Augustus Caesar – életrajzi kortörténet

Jézus Krisztus születésének történetében fontos bibliai szakasz a Lukács evangéliumában található tudósítás, amelyben a szerző történetileg köti Jézus születését egy Augustus császár által állítólagosan elrendelt népszámláláshoz. Fontos szempont, hogy Lukács nem volt szemtanú, vagyis nem volt Jézus tanítványa, apostola, vagy közvetlen követője. Jézus történetét viszont igyekszik történeti pontossággal, tényszerű hitelességgel leírni. Ennek forrását szemtanúk vallomásai, elsősorban Péter – és talán Mária – és mások elbeszélései adják. Az alábbiakban adjuk közre Bryan Windle kortörténeti cikkének fordítását, ami kiváló hátteret nyújt a Megváltó születéstörténetének tanulmányozásához.

Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. (Lk 2,1–3)

Bár a Biblia csak egyszer említi, Augustus császár kulcsszerepet játszik a názáreti Jézus születésének elbeszélésében.  Amikor Augustus rendeletet adott ki a népszámlálásról, nem tudta, hogy beteljesülni segített egy 600 évvel korábban leírt próféciát, miszerint a Messiás Betlehemben fog megszületni (Mik 5,2).

A későbbi Augustus császár Gaius Octavianus néven született, Julius Caesar, a nagybátyja fogadta örökbe, és fő személyes örökösének nevezte ki. Ahogy az a felnőttek római örökbefogadásakor történt, Octavianus is felvette örökbefogadó apja nevét, és Gaius Julius Caesar Octavianus lett a neve. Amikor Julius Caesar Kr. e. 44-ben meghalt, Octavianus, Marcus Antonius és Marcus Aemilius Lepidus kapták meg a második triumvirátus uralkodó hatalmát az újjászervezett birodalomban.¹ Ezt sok politikai intrika és belharc követte, amelyek során Octavianus végül legyőzte Marcus Antoniust és Kleopátrát az actiumi csatában.  Miután Marcus Antonius és Kleopátra Egyiptomba menekült és öngyilkosságot követett el, Octavianus végül biztosította hatalmát, és Caesar lett. Az Augustus – isteni – nevet a római szenátus adta neki Kr. e. 27-ben.² Augustus császár ügyesen kormányozta új autokratikus köztársasági rendszerét, az úgynevezett principátust, és bevezette a Pax Romanát, a viszonylagos béke időszakát az egész Római Birodalomban.³

A császár által elrendelt népszámlálások

Miközben sokan ismerik azokat a politikai intrikákat és belharcokat, amelyek Augustus császár hatalomra jutását övezték, kevesebben ismerik azon számos népszámlálás történetét, amelyeket a Római Birodalomban uralkodása alatt rendelt el.

A római kor egyik legfontosabb felirata Augustus Res Gestae (cselekedetek vagy eredmények).  Ez egy önéletrajz, amelyben Augustus leírja eredményeit, vívmányait.  Végrendeletében azt az utasítást hagyta, hogy halála után Res Gestae-jét római mauzóleuma előtt két bronzoszlopon állítsák közszemlére.⁴ A bronzfelirat nem maradt fenn, de négy példány töredékei fennmaradtak:

• egy majdnem teljes latin szöveg görög fordítással az ankarai templomról;
• egy részleges latin szöveg a pisidiai Antiochiában, Yalvac közelében, egy Augustusnak szentelt hármas boltíves kapu középső átjárójának oldaláról;
• egy töredékes görög fordítás, amelyet Apollónia akropoliszán fedeztek fel;
• egy töredékes görög fordítást találtak a falon, amely valószínűleg Augustus temploma volt Szárdiszban.⁵

Önéletrajzában Augustus leírja, hogy több alkalommal népszámlálást tartott a Római Birodalomban:

Mint ötödik konzulságom idején [Kr.e. 29] a nép és a szenátus parancsára megnöveltem a patríciusok számát. Háromszor vizsgáltam felül a szenátus névsorát. Hatodik konzulságom során [Kr. e. 28.] Marcus Agrippa társammal, népszámlálást végeztem. A népszámlálást negyvenegy év után végeztem el. Ebben a népszámlálásban 4 063 000 római polgárt vettek népszámlálási névjegyzékbe. Másodszor Gaius Censorinus és Gaius Asinius konzulsága alatt, [Kr.e. 8] A népszámlálást ismét egyedül rendeltem el, a konzuli hatalmamnál fogva. Ebben a népszámlálásban 4 233 000 római polgárt vettek fel a népszámlálási névjegyzékbe. Harmadszor is a konzuli hatalmamnál fogva és fiammal, Tiberius Caesarral, mint konzultársammal végeztem el a népszámlálást Sextus Pompeius és Sextus Apuleius konzulsága idején. Ebben a népszámlálásban 4 937 000 római polgárt vettek fel a népszámlálási névjegyzékbe.⁶

Augustus császár egy másik érdekes eseményt is feljegyeztet: Tizenharmadik konzulságom idején a szenátus, a lovagok és az egész római nép a »Haza atyja« címet adományozta nekem…⁷ Josephus utalni látszik erre az eseményre A zsidók története c. művében, ahol a következőket írja: Amikor a zsidók egész népe biztosította Cæsart, és a király kormányzását jóakaratáról; csak ezek az emberek [farizeusok] nem esküdtek meg: számuk hatezer fölött volt.⁸ Egyes tudósok elmélete szerint az egész birodalomra kiterjedő összeírás kapcsolódott ehhez az eseményhez.⁹ Egy népszámlálás vagy valamiféle nyilvántartásba vétel megmagyarázná, hogy honnan tudta Josephus, hogy 6000 farizeus nem volt hajlandó esküt tenni a császárnak.

Mit jelent mindez?  Néhányan megpróbálták pontosan meghatározni azt a népszámlálást, amelyre Lukács utal Krisztus születésének datálása során.  Mindegyik javaslat részben spekuláción alapul, mivel a kép messze nem teljes.  Lehetséges, hogy egy birodalomra kiterjedő népszámlálás évekig tartott volna.  Így talán az a Kr. e. 8-ban kezdődő népszámlálás lehet az a népszámlálás, amelyre Lukács gondolt, ha Jézus Kr. e. 6 körül született (feltéve, hogy elfogadjuk azt a konszenzusos nézetet, miszerint Heródes Kr. e. 4-ben halt meg).  Mások utalnak egy lehetséges címadásra, amikor a Római Birodalomban az emberek esküt tettek Caesarnak, és a Haza atyjanak titulálták.  Megjegyezzük, hogy a Kr.u. IV. századi történetíró, Orosius szerint a Lukács által említett népszámlálás volt az, amelyben minden nagy nemzet hűségesküt tett Caesarnak, és egy társadalom részévé váltak. ¹⁰ Ez Kr.e. 2 táján történhetett, és beleillik Krisztus születésének időkeretébe is (amennyiben elfogadjuk azt a kisebbségi nézetet, hogy Heródes Kr. e. 1-ben halt meg).  Bárhogy is van, az Augustus császár által elrendelt népszámlálásról szóló bibliai beszámoló összhangban van az általa elrendelt regisztratív történelmi feljegyzésekkel, és legalább két lehetséges összeírás volt, amelyre Lukács hivatkozhatott.

A kritikusok ellenvetései

A kritikusok megkérdőjelezték, hogy Caesear valaha is népszámlálást tartott vagy adót vetett volna ki a független kliens-királyságokra, mint amilyen Júdea volt Jézus születése idején.  Végső érvük az, hogy Heródesnek joga volt saját érmét veretni és saját adóit beszedni.  Az Aemilius Secundus-féle felirat azonban leír egy népszámlálást, amelyet egy római tisztviselő végzett P. Sulpicius Quirinius parancsára Apameában, egy független városállamban, amely saját érméket vert.¹¹ 36-ban Tiberius elrendelte a kappadókiai Archelaus kliens-királyságában az összeírást.¹² Josephus megjegyzi továbbá, hogy amikor Heródes királyságát felosztották három fia között, Samária országa adót fizetett Archelausnak, de ennek a sarcnak a negyedik részletét Cæsar parancsára elvetették, aki elrendelte számukra ezt az enyhítést, mert nem csatlakoztak a lázadáshoz a sokaság többi részével.¹³ Minden bizonnyal úgy tűnik, hogy a római császárok időnként gyakorolták azon jogukat, hogy népszámlálást vezessenek indítsanak és megváltoztassák a birodalom független kliens-királyságainak az adóit.

Egy másik ellenvetés az, hogy Róma soha nem követelte volna meg az emberektől, hogy visszatérjenek ősi otthonaikba, ahogy azt a bibliai beszámoló leírja.  Az akkoriban római provinciaként működő Egyiptomból fennmaradt népszámlálási adatok azonban azt mutatják, hogy ez általános gyakorlat lehetett. British Museumban örzött 904 sz. papírusz (kb. Kr. u. 104-ből) egy Gaius Vibius Maximus prefektustól származó rendeletet tartalmaz, amely szerint mindazoknak, akik bármilyen okból a tartományukon kívül laknak, vissza kell térniük saját otthonaikba népszámlálásra.¹⁴

Az utolsó ellenvetés az, hogy Lukács téved.  Josephus megemlít egy népszámlálást, amelyet Quirinius Szíriába érkezésével hoz összefüggésbe (kb. Kr.u. 6), amely egy Júdás nevű ember által vezetett adófelkeléshez vezetett.¹⁵ Sok kritikus úgy véli, hogy Lukács összemosta ezt a két eseményt, tévesen azt gondolva, hogy az Augustus császár által Kr.u. 6-ban elrendelt népszámlálás, amikor Quiriniust Szíriába küldte, évekkel korábban, Jézus születésekor történt.  Két válasz lehetséges erre az ellenvetésre.  Először is, sok tudós megjegyzi, hogy Lukács jól ismerte a Kr.u. 6. évben tartott népszámlálást, és megemlíti azt az ApCsel 5,37-ben: Azután felkelt a galileai Júdás az összeírás idején. Sokakat állított a maga pártjára, de ő is elpusztult; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak.  Ezért mondja Lukács egyértelműen, hogy ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó (Lk 2,2).  A kritikusok erre azt szokták válaszolni, hogy nincs egyértelmű bizonyíték a Quirinius által irányított korábbi népszámlálásra.  Ez azonban vaticinium ex eventu, azaz a hallgatás érve. A történettudományban azonban Kenneth Kitchen maximáját kell követnünk, vagyis a bizonyítékok hiánya nem a hiány bizonyítéka.  Erre az ellenvetésre újabb választ adtak azok a tudósok, akik következetlenségeket fedeztek fel abban, ahogyan Josephus ezeket az eseményeket két művében, A zsidók történetében és A zsidó háborúban feljegyzi.  Azt sugallják, hogy valójában Josephus volt az, aki rosszul datálta a népszámlálást, nem pedig Lukács.¹⁶ Ettől függetlenül léteznek elfogadható alternatívái ezeknek az ellenvetéseknek.

Összegzés

Ha hátralépünk és elemezzük a történelmi bizonyítékokat, akkor azt láthatjuk, hogy a bibliai leírás illeszkedik ahhoz, amit az Augustus császár által elrendelt népszámlálások típusairól tudunk.  Bár a Római Birodalomnak a Krisztus születése táján uralkodó politikai helyzetéről a meglévő ismereteink igencsak hiányosak, és lehet, hogy nem tudjuk pontosan meghatározni azt az összeírást, amelyre Lukács hivatkozik, a Szentírásban található beszámoló mégiscsak összhangban van Augustus császár népszámlálást elrendelő beszámolóival, amint azt más történelmi források feljegyezték.

Fordította: Halász Zsolt

Lábjegyzet:

1.  Michael Grant, “Augustus.” Encyclopædia Britannica. Nov. 12, 2019. https://www.britannica.com/biography/Augustus-Roman-emperor (Accessed Nov. 25, 2019) ↩︎
2. “Caesar Augustus, Emperor of Rome; the Census; and Quirinius, Governor of Syria,” in NIV Archaeological Study Bible (ed. Walter C. Kaiser Jr and Duane Garrett; Grand Rapids: Zondervan, 2005), 1667. ↩︎
3. Michael Grant, “Augustus.” Encyclopædia Britannica. Nov. 12, 2019. https://www.britannica.com/biography/Augustus-Roman-emperor (Accessed Nov. 25, 2019) ↩︎
4.  “Plaster Cast: Res Gestae, Latin Inscription, First Panel,” Spurlock Museum of World Cultures. https://www.spurlock.illinois.edu/collections/search-collection/details.php?a=1900.12.0094 (Accessed Nov. 28, 2019) ↩︎
5. Ibid. ↩︎
6. Res Gestae, 8. Online: https://www.livius.org/sources/content/augustus-res-gestae/ (Accessed Nov. 30, 2019) ↩︎
7. Res Gestae, 35. Online: https://www.livius.org/sources/content/augustus-res-gestae/ (Accessed Nov. 30, 2019) ↩︎
8.  Josephus, A zsidók története, 17.2.4. ↩︎
9. Jack Finegan, The Handbook of Biblical Chronology. (Peabody: Hendrickson Publishers, 1998), 305-306. ↩︎
10. Andrew E. Steinmann, From Abraham To Paul: A Biblical Chronology. (St. Louis: Concordia Publishing House, 2011), 242. ↩︎
11. Harold W. Hoehner, Chronological Aspects of the Life of Christ. (Grand Rapids: Zondervan, 1977), 16. ↩︎
12. Ibid, 16. ↩︎
13. Josephus, A zsidók története, 17.11.4. ↩︎
14. John McRay, Archaeology and the New Testament. (Grand Rapids: Baker Academic, 1991), 155. ↩︎
15. Josephus, A zsidók története, 18.1.1. ↩︎
16. Andrew E. Steinmann, From Abraham To Paul: A Biblical Chronology. (St. Louis: Concordia Publishing House, 2011), 242. ↩︎