogy a résztvevők „kiskorúak”, „gyerekek”. Az egyik gond ezzel az, hogy nem működik helyzetfüggő módon, vagyis 5, 10, 15 stb. év múltán sem „nő fel” a tanítás a gyülekezet szintjére, továbbra is ugyanazoknak a kiskorúaknak tartja a gyülekezet tagjait, mint az elején. Ez azért nagyon kényelmes a bibliatanítónak, mert viszonylag egyszerű, IQ-ból, csípőből „dobható” tanítást lehet tartani, mivel az illető – nevezzük nevén a gyereket – lusta komolyabban utánajárni, tanulni és felkészülni az adott témának, bibliai könyvnek, kortörténetnek stb. és abból komoly tanítást vagy tanítássorozatot felépíteni.
Így a kezdetek óta eltelt évek során az volt a misszióm, hogy ne csak a magam számára váljék a Biblia érthetővé, hanem hogy az egyszerű, hétköznapi bibliaolvasásból, egyéni és csoportos bibliatanulmányozás váljék, melynek alapját a bibliai teológiának kell képeznie. Az alábbiakban azokat a keresztény hit szempontjából kritikus fontosságú célokat és hasznokat szeretném felsorolni, amelyeket a bibliai teológia hoz a Szentírás tanulmányozása során.
A bibliai teológia a bibliatanulmányozást Krisztus-központúvá teszi
A Bibliával kapcsolatos szemléletmód az olvasás vagy tanulmányozás során nagyon gyorsan abba a kérdésbe fordul át, hogy Hogyan alkalmazzam az olvasottakat a saját életemre? Történik ez anélkül, hogy először az eredeti hallgatóság számára szándékolt üzenetet keresnénk, és hogy pontosan mit is jelent Jézus élete, halála és feltámasztása az üzenet megértése és alkalmazása során – az olvasó konkrét személyétől és annak konkrét élethelyzetétől függetlenül.
Csak miután ezeken a folyamatokon végig mentünk, kezdhetjük el az üzenetnek a saját életünkre való alkalmazását!
És éppen a bibliai teológia (az adott szakaszban felmerülő fő bibliai témák ismerete és tanulmányozása) az, amelyik gyakran segít nekünk annak a felismerésében, hogy egy adott szakasz miként kapcsolódik Jézus életéhez, halálához és feltámadásához.
A bibliai teológia a Biblia szélesebb értelemben vett történetét tanítja nekünk, nem pedig egymástól elválasztott történetek gyűjteményét jelenti
Kereszténységben töltött életem kezdeti tíz évében nem tudtam az Ószövetség alapvető történeti vonalát maradéktalanul alkalmazni: a pátriárkák története, az egyiptomi szolgaság, a szolgaságból való szabadítás, bevonulás az ígéret földjére, a királyság megalapítása, a királyság kettéválása, az északi tíz törzs száműzetése, a déli két törzs száműzetése, visszatérés a földre. Sokáig csak az emberek, csaták és történetek keveréke élt a fejemben anélkül, hogy pontosan miként is kapcsolódnak ezek egymáshoz. A kettévált királysággal, a száműzetéssel és a visszatéréssel az is darabjaira hullott, ami addig összeállt.
Amennyiben a bibliai történeteket úgy mutatjuk be, hogy leválasztjuk és kiemeljük azokat a nagyobb történetből, akkor a történeti narratívák a hit megszerzésének rövid kísérleti motivációs meséivé, vagy a történet főszereplője utánzásának az aprócska tantörténeteivé válnak.
Ha viszont a Szentírás történeteit – mind az újszövetségi, mind az ószövetségi narratívát tekintve – a bibliai teológián keresztül szemléljük, akkor valami drámaian megváltozik. Az összes egymástól külön kezelt bibliai töredékünk összeáll, és mélyebbé válik annak a megértése során, hogy valójában mit is tett Isten a világért Jézus Krisztuson keresztül.
A bibliai teológia segít az egész Bibliát megérteni és nemcsak annak darabkáit
Anélkül, hogy képesek lennénk megragadni a Biblia történeti vonalát, arra leszünk csak képesek, hogy a „praktikusnak” látszó vagy a felszólításokkal teli szakaszokra (vagyis amit különösebb erőlködés nélkül gyorsan átfordíthatunk a szubjektív felhasználásba) koncentráljunk, vagy egyszerűen és rutinszerűen figyelmen kívül hagyjuk azokat a szakaszokat, melyek tartalmát sehogy sem tudjuk kezelni, azaz értelmezni és alkalmazni. Azt hiszem, hogy többek között ez a helyzet a nagy és kispróféták késői könyveivel is. A bibliai teológia megnyitja számunkra a Biblia egészét és arra treníroz bennünket, hogy átlássuk, hogy annak minden része valami fontosat jelent ki számunkra Istenről, Krisztusról és az országról.
A bibliai teológia azt mutatja meg nekünk, hogy mit is kell leginkább tudnunk és nemcsak azt, hogy mit akarunk mi tudni
Nagyon sok ember úgy tekint a Bibliára, mint aminek pontos instrukciókat kellene arra vonatkozólag adnia, hogy egy bizonyos helyzetben mit és hogyan kellene tenni. A Biblia viszont azokra a kérdésekre adja meg a választ, amelyeket fel sem tudunk tenni, mivel ahhoz nem tudunk eleget.
Ahogy bibliatanulmányozásunk során növekszünk abban a képességünkben, hogy felismerjük azokat a témákat, amelyeket az inspirált szerző a reá bízott könyvbe leírt, megengedjük, hogy a Isten beszéde adja meg azokat a szempontokat számunkra, amelyekre figyelnünk kell. Különféle műfajokban közvetítve – történeti elbeszélés, bölcsesség, prófécia, dialógus, költemény, apokaliptika stb. – a Szentírás megkövetel tőlünk valamit annak érdekében, hogy feltárhassa számunkra a benne rejlő bölcsességet. Le kell lassulnunk! Legyen hallásunk a megértésre!
A bibliai teológia nem annyira a halálunk utáni mennybe menetelre, hanem inkább a beteljesülésre fókuszál
Megtérésem utáni életemre vonatkozólag azt tudnám elmondani, hogy a Krisztus melletti döntés, az őérte való őszinte és komoly munkálkodás erős kísérlete, és annak a távlati célja lebegett a szemem előtt, hogy a halálom után a mennybe kerüljek. És mindez valóban igaz és fontos dolog. De ez rettenetesen kevés ahhoz a valósághoz képest, amibe be fogunk lépni a Krisztussal való hit általi egyesülésben. A szentírási történet a beteljesülés, a dicsőség felé irányul, nem pedig egy fajta spirituális létezés felé, ami ettől a Földől valahol messze fog realizálódni. Ez oly sok mindent foglal magába a hívők számára különösen, amikor vagy ők maguk, vagy valamely szerettük a halállal néz szembe. Hogyan várhatnánk el a keresztényektől, hogy eszerint a történet szerint éljenek (és nézzenek szembe a halállal), ha még csak nem is ismerik azt?
A bibliai teológia a Krisztussal való egyesülésre sürget bennünket, nem pedig az ő utánzására
Vannak, akik az életük során elfelejtik megérteni azt (és ezzel célt is tévesztenek), hogy a Krisztussal való egység a keresztény élet leglényegesebb eleme. A bibliai teológia megmutatja számunkra a Krisztussal való hit általi egyesülés szépségét, fontosságát és elégségességét. És ez bármely olvasott bibliai szöveg esetében nem valamiféle evangelizációs célú adalékot jelent, hanem a szöveg organikus tartalmát képezi. Nem lesz elegendő, ha pusztán utánozzuk az ő példáját! Valami sokkal csodálatosabbra, felemelőbbre van szükségünk.
A bibliai teológia felszítja a Krisztushoz való ragaszkodást
Gyakran megjelenik a csoportos bibliatanulmányozásokkal vagy tanításokkal kapcsolatban az az igény, hogy az legyen „praktikusabb”. Szeretnénk, ha egyszerűbb, kezelhetőbb, fogyasztóbarátabb falatkákat kapnánk Istennel kapcsolatban, amiket a hitünk útján menet közben is elszopogathatunk, elnyalogathatunk. (Ez egyébként a konzumerizmusnak a kereszténységünkben való érvényesülésének a mértékét mutatja.)
Én értem azt az igényt, amikor valaki valami gyakorlatiasabbat szeretne kapni. De hadd mondjam el azt, hogy szerintem mi a legpraktikusabb dolog, ami egy csoportos bibliatanulmányozás során velünk megtörténhet: egyre inkább szeretjük Krisztust és egyre jobban vágyunk a visszatérésére. Ez az az alap, amire mindegyikünknek szükségünk van az életünket átalakító engedelmesség és hit szempontjából.
Ahogy növekszünk a Szentírás nagy történetének a megértésében, egyre inkább képessekké válunk azoknak a bibliai témáknak az azonosítására, amelyek bármely általunk olvasott szakaszban előkerül(het)nek, és aztán ahogy fejlődünk azon képességünkben, hogy ezeket a témákat Jézus életén, halálán és feltámadásán keresztül egészen az ő visszajöveteléig és az új ég és új föld megteremtéséig nyomon követhessük, akkor minden irányból megláthatjuk Jézus Krisztus szépségét, méltóságát, elégségességét és fontosságát. Ez szeretetre és csodálatra indít bennünket. És ez az, amire nekünk végzetesen szükségünk van.
[1] Fontos vezérlő gondolat volt számomra, amikor olvastam John MacArthur életéből azt a történetet, amikor jelenlegi lelkészi szolgálati helyére „felvételizett” és a gyülekezet vezetősége megkérdezte tőle, hogy mit szeretne tanítani a gyülekezetnek, ha megkapja az állást? MacArthur erre azt válaszolta, hogy teológiát.
BIBLICA THEOLOGIA 
Vélemény, hozzászólás?