MENEDÉKVÁROS

Forrás: LEXIKON ZUR BIBEL, Brockhaus Verlag Wuppertal, 7. Aufl., 1980.

Fordította: Halász Zsolt

1.) Kánaán földjének elfoglalása után az Úr azt parancsolta Izráelnek, hogy válasszanak hat menedékvárost. Itt találhatott az az izráelita segítséget és menedéket a vérbosszuló rokonok elől, aki nem szándékosan ölt meg egy másik embert (Ex 21,13; Num 35,9–14). Mózes három várost jelölt ki a Jordántól keletre: Becer Rúben törzsében, a Gileád-beli Rámót Gád törzsében és a Básán-beli Gólan Manasse törzsében (Deut 4,41–43). Józsué három további várost jelölt ki a Jordántól nyugatra: Kedest Naftáliban, Sikemet Efraimban és Kirjait-Arbát (Hebron) Júdában (Józs 20,7k).

2.) A menedékvárosok az egész területen egyenletesen voltak elosztva, így a halált okozó személy viszonylag gyorsan juthatott el a legközelebbi menedékvárosba. Az ezekbe a városokba vezető utakat jó karban kellett tartani (Deut 19,3 az alapszöveg szerint), mivel csak a város határának az átlépése után élvezett az emberölő védelmet a vérbosszulók elől. Amennyiben a menekültet a menedékvárosban szándékos gyilkosként ismerték fel, biztos volt szám,ára a halálbüntetés, és át kellett őt adni avérbosszulóknak.

Ha viszont bizonyított volt a véletlen vagy önvédelemből fakadó emberölés, akkor az illető a menedékvárosban szabadon és védelem alatt élhetett. A főpap halála után a menekült személy visszatérhetett otthonába és családjához a vének és a népközösség teljes védelme alatt (Num 35; Deut 19; Józs 20).

3.) A menedékvárosok egyúttal lévitavárosok is voltak, Hebron pedig papi város volt. Tehát minden egyes városban jelen voltak olyan férfiak, akik ismerték a törvényt és a jogi kérdésekben igen tájékozottak voltak, ennél fogva kompetensek is a nehéz és bonyolult jogi kérdések eldöntésében.